Regisztráció Blogot indítok
Adatok
EgyUgyu

7 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A szabad akarat problémája központi eleme a vallásról szóló vitáknak, mivel ez a fő ellenérv a rosszból vett ateista érvre. A kérdéssel Mátyás többször foglalkozott már a blogon (1, 2), most én is megfogalmazom a magam posztját a témában. Az írásom nem lesz különösebben mélyenszántó, csupán néhány…..
EgyUgyu 2015.12.06 11:54:22
@giacomo gesso:
Amikor ellentmondásokat említettem, nem kizárólag és nem is elsősorban az ebben a posztban megfogalmazott Istennel kapcsolatos állítások ellentmondásaira gondoltam, hanem az egész világra, ami körbevesz. Az összes tudományos és hétköznapi állításaink durva ellentmondásokhoz vezetnek, és ez alól nem kivétel az sem, ha Istenről beszélünk, főleg pedig írunk.

""...elkezd valami fejlsejleni. Egy olyan teremtőről, aki egészen, elképzelhetetlenül más, mint amit én el udok képzelni, radikálisan és totálisan, elképesztően és érthetetlenül több érdeklődést tanusít irántunk, mint amit felfoghatnánk, amit úgy is szokás mondani, hogy szeret."Tehát semmit sem érthetsz meg belőle, elképzelni se tudod (Ezt most hogy?) semelyik aspektusát, de azt bezzeg bizton állítod, hogy törődik Veled, sőt, pont még szeret is... Nooormális?
Na ezt nevezem én irracionális bullshitnek. ;-/"

De hiszen épp azt írom "elkezd valami felsejleni". Nem elméletekről beszélek, hanem a mindennapi tapasztalatról. Én is ezen a logkai szinten matekoltam, körbe-körbe szaladva a kis kalitkában, majd megpróbáltam válaszolni Istenek, és akkor kezd láthatóvá válni egy másik út. A rálépéshez nem szükséges feladni a racionalitásból egy szikrát sem, sőt hamarabb rá lehet lépni, ha az összes feltehető kérdést becsületesen felteszem és prekoncepció nélkül azokat a válaszokat adom, amiket igaznak vélek. Ez az út mindig is itt van, mint egy féregjárat, mint Alice ürgelukja, mint Morpheus tükre, Dorothy arany cipője, stb... Mindig csak 1 lépés látszik, vagy még annyi sem.
EgyUgyu 2015.12.06 15:50:45
"nem. a tudományos és hétköznapi állításaim nem vezetnek ellentmondásokhoz."

Irigyellek. Ja, ...nem.
Ha ez így van, ha nincsenek ellentmondások akkor miért olyan végtelenül sz.r a világ, amit ráadásul isten nem hajlandó kijavítani? Ha kezünkben van a logikai konzisztencia, akkor miért nem sikerült kisimogatni a világ problémáit? Primitív példa. Azt mondjuk, a fény egy elektromágneses sugárzás. Igen, bizonyos esetekben, bizonyos vizsgálati módszereknél, de aztán azt is kell mondanunk, a fény részecskékből áll, mert a fotonokat is egyértelműen tetten érhetik a fizikusok amikor egy-egy rácslukon átröppennek. Az összes igazi tudós azt tapasztalja, hogy amint felfedezett egy összefüggést (heuréka!), egyúttal abban a pillanatban keletkeztetett két másik megoldandó problémát. Kis szerencsével, néhány évtized alatt, némelyiket megintcsak sikerül megoldani, mire az is osztódással szaporodni kezd. Számos tudományág történetében előfordult, hogy hátradőltek, és kijelentették, hogy már minden lényeges fel van fedezve. No ilyenkor szokott jönni valami olyan általában, ami fenekestül felforgatja az egésze meglévő rendszert. Ha te 112 évvel ezelőtt azt mondod (amiben ma nyilván nem kételkedsz), hogy a fénysugarat elhajlítja bármilyeen tömmegel rendelkező test, hogy a tér és idő összefügg, stb., akkor a kor