Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tiborka57

3 bejegyzést írt és 19 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Emlékezetem szerint szinte mindenki, aki a környezetemben élt gyermekkoromban, felemlegette az okosságomat. Nem hallgatva el azt sem, bizony meglehetősen rossz magaviseletű vagyok. E kettő kombinációja talán nem is annyira ritka jelenség ma sem. Szüleim magasra tették a mércét iskolás koromban. Az…..
Amikor megszületünk, egészen kicsi világra nyitjuk ki a szemünket. Időbe telik, mire a fény játéka helyébe arcok lépnek, azután alakok, majd így tovább. Agyunk fejlődésével párhuzamosan aztán látásunk is tovább tágul. Világunkat pedig már nemcsak térben, de időben is kezdjük érzékelni. Igaz, egy…..
Mi az igazság? Az éneklés joga 2022.03.01 11:00:13
Sok évvel ezelőtt töprengtem el azon, mennyire kísért mindannyiunkat, hogy a saját vagy az általunk kiválasztott közösségünk véleményét, többségben levőként, valamiképp az igazsághoz legközelebb állóként éljük meg. Ma már bölcsebb lehetek ennél. Hiszem, hogy a valódi igazság, mindig több valahol a…..
Befolyásos egyházi elöljárók az Egyesült Államokban a 70-es években rendszeren találkoztak a republikánus párt vezetőivel, akiket csak egy dolog érdekelt: hogyan lehet a tárgyalópartnereik gyülekezeteit alkotó milliós tömegeket a párt számára szavazóként mozgósítani. Ehhez kellett találni egy témát…..
Tiborka57 2017.01.28 15:26:40
A keresztyének "manipulálása" valós és élő probléma, immár a IV. század utolsó évei óta. A lehetőséget erre a "kiskorúságban tartás" adja. A Szentírás viszonylag keveset beszél arról az állapotról, mi a teendője a hatalommal kapcsolatban a keresztyénnek, amikor ő maga is részesévé válik annak. Hiszen a Biblia legutolsó könyve is jóval azelőtt keletkezett. Ezért a keresztyének többsége az egyház hivatalos tanítását követi, mely sok ilyen-olyan érdektől befolyásolva egészen hamis vagy torz üzenetet közvetít erről. Elég ha arra nézünk micsoda hamis hallgatásba burkolózik a történelmi egyházak vezetése jó része a hazai állapotokat illetően. A politikai keresztyénség fogalmát pedig ki sem merik mondani, holott a Biblia eredeti kontextusában a regnáló hatalom képviselőinek nagy többségét az "ezekkel még együtt se egyetek" 1 Kor 5,11 elhatárolódással kellene, hogy illessék. Éppen ezért egyetértek a cikkben foglaltakkal. Jézus követésének evangéliumi parancsa ugyanis nem azt teszi mérlegre, van-e reális lehetősége a keresztyéneknek az Alkotmány megváltoztatására Amerikában, hanem, hogy hirdessék azt, amit Ő igaznak és helyesnek tart. Ami ezen túl van, az gyengeség, langyos hit, melyet Ő ki fog köpni. Végezetül, történetesen ott van a könyvespolcomon a KIA által gondozott bibliaismereti kommentár, melyet a dallasi teológia tanárai írtak. Mózes 2. könyvének szerzője ebben John D. Hannah. Az angol nyelvű cikkben hivatkozott Bruce Waltke semmilyen formában nem kötődik már hozzá. A 2Móz 21,22-24 magyarázatához ma már ezt fűzi hozzá: "... a még meg nem született magzatot ez az igeszakasz éppen úgy emberi lénynek tartja, mint az anyját." Így Isten kegyelméből, aki ma kezébe veszi azt a művet, az Biblia hűen olvashatja az idevonatkozó magyarázatot.
A körmendi plébános akár le is mondana, ha kiderül, rosszul végzi a dolgát. Az egyházi vezetők hallgatnak, az övön aluli ütések viszont záporoznak felé. Pedig csak azt tette, amit a hite, a szíve diktált...
Elbírja a keresztelőkancsót egy nő, és közben el tudja mondani a kereszteléskor elmondandó igeszakaszokat? Tud úrvacsorát adni egy nő más embereknek két szín alatt, miután elmondta a szerzési igéket? Tud tanúskodni a Feltámadottról szóval és tettel, azaz alkalmas más emberek tanítására, attól még,…..
Tiborka57 2016.06.15 10:25:25
Sok minden benne van ebben az írásban, és sok minden hiányzik belőle. Például olyan dolgok, melyek nem korfüggők. Történetesen a Biblia Újszövetségének az egyetemes papságról szóló tanítása. Látásom szerint a női lelkészség kérdése azért feszegeti oly erősen a mi teológiai gondolkodásunkat, mert messzire kerültünk az egyetemes papság mondandójától. Az ősegyházban nem szolgáltatott ki senki úrvacsorai szentséget, csak élték a Feltámadottal való közösséget. Ma sem kellene. S akkor okafogyott lenne sok olyan kérdés és válasz, amiket most különböző írásokban sorjázunk, attól függően, hogy ki melyik "oldalon" áll. Kérdezhetném azt is a szerzőtől, hol vannak az evangélisták? Isten Igéje olyan gazdagsággal ruházta fel az ő népét, melyben túlcsordulóan élhetők meg az ő kegyelmi ajándékai. De mivel tanítóinkat és pásztorainkat teológiáinkon képzik - időnként túl, nem ritkán pedig félre - , már alig emlékszünk erre az Igére: "És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul." Ef 4,11 Időnként úgy érzem, annyira szabadon szeretnénk már értelmezni Isten Igéjét, hogy készek vagyunk megfeledkezni a legfontosabb kérdésről, történetesen ebben is: Mit mond a Biblia? Majd ha elkötelezzük magunkat komolyan az egyetemes papság iránt, akkor érteni fogjuk a válaszokat a női lelkészség most húsba vágónak tűnő kérdésében is. S akkor képesek leszünk majd a lelkészi szolgálatot is a helyén újra értelmezni, ahogyan tette azt valaki nagy-nagy bölcsességgel: Amelyik lelkész az utcán az evangélium üzenetére nem tud maga köré hallgatóságot gyűjteni, az nem "érdemli meg", hogy a templomokban legyen számára "közönség" toborozva. Ezzel kellene, hogy kezdődjön minden lelkészi szolgálat, aki másokat akar tanítani.
Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden…..
A piacgazdaság lényege a csere. A kapitalizmusé a tőke(felhalmozás). Mindkettő csak úgy működik, ha (eladható, azaz versenyképes) értéket hoz létre. Az (eladott, versenyképes) érték nyomán (általában pénzügyi) nyereség képződik, aminek nagy része jó esetben újra tőkévé alakul, kisebb részét a…..
Tiborka57 2016.06.02 10:11:54
@Tamáspatrik: Egyet értek, hogy nem mehet tovább akármeddig a természeti erőforrások kizsigerelése. A baj az, hogy a mohóság és kapzsiság elvette az emberiség józan eszét. Ma úgy hírlik kb. 50 ezer ember hal éhen a világon naponta. S bár arra a szinre nem lehetne felhozni a ma élő 7 milliárd embert, ahogyan a "fejlett" világ polgárai dőzsölnek - ezt tudósok bizonyítják. De enni jutna nekik is. Ha nem lenne lehetetlen jól lakatni a gazdagokat, lehetséges lenne jól lakatni a szegényeket. Ezért tartom ugyanolyan tévelygésnek a kapitalista gazdaságfilozófiát, mint az azt megelőzőeket. Ez is csődbe fog jutni, csak idő kérdése, mert hamis alapra épül.
Tiborka57 2016.06.02 16:40:45
@gellért mária: Néhány halvány emléket elevenítek fel csak a viszonylag régen befejezett történelmi tanulmányaimból. Pl. gyarmatosítás korabeli rabszolgatartás, aztán az Újvilág kincseinek elrablása, de a mostanira is van elég sok "szép" példa. A XXI. század egyébként semmiben nem különbözik Krisztus korától. Ugyanaz volt a probléma akkor, mint ma. Az emberek többsége nem ismeri annak a szónak az értelmét, hogy "elég"! Azt hiszik, a boldogság azon múlik, hogy többet birtokolok. A kapitalista gondolkodás mérhetetlen energiát fektet abba, hogy elhitesse: ha fogyasztasz, attól boldog leszel. De elég egy 3 éves óvodás gyermeket megfigyelni, hogy belássuk. Ő tud boldog és elégedett lenni akkor is, ha éppen nem "fogyaszt" semmit. Ez az út minden ember számára ott van lehetőségként. Aki akar él vele, aki nem, az nem. Ők érjék be akkor a GDP negyedéves alakulásának szuggerálásával, ha őket ez boldoggá teszi. De annyit hadd tegyek hozzá, hogy aki komolyan gondolja, hogy valaki, akinek mondjuk ezer milliárd dolláros vagyonra sikerült szert tennie, ő ezt megérdemelt munkával tette és annyiszor többet is ér, mint akinek az éves jövedelme mondjuk 50 dollár - van ilyen a harmadik világ országaiban - azt én nagyon sajnálom.
Tiborka57 2016.06.02 17:00:23
@neoteny: Úgy gondolom, egyet érthetünk abban, hogy a világ felhasználható alapanyagainak mértéke felső korláttal bír. Ha elfogy, nincs senkinek "B" terve, honnan pótoljuk azt. Talán az sem vitatható, hogy a Föld népessége robbanásszerű mértékben nő. Nem lineárisan, hanem exponenciálisan. Az a gondolkodás, amelyről itt dicshimnuszok hangzanak el, úgy csinál, mint a strucc. Homokba dugom a fejem. Az a lényeg, hogy én túléljem. Majd csak nem mi fogunk éhen halni, itt Európa közepén. Elvégre is ez egy győztes kultúra. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az ezt megelőző össze többi kultúra is ezt gondolta magáról. Amelyek ma már nincsenek sehol. A kapitalizmus addig virágzik, amíg a buta emberek rábeszélhetők arra, hogy fogyasszanak. Akkor is, ha semmi szükségük nincs rá. Új terméket előállítani szinte lehetetlen tiszta víz és energia nélkül. Megdöbbentő például mennyit kell ebből elhasználni egységnyi papír előállításához. Mégis micsoda ostoba és mérhetetlen pazarlással pocsékoljuk mindazt, ami nemcsak nekünk, hanem az utánunk következő sok-sok generációnak is elég kellene legyen. Az emberiség közös mérge, a reklámpiac pedig megpróbál meggyőzni minket, hogy ne törődjünk vele, hiszen a lényeg ez: Carpe diem!
Őszentsége döntően két témával jegyezte el magát uralkodása eddigi időszakában: az antikapitalizmussal és a menekültek és migránsok érdekeivel (míg a papi abúzusok témáját sikerrel a háttérbe szorította). Sokan szeretik azt mondani, hogy ebben a pápa baloldalisága és latin-amerikai háttere nyilvánul…..
Tiborka57 2016.05.31 14:23:21
@Aranyi Gábor: Ma egy olyan korban élünk, amikor "cikivé" vált kimutatni a szeretetet. No nem a valódit, hanem azt, amivé sokszor mi züllesztjük. Az Egyház alapja az agapé szeretet, ami feltétel nélküli elfogadást jelent. S az ilyen "zoknik" között előfordulnak olyanok aztán, akik nekiállnak pápa létükre - az elődök között nem találni ilyet - egy feketebőrű menekült lábát megmosni, vagy éppen karjaikba szorítani egy-egy leprás beteget, ld. Teréz anya. Aki azt hiszi mindez egy szerepjáték, javaslom próbálja ki, akár csak az egyiket is. S utána kíváncsian várom a korábbi véleményéről a mostanit. Üdv.
Tiborka57 2016.05.31 14:42:26
@Ricordo: Semelyik egyháznak esze ágában sincs megmaradni a piacon. Lévén, hogy az Egyház nem önmagát szülte, hanem felülről fogantatott, mert Isten műve. Az Egyház jövője ezért biztosabb lábakon áll, mint bármely más ideológia, legyen az a liberális kapitalista. Ezt nem én állítom, hanem ez Isten ígérete: "Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe." Egy bizonyos Ézsaiáson keresztül jelentette ezt ki, mintegy 2600 évvel ezelőtt, amikor a kapitalista ideológia sehol nem létezett. Az Egyház erre a biztos igéretre nézve járja a maga útját, tudván, hogy Isten választja ki az elhívottakat közéjük, személyesen. Az igaz, hogy az elhívottak nem tökéletesek. De az Egyház Ura, Jézus Krisztus viszont az! Ő megkérdezte szemtől szembe azokat, akik gyűlölték őt, amikor itt járt a földön:"Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?" János evangéliuma 8,46 De nem tudtak egyet sem. Az Egyház egykor Ura tökéletessége alapján fog megméretni, azt örökölve, amikor a kapitalista ideológiának már írmagja sem lesz.
  Ha a munkavállaló minden elvárás ellenére nem többet, hanem kevesebbet kíván dolgozni, akkor a kereset-többlet kevésbé vonzó számára a kevesebb munkánál, ami arra mutat, hogy az ember „természeténél fogva” nem több pénzre vágyik, hanem olyan életre, amelyhez korábban hozzászokott. Max Weber,…..
Tiborka57 2016.04.21 17:01:08
Számomra ebben a kérdésben a tisztán látás legnagyobb akadályát a keresztyénség államvallássá tételének máig tartó kimondott vagy éppen kimondatlan hatásai jelentik. Ez okból az Újszövetség eredeti tanítását az egyénnek az anyagi javakhoz, de még inkább a közösséghez való viszonyát illetően igen nehezen tudjuk csak megfogalmazni. Kézen fekvő példa erre Jézusnak az "adjátok el vagyonotokat" tanítása, mely számos helyen visszatérő hangsúlyt kap beszédeiben. No de hogyan lehetne kapitalista módon gazdaságot építeni, ha az anyagi javakhoz ilyen elutasítóan állunk? Hogyan lehetne érdekeltté tenni a termelésben azt, aki számára a fogyasztás nem jelent élvezetet? Ezt igyekszik megkerülni az össze államvallás, amikor a társadalmi felelősséget helyezi a középpontba, a hazafiasságról nem is beszélve. Újszövetségi erkölcsi parancsként is levezetve a Szentírásban megfogalmazott Ószövetségi tanításokat, pl: Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, vagy a thesszalonikai gyülekezetnek írt intést túlhatározva: a tétlenség bűn. Ahol azonban Pál arról beszél, ne terhelje meg senki a keresztyén közösséget azzal, hogy nem teremti elő a életéhez szükséges javakat. Milyen fényévnyi messzeségben van ez a GDP bálványt imádó mai szekuláris gazdaságfilozófiától. Én úgy hiszem, a keresztyénség számára a legnagyobb karambolt okozná a világi hatásokkal, amennyiben lenne bátorságunk visszatérni a jézusi viszonyuláshoz az anyagi javak dolgában. De milyen kevés példát lehet erre találni keresztyén egyházainkban. Mert többnyire hiányzik a Krisztus illatú életek egyszerűsége. Ha valaki ilyennel akar találkozni, annak leginkább távoli missziói mezőkre kell utaznia ma is. Testvéreim Pápua Új Gineai közelében levő szolgálati helyükről küldik azt a képet, ami arról tanúskodik, hogy egy népnek anyanyelvén két könyve létezik, ma 2016-ban. S mégis vannak, akik Jézustól kiküldve odahagyják az anyagiak Európában megszokott birtoklását, hogy ilyen végtelen egyszerű körülmények között együtt fedezzék fel az evangélium örökérvényű üzenetét egy "elveszett" világgal. E nélkül a bensőnkben lobogó tűz nélkül alig hiszem, hogy helyesen érthetnénk Jézusnak az anyagi világhoz való viszonyról ránk hagyott tanításait, legyünk bár protestáns vagy más hiten lévők.
Vannak olyan minimumok, amelyek egy demokratikus társadalomban alapnak számítanak. 2016 van, amikor már kínos szexistának lenni, de az is ugyanennyire kínos, ha valaki gúnyt űz a másik vallásából. A lengyel nagykövetség előtt múlt vasárnap civilek  tüntettek az abortusz teljes betiltásáról szóló…..
Tiborka57 2016.04.18 19:14:25
Sok éve már, hogy munkahelyi környezetben kiszolgáltatott módon hallgattam a hitem elleni támadásokat, amikor egyszer kiborult a "bili" nálam. Történetesen az úrvacsora szentségét állította valaki provokatív módon egy olyan szintre, amit nem hagytam szó nélkül. Mivel az illető "magasabban" volt nálam, így én húztam a rövidebbet, rá nem sok idő múltán másik helyre kerültem. Ami engem elgondolkodtat e kérdésben, az a jövőnk képe, nekünk keresztyén embereknek. Tudjuk-e majd "kezelni", amikor az Antikrisztus beül az Isten templomába? 2 Thessz 2,4 Oly mértékűvé válik a hitehagyás. Miért kérdem mindezt? Nos, ez a cikk visszafogott érveléssel járja körül a történteket. Mások egyenest feljelentést fontolgatnak az elkövetőkkel szemben, az alkotmány megsértését róva fel nekik. De hadd kérdezzem meg? Vajon a hit általi ajándékaink mitől szenvednek valódi csorbát? Nemde a saját hitetlenségünktől? Hiszen mi választhatna el minket a Krisztus szeretetétől? Rm 8,35 Vagy nem hisszük igazán, hogy amíg egy szem búza lesz a Földön és egy csepp víz, addig az úrvacsora sákramentuma érintetlen marad? Hiszen a Golgota tökéletes, Isten által Krisztusban elvégzett műve a hívő ember személyes ajándéka, azt senki és semmi be nem szennyezheti, egyedül az én hitetlenségem. Nemde, amikor a méltatlan úrvacsorázástól intetünk, erről kapunk figyelmeztetést. Szóval, azt hiszem nem bölcs dolog a szúnyogból elefántot fabrikálnunk, mert a végén még elvétjük a célunkat. Jézus nem azt kérdi, lesz-e támadás alatt a mi hitünk az Ő eljöveteléig, hanem: "... amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" Lk 18,8
Nem a mi tisztünk megbocsátani annak, aki nem ellenünk vétett. Nem veheti meg senki a megbocsátást olimpiai aranyakkal, nagyemberséggel. Legfeljebb a félrenézést. A Kiss László-történetben talán ez a legfájóbb. Fájó, mert egy félrenézésre, hazugságra épült nagyszerű karrier omlott a porba. Pedig…..
Tiborka57 2016.04.13 18:15:47
Nyugdíjas rendőrként emlékszem, aktív koromban fontos része volt munkánknak az ún. viktimológia tudománya, amely az áldozattá válás lélektanával foglalkozik. Férfiként nem tisztem még csak halványan sem kétségeskedni a szerző állításaival a női "nem" valódi tartalmáról. Bizonyosan így van. Az a nő azonban, amelyik nem vesz tudomást róla, hogy a világban ahol él, a bűn uralkodik, több, mint óvatlan. Felelőtlen. Amikor a pécsi tragédia bekövetkezett, ahol egy pszichológusnővel végzett az elkövető, sokáig kerestem, vajon fel meri-e vetni bármely sajtóorgánum, vajon mennyire volt józan az áldozat? Hogy ettől még senkinek nincs joga sem megölni, sem megerőszakolni senkit, nyilvánvaló előttem is. Keresztyén emberként még inkább, talán mint másoknak. De nagyon szeretnék kérni minden megszólaló hölgyet, az ég szerelmére, ne akarja túl tenni magát azon a körülményen, hogy egy bűnös világban élünk. Az uszodák világa pedig semmiben nem különbözik a profi élsport más területeitől. Meg kell nézni, hány női edző dolgozik női sportolókkal és hány férfi? S csodálkozunk, hogy mi minden történik az öltözőkben, a zárt ajtók mögött? Inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy lehetünk ennyire vakok és ostobák. Sokszor szülőként is. Miért nincs sajnos semmi visszhangja annak a külföldön játszó labdarugónk nyilatkozatának, aki elmondja, hány szülő "vásárolja" meg szexuális szolgáltatással az edzőnél, hogy a gyermeke legyen a kiválasztott? Ha valakit érdekel, itt elolvashatja a profi sport és a keresztyén értékrend általam látott összefüggéseit: mi-az-igazsag.blogger.hu/2016/04/13/onbecsules-es-nemzeti-buszkeseg
Azon a párton vagyok, hogy az egyház tagjai is bátran politizáljanak, mint minden ember, vagyis nyilvánítsanak véleményt a köz ügyeiről, ha erre késztetést éreznek. Ám ha a szószéket pártpolitikai propagandára használjuk fel, visszaüthet. – Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény…..
Az egyházak nagyon sok mindenről nem beszélnek. Mi pedig – a hívek – elnézzük, megengedjük és fenntartjuk ezt a helyzetet. A kimondatlan problémák köztünk ülnek a padsorokban. A vallási bántalmazás (angolul: spriritual abuse) az egyik ilyen tabu, amelyik számos gyülekezetben felüti a fejét, mégis a…..
Tiborka57 2016.02.22 20:06:51
Igen időszerű, hogy a protestáns egyházak között is odafordulhat a figyelem erre a nem könnyű témára. Ismeretségi körömben - református gyülekezetnek vagyok tagja 16 éve - nem kevés olyan esemény zajlott le az évek során, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy mennyi erőtlenség vesz körül ebben a dologban minket. Jobbára hallgatunk ezért aztán róla, hiszen aki már egyszer megjárta, az igen keserves tapasztalatra tesz szert. Amiből aztán következik egy felfokozott kételkedés: Vajon mi a garancia arra, hogy ha egy másik "orvoshoz" fordulok a bajommal, az valóban gyógyító terápiát ad. Másrészt egyházaink elhívott szolgálói a lelkigondozásban - szerintem - mintha túlságosan is a tudomány felé fordultak volna. Se szeri, se száma a pszichológiai kurzus ajánlatoknak. Persze nem merjük mi azt mondani, hogy az Áldott Orvos helyett akarjuk a modern pszichológia eredményeit bevetni, inkább csak beépíteni akarjuk az Isten tervébe. De sokszor úgy érzem, éppen Tőle felejtjük el megkérdezni, Ő is akarja ezt? Minden esetre én nem találkoztam olyannal, akit Isten félre lelkigondozott volna - önnön magamat is beleértve - olyanokkal viszont igen, akik egyházainkban még ma is csak keresik a valódi gyógyulást egy-egy ilyen tragikus tapasztalat után. Azt is ki kell mondani, hogy ebben közrejátszik az a szomorú körülmény is: a "mi kutyánk kölyke" védőhálóját nem könnyen emeli fel az egyház - a sajátom legalábbis - a világosság és a gyógyulás érdekében. Még akkor sem, ha napnál világosabb, ez vagy az a hivatalos egyházi szolga követett el ilyen vagy olyan baklövést. Pedig tudjuk is: a lelkész, a lelkigondozó is Jézus Krisztus gyógyító beavatkozására és vezetésére szoruló ember csupán.