tevagyhibás02 2018.02.05 20:34:46

Nagyon szomorú történet :( A szülőszobáig egyébként nagyon könnyű eljutni velük, mert a minél szorosabb kötelékeket elég hamar erőltetik. "Mindig is azt képzeltem ilyen lesz a feleségem", "Két gyereket szeretnék, már a nevük is megvan, mit szólnál ha minél hamarabb nekiállnánk?!", szülőknek bemutatás, összeköltözés stb, részükről elég hamar mehet. Legalábbis a többségről így hallottam és 2 esetben tapasztaltam is. Nekem szülőszoba előtti kórházas sztorim van, összegörnyedve és a vakbélgyulladás minden tünetével mentünk ügyeletre, ahol otthagyott, mert meccs kezdődött és azt csak otthon tudja nézni - pár hónap ismeretség után, amiben a fenti mézesmadzagos sztorik is benne voltak, vagyis, hogy minél hamarabb legyünk minél jobban összefonódva. Mire reggel visszaért a kórházba (ő a gondoskodó...) már megműtöttek. Hozta a kedvenc bio céklalevem, első mondatai közé tartozott, hogy az milyen drága és ezt majd később nem kellene megengedni magunknak, "De hát én megvettem Neked és itt vagyok, rám mindig számíthatsz." Majd megjegyezte, hogy hát igen, megviselt ez a műtét és így majd le kell mondanunk a hétvégi baráti vacsorát, mert hát ilyen ábrázattal nem kellene ott megjelennem. Eddig mindig szépnek láttak és most nem kellene NEKI "egy olyannal megjelenni, aki a műtéttől megviselt és hétvégéig nem is tudja összeszedni magát". Olyan szóhasználat és gondolatok, hogy sokkal jobban fájt, mint a műtéti sebek. Alig hittem el, hogy Ő ki. Azt hiszem ez ütött a legnagyobbat belőle, utána már kezdtem fenntartással kezelni minden cselekedetét és megerősíthetem, mindig minden egyre rosszabb lett. Google-n kerestem rá a tulajdonságaira, hogy megtudjam, ki is ő. Félni kezdtem, amikor világosság vált és ahogy írtam is, hamarosan minden félelmem valóra váltotta, a zaklatástól kezdve, a 'barátok' ellenem fordításáig, lejáratás, aljas beszéd, szóbeli erőszak, gázlángolás stb.... azt hittem megőrülök, hogy nem tudok lejönni róla, hogy el kell engedjem, amit elhittem neki, és hogy hiányzik a maradék jó része, amit nagyon nehezen magyaráztam el magamnak, hogy az is csak színjáték, megtanult mondatok, mozdulatok (akár szexben is), mesterkélt mosolyok és könnyek. Az egész ember egy könyörtelen színjáték- és hazugsághalmaz.

tevagyhibás02 2018.02.06 17:53:17

@Nárciszkertész: Köszönöm szépen a szavaidat ismét! Annyira jól fogalmazol! Én is sokat gondolkodtam egyébként ezen, hogy kötődési zavarai mellett miért jó ezt erőltetnie, aztán olyasmire jutottam, hogy mivel az én ex-nárcimról már amikor megismerkedtünk sokan mondták, hogy "kicsit nehéz eset", "olyan helyes lányok voltak mellette, nem értjük miért nem jó neki senki", "a nők azt mondják, hideg velük"...
Ezt valószínű vele is boncolgatták. Imádott ugyanis lelkiségről, főleg magáról, a nehéz gyerekkoráról beszélgetni. Úgy tudom nem csak barátok, hanem a volt párjai is mondták neki, nehéz vele. Innen jöhet egy bizonyítási kényszer, hogy csakazértis megmutatja, jó férj, jó apa tud lenni.
Nálam nehéz gyerekkorral védekezett mindig, hogy idő kell, míg megnyílik stb. Ezt először meg is értettem, de akkor házassághoz stb. nem kell neki idő? Plusz azzal is, hogy volt egy nagy szerelme, akit elveszített, későn jött rá milyen mély kapcsolat is volt az.
Közös barátokkal mindig sajnáltatta magát, így a nehéz esethez ők sokszor azt is hozzátették, milyen mély érzésű, gyerekkorában milyen mellőzött volt, szegényhez türelem kell, idővel beérik a kapcsolat stb.
Pszichológust, a hitet, barátokat, az összes időmet, energiámat, mindent igénybe vettem, mégsem sikerült vele. Tönkrementem, hullott a hajam, folyamatosan beteg voltam. Kínkeserves volt, óriási függőség és kötődés irányába!

