Adatok
DorotkaB
0 bejegyzést írt és 166 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Amikor az ember már külföldön él, egy fokkal könnyebb dolga van, ha új lakásba költözne, ám még ilyenkor is érhetik váratlan és nem feltétlenül kellemes meglepetések. Ilyenekkel szembesült a Prágában élő Karel is (aki legutóbb a nagy pogácsa-rejtélyről írt)...
DorotkaB
2022.01.26 10:16:26
@Arthamyr: Nekem Prágában egyszer volt egy tanítványom, Magyarországra szánták kiküldetésbe, munkaidöben, a cég (ügyvédi iroda) költségén tanult - vagyis tanult volna, ha érdekelte volna ez az egész. Általában fél órát vártam rá, mire egyáltalán bejött. Nem tudom, végül kiküldték-e és ha igen, hogy boldogult a magyarral, mert bár a nyelvtant úgy-ahogy megtanulta, de megszólalni nem volt hajlandó. Ha próbáltam vele egyszerü kis beszélgetéseket kezdeményezni, angolul válaszolt :) Sosem láttam még nála motiválatlanabb embert...
@fhdgy: igen, a cseh is hasonló ebben, ezért is van az, hogy egy intenzív kurzus után sem feltétlenül úgy jön ki az ember, hogy rögtön társalog. Az idö nagy része a különbözö nemü és típusú szavak ragozásának tanulásával megy el (a csehben a hím-, nö- és semleges nemen belül is többféle ragozás van). Úgyhogy gyakran az van, hogy az elméletet a kurzus végére kened-vágod, az olvasott/hallott szöveget viszonylag jól megérted. De beszélni, önálló mondatokat (valós idöben!) összerakni, az kicsit más és sokkal több gyakorlást igényel, mint amire egy kurzus ideje alatt lehetöség van.
A leges-leghatékonyabb tanulási módszer egyébként szerintem az írás, önálló szöveg írása vagy pedig fordítás az anyanyelvedröl a tanult nyelvre. Ez tényleg nagyon idöigényes, viszont nekem pl. olyan szókincsem lett töle, hogy gyakran csak meresztik a szemüket a csehek, hogy megnevezek olyan dolgokat, amikröl ök azt sem tudták, hogy van neve :)
@fhdgy: igen, a cseh is hasonló ebben, ezért is van az, hogy egy intenzív kurzus után sem feltétlenül úgy jön ki az ember, hogy rögtön társalog. Az idö nagy része a különbözö nemü és típusú szavak ragozásának tanulásával megy el (a csehben a hím-, nö- és semleges nemen belül is többféle ragozás van). Úgyhogy gyakran az van, hogy az elméletet a kurzus végére kened-vágod, az olvasott/hallott szöveget viszonylag jól megérted. De beszélni, önálló mondatokat (valós idöben!) összerakni, az kicsit más és sokkal több gyakorlást igényel, mint amire egy kurzus ideje alatt lehetöség van.
A leges-leghatékonyabb tanulási módszer egyébként szerintem az írás, önálló szöveg írása vagy pedig fordítás az anyanyelvedröl a tanult nyelvre. Ez tényleg nagyon idöigényes, viszont nekem pl. olyan szókincsem lett töle, hogy gyakran csak meresztik a szemüket a csehek, hogy megnevezek olyan dolgokat, amikröl ök azt sem tudták, hogy van neve :)
DorotkaB
2022.01.26 14:23:03
@Arthamyr: úgy látszik, nem lelkesedett érte :) Amúgy most direkt utánanéztem, tényleg nyitottak irodát Pesten, de csupa magyarok dolgoznak ott, legalábbis a publikus információk szerint. Persze kapcsolattartó attól még lehet (hahaha...)
Véget értek az évvégi ünnepek, mától a legtöbben visszatérnek a hétköznapokba, ami sok határátkelő számára azt is jelenti, hogy vége az otthon töltött napoknak. Vajon milyennek látták Magyarországot a hazalátogatók? Balázs írta meg tapasztalatait, de erre bíztatlak titeket is.
Magyarországon…..
DorotkaB
2020.01.06 20:23:53
@fhdgy: Érdekes, nekem pont ellenkezö tapasztalataim vannak (bár az igaz, hogy a mellékhelyiség állapotára talán túlságosan is kényes vagyok). A nyári szünetben töltöttünk több mint egy hetet Magyarországon, autós kirándulást szerveztünk a szüleimmel és én öszintén mondom, hogy alig vártam, hogy átlépjük az országhatárt (hazafelé), mert annyi piszkos, elhanyagolt és gusztustalan illemhelyet egy héten belül én még sosem voltam kénytelen végiglátogatni. Tényleg meglepett. Nemcsak benzinkutakon, autópályás büfékben, kávézókban, hanem pl. felkapott balatoni étteremben is... Ez utóbbit szóvá is tettem, mert nemcsak irdatlan kosz volt, de szappant sem raktak ki, úgyhogy még a kezemet sem tudtam rendesen megmosni ebéd elött, mire a pincér vicceskedve mondta, hogy "hát, én nem a nöi vécébe járok, nem az én problémám, de majd szólok a takarítónak". Haha.
Általában véve úgy látom, hogy rengeteg dolog történt Magyarországon az elmúlt években, föleg, ha az ember Budapesten jár, akkor lehetetlen nem észrevenni, hogy mennyi mindent felújítottak, korszerüsitettek. Ezek egy része abszolút pozitív változás, de sajnos van olyan is, hogy azt veszem észre, hogy a rengeteg pénzböl felújított, puccos és csilivili külsö alatt ugyanaz a régi, "balkáni" felfogás húzódik meg. Mintha nem az lett volna a cél, hogy az embereknek (akik használják) jobb legyen, hanem csak annyi, hogy el lehessen mondani, hogy elköltöttünk x csilliárd Ft-ot. (Kár, hogy a hozzáállást nem lehet EU-s forrásokból korszerüsiteni :))
Általában véve úgy látom, hogy rengeteg dolog történt Magyarországon az elmúlt években, föleg, ha az ember Budapesten jár, akkor lehetetlen nem észrevenni, hogy mennyi mindent felújítottak, korszerüsitettek. Ezek egy része abszolút pozitív változás, de sajnos van olyan is, hogy azt veszem észre, hogy a rengeteg pénzböl felújított, puccos és csilivili külsö alatt ugyanaz a régi, "balkáni" felfogás húzódik meg. Mintha nem az lett volna a cél, hogy az embereknek (akik használják) jobb legyen, hanem csak annyi, hogy el lehessen mondani, hogy elköltöttünk x csilliárd Ft-ot. (Kár, hogy a hozzáállást nem lehet EU-s forrásokból korszerüsiteni :))
DorotkaB
2020.01.06 22:59:26
@Arthamyr: Felkapott étterem volt, tele vendéggel, a Balaton egyik leglátogatottabb településének kellös közepén. Nívósnak nem mondanám, de kívülröl teljesen normális helynek tünt, árban meg - szerény véleményem szerint - átlag felett volt. Pont azért is akadtam fenn a mosdón, mert itt azért tényleg nem számítottam ilyesmire (több, mint húszezret fizettünk négy személyre, úgy, hogy mindenki csak egy fogást rendelt, plusz ital. Nem hiszem, hogy nehezükre esett kigazdálkodni a kézmosóra valót, inkább csak tojtak rá magasról).
@fhdgy: Igen, sajnos a szemetelés nekem is fel szokott tünni. Egy idöben sokat jártam busszal és nagyon zavart, hogy amint átjöttünk a határon Rajkánál, szinte az elsö dolog, amit észrevettem, az egy illegális szemétlerakó volt az egyik felüljáró alatt. Minden alkalommal egyre több és több szeméttel. Persze ez elöfordul azért máshol is, de nem ilyen mennyiségben és nem ilyen rendszerszerüen. Ez olyan dolog, amit nem tudok megérteni. Én, ha a természetben járok, inkább felszedem azt is, amit más dobott el, annyira zavar.
@fhdgy: Igen, sajnos a szemetelés nekem is fel szokott tünni. Egy idöben sokat jártam busszal és nagyon zavart, hogy amint átjöttünk a határon Rajkánál, szinte az elsö dolog, amit észrevettem, az egy illegális szemétlerakó volt az egyik felüljáró alatt. Minden alkalommal egyre több és több szeméttel. Persze ez elöfordul azért máshol is, de nem ilyen mennyiségben és nem ilyen rendszerszerüen. Ez olyan dolog, amit nem tudok megérteni. Én, ha a természetben járok, inkább felszedem azt is, amit más dobott el, annyira zavar.
Nem Zoltán az első, aki megírta véleményét a témában (gondolom, nem is az utolsó). Ötven évesen, négy év nagy-britanniai élet után azt mondja, miként nem a pénz miatt lett határátkelő, így hazaköltözése sem pénz kérdése. Amiért különösen érdekes az írása, hogy…..
DorotkaB
2018.12.10 14:33:15
@Golf2: Cseh.
A hétköznapi élet története
Bolondok tornya, magántébolyda, közőrülde - A pszichiátria születése
2014.04.04 23:38:22
Az elmebetegek* megítélése a különböző civilizációkban igen eltérő volt. Ismerünk kultúrákat, amelyekben szent emberként tisztelték, míg másutt gonosz lelkektől vagy az ördögtől megszállott bűnösöknek tekintették őket, akiket a társadalom kivetett magából. A Bibliában, Jézus csodás gyógyításainak…..
A lagom, a fika, és a többi, a svédekre jellemző kifejezés egy egészen érdekes országot mutat nekünk, ahol a pontosság és a lehető legprecízebb tervezés párosul a magyar szemmel kissé talán visszafogott emberi kapcsolatokkal. Hogyan lehet egy ilyen országban beilleszkedni, mik a legnagyobb…..
DorotkaB
2017.05.11 12:13:34
@nyuszigonosz: Én nem hiszem, hogy csak ez alapján ki lehet zárni, és pont ez zavar. Bármikor fordulhat bárkivel a világ, lehet valaki Forma1-es világbajnok csillagászati fizetéssel és egyik napról a másikra történhet olyasmi, hogy élete hátralévő x évtizedét magatehetetlenül éli le. Ez persze extrém példa és nyilván a világbajnok nem szorul az állam segítségére, de előfordulhat.
Engem a mostani helyzetem alapján, azt gondolom, hogy nem fogadnának el, csak akkor, ha a férjem eltart, és ez valahol kicsit megalázó. Mert csak annyit látnak belőlem, ami a papíron van, számokat, és ebben a rendszerben szó sem lehet róla, hogy esetleg elfogadják, hogy saját bevallásom alapján képes vagyok magam eltartani, vagy hogy feltételezzék rólam, hogy tudom vállalni a felelősséget a saját döntéseimért. Mondom, hogy simán aláírnám, hogy nem kell az állam segítsége. Minden más esetben elfogadom az ellenőrzést (pl. jelentek-e nemzetbiztonsági kockázatot, ilyesmi, ez tényleg az állam dolga), de a megélhetési kérdésben szerintem sokkal nagyobb felelősséget lehetne hagyni az állampolgároknak. Mindegy, ez tényleg csak elmélkedés.
És igen, jó dolog, hogy már elfogadják a kettős állampolgárságot, bár tudtommal az én esetmben korábban is elfogadták volna. Az eredeti magyar állampolgárságomtól nem volt joguk megfosztani, csak a csehek állampolgárságát vehették el. Hogy azelőtt hogy volt, azt nem tudom :)
Engem a mostani helyzetem alapján, azt gondolom, hogy nem fogadnának el, csak akkor, ha a férjem eltart, és ez valahol kicsit megalázó. Mert csak annyit látnak belőlem, ami a papíron van, számokat, és ebben a rendszerben szó sem lehet róla, hogy esetleg elfogadják, hogy saját bevallásom alapján képes vagyok magam eltartani, vagy hogy feltételezzék rólam, hogy tudom vállalni a felelősséget a saját döntéseimért. Mondom, hogy simán aláírnám, hogy nem kell az állam segítsége. Minden más esetben elfogadom az ellenőrzést (pl. jelentek-e nemzetbiztonsági kockázatot, ilyesmi, ez tényleg az állam dolga), de a megélhetési kérdésben szerintem sokkal nagyobb felelősséget lehetne hagyni az állampolgároknak. Mindegy, ez tényleg csak elmélkedés.
És igen, jó dolog, hogy már elfogadják a kettős állampolgárságot, bár tudtommal az én esetmben korábban is elfogadták volna. Az eredeti magyar állampolgárságomtól nem volt joguk megfosztani, csak a csehek állampolgárságát vehették el. Hogy azelőtt hogy volt, azt nem tudom :)
DorotkaB
2017.05.11 12:29:56
@dunántúli gyerek: ühüm, pl. sikeres ember nem szokott miniszterelnök, meg köztársasági elnök lenni :) De ugye, kinek mi a siker...
DorotkaB
2017.05.11 12:32:06
@nyuszigonosz: aha, akkor rosszul tudtam. Mindenesetre örülök, hogy már megváltozott, mert nem szívesen mondtam volna le a magyarról.
Távkapcsolatban élni nem egy álom, pláne nem az, ha alig pár hét után kell elszakadni egymástól. A mai írás szerzője, Paul éppen ebben a cipőben járt, amikor alig három héttel a megismerkedést követően költözött Budapestről Berlinbe (erről egy korábbi posztban írt), és hagyta hátra barátnőjét. Hogy…..
Van ám egy határátkelős vetülete is Donald Trump amerikai elnökválasztási sikerének, és bár őszintén szólva kicsit gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e a mai posztot, aztán csak nem bírtam ellenállni a témának. Melania Trump története ugyanis szerintem sikersztori.…..
DorotkaB
2016.11.11 10:17:49
@Pernilla: Az elég valószínű, hogy más-más helyen vagyunk :) Szerencsére az aktfotóihoz nem volt szerencsém, de akkor ezek szerint még örülhetek is, hogy a vele kapcsolatos információknak csak töredéke jutott el hozzám :) jippííí
DorotkaB
2016.11.11 11:11:31
@adg: Huhh... hát akkor ez is megvolt. Elég rondán sikerült a szilikon amúgy.
Első ránézésre kívánni sem lehet kellemesebb határátkelést, mint ami LondoniTódinak jutott: a párja már eleve Londonban élt, nem a semmire kellett kimennie, mi több, állást is sikerült találnia. Ezzel együtt sem volt egyszerű az első időszak, ami azért elgondolkodtató, és…..
DorotkaB
2016.11.03 10:45:03
@Bal: Hát, szerintem ha figyelembe vesszük, hogy másfél éve éltek külön a párjával úgy, hogy kéthavonta látták egymást, az azért nem az a klasszikus nagyon kényelmes élethelyzet. Szóval igazad van, nyilván ilyenkor a politikától és közélettől függetlenül rengeteg más szempont is felmerülhet, akár nem is tudatosan, az ember csak egyszerre azt érzi, hogy nem jó itt és keresni kezdi az okokat. Persze attól is függ, hogy ki milyen beállítottságú, mennyire szoros a kapcsolat, mi mennyire fontos, stb.
Én a saját példámra alapozva meg tudom erősíteni, hogy simán eljöhet az a pont, amikor már nem számít, hogy otthon mennyire jól élsz anyagilag, mennyire vagy megbecsült vagy mennyire jó a közérzeted. Nekem pl. két év távkapcsolatot követően már semennyire nem volt jó a közérzetem és úgy is jöttem el, hogy most már mindegy, mi lesz, csak legyen már valami változás. Mivel akkor még a nyelvet sem beszéltem, ezért nagyon jól ismerem a helyzetet, amikor gyakorlatilag az ember egész korábbi élettörténetének, tapasztalatainak, tanulmányainak az értéke hirtelen nullával lesz egyenlő.
Nem hiszem, hogy ez a könnyebbik út, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ilyenkor az ember mellett van valaki, aki segít. Így is rengeteg problémával kell szembenézni, sok mindent át kell értékelni. Elég nehéz megélni az életútban ilyenkor bekövetkező törést, azt, hogy szinte elölről kell kezdened mindent.
Én a saját példámra alapozva meg tudom erősíteni, hogy simán eljöhet az a pont, amikor már nem számít, hogy otthon mennyire jól élsz anyagilag, mennyire vagy megbecsült vagy mennyire jó a közérzeted. Nekem pl. két év távkapcsolatot követően már semennyire nem volt jó a közérzetem és úgy is jöttem el, hogy most már mindegy, mi lesz, csak legyen már valami változás. Mivel akkor még a nyelvet sem beszéltem, ezért nagyon jól ismerem a helyzetet, amikor gyakorlatilag az ember egész korábbi élettörténetének, tapasztalatainak, tanulmányainak az értéke hirtelen nullával lesz egyenlő.
Nem hiszem, hogy ez a könnyebbik út, még akkor sem, ha a legtöbb esetben ilyenkor az ember mellett van valaki, aki segít. Így is rengeteg problémával kell szembenézni, sok mindent át kell értékelni. Elég nehéz megélni az életútban ilyenkor bekövetkező törést, azt, hogy szinte elölről kell kezdened mindent.
DorotkaB
2016.11.03 18:50:08
@Bal: Igen, nálam is alap, bár gyerekeim nincsenek, de az biztos, hogy már nem vállalnám be, hogy külön országban éljünk a férjemmel. Elég volt az a két év, akkor nem volt más megoldás.
Igaz, hogy egy országon belül is lehet úgy élni, hogy nem is találkoznak, de szerintem a változtatásra abban az esetben azért több lehetőség van, vagy gyorsabban lehet változtatni, de ezt csak gondolom, mi sosem éltünk együtt Magyarországon. Persze sok mindentől függ, foglalkozástól, munkalehetőségektől, attól, hogy mekkora bevételre van szüksége a családnak vagy akár csak attól is, hogy mekkora kompromisszumot hajlandó az ember kötni a több szabadidőért. Az én férjem tanár, úgyhogy igazán nem panaszkodhatok, én ha dolgozom, akkor itthonról, de például háromszor is meggondolnám, hogy vállaljak-e olyan munkát, ahol hétvégenként (vagy éjszakánként) kellene bent lennem. Nekünk nagyon fontos, hogy sokat tudjunk együtt lenni, úgyhogy igyekszünk csak annyit és úgy dolgozni, amennyi a jelenlegi szükségleteinket fedezi. Remélem, hogy sikerül változtatnotok, melyik országba terveztek költözni?
Igaz, hogy egy országon belül is lehet úgy élni, hogy nem is találkoznak, de szerintem a változtatásra abban az esetben azért több lehetőség van, vagy gyorsabban lehet változtatni, de ezt csak gondolom, mi sosem éltünk együtt Magyarországon. Persze sok mindentől függ, foglalkozástól, munkalehetőségektől, attól, hogy mekkora bevételre van szüksége a családnak vagy akár csak attól is, hogy mekkora kompromisszumot hajlandó az ember kötni a több szabadidőért. Az én férjem tanár, úgyhogy igazán nem panaszkodhatok, én ha dolgozom, akkor itthonról, de például háromszor is meggondolnám, hogy vállaljak-e olyan munkát, ahol hétvégenként (vagy éjszakánként) kellene bent lennem. Nekünk nagyon fontos, hogy sokat tudjunk együtt lenni, úgyhogy igyekszünk csak annyit és úgy dolgozni, amennyi a jelenlegi szükségleteinket fedezi. Remélem, hogy sikerül változtatnotok, melyik országba terveztek költözni?
A „mennyi magyar költözött külföldre és tért haza”-vita végigkíséri a modern határátkelés történetét, és miközben pontos számot aligha tud majd bárki is mondani, a Tárki legfrissebb, kedden publikált jelentéséből elég sok érdekesség kiderül. Ezeket próbálom meg…..
Nem kell mindent újratervezni és eltörölni Magyarországon, hiszen az alapvetően egész jól működik, ugyanakkor változásokra azért szükség lenne. Körülbelül így tudnám összefoglalni Miklós posztjának lényegét, amit a Magyarország 2.0 pályázatra írt, így aztán a végén…..
Vajon mitől lesz jól élhető egy ország, egy társadalom? Vajon tényleg létezik-e a "létezés magyar minősége", amiről Orbán Viktor kormányfő beszélt? És ha igen, mi az? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is megpróbál válaszokat adni Piefke, akit a Magyarország 2.0 pályázatra…..
DorotkaB
2016.09.15 10:25:43
@Bal: Erről van szó, pontosan. Mivel a "nagy többség" mindig a kisebb ellenállás irányába megy, ezért csak az a kérdés, hogy mikorra lesz túlsúlyban az új stratégia a régihez képest. De sajnos jelentősen gyorsítani ezen szerintem nem lehet.
Igen, volt olyan időszak, amikor ez a stratégia megfelelő volt, nyilván nem véletlenül lett éppen ilyen, ahogy írtad, ez olyasmi, mint az evolúció. De egyébként ami a posztban előkerült példaként, István király kora és munkássága, az pont nem az. Az ő példája azt mutatja, hogy erőszakosan nem lehet gyorsítani a mentalitás változását. Ő kiépített egy államot, intézményrendszert, törvényeket hozott. De nem véletlen, hogy még 2-300 év múlva is törvényi szinten kellett harcolni például a "pogány szokások" ellen. Amit ő létrehozott, az valójában évszázadok múlva ért be, addigra jutott le a társadalom legmélyebb rétegeibe is. A rendszert egy nap alatt meg lehet változtatni, de a többség gondolkodását nem. És ez ma jelent igazán problémát, mert ma elvileg a többség választja az elitet és ezzel az intézményrendszert, amiben él (más kérdés, hogy a többség jó része ezzel nincs tisztában, megint a tudatosság ugye...). Istvánnak könnyebb dolga volt, ami a módszereket illeti (az ellentábor vezetőinek szúrjuk ki a szemét, irtsuk ki a családját, olaj a fülbe, satöbbi, satöbbi), de hatékonyságban nem hiszem, hogy sokkal előttünk járt.
Igen, volt olyan időszak, amikor ez a stratégia megfelelő volt, nyilván nem véletlenül lett éppen ilyen, ahogy írtad, ez olyasmi, mint az evolúció. De egyébként ami a posztban előkerült példaként, István király kora és munkássága, az pont nem az. Az ő példája azt mutatja, hogy erőszakosan nem lehet gyorsítani a mentalitás változását. