Adatok
ildiko.szabo
130 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Születésedkor még nem vettek körbe kősziklák, s falak. Szereteteddel féltőn óvtad, s tápláltad piciny lényedet. Emlékezz arra, hogy volt idő, mikor fontos voltál saját magadnak. Emlékezz, mikor még egységben léteztél, emlékezz, része voltál a világnak. S tudd, most is a világ része vagy.
Emlékezz…..
Üzenem Neked, kitől a legdrágább dolgot kaptam a világon, hogy végre képessé váltam kristálytisztán meglátni Téged. Látlak és köszönöm Neked a tanítást, mit kaptam Tőled. Minta, mit adtál Nekem, melyet sok éven át, a szeretet nevében én magam is követtem.
Láttalak Téged apró gyermekkoromban…..
Szerepek. Van, ki játssza, van, ki nézi. Mi mindkét oldalon álltunk már. Voltunk szereplők és nézők, mikor melyik éppen.
Volt idő, amikor egymást el nem engedtük. Mára mégis idegenként megyünk el egymás mellett.
Szerep ez is mit játszol, s játszok én is, hogy így védjem magam. Lelkemben mi fáj,…..
Egyszer azt írtam, önmagam megismerése számomra felér egy utazással. És ez tényleg így is van! Javaslom ezt az utazást mindenkinek, még akkor is, ha nem mindig fehér homokos tengerpartra vezet az út. Hidd el megéri! Már csak azért is, mert utazni jó és hiszem, hogy minden utazás hozzátesz valamit…..
Évezredek óta, tán még sokkal régebben kezdődött… férfi és nő elkezdtek vágyni a másik megismerésére, feltérképezésére. Úgy érezték, ha maradéktalanul belelátnak egymás működésének elvébe, jobban fognak tudni kapcsolódni. Gondolták, így lesznek képesek jól funkcionáló egységet létrehozni. Ez volna…..
Az első tavaszi napsugár átjárja testem, lelkem. Nem moccanok, csak figyelek. Figyelem önmagam, bebarangolom azt a tájat, mit eddig tán még sohasem. Eközben valamiféle ismeretlen lágyság vesz rajtam erőt, elkap, magával ragad és visz egy régen vágyott ismeretlen táj felé. A fény vezet...
Annyira…..
Varázsolj magadnak egy olyan valóságot, amiben élni szeretnél. Teremts! Teremtsd meg azt a közeget, ahol jól érzed magad! Fogalmazd meg, írd le céljaidat. Olvasd el, akár naponta. Hidd el, ez segít, ha elragadna a hétköznapok örvénye.
Ne akarj egyből óriás tetteket véghezvinni. A kulcs a türelem…..
Eredetinek lenni...
Nevelgetem kis magocskámat. Gondozom, táplálom, kibontakoztatom képességeimet.
Ehhez fényre van szükség, sötétben a magocskám sorvadásnak indul, végül elpusztul.
A fényt számomra saját képességeim kibontakoztatása teremti meg. Megélem, megosztom önmagam az emberekkel és…..
Régóta tart már, nem is emlékszel, mikor vette kezdetét. Túlzott kontroll mögé bújva irányítod életed. Legalább is azt gondolod, Te irányítasz… Mára már rád kövült a maszk, ami mögé rejtőzni próbálsz. Páncéllá vált, nem enged, fogva tart. Egykor azért alkottad, hogy védjen, mára ellenségeddé…..
Azon a napon tavasz volt. Tavasz a télben. Madarak csicseregtek, sütött a nap. Sohasem felejtem el azokat a pillanatokat. Belém égtek a hangok, illatok, érzések.
Anyává válni… Próbáltam ízlelgetni, milyen is lehet, mit fogok érezni abban a pillanatban, amikor először megölelhetlek?
Semmihez sem…..
Óvni szeretnénk csemetéinket. Túlzottan is. Lássuk meg, hogy éppen ezzel ártunk nekik. Nem engedjük tapasztalni, felfedezni őket.
Egészen pici gyermekkorban elkezdjük a veszélyekre felhívni figyelmüket. „Vigyázz, elesel!”- mondjuk, amikor imbolygó léptekkel futni kezd. Ő csak fel szeretné fedezni a…..
Volt idő, amikor nem is tudtam létezéséről. Nem sejtettem, hogy világíthat bármi bennem, sugározhat belőlem. Éltem mindennapjaim és a fényt folyton kívül kerestem. Aztán történt valami… Elkezdtem érezni valaminek a hiányát, keresni kezdtem. Ekkor, mondhatom, hogy az élet körém rendezte a dolgokat.…..
Az évnek ebben az időszakában, születésnapom tájékán még élénkebben él bennem a kép. A Te arcod, a Te lényed, a Te varázsod képe. Felidézlek, emlékezem. Őrzöm emlékedet, hiszen formáltál, szerettél, adtál. Folyton csak adtál...
Már régen nem vagy itt velem, mégis bennem élsz! Tudom, sokszor nem…..
Vajon ki vagyok éppen? És valójában az vagyok, akinek a külső szemlélők látnak? Tettes vagy áldozat vagyok ebben a pillanatban?
Sokszor életeken át játszmázunk egymással. Egyszer fent, egyszer lent. Végeérhetetlenül harcolunk. Hol én nyerek, hol a másik. De mire jó ez, miért ne lehetne végre vége?…..
Egy mécses làngja...többet üzen bàrmely szónàl. Figyelem, làngja magàval ragad, képe elhomàlyosul, a szememben gyűlő könnyek fàtyla vonja be.
Kint zajlik az élet, gyerekek rémnek öltözve csokit gyűjtenek. Bent csak én vagyok a pislàkoló mécsesemmel. Szívemben képeket örzök. Rólatok, kik màr régen…..
Csodaszép őszi reggel. Körülöttem mindenki célja felé igyekszik. Többféleképpen járhatunk utunkon. Van, hogy észre sem vesszük a bennünket körül ölelő tájat. Én most tudatosan figyelek...Magamba szívom az őszi nap sugarát… élvezem az út menti táj látványát.
És ott, akkor megpillantok egy lágyan…..
Nem szeretnénk bántani mást. Bántjuk inkább saját magunkat... Túlságosan meg szeretnénk kímélni másokat, eközben megfeledkezünk saját érzéseinkről. Elfojtjuk őket, megpróbálva fenntartani egy olyan békességnek vélt helyzetet, mely mélyen támadja lelkünket.
Mivel bántjuk önmagunkat? Olyan érzések…..
Hozzád készülök és azon gondolkozom, mit vihetnék magammal, aminek örülnél? Bepakolok ezt-azt, útra kelek, megérkezem. Benyitok szobád ajtaján, meglátsz és mosoly árad szét idő barázdálta arcodon. Őszinte mosoly, mit nem igen láttam Tőled korábban, de ma már azt látom, ami van.
És most ez van,…..
- Itt vagyok. Gyere, várok Rád. Most végre készen állok, várlak, hogy szembe nézhessek Veled. Hívlak, hogy megláthassam igaz valódat. Mutasd meg hát magad! Pőrén, ahogyan vagy!
- Igen, emlékszem jól… Te voltál ott, amikor kicsiként néha elveszettnek éreztem magam a felnőttek rendezte álarcosbálban.…..
Mitől válik valaki számunkra kedvessé? Mitől érezzük, vagy éppen nem érezzük annak?
Ítélkezni szeretünk. Ezt nagyon jól elsajátítottuk. Egy-egy megnyilvánulás alapján simán beskatulyázunk valakit. Elkönyveljük ilyennek vagy éppen olyannak. Mégis vannak számunkra kedves emberek, értékes, szeretetre…..
Mosolyog, miközben terveiről mesél. Figyelek rá, látom arca szépségét. Megérzem belső bizonytalanságát, melyet palástolni próbál. Érdekel, amit mond, érdekel, miért üzennek mást szavai, mint szeméből áradó kétségei. Lénye megérint, elgondolkodtat. Szép, kedves, de valami hiányzik, valamit…..
Fejvesztve rohansz? Úgy érzed sosem elég az időd? Azt sem tudod hol áll a fejed és még regiment a tennivaló? Elvégzendő feladataid temetnek maguk alá? Állj meg egy pillanatra és gondold át a lépéseidet! Mi a fontosabb? Hogy minél több helyen megfelelj, de fél gőzzel legyél benne az adott feladatban?…..
Fáj és fájt sok minden életed során. Tudom, hidd el, érzem, mit érzel. Haragszol, csalódott, dühös vagy. Szétmarcangol a meg nem értés. Bántottak, elkísér a megbántottság fájdalma. Látom, megbántottságodat magadba zártad, érzem fájdalmadat.
De érzem még, mit mélyen belül elrejtettél rég.…..
Kívül keresünk. Boldogságot, boldogulást, elismerést és még sorolhatnám, mennyi mindent, amire vágyunk... Ennek eredményeként elfáradunk, majd lemondunk.
Pedig van egy saját kis szigetünk. Megengedted-e magadnak valaha, hogy bebarangold a tiéd?
Én akkor fedeztem fel, amikor megálltam, figyeltem…..
Élem az életem, cselekszem, teszem a dolgom. Van egy belső képem önmagamról. Tudom, mi a célom, látom magam előtt és élvezem az utat, amin járok. Ha éppen elfog a türelmetlenség – mert van ilyen néha – megállok, figyelek, igyekszem nem loholni, csak fokozatosan haladni.
Néha mégis megzavar, hogy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz