Benedek Horváth 2017.03.20 19:06:34

@danialves: A különbség az, hogy a cikk nem kínál alternatívát. Azt állítom, hogy nem az animatronikokban és a kamuvérben van a jövője a filmes effekteknek, hanem a CGI és a valós modellek megfelelő integrálásában. Ezt kell az embereknek felismerni; meg azt talán, hogy mostanra a CGI nagyobb művészetté nőtte ki magát, mint az operatőri munka vagy a rendezés. Egy jó rendező és egy jó operatőr össze tud hozni egy szórakoztató filmet. De 100 animátor, egy szerverparknyi gép, meg néhány zöld bábú le tudja hozni az égről a csillagokat, ha kellően tehetségesek.
Mondom ezt úgy, hogy máig odavagyok az animatronikokért.

Benedek Horváth 2017.03.20 16:00:38

Már bocsánat a kritikáért, de egyetlen egy pont sem hangzott el, amiért a CGI rossz. Egy csomó pont volt ami bemutatja, hogy milyen a rossz CGI, de egyik sem mutat rá arra, hogy az eredendően alsóbbrendű technológia lenne.

Mondok valamit. Tegye föl a kezét aki nézi/nézte a Trónok Harcát. Nem kell szégyenkezni.
Na, akkor most tegye le a kezét, akinek feltűnt, hogy King's Landing utcái, amiket ugye Dubrovnikról mintáztak, közel sem hasonlítanak Dubrovnik városképére! Vagy hogy Winterfell kastélya a valóságban 10-es akkora mint a filmben. Vagy hogy az "új" Star Wars moziban a film elején a csillagromboló nem egy megépített szett!

Na, akinek fentmaradt a keze, az "bedőlt" a CGI-nak. Vagy nem is?

A trükk nagyon nem a fizika, az csak a legkisebb része az egésznek; az igazi problémát a világítás jelenti. Még pontosabban az, hogy a számítógépes modellezőszoftverek raytracing (kb. vonalvetítés) technikával modellezik a fénysugarakat, és konstansokat rendelnek adott felületi minőségekhez, hogy a visszaverődés/törés kiteles legyen. Ha ez valakit érdekel, keressen rá Phongra, a Beer-Lambert törvényre, stb. klassz kis matek van mögötte. Ami ebből itt fontos, az az, hogy ez mint egy olyan közelítés, ami a fény részecsketermészetére épül, abszolut figyelmen kívül hagyva annak hullámtermészetét; emellett pedig, mint mondtam, konstansokkal él, valós mért értékek helyett. Ez azt eredményezi, hogy az arcok túl simák lesznek, a sötétek túl kontúrosak, stb; elvesznek bizonyos "árnyalatok".

Ennek a kiküszöbölésére paraszti egyszerűséggel dolgoztak ki egy technikát Hollywoodban: Ha nem tudod modellezni hitelesen a fényviszonyokat - akkor szimplán másold le őket. Dubrovnik városképét a meglevő épületek felületi visszaverődéséből és textúrájából kialakított, vagy közvetlenül átemelt modelljeivel bővítették ki; a csillagrombolót pedig részleteiben megépítették, megmérték a megfelelő eszközökkel, majd digitálisan összerakták. Ezért hihető Gollam a mai napig; mert volt mögötte egy színész, akinek az arca, annak a visszaverődései alapul szolgáltak a kész karakternek. Megemlíteném még Jar Jar karakterét, aki, akármilyen irritáló is volt, 1999-es filmhez képest a mai napig megállja a helyét az esetek nagy részében.

Végeredmény: A CGI-al nem az a baj, hogy használjuk, hanem hogy a producerek, rendezők, írók nincsenek azzal tisztában, hogy mik a korlátai a módszernek. És ha nem áll rendelkezésedre a Google egy teljes szerverközpontja, akkor sok sikert renderelni egy filmet olyan részletességgel, hogy az megközelítse a valóságot.

Emellett természetesen a fizika figyelmen kívül hagyása és az indokolatlanul grandiózusnak szánt jelenetek is hibák, de azok kevésbé a technológia, és inkább az eltorzult kulturális szemlélet eredményei.

Utolsó megjegyzés: Akit érdekel, nézzen meg egy Game of Thrones, SW: The Force Awakens vagy Mad Max: Fury Road "Hogyan készült?", biztos vagyok benne hogy fent van valahol az interneten.

Benedek Horváth 2015.12.04 10:55:13

Klassz videó volt, jár az elismerés!
Mindazonáltal én egy jelenetet kiemelnék még Minas Tirith ostromából; kíváncsi volnék, erről mi a véleményed/véleményetek, ki-ki vegye csak nyugodtan magára :)
A jelenet amire gondoltam, a "Pelennor mezei csata" (vad fordítás, nem vállalok felelősséget) előtti, Théoden által adott lelkesítő beszéd. Személy szerint nekem mai napig ez az egyetlen jelenet filmben amin sírni tudtam. Magyarul talán nem olyan átütő, mert mégsem üvöltözhetnek a stúdiós mikrofonokba a szinkronszínészek, de angolul... amikor a katonák tudják, hogy mekkora a tét, és tudják, hogy jó eséllyel el fognak esni... és egy szóval, azzal hogy nevén nevezik a halált, egyben tulajdonképpen szembe is köpik; nem tudom, miért, de én minden alkalommal amikor azt hallom hogy háború valami ilyesmire gondolok. Hogy a katonák képesek elfogadni, hogy egy olyan célért halnak meg akár pillanatokon belül, ami nagyobb náluk; nem nagyon tudom összefoglalni, de hét ezért van a film nem? na szóval, Ha valaki hasonlóan vagy épp ellenkezőképpen gondolja, szívesen olvasom a válaszát :)