eraanyu 2011.05.17 09:21:33

@Babette_:
Nem egészen értem a kérdést!?

eraanyu 2011.05.17 09:58:52

@Babette_:
Nővérképző?!
Szakirányú érettségi után még két évet tanultam saját zsebből, saját időből, munka és két kisgyerek mellett, budapesti iskolában 80 km-re lakva a fővárostól, hogy (beteg)emberekkel foglalkozhassak. Valóban, olyan szar emberek is vagyunk mi nővérek...
Elárulom, hogy manapság aki ezt a munkát végzi tényleg hivatástudatból teszi, az emberek szeretete és a segíteni akarás miatt. Személy szerint ugyan ennyit keresnék egy gyorsétteremben, másfélszer ennyit takarítással. próbáltam elmenni, de nem ment.
Aki a pénzért, vagy mert máshol nem talál munkát, jön erre a pályára előbb utóbb elmegy, igaz előtte jó sokat ront viselkedésével, hozzá nem értésével, a tisztességesen és becsületesen dolgozó ápolók megítélésén.
Sokunk a kórházi munka mellett másod harmad állásban szintén betegápolással foglalkozik,például én is.Nem könnyű.
Hajlamosak vagyunk megítélni dolgokat anélkül, hogy igazán fogalmunk lenne róla.
Voltam már betegként a másik oldalon, másik kórházban gondosan titkolva eü.-s voltom. Tehát tudom nem könnyű ma betegnek lenni sem.
De ne felejtsük el! Elvileg ma Magyarországon van betegellátási rend mely szabályozza a beteg útját a különböző ellátási területek-szintek között. ELVILEG!!! (nálunk a portás bácsi szabályozza :)) )
Minden esetre szíves látok és várok mindenkit aki kíváncsi az egészségügy másik oldalára, dolgozzon velem végig egy beosztást, azaz egy hónapot.Ezalatt az idő alatt garantálom képet kap, mégpedig nem festettet!!
Szemelvények pályafutásom alatti megalázásokból;
Nem zavart, tiszta tudatú, pelenkába csináló nénit tisztáztam éppen, amikor közölte velem, hogy nem csak lemosnom kell, hanem ki is nyalhatom..
Középkorú jól szituált úr, alsónadrág nélkül a kórterem közepén, felszólít: -ne szégyellje, fogja meg nyugodtan...
Annyi karmolást, ütést kaptam, hogy már nem számolom, a legutóbbi agresszív ápoltunk a monitorzsinórral vert éppen...De volt aki delíriumban fetrengve terhesen rúgott fel...
A háromgyerekes kolléganőm a legutóbb 60 ezres ajánlatot kapott-nem takarításra...
Más osztályon a "látogató" fogott kést a kolléganő torkához és vitte el minden értékét.
Lehet erre válaszolni, hogy nem kell ezt csinálni,de mi lesz, ha mindannyian felállunk?
Mi lesz ha marad a román nővér aki az egyszer használatos steril inj. tűn végighúzza az ujját, nem csorba-e?!
Mi lesz, ha nem marad aki meghallgat, megsimogat, megetet, tisztába tesz, vagy éppen csak az életed menti meg?
Nem kérek rózsaszirmokat és tömjént, sem imádatot, de mindenkitől csak annyi tiszteletet kérek amennyit ő elvár!

eraanyu 2011.05.17 10:26:05

Írnék azért a munka szép oldaláról is!
Jó érzés amikor számon tartják a betegek, mikor leszek újra szolgálatban, várnak.
Jó érzés, amikor este megmosdatunk és hálás a beteg mert rendesen meg van mosdatva, megmosva a foga ( igen, a kivehetőt mi mossuk meg! annak aki nem képes rá) sőt uram bocsá meg is fésüljük és tiszta ágyneműt kap.
Jó érzés amikor a halálfélelemben vergődő beteget sikerül ellátni megnyugtatni és jobban lesz.
Jó érzés amikor a zavart, agresszív beteg feltisztulva elnézést kér, és azt mondhatom, nem történt semmi.. (pedig kaptam 1-2 fülest tőle)
Jó érzés amikor a Margitszigetről (!) betérő totál kiborult kullancs csípte kismamát - nem kevés telefon árán- megnyugtatva a neki megfelelő helyre tudjuk küldeni.
Jó érzés amikor a hozzátartozóinak nem kellő idős combnyak törött nénit sikerül talpra állítani és biztosítani róla, hogy nem haragszunk rá, amiért olyan tehetetlen.
Jó érzés partnernek lenni amikor a pár hete szült kismama tüdőembóliával kerül be és rá tudjuk venni, ne hagyja még abba a szoptatást, hozzák be a kicsit és küzdjön, hogy megmaradjon az anyateje.
Jó érzés ha a csodával határos módon életben maradt ffi azt mondja, kellemesen csalódott az egészségügyben.
Jó érzés amikor van erőnk végig asszisztálni a tüdődaganatos beteg családjától való búcsúzást, a végrendeletírást.
Jó érzés, ha tudunk segíteni a gyász folyamatában az esküvője előtt álló, édesanyját elvesztő fiatal nőnek.
Jó érzés, amikor egy régi betegünk, (kedves idős néni) hozzátartozójával találkozva nem kell szégyellnünk könnyeiket a néni érzéshalálhíre hallatán.
Jó érzés amikor az újraélesztés után magához térő bácsi olyan jól érzi magát, hogy meg akar táncoltatni.
Jó érzés amikor a betegek, a hozzátartozóik elégedettségüket, egy KÖSZÖNÖMMEL , egy képeslappal, egy tábla csokival, vagy egy kávéval az automatából fejezik ki.
De legjobb érzés, amikor a nagyovódás fiam valamiért bent kellett velem legyen az éjszakás műszakban, és a betegek ellátása után a combom átölelve azt mondta;- Anya, de jól dolgozol!
Azt hiszem, én ezért csinálom.
És igyekszem jól csinálni.