materialistái azt modják rád, hogy te egy komplett hülye vagy. Vagy hogy egy kicsit még érthetőbb legyen, lépjünk még visszább: több ezer éve, azt gondolták, hogy a termés attól függ, elég szép áldozatot mutattak-e be a földistennek, aztán jött Arisztotelesz, Newton, Einstein, és ma is gondolunk valamit a dolgok összefüggéseiről. Te most azt nevezed racionálisnak, hogy abszolútizáljuk a ma pillanatfelvételét, és ami nem fér bele a hiedelmeink mai állásába, az nem létezik, és nem is létezhet. Szerintem pedig az a racionális, ha e messze múltból ívelő tapasztalat alapján biztos vagyok benne hogy a mai hiedelmeink és összefüggéseink épp úgy meghaladódnak és elillannak, mint az éter (nem a kémiából, hanem a fizikából). Mi következik ebből? Fogadjunk el minden tudomány határain kívül eső összefüggés rendszert a természetfeletti svédasztalról? Természetesen nem. Itt jön az, amiben egyetértünk, vagyis a "kritikus gondolkodás" fontossága. A megszületésem óta szerzett összes tudást és tapasztalatot, minden összefüggést a tőlem telhetően lehető leg racionálisabban mérlegelve próbálom eldönteni, mi az amit érdemes ezek közül elfogadnom, és mi az, amit nem. Mint racionális ember (mérnök vagyok, nem klerikális marketing szekember :) ), arra hajlanék alapból, amire ti, tudnillik, hogy inkább nem fogadok el egyet sem ezek közül, és akkor legalább nem tetézem a jelenlegi tévedéseim számát újabbakkal. Aztán mégis hagytam magam elcsábítani. Ehhez pedig az a gondolat vezetett, hogy a világ nano, mikro és ökölógiai makró szinten elképesztően tökéletes, amerre nézünk elámulunk az atomok világától a sejtek működésén át a glóbusz egész biodiverzifikációjáig, leszámítva a bele kódolt mulandóságot. Ha viszont azt kivennénk belőle, akkor mi lenne az evolúcióval, tehát jobb ha mégsem piszkálunk bele, mert elcseszünk mindent. Tehát ha ez az egész ennyire tökéletes, akkor nem lehetséges-e, hogy ha én mégsem látom a saját életemet annak, akkor nem lehet-e, hogy a hiba az én vevőkészülékemben van. (Nagyjából ezt szokás a teológiában eredendő bűnnek nevezni, azaz rászorultségomat a megváltásra). A másik, ami megingatott, hogy honnan bennem a kiirthatatlan teljesség utáni vágy? Ez van, így jártunk? Ez valahogy olyan snassz lenne, nem illik bele a természetben látott tökéletesség képébe. Ezért a tudományon kívüli összefüggések közül a leglehetetlenebbet választottam, amely mégis a legnyilvánvalóbb, azt, amelyik csak radikálisan tud működni, amelyik egyedül hordozza magában a teljesség ígéretét, mégpedig csírájában már a jelenben. Az Evangéliumból kapott Istenképet arról az Istenről, aki annyira hatalmas, hogy tud szegény és kiszolgáltatott lenni. Ezt az ember nem tudhatta kitalálni, ezt csak Ő nyilatkoztathatja ki önmagáról.
EgyUgyu 2023.06.28 12:38:34
@BonFire:
Könyörgöm, ha már a híres emberi ráció nevében járunk el, akkor ne alkalmazzunk az érvelésben klasszikus kognitív torzítást... :)
Attól, hogy az ember teomorf (ezt tertalmazza a biblia), még semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy Istenről a saját elromlott-elrontott működéséből kivetített képet lássa maga előtt, mikor istent említi. Minderre az motiválja, hogy amennyiben a saját valódi istenképiségének, azaz a személyesség és a kapcsolódás képességei szerint merne közelíteni a Istenhez, akkor sok mindenben meg kell(ene) változnia.
