Adatok
Nap Iván
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ákos, Kövér László és Bagdy Emőke ne mondja meg, mi a nők dolga – deklarálta a felháborodás kórusa az előző hetekben. És nem csak most, és nem csak itt: bármikor szóba került a gyermekvállalás kérdésköre, felzúdul a „na akarja megmondani…” harsány, dúrban írt,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1. A "család" (és annak a bokrába tartozó összes tematika: párkapcsolódás, szex, házasság, gyerekcsinálás és nevelés, férfi és női szerepek stb.) a történelem során soha, semmilyen társadalomban nem volt "magánügy".
Egy Murdock nevű szerző (még az 1930-as években) áttekintette a földön akkor fellelhető család- és házasságtípusokat; nagyjából 250 (!) egymástól jól elkülöníthető formációt talált. Ezeknek 80%-a polygám, 20%-a monogám típusú család volt. (Lélekszámot tekintve más a szórás, itt a monogám családtípus "győz", a föld lakosságának 80 %-a -akkor- ilyenben élt.) Érdekességek: a polygám típusok túlnyomó része egyszerű többnejűséget jelent, de elvétve van egyéb típus is: pl csoportházasság (több ffi és több nő alkot egyetlen családot, a 250 típusból egy esetben) vagy pl. többférjűség (2 kis népcsoportnál; ezek kölül az egyik un. "testvéri többférjűség", ahol az asszony férje nem csak én vagyok, hanem - ha vannak – az összes fiútestvérem is). - A házassági- és családi élet elképesztő színessége azonban egyáltalán nem jelenti (sehol sem) azt, hogy "szabadon" választhatnál, melyiket akarod (mondjuk pl. Mo-n -egyenlőre- nem alakíthatsz többnejű családot, vagy éppen testvéri többférjűséget sem). Ellenkezőleg, mindegyik "típust" az adott közzösség, társadalmi csoport, kultúra, vallás, állam stb. elég szigorúan kodifikálja, írott vagy íratlan formában, szokásjog alapján, akárhogy; az eltérést, devianciát pedig szankcionálja. Ugyanez vonatkozik a párkapcsolat létesítésének szabályaira, a szexre, a gyerekcsinálásre és nevelésre, ésatöbbi – amióta csak létezik társadalom (és amióta csak létezik ennek legkisebb alapsejtje, a család), ez mindig is így volt: soha, sehol nem tekintették "magánügynek".
Ma sem az, sehol, még a vadliberálisok vagy a vadkonzervatívok birodalmában sem. Amúgy pusztán az a tény, hogy a nyilvánosság fórumain ilyen szenvedélyes vita tárgyává lesz, önmagában mutatja, mennyire közügyről (és a közös ügy normatív szabályozásáról!) van szó; amiben "mindenki" érintett.
2. Egy másik – Kirckpatrick nevű - családszociólógus, áttekintvén a házassági- és családi viselkedések szinte végtelen variabilitását, írta még valamikor az 1950-es években: "Nagy terjedelmű munkák számolnak be a családi viselkedés végtelen variációiról, melyek szerint minden lehetségesnek tűnik a történelem és az írásbeliség előtti csoportok körében." Ezután hosszasan sorolja a legkülönfélébb időkben és helyeken érvényesülő családi szokásokat a feleségcserétől a rituális gyermekgyilkosságokon keresztül az apa testéből való közös lakmározásig. "A mi számunkra furcsa dolgokat más kultúrák normaként szentesítenek" - írja. "A családmodell kulturális rendszerében a változékonyságnak azonban korlátai is vannak. Semmiféle családi szokás nem folytatódhat vég nélkül, ha összeegyeztethetetlen az azt gyakorló csoport fennmaradásával." -
Amikor vitatkozunk erről a "közügyről", ezeket az igazán nem bonyolult tényállásokat érdemes szem előtt tartani.