Hogy hogy jöttem le róla? Nagyon erős agymunkával folyamatosan bizonygattam magamnak, hogy nem fog változni. Néha hangosan a tükör előtt mondtam magamnak, mint egy őrült. Nem engedtem elkalandozni a gondolataimat az általa megfestett idillikus jövő irányába. Heteken, hónapokon át rengeteg könyvet, blogot olvastam, amelyekben képes voltam a lényeget is kiemelni színes filcekkel, felkiáltójelekkel, hogy agyamba véssem. Volt, hogy a munkahelyemen a wc-n olvastam cikkeket, ha napközben rámjött, hogy írnék neki, hinnék neki. Ezek után mindig megnyugodtam, hogy nem lesz változás úgysem. Gyönyörű nyári napokon, strand és koncertek helyett olvastam azokat az alapműveket, amik a fejembe vésték a legfontosabb gondolatokat, a lehető legszélsőségesebbeket is akár, de abban a pillanatban és azóta is igaznak éreztem őket:
- Nem fog változni, soha, semmiért, senkiért.
- Engem is le fog cserélni, amint valakitől többet remél (státuszt, pénzt, szépséget stb.)
- Gyerekeinket egyedül fogom majd nevelni, ha ebben véletlenül be tud vagy akar segíteni, akkor az folyamatosan ellenem hangolás lesz.
- Folyamatosan még betegebb leszek mellette.
- Soha, semmiben nem lesz mellettem.
- El fogom veszíteni a maradék emberi kapcsolataimat.
- El fogom veszíteni a hitemet magamban, a világban.
- Folyamatosan fog mellettem flörtölni és lesznek párhuzamos kapcsolatai (voltak is).
- ...
- ...
Majd erősítettem magam:
- Nem ezért tanultam, dolgoztam, neveltek a szüleim, hogy tönkretegyem magam.
- Nézegettem régi képeimet, ahol szép dús hajam, egészséges bőröm és csillogó tekintetem volt.
- Inkább egyedül leszek még jó sokáig, mint ilyen kapcsolatban.
- Figyelgettem kölcsönösségen alapuló boldog és nem látszatboldog kapcsolatokat a környezetemben és arra gondoltam, nekem is lesz ilyen.
- Közös barátok rábeszélő, értetlen kérdéseit hárítottam, a vele és róla való beszélgetést is. Szidni nem akartam, egyetérteni sem velük abban, hogy ő változni fog így inkább kértem, beszéljünk másról.
- Futottam rengeteget, hogy szellőzzön a fejem a káros gondolatoktól.

Én sokszor úgy éreztem, nem élem túl, olyan fájdalmam, hiányérzetem és szó szerint elvonási tüneteim voltak!
Szeretnék majd még írni ide, ha eszembe jut a cikkekről valami, hátha segítséget adhatok! Mindenkinek sok-sok erőt kívánok, a megküzdés, elengedés bármely fázisában is legyen! Ne felejtsétek el, hogy olyan tartalékaitok vannak, amelyekről nem is tudtok még! Ne hagyjátok magatokat gyengíteni, eltiporni, a Ti életetek, egészségetek legyen a legfontosabb!!

tevagyhibás02 2017.09.04 14:56:41

@Tralfamador75: Szerintem ez az. Én tömegrendezvényeken (olyan zenekarok koncertje, amelyeket mindketten szerettünk) kiszúrom, hogy néz valahonnan. Legyen az lelátó, stb...ja bocsánat, természetesen VIP sátor és emelvény és tribün, mert az jár neki. Annyira vártam egyébként, hogy legyen egy cikk a tekintetről. Én is úgy voltam vele, nemcsak azt hittem el belőle, hogy ő szerelmes, hanem magamat is annak éreztem, hogy ez biztosan valami eget és lábat rengető elemi vágy, azért nem tudok belenézni. Szó szerint elolvadtam tőle, megremegett a térdem és az elején jópárszor ki is mondtam, hogy "jaj ne nézz így rám, nem tudok a szemedbe nézni". Volt, hogy erőltette, hogy erőltette, hogy próbáld... Vitáknál mikor néha szorította a karom, akkor is többször mondta, hogy nézz a szemembe, nézz a szemembe. Biztosan tudta, hogy el fogok gyengülni tőle. De 3 hónapon belül már nem ez volt, hanem egy másik érzés: azért nem tudtam tartani a tekintetét, mert féltem tőle. Az egész szeme színe mintha feketére változott volna, résnyire szűkült és csak annyit tudtam látni az egész emberből. De van még ennél is félelmetesebb...amikor hajnalban félálomban arra ébredsz, hogy melletted könyököl és meredten néz. Majd gyorsan hozzáteszi: "Annyira szép vagy alvás közben is, mindig ilyen feleségről álmodtam, most azt szeretném ez a pillanat soha ne szűnjön meg, te vagy életem értelme, annyit szenvedtem előtted és most itt vagy és az enyém vagy és te leszel gyermekeim anyja. (Mindezt az első hónapban.) Szóval soha ne ébredjetek hajnalban nárci bennetek gyönyörködő tekintetére. Egy életen át nem fogom soha elfelejteni!!

tevagyhibás02 2017.09.06 16:15:47

Tekinteten és a jellegzetes szájtartáson kívül egyébként még a gesztusok, metakommunikáció árulkodó. Akit én ismertem (mind a kettő, aki életemben megtisztelt) nagyon széles kézmozdulatokat használt, rettentő teátrális stílusban adtak elő minden unalomig ismételt sztorit - legyen az vidám, vagy szomorú. Mivel szerintem érzelmeket igazán, szívből nem tudnak megélni, legalábbis empátiát, őszinte vágyat stb., ezért szerintem eljátszani próbálják. Utánozni másokat, filmekben látottakat, ezért is lesz annyira mű az előadásuk. Persze először ez is imponál, hogy nahát, társaság középpontja ez az ember, mindenki rá figyel, mennyire megragadja a közönséget, szórakoztató, stb. Egy idő után azonban zavarbaejtően 'sok' az előadása, rengetegszer ismétli a sztorikat, művi, betanult, begyakorolt minden ilyen kiselőadás, mozdulat.

tevagyhibás02 2017.09.14 10:20:07

Szerintem ha egy igazán vérbeli nárci éppen a cukormázas lovebombing időszakában van és ekkor próbálod megszólítani az új áldozatot, abból mindenképpen te jöhetsz ki rosszul. Semmit nem fog elhinni neked, ha a nárci megtudja, akkor kapod az irigy, mindigisilyenvolt, rosszakaró stb. jelzőket.
Én magam sem hittem volna senkinek, aki figyelmeztetni próbál. Hogy is hihettem volna másnak, ha magamnak sem hittem? Ha mindent pontosan éreztem, villogtak a piros lámpák, hogy valami nem stimmel, mégis egyre-egyre többet akartam belőle. És ahogy ő irányította, én magam is elhittem, hogy ilyen rohamléptekkel, mindent azonnal kell, mert „mi egymásnak vagyunk teremtve”.

Nem tudom, hogy a közös ismerősök akartak-e mondani valamit, mert nem figyeltem rájuk sem. Amikor én fordultam a társaságban lévő egyik lány felé, hogy milyen furcsaságokat élek át a nárcival, akkor emlékszem, bőszen bólogatott: „Igen, a ….-val is ilyen hideg volt”. „Jaj, minden lánynak lakáskulcsot ad, de aztán maga sem tudja mit kezdjen a helyzettel.” „Te is többet sírsz, mint nevetsz, mint az előző barátnője”……
Amikor szakításunk után más lányokkal intenzíven flörtölt, nagyon féltékeny voltam, hogy most mindazt a jót ők élik át. Aztán gyorsan irányítani kezdtem a gondolataim és abba az irányba mentem, hogy minden közös képük a közösségi oldalon mekkora színjáték, a testbeszédük mennyire nem odaillő – legalábbis a nárcié semmiképpen nem -, ugyanaz a visszataszító felhúzott szájszeglet, ölelem is a csajom, de zsebre is teszem a kezem közben, kifejezéstelen, sötét, ragadozó tekintet. Csak a vörös bársony függöny hiányzott a kép két oldaláról, hogy tényleg egy nagy színház legyen az egész!

De emlékszem, a leválás közben/után a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy ő most mással van és milyen élményeik vannak együtt! Nagyon sok időbe telt nem a vonzó dolgaira gondolni, hanem arra, hogy mindezt miért teszi, mennyire (nem) éli át, mekkora érzelmetlen színész az egész ember!

tevagyhibás02 2017.08.24 13:25:33

@Fekete Nárcisz: én is minden jelet figyelmen kívül hagytam, ami nagyon furcsa volt már elsőre is. Aztán egyszer csak olvastam egy listát a red flag-ekről és kb. levert a víz. Első randin:
- Ex becsmérlése, de nem annyi, hogy mondjuk nem jöttünk ki, hanem: az ex őrült volt, egoista, NÁRCISZTIKUS, folyton drámázott (...), az exnek mindent lehetett, neki semmit, önző is volt. Utólag olyan, mintha exeit jellemezve magát mutatta volna be...
- Szörnyű nehéz gyerekkor részletes ismertetése, ahol ő mindig alul maradt testvérekkel, iskolatársakkal szemben. Ő mindig jót akart, de valahogy rosszul jött ki belőle.
- Sétálni voltunk és egy korlátnál szorosan mögém állva mesélt magáról. Nagyon vonzó ,megnyerő férfi külsőleg is, így először jóleső borzongást éreztem, majd hirtelen azt, hogy ez nagyon sok és "ez az ember" nagyon szorosan a személyes szférámban van! Pár másodperc után nagyon zavarni kezdett és emlékszem, ki is bújtam onnan.
- Próbált kérdezni rólam is, de egy mondat után közbevágott és széles gesztikulációval olyan hosszú és színpadias sztorikat adott elő, hogy a végén már nem tudtam követni. Mindegyik vége az ő szempontjából természetesen sikersztori volt.
- Nagyon személyes témákat érintett, sokat mesélt magáról és próbált rólam is megtudni, de ahogy írtam is, a nagy lázban mindig közbevágott.
- Rögtön említette, hogy feleséget keres és én az a típus vagyok és ő pont egyedül él egy nagyon nagy házban, én egyébként hol élek, a mondat végén az volt, hogy gyors összeköltözésben hisz és amikor akarom. Poénnak állította be, de folyamatosan rátért, hogy egyébként mennyi "cuccom" van, mikor érnék rá egy nagy szállítóautót fogadni.
- Mindeközben olyan mosoly, ami utólag rémiszt: egyenes vonalú száj, az egyik szegletnél felhúzva. Emellé átható tekintet, mintha a belsődbe látna, az energiádat szívná ki vele. Soha, soha nem tudtam állni a tekintetét, annyira babonázó volt. Először mindig arra gondoltam annyira vonzó ,hogy nem tudom állni a tekintetét, majd a kapcsolat végén már azt éreztem, a gyomrom forog ha belenézek, a lábam földbe gyökerezik és émelygek, annyira a fekete, piszkos lelkébe látok azon keresztül.
....
Szóval számos olyan dolog, ami általa megbabonázva először imponál, rögtön utána mintha lapáttal vágnának fejbe, majd szinte normálisnak tűnik minden ami történik, mert annyira megnyerő, annyira mesterien rángatja a szálakat. Sőt, egy ideig még szerencsésnek is éreztem magam. Van az a mondás, itt is és sok más blogon is olvastam: "Túl szép, hogy igaz legyen".!!!

tevagyhibás02 2017.06.21 21:08:15

Sziasztok! Azt egyébként jól vettem ki a kommentekből, illetve pszichológiai témájú oldalak leírásaiból, hogy a nárcisztikussal való együttléthez, illetve a csapdájába való besétáláshoz szükséges egy bizonyos alapkarakter? Pl. empata, illetve olyan személy, akit például szülei sohasem dicsértek, nem fogadtak el, örökös bizonyításban volt egész élete során és így kihívás a nárci folyamatos elnyomásának és bizarr ötleteinek megfelelni? Én például a leírtakhoz hasonlóan későn vettem észre a nárcit és csak próbáltam és próbáltam a kedvére tenni. Na de nem a fenti a fő kérdésem, hanem az, hogy mi történik akkor, ha a nárcisz kiszúr magának egy olyan nőt, aki - egyszerűen fogalmazva - erős, kicsit zabolázhatatlan, vagány és még talán kicsit önző is? Mi lesz ilyenkor? Nárcisznak megtetszik és belekezd a hódításba a szokásos jegyek mentén. Minden nő úgy jár, mint itt sokan áldozatok, vagy vannak olyanok, akik nem eszik meg a csalit, ami ugye: nehéz gyerekkor, minden exem bántott, én csak jót akarok a világnak, nem szádékosan tettem amit tettem... Szóval szerintetek van olyan nő, akiből ilyen gyönyörű csalikkal indított "love bombing" kellős közepén nem jön elő a bizonyítási vágy, a nárcisz folyamatos kedvében járás? Vagy ő mindenkit megvezet?

tevagyhibás02 2017.05.04 10:28:53

@drlover: hú, nagyon találó ez a skorpió-hattyú sztori! Másfél évet úgy sikerült, hogy mindenhol felbukkant: munkahely közeli éttermek, ezeket is kerülöm most már, de ezen felül fodrászt váltottam, mert oda is elkezdett járni, hogy a közelemben legyen, edzőtermet azóta háromszor, futóútvonalat minden évszakban cserélni kell, mert megtalál. Ahol kétszer felbukkan, onnan tudom biztosan, hogy nem véletlen és többet nem megyek oda. Amit nem szeretnék elkerülni, kedvenc együttesek koncerjeit, de itt is rendszeresen látom, hogy bámul a tömegben, direkt mellém parkol, szóval ahogy tudom kerülöm! Ordítottam is már vele, szépen is kértem, hogy kölcsönösen kerüljük egymást...letiltottam mindenhol, folyamatosan új e-mail címeket generál. Zaklatónak is neveztem már, közös barátokat is megkértem, hogy semmilyen irányba ne infózzanak. Így az utóbbi másfél évben már ritkábban bukkan fel. De teljesen elfelejteni nem tudom még így sem, főleg, amilyen nyomokat hagyott. De igyekszem, sok erőt és kitartást kívánok Nektek is!

Még egy hihetetlen tapasztalat: az írás, gondolatot megosztani hasonlót átéltekkel olyan erővel gyógyít!! Nem gondoltam volna! Köszönöm Nektek!

tevagyhibás02 2017.05.04 10:45:02

íígy van, plusz az ember látja, hogy nem ő találta ki ezeket a rossz dolgokat amik történtek vele, nem lehet, hogy felnagyítja, ami történt, hanem ezek másnak is ugyanúgy fájnak és tűrhetetlenek még rövid távon is!

tevagyhibás02 2017.05.04 16:04:56

@Almandin: jó, rögvest elnézést is kérek, ha túl általánosan fogalmaztam. Jópár cikkben olvastam, de természetesen nem tudományos a megállapítás. Valami olyasmi volt a magyarázat, hogy annyira mélyen, néha éppenséggel semennyire nem tudják átélni az érzéseket, empátia hiánya stb., és így az ilyen testi reakciók sem "kapcsolnak be" olyan mértékben. De ahogy írtam is, nem lehet általánosítani, cikkek is inkább érdekességként említik, mintegy kiegészítésként és áldozatok történeteiből, nem feltételenül reprezentatív felmérésekből.

tevagyhibás02 2016.03.05 18:23:39

@Montana13: Nem tudok eléggé köszönetet mondani!!! Hajnalig olvastam, az összes fellelhető posztot és szinten minden említett viselkedés jellemző célba talált (a pszichopatáról szóló leírások is). Olyan volt, mintha este 10-től hajnalig egy lapáttal ütöttek volna fejbe. Kijózanító!!
Mivel relatíve hamar kimutatta, hogy milyen és mivel én még soha nem találkoztam hasonlóval, interneten nézelődtem, hát ő meg milyen férfi, miért csinálja ezt, hogy kell vele bánni?!
Így aztán hamar eljöttem, néhány apró ígérgetést vártam csak meg, de nem maradtam és mentem vissza, hogy meglássam, tud-e változni. És mindig mondtam neki, nem azért, mert messze lakik, ne tereljen ilyen irányba, hogy nem tudom mit akarok és az csak egy gyors költözés lenne, úgyis kell 4 gyerekszoba, tehát pont jó lenne. És én is ezt akarom, csak menekülök a múltbéli rossz tapasztalataimtól. Ő ezt is tudta.

Ahogy olvastam, folyamatosan váltakozott bennem az az érzés, hogy meneküljek és vissza se nézzek és a kérdések, hogy de biztosan tényleg nem tud változni, tényleg nincs az a szeretet, figyelem, törődés, amivel megmutathatnám neki milyen a kölcsönösségre épülő kapcsolat?

tevagyhibás02 2016.03.07 15:40:30

@Montana13: Annyira durva, mintha az én gondolataimat, tapasztalataimat írnád le!!! Teljesen ez zajlik a fejembe, amit leírtál. Hihetetlen. Nálunk hangoztatja, hogy mennyire szerelmes, de szerintem csak a lehetőséget szerette, hogy majdnem lett családja, felesége stb. személyemben. Szerintem ennek az elvesztése fáj neki, mert ezt meg akarta valósítani minél hamarabb (önzőség). Nem az én elvesztésem a kulcs itt, hanem, hogy ő nem tud családapaként, férjként tetszelegeni még egy ideig :( ne tudjátok meg mennyire vágyom rá. Fizikai fájdalmat érzek a hiányától, attól a misztikus, édesen-fájdalmas közegtől, ami körbelengi őt. És lengett engem is vele. Őrület határa, de tényleg. De az is az volt, amikor csak mondtam és mondtam, hogy mennyire fájdalmas a rajtam átlépő, semmibevevő viselkedése és meg sem értette, ha pedig válaszolt, akkor engem hibáztatott. Az is csontig hatoló fájdalom volt és őrületbe kergetett. Hihetetlen, mennyire jó manipulátorok, hogy a szíve és húsba markolóan fájdalmas viselkedésük még hiányozni is tud!!

tevagyhibás02 2016.03.07 15:48:08

@Kanguli: Még időben vagy, menekülj szerintem! Én a verbális agressziótól ijedtem meg nagyon sokszor, attól, hogy mit várhatok majd attól az embertől, aki egy gyermek szintjén kommunikál, sérteget, sértődik és hisztizik!! Mert még azt is tudott 40+ férfi létére. Csapkodással, elvékonyított hanggal. Már ilyesmikre gondolta, hogy ha véletlenül szülés utáni depresszióra "vetemednék", ami előfordul és hány férfi társa akkor is a párjának, nyugtat, puszil, ölel...hát szerintem kidobott volna az ablakon. CSaládom, barátaim, munkatársaim mindig érik, hogy mit mondok, soha nem szoktam kommunikációs konfliktusba bonyolódni másokkal. Ahogyan többen írtuk itt: felelős munkánk van, határozottak, következetesek tudunk lenni az élet számos területén és egy nárcival teljesen csődöt mondunk, leépülünk. Nem szabad hagyni. Én is még az elválás elején vagyok, de amiatt, mert már fizikai tüneteket kezdtem produkálni attól, ahogyan éreztem magam mellette. Bárcsak lenne olyan "csapat", akikhez csatlakozni lehetne és személyesen is tudnánk beszélgetni! Rengeteg erőt ad írásban is, én ha nem találok ezekre a blogokra, nem túlzás kijelentenem, hogy tényleg beleőrülök. Abba, hogy elveszi a világom, a józan ítélőképességem.

tevagyhibás02 2016.03.03 15:16:27

Sziasztok,
nagyon köszönöm DuBarry-nek és minden kommentelőnek, hogy még a szakkönyveknél is többet segítetek.
Az én nárcim mindig kijavít, magyarázkodik és persze mindent rám fog. Kb. 1,5 hónapos ismeretség alatt jöttem rá, hogy amit az elején láttam, az nem igaz.
Volt, hog ymár az őrület szélére jutottam, amíg hallgattam a kommunikációját!
De ami még ennél is durvább és ami miatt írtam: nem lehet megszabadulni tőle, ha elmondom, hogy nem szeretnék vele élni, akkor erővel bizonygatni akar és szid, hogy miért nem adok esélyt neki. Nem keresem soha, de mindig valamivel megkeres, kéri, hogy találkozzunk, az ellenállásom során elmondja mennyire türelmetlen vagyok az emberekkel, milyen viselkedés az, hogy csak a rosszat nézem benne, hogy képzelem, hogy így eldobom, mit gondolok lesz majd más, senki nem fog engem elviselni, engem aki ennyire kritikus!!
Kérlek segítsetek, hogy nyugtassam meg és érjem el, hogy hagyjon békén?
Mindig elmondom neki: tudom, hogy jó ember vagy, hiszem, hogy jól fog alakulni az életed, de kérlek ne velem képzeld. A munkahelyemre, ami egy parkban van, minden nap behajt ilyen olyan ürüggyel és nézelődik, mikor jövök ki az udvarra. Barátnőm kozmetikája előtt is minden nap ott köröz hátha megyek.
Kérlek segítsetek, mi a helyes kommunikáció? Fél éve nem tud békén hagyni.
Ne válaszoljak? Akkor nem lesz agresszív?

tevagyhibás02 2016.03.03 15:35:26

Azt még elmondom, hogy max 1,5 hétig ment eddig a távolságtartás, mert én barom mindig elolvasom a levele felét és reagálok arra, hogy milyen alak vagyok. Elkezdem megvédeni magam, nem bírom ki, hogy az igazságtalan bántásra ne válaszoljak. Ezt kellene kibírnom. Valamint félek, hova jut az erőszakossága, hogy lásson, tudjon rólam, ha egyszer 1 hónapig nem hall rólam.