EgyÜgyű Blog A szó 2020.03.08 17:08:56
Az ember az élete során egyetlen egy dolgot tehet, és nem teheti meg, hogy ezt ne tegye. Ez az egyetlen tette annak a szónak a kimondása, hogy legyen. Azért képes az ember ennek a szónak a kimondására, mert előtte ez már kimondatott. Minden, ami van, az először kimondott legyen miatt van. Az…..
Fogadjunk, hogy a cím alapján mindjárt arra teccenek gondolni, hogy a cikkben majd jól megmagyarázzuk, melyek az evolúció elméletének gyönge pontjai, vagy mennyire képtelenség a természetes kiválasztódás - nyilvánvalóan létező - mechanizmusára egy egész ideológiát felépíteni, mely magyarázatot kíván…..
  Ez nem a Sinai hegy közelében történt népvándorlás képe, hanem a napokban történő menekültek története. A világban levő rossz valóságát szemlélteti. Mielőtt mélyebben szeműgyre vennénk a rossz létezésének a kérdését, gondoljunk a következő képre:  Valahol egy…..
EgyUgyu 2016.12.30 12:33:23
Mi a bajom ezzel? Először és legfőképpen, hogy nem elegáns. Akármilyen irányban mélyedünk a világba, a tudományok bármely ágában megyünk el a megismerés éppen lehetséges határáig, mindenütt lélegzetelállító finomság, precízség, „célszerűség” és nagyszerűség tárul fel, akár az evolúció összes "zsákutcáját" és vargabetűjét is beleértve. A fizika törvényei, a mindenség analóg számítógépén „potméterrel behangolt” több, mint 150 olyan jelenleg ismert fizikai összefüggés, mérték, vagy „állandó” (gravitációs állandó, Planck állandó, Bohr sugár, fénysebesség, stb.), melyek többségében, ha azok mértéke, vagy pontossága 0.00001 %-al eltérne a jelenlegitől, a világunk a mai formájában - benne az élettel és az emberrel -, nem jött volna létre az ősrobbanás „hamujából”, és akkor nem is kezdtünk még beszélni a biodiverzitásról, az élővilág elképesztő csodáiról. A világegyetem tehát lenyűgözően ketyeg, mint a Schaffhausen, csak pont a benne feltűnt ember érzi magát pocsékul, értetlenül bámulva maga elé? Kifulladt a teremtés harmóniája, önszabályozása és eleganciája? Itt fogyott el a jóisten puskapora? Bíztató kezdés után (13 813 644 000 évig egész jól alakult), az utolsó néhány ezer évben elvétette a számításokat, oszt schiefgegangen az egész? Nem lehet, hogy csak mi erőltetjük, hogy az édenkertet ábrázoló puzzle darabjaiból mindenáron a Bábel tornyát próbáljuk kirakni, és csodálkozunk, ha nem megy? Az Evangélium – szinte hihetetlen – üzenete szinkronban van ezzel a nagyszerűséggel és eleganciával. Isten a véges, és korlátok között vergődő teremtményeit végtelen szeretetből meghívja a maga teljességébe, akként, hogy Ő maga pedig kicsivé lesz, vállalja a végességet, szenvedést és kockázatot. Márpedig az Evangéliumban nem kevesebbről van szó. Ha valami, akkor ez elegáns.
Azután az sem zavarja az ezen tépelődőket, hogy a „rossz” meglehetősen relatív fogalom (hasonlóan majdnem minden máshoz), és hogy ember voltunk egyik alap tapasztalata, hogy a „rossz érzékelése” egyik kitörölhetetlen sajátosságunk ebben a világban, annak abszolút mértékétől valójában függetlenül, azaz az egyes emberek „rossz jelző” berendezése igencsak széles skálán mozogva eltérhet egymástól, sőt ugyanazon ember „rosszaság bejelzési” szintje is rendkívüli mértékben átkalibrálható tetszőleges irányban, a külső körülmények megváltoztatásával, lásd pl. a „Koldus és királyfi” történetek bármely változatát. Az Isten léte ellen hadba indulók természetesen ilyenkor az olyan rosszakat szokták elővenni, mint a terrorizmus, ártatlanok és főleg kisgyermekek szenvedése és más hasonlók, melyeket Isten minimum megenged, és amiket ők biztosan el tudtak volna kerülni, ha isten szerepére kérték volna fel őket.
Rendben, gondoljuk tovább kissé. Megszüntetjük a gyermekek szenvedését. De ott vannak pl. a fogyatékkal születettek, ezt is eltöröljük, miután legfőbb rosszá lesz az enyhébb diszkalkulia, melynek felszámolását követően a botfülűek mély szenvedéseket élnek át, hogy kimaradnak a zenék élvezetéből, és miután már ők is gyönyörködve hallgatják Schönberg muzsikáját, sokan vádlón tekintenek Istenre, mert nem értenek minden egyes elemet Grigorij Perelman levezetésében a Poincaré hipotézis bizonyítása során. És miért ne folytathatnánk akármeddig? Ez – bár ne vitassuk, hogy logikailag „hibátlan” – most kissé szándékoltan lett szarkasztikus, hogy vegyük észre, hogyan babrálunk a kutyakakival, mit is művelünk intellektuális homokozónkban.
Vegyük észre, hogy ott van a HALÁL, mindannyiunk halála. Miért nem ezt kérjük számon Istenen? Ez nagyon jogos kérdés lenne! Azt hogy mi értelme az élőlények fejlődésének és kiteljesedésének, ha utána elkerülhetetlenül ott a leépülés, hervadás, beszűkülés, pusztulás? Mindenesetre ne komolytalankodjunk már olyan kérdésfelvetésekkel, hogy miért nem hangolta a rendszert egy kicsit kevésbé elviselhetetlenné! Ez arra utal, hogy halvány fogalmunk sincs, még körülbelül sem, még megközelítőleg és kiindulólag sem, kivel állunk szemben.
Egy kisgyermek szenvedésének oka néha visszafejthető. Igen, néha (gyakran?) valóban például valakiknek (a szüleinek, nagyszüleinek, vagy déd- ük- stb. őseinek) a szabad akaratából elkövetett (vagy épp el nem követett) cselekedetére vezethető vissza, sok esetben azonban nem tudunk tapintani, vagy feltételezni ilyet, hanem a tökéletlenségünk, végességünk és múlandóságunk egyetemes realitása rajzolta ki ezt a megfejthetetlen és megoldhatatlan, szörnyű képet.
Ebből vonjuk le azt a következtetést, hogy Isten gonosz, vagy tehetetlen, rosszul rakta le a valószínűség számítás axiómáit, vagy elbaltázta a sors-függvény számításokat? Ha mindenki 68 éves koráig élne és 10 M Ft lenne a vagyona, akkor minden rendben lenne? Valamivel tényleg jobb lenne, és nekünk embereknek valóban az lenne a dolgunk, hogy közös erővel ezt próbáljuk közelíteni. De ezt akarnánk számon kérni a végtelen Istentől? Isten terve nem az, hogy valamivel többet adjon, hanem az, hogy a mindent adja, vagyis Önmagát.
A világban jelenlevő rengeteg rossz bizonyítja: Isten vagy nem mindenható (nem tudja elkerülni, megszüntetni), vagy nem jó (nem akarja elhárítani), vagy nem létezik. Ezt mondják. Hosszasan fejtegetik, – intellektuális kikupáltság függvényében összetettebb, vagy egyszerűbb gondolatmenetekkel és…..
Először is tisztázni kell egy elterjedt téveszmét: sokan azt hiszik, mindegy, milyen vallásban hisz az ember, mert mindegyik vallás ugyanahhoz az istenhez visz közelebb. Úgy gondolják egyesek, mindegy, hogy a Biblia által Atyának nevezett istenhez, Buddhához vagy Allahhoz imádkozik-e…..
EgyUgyu 2016.04.23 17:30:07
A katolikus egyháznak számos hibája, rossz gyakorlata, stb. van, ami miatt sokat bánkódnak azok, akiket ez érint. És nem csak van, hanem volt is mindíg 2000 éves történelme folyamán, mert ami a felszínen látható azt mindig is emberek alakították, mint ahogyan így van ez minden egyházzal. Amiket felsoroltál, azok a 100-200-500 évvel ezelőtti hibái esetleg, ha egyáltalán hibák. Elmondok egy pár dolgot, hogy én miért nem lépek ki. Ha a egyházam tökéletlenségéből azt a következtetést vonnám le, hogy akkor ott kell hagyni, az egyrészt ez nem volna elegáns, egyfajta könnyebbik út, másrészt ugyan hova mennék, hiszen mindegyik egyházat emberek alkotják, és mindegyiknek vannak hibái, (igen, a tiédnek is) legfeljebb mások, mint az enyémnek. A helyes következtetés egyedül az lehet, hogy én még inkább el akarok mélyülni az Istenkapcsolatomban, mert az egyház annyira egészséges, amennyire ez egyes tagjai azok, akik alkotják. (Valami szent Pál nevű fazon írt ilyenekeről, ha jól emlékszem). Azután lehet, hogy azért sem lépek ki, mert hatékony a "belső agymosás" ;) (ez most ironikus akart lenni). Olyan könyvet ugyanis többet is láttam, ami arról szól, hogy valaki leírja magáról, metodista, baptista, református, buddhista, stb. létére sok év vívódás, nagyon alapos tanulmányok és személyes tapasztalatszerzés után úgy döntött, hogy katolizál, vállalva családjának, barátainak értetlenségét, vagy akár egzisztenciális bizonytalanságot is, olyat azonban hogy valaki szintén alapos vivódások, mély megfontolások és sok imádság után átment volna máshova még nem hallottam. Természetesen van ilyen irányú migráció is, de ennek a motivációja sokkal felszínesebb, akik így elmennek, azok igazából, legtöbbször "nem is voltak benne". Nem megyek el azért sem, mert rengeteg mély kincset kaptam katolikus életem során, amik máshol nem biztos, hogy megtalálnék. A több évezred alatt kikristályosodott , nagyon mély tartalmú, csupa szentírási helyre épülő liturgia. Pl. egy nagyszombati feltámadási vigilia szertartás egészen megrendítő erejű, minden évben majdnem, vagy ténylegesen elsírom magam, amikor a szürkületben a templom előtt az imént megszentelt lobogó tűz mellett a pap a húsvéti gyertyába vési a kereszt jelét, a görög ábécé első és utolsó betűjét, az alfát és az ómegát, és az évszámot és ezt mondja:"Krisztus ugyanaz tegnap és ma. Ő a Kezdet és a Vég. Ő az Alfa és Ő az Ómega. Övé az Idő és Övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökké. Amen." Ezek a kincsek első pillantásra nem mindíg tárulnak fel. Fiatalabb koromban (akkor is a katolikus egyházon belül) lelkes karizmatikus közösség tagjaként 12 órás átvirrasztott kötetlen imádságokkal teli éjszakák után ma már inkább az egyház kötött imáit részesítem előnyben. Persze, aki Isten kapcsolatban él saját szavaival is szól Istenhez, nagyon is gyakran, lehet, hogy minden nap több százszor, de pl. az ilyen kötetlen imádkozásokon hamar elfogy a spiritusz, nem vagyunk olyan bölcsek, érdekesek, őszinték, hogy ez hosszasan működjön, az emberek óhatatlanul elkezdik egymás szavait, fordulatait másolni, mesterségesen hergelni, elvárásoknak megfelelni, stb. Akkor már inkább ott van, (mint másik katolikus kincs) a zsolozsma, az egyház naponta akár három óránként elővehető, 90%-ban szentírási helyekből összeállított imádsága, mely Isten felé röpít, miközben mondod, szinte tapasztalod, hogy a világ sok pontján imádkozzák, sok nyelven ugyanígy, veled egy időben. Hát ezért nem lépek ki (át) sehova.
Kép forrása Pár évvel ezelőtt, az angolszász Skeptics in the Pub mintájára, indult egy Ateista sörözés nevű, rendszeres találkozó, ahol ateisták, agnosztikusok és érdeklődők találkoztak, beszélgettek és ismerkedtek egymással, egy-egy tea, üdítő vagy sör mellett. 2015 januárja óta én szervezem az…..
Egy érdekes cikkre bukkantam a kanadai Waterloo Egyetem kutatóitól. A cikk eredeti címe is érdekes, de én az ateista nézőpontot emeltem ki belőle. Az eredeti cím:"On the reception and detection of pseudo-profound bullshit", azaz "Álbölcsességek észlelése és a rá való…..
EgyUgyu 2015.12.09 01:09:45
Nem tudom, sírjak, vagy nevessek (mindkettőhöz lenne kedvem) azon a rögeszmén, melyre a rációval és logikával öszefügésben mindig sikerül kilukadni ezen a blogon ezen alapvetések mentén:
1. A logika az egyetlen és kizárólagos eszköz a világ megértéséhez és kézben tartásához, mindennek alfája és ómegája és önmagában való szent grálja
2. Ezzel a logikával egyedül és kizárólag csak az ateisták rendelkeznek, mindenki más szükségképpen hülye

Ezzel szemben szerény véleményem szerint:
1. A logika egy nagyon fontos (igen, valóban szinte nélkülözhetetlen)segéd eszköz, mely azonban nem egy abszolútum, csak bizonyos célfeladatkra alkalmas (nem célszerű jégcsákánnyal fésülködni), önmagában értelmezhetetlen, és csak valakinek a kezében kezd el valamilyen célt szolgálni, mint ahogy a késsel is lehet kenyeret szelni, vajat kenni és embert is ölni.
2. Semmilyen ok és alap nem lehet arra, hogy az ateistákon kívüli emberek halmazától elvitassátok a logikus gondolkodást, és aki azt tapasztalja, hogy az antiateisták logikátlan szövegeitől felmegy a vérnyomása, az gondoljon a pszichológia tudományának egyik legalapvetőbb jelenségére, a projekcióra:
"Saját, el nem fogadható impulzusaink, hibáink kivetítése egy külső tárgyra, személyre. Az egyén másnak tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait. Kettős célja van: 1. szorongáscsökkentés, 2. az egyén saját impulzusait az ellenkezéssel szembeni védekezésben éli meg."
EgyÜgyű Blog Agypatyolat 2015.12.01 22:38:44
Érzékelhetően létezik egy erő, egy folyamat, ami minden módon azon dolgozik, hogy Isten örömhíre ne valósuljon meg. A mi személyes életünkben sem, és együtt, mint globális emberi közösségnek a számára sem. Itt rögtön akadnak majd sokan, akik most megmosolyognak és a ködös…..
EgyÜgyű Blog A népek ópiuma 2015.11.25 22:01:48
Marx tanainak többségét a történelem szele már elfútta, de érdekes módon a címben szereplő vélekedés itt maradt és terjed a szürkeállományok jelentős részében. Álljon ezzel szemben egy másik állítás. A hit azok számára hozzáférhető, akik nem engedték meg, hogy a teljességre irányuló vágyaikat színes…..
EgyÜgyű Blog Bűnös Egyház 2015.11.24 22:14:25
Nos, ebben van 10%-nyi fájó igazság, de a maradék 90% attól még nettó kreténség. A jelzővel senkit sem szeretnék megbántani, nem személyeket minősítünk, hanem magának e közkeletű gondolatnak a műfaji kategóriáját igyekeztünk pontosan néven nevezni és próbáljuk…..
EgyÜgyű Blog Féltékeny Isten 2015.11.24 22:14:13
Isten a Biblia szerint féltékeny Isten. Minden embertől kizárólagos szeretetet vár. Liberális zenékhez szoktatott fülünknek ez elsőre elég kemény. Ha e gondolat csikorog, akkor az ismét csak az Istenkép problémája, amennyiben valami egész másból indulunk ki az Isten-ember kapcsolat alapvetésekor. A…..