soha ne mondd hogy vége 2017.08.07 22:15:53

@HaFr: csak Neked, Péter:
mno.hu/velemeny/miert-nem-akarjuk-erteni-a-politikat-2411275
"
Az elemzőnek egyre inkább az az érzése, hogy a mai magyar politikát vagy nem lehet, vagy nem akarjuk megérteni. Mindkét verzió valósága mellett szólnak érvek. A mai magyar politika tényleg annyira sok összetevőből áll, és annyira bonyolult, hogy ember (akár elemző) legyen a talpán, aki átlátja a legfőbb mozgatókat, és ezeket közérthetően, követhetően tudja prezentálni. De bármennyire bonyolult is mindez, mégis úgy hiszem: a második változat az igazabb. Nem nagyon akarjuk sem megismerni, sem megérteni ezt a politikát."

soha ne mondd hogy vége 2017.08.07 22:27:46

@HaFr:
"Orbán Viktor sosem mond nagy beszédet az illiberális államról, ha a magyar közéletben – miként a hőn szeretett nyugatiban – eleven és egyenrangú viták zajlanak a témában, és nem érzik kisebbrendűnek magukat azok, akik pusztán demokráciáról beszélnek, és abban is hisznek.

De „a demokrácia csak liberális lehet” tétel egy követelményt is tartalmaz, ami arra vonatkozik, hogy aki nem feltétlenül ezt gondolja, az nosza, revideálja nézeteit, vetkőzze le gondolati bűneit, tegyen hűségnyilatkozatot. Ahelyett, hogy türelmes, lassú, értő meggyőzési folyamatban formálódott volna ki a gondolati konszenzus, melynek során azok sem érezték volna magukat lenézettnek, akik „csak” a demokrácia pártján állnak.

Fölvetődik egy másik, ráadásul igazán húsba vágó kérdés. Ez a magyar politikatörténethez vezet minket. Ezt a politikatörténetet végképp nem ismerjük. Megvan az indok, hogy miért nem. Azért, mert szintén az átmenet idején töröltük a saját történelmünket. Ki akartuk űzni tudatunkból az 1990 előtti magyar történelem minden korszakát. Boldogok voltunk, hogy végre nekünk is demokráciánk van, és a tudatunk legmélyére akartuk szorítani az egyéb korszakokat, Kádár- és Horthy-rendszerestül, mindenestül.

Márpedig ha ismerni és érteni akarnánk a magyar politika évszázados történetét, tudhatnánk, hogy korántsem olyan egyértelmű például a nyugatos mintakövetés. Ez a fő tendencia természetesen, de az elit és a társadalom nem csekély részében mindig ott lappang a kétely: lehet-e, szabad-e követnünk a külső mintákat? S voltaképp hogyan is képzeljük el ezt a mintakövetést? Merthogy az úgynevezett mintaadó országok maguk is változnak. Mi a változás mely szegmensére koncentráljunk most?

Kénytelen vagyok azt mondani: annak a levét isszuk, hogy nem akarjuk érteni saját magunkat. Nyugatosnak mondjuk magunkat, aztán meglepődünk, sőt megbolondulunk attól, hogy például a mostani kormány és annak közönsége nem – vagy nem úgy – nyugatos. "

soha ne mondd hogy vége 2017.08.07 22:33:42

"A globális politikát annyira univerzálisnak, mindenütt egyformának tekintjük, hogy alig van szemünk az egyedi vonásokra. Pedig a magyar politika is – a mai is – tele van egyedi vonásokkal. Mindezeket például sallangmentesen fasizmusnak nevezni az egyedi vonások megismerhetőségétől való eltekintést, végső soron az önismeret feladását jelenti. Azoknak, akik a fasizmus ideológiáját gondolják a helyzetet leíró adekvát magyarázatnak, szembe kellene nézniük a kérdéssel, hogy ha a magyar társadalom nagy része olyan nyugatos, mint gondolják, hogyan engedheti meg, hogy „fasizmus” legyen. Vagy mégsem helytálló ez a kategória?

Szerintem nagyon-nagyon nem – és ha sokat ismételgetünk ilyeneket, azzal csak azt bizonyítjuk, hogy nem akarunk szembenézni magunkkal, a történelmünkkel, és mindazzal, ami ebből következik.

Azért is fájó ez számomra, mert látom, a nyugat-európai politikatudományban milyen elmozdulások vannak: történetesen az egyedi országpéldák tanulmányozása felé. 1990 környékén az volt az uralkodó nézet, hogy minden kelet-közép-európai ország egyforma fejlődési utat fog bejárni. Senkit nem érdekelt, hogy ez eleve sem volt igaz. Addig legalábbis nem, amíg a magyar demokrácia élen járt a régióban. Most is csak azért érdekesek a különbségek, hogy régi és idejétmúlt magyarázó elveket újítsunk föl. Mint a fasizmus. Az azonban, aki ezzel akarja megérteni és leírni mondjuk a Fidesz kormányzását, téves pályán jár. Magyarázatai nem lesznek érvényesek, és legfőképpen nem lesznek hasznosak azok számára, akik le akarják váltani az Orbán-kormányt.

A magyar közélet értési forradalom előtt áll. Ebben a pillanatban sem a régi, sem a mai magyar politika nincs megértve (ha szabad így fogalmaznom), és igényt sem nagyon látok a megértésére. Holott a saját politikatörténetünk, illetve a nyugat-európai is – két fontos tájékozódási pont – van annyira érdekes, hogy napi huszonnégy órában kezdjük őket tanulmányozni. Meghökkentő tanulságokig jutnánk, és jobban értenénk azt is, miért akadtunk el."

"A magyar közélet értési forradalom előtt áll" - írja Csizmadia, azt sajna nem közli, mennyit kell még erre várni ...