Adatok
Laeriel
96 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ősi mesék a jelenben
szállnak elfeledetten.
Régmúlt képek buckák árnyán
izzanak hideg éjszakán.
Az ajtó túloldaláról csengő dal hallatszott, a négy hobbit pedig átlépte a széles kőküszöböt. Csodálattal tekintettek szerte a bár kicsin, de otthonos házban, mi egyre csak hívogatta őket beljebb. A…..
Sárga csizma dobog, fütty száll.
Borbuggyan partján móló áll.
Ezüst és fekete árnyak,
űzik csak a külvilágnak.
- Ha nincs Frodó úr ellenére, akkor evés után elfuvaroznám a társaságot a révhez - ajánlotta Zsizsik gazda, és leült az asztalfőre. Inkább volt a lakoma estebéd, mintsem vacsora. A…..
Az utolsó tea illata is rég elmúlt.
Víg zeneszó, tánc mind- mind elnémult.
Rettegés és árnyék maradt már csupán.
Elbereth éneke és nyugat szele kíséri útján.
Párafelhők csíkjai terültek fátyolként a friss gyanta illattal telt fenyőlugasra. Nyirkos reggel köszöntötte a hobbitokat, kik közül…..
Arany és ezüst fények
sziporkázva feljövének
bevilágítva a múltat
a zavaros és mísz kutat.
A csillagok, mint apró kristálycseppek fogták oltalmukba a félhold íves udvarát, mely elevenen izzott az égen. Langyos, kora őszi est köszöntött a völgyre, a gyümölcsös fái sötétben bólogattak. Tündék…..
Felhős csúcsok hozzák hírét
Kürt zendül, de messzi még
a fényesen izzó nap
mikor rózsás a pirkadat.
- Ez a hely, lenyűgöző - forgatta körbe a fejét Helya. - Ám érkezésünk óta csak még inkább erősödik bennem az a megmagyarázhatatlan érzés anyánkkal kapcsolatban - szemével a fehérbe öltözött…..
Brúinen hűs szava csendül
messzi ének szó farkas üvöltéssel vegyül
Szikra pattan szívben és lélekben,
átszelve időt és homályt a messzi légben.
Egy gyermeknek minden új e világon. Rácsodálkozik mindenre, mit először megpillant, még a leghétköznapibb dologra is. Valahogy…..
Kétségek közt kanyarodik az út
Gondolat és eszmény mely ezer fele fut
Hith Aiglin havas hegyei nyújtóznak
Kérdés és homály palástjába burkolózva.
Gaeriel az ablakból figyelte, amint Helya és Elya tovatűnnek a város utcáin. Mostanság ért véget a hárfaóra, amely már közel öt éve mindig ugyanabban…..
Tömlöc mélyén a nap sötét
Bűntudat súlya oly' nehéz
Nem lejt a szél vígan táncot
Nem látni a holdvilágot
A hideg kőlépcsők gyéren derengtek a fáklyák, lámpások fényében. Csigázva kúsztak egyre lejjebb és lejjebb, a föld mélye felé. A barlang falaiba vájva tömlöcök sorakoztak, mellettük pedig…..
Éj nyeli a várost, falai némán állnak,
mint rabok kik akasztásukra várnak
Éj nyeli a haláltusát, sikolyt és hörgést
rettegés fojtja el, mint gyilkos a bánatos könyörgést.
Másnap a hajnal szürke fénnyel vetült Osgiliath falaira. Azt, hogy felkélt a nap csupán abból…..
Kelet árnyéka már régen
elhomályosít minden fényt az égen.
Kérdések és soha ki nem mondott szavak
kélnek gyermek szívben, akár a pirkadat.
A meleg, nyári nap sugarai még táncot jártak az aranyleveleken, majd lassan, de biztosan elillantak. Langyos szél suhogtatta az ágakat,…..
Ködbe vész a táj, holtak éneke szól
keservről és árnyról a lidérc fény dalol
Ködbe vész az év, időtlen dala zeng
rajta nem hat az elmúlás, örök szava cseng.
Szürke lett az ég, s fakó a föld. Az élet folyama sok mindent kisodort a Világ partjára, és sok mindent ragadott…..
Sziasztok, üdv ismét itt!
Nem is olyan régen megírtam, publikáltam a 67. fejezetet ami egyben a történet "második évadának" a lezárását is jelentette. Már azt a 30. fejezet utáni, ehhez hasonló részben is olvashattátok, én nem szeretem az "évad" megnevezést használni. Bár ez egyéni szociális…..
Vörös tincs az ezüst éjszakában
régi eskü mely megköttetett hajdanában
Érzelmek viharával jő a szürke hajnal
fagyos szívet köszönt, bánatos sóhajjal.
Kora déli szél futott tova, sebesen és virgoncan Dél- Ithilien mezőin és lankáin. Az Ephel Dúath árnyéka mégis messzi nyújtózott át völgyein és…..
Tüzes nyíl repül szelve az éjszakát
Kard suhint vágva az áruló nyakát
Szívbe ül a kétség s éjbe a kürt szó
Mire a hajnal kél, nincs már több hajó
Argalad csendesen, egymagában üldögélt a fal tövében, a rózsabokor mögött. Egy lélek sem járt arrafelé a járőröző katonáktól eltekintve, kik fekete…..
Zamatos bor és édes étek
bőséges teríték, éjjeli vétek
Csillag regél s a hold delelőjén állva
pecsétről és tőrről az éjszakába.
A nap fényesen ragyogott delelőjén, Umbar várának ebédlőjéből sült hús és friss cipók illata terjengett. A hosszú asztalok legtöbbje most üresen állt, csak egy volt…..
Kúszik a Nap, fel az égre
Meleget hozz jelezve, az éjnek vége
Indul ím a színjáték, új bőrbe bújva
Büszke, fehér alakja árnyékot vett, megláncolva
- Gyere, segítek! - nyújtotta a kezét Argalad a szekérről lekecmergő nőnek.
- Köszönöm - fogadta el a segítő kezet Tinwerín, majd leugrott a fa…..
Nyúlik az árnyék, de tűz a déli nap
Túl a folyón ott várnak már magas falak
Szavannán és soha nem látott tájakon
lovagolok, a napokat számolom.
Az Anduin, nyugori nevén a Nagy- folyó sok vidéken vág át, mire Lebennin vidékénél a Belfalasi- öbölbe torkollik. Az Ered Mithrintől Rohanon át egészen…..
Hideg fellegek között, déli vidéken barangolva
Három nap ide, vagy oda
mit sem ér. Párbajra hívja szívem immár a kötélleség tudat s akarat
Három nap ide, vagy oda, hamarosan jő a pirkadat.
Először csak egy hullott, majd szélcsend következett. Köd ült a hegyek csúcsaira és sötét felhők vonták el…..
Alkonyi szó, egy hétre szól
Nagy utazásról, mely hajnallal válaszol
Tenger sós illattal kísért múlttal átitatva
Délen ásítanak már a puszták hívogatva.
Kora esti, hűs szél lengedezett a fák körül. Tücsökzene szólama vegyült az alkonyi erdőség dalába. Fehér ló lépdelt büszkén a cserjésben, épp…..
Tavaszi szél leng, arany levelet hozz magával
Folyik az idő, sodorva mindent vad árjával
Halhatatlan haldoklik már
Kicsi lény tipeg- topog s ajtót tár.
Hűvös, tavaszi reggel köszöntött az Aranyerdőre. A fű még harmatos volt, az aranyszín leveleken átsütött a hajnali napsugár. Már március hava a…..
Rozsda levelek a fákon,
Emlékfoszlány egy csupasz ágon
Fehér téli prém, s hideg tavaszi szél
Év múlik és új esztendő kél.
- Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Legolas hogy hagyhatta ezt - meredt maga elé Deil, mégis a mellette lépdelő Galwornak intézte szavait. - Szerinted meghalt?
- Nem…..
Északi szél süvít a kietlen hegyen
Sas száll messzi a habos fellegen
Tehetetlenül, kiszolgáltatva, az óra ütését várva
fekszik és mereng a nagy világba.
Angmar hegyei vastag, szürke fellegekbe burkolóztak. A Nap lándzsái nem hatoltak át homályán, mely még évezredek távlatából is fedte csúcsait.…..
Ködbe öltözött, fagyos hegyek
Régmúltról suttogó, halott lelkek
Fájdalmas kiáltással vegyülő, omló sziklák hangja
Fátyolos az ég, lehet nem lesz új holnapja.
Legolas a folyosó árnyából kísérte figyelemmel az eseményeket. Hitetlenkedve szemlélte, amint egy alak kivel királya most találkozott…..
Régi fák alatt, régi emlékek között
Régi alakok a hűvös hegyek mögött
Ismert arc, de lám ismeretlen már
Erdő melyre telepszik a homály.
- Aggódom a lányunkért, Manwe - lépett fel férje mellé a vala úrnő a Taniquetil csúcsán.
- A sötét fellegek megsűrűsödtek, mégis hiszem aggodalmunk alaptalan…..
Nem tisztel se élőt, se holtat
Se jelent, se múltat.
Nem tisztel se időt, se véget
Se jövőt, se régi meséket.
Nem tisztel királyi szót
se rosszat se jót.
Nem tisztel se sötétet se árnyt,
nincs más se csak búsborús magány.
- Legolas! - nyitott be Thranduil a palota könyvtárába, fiát keresve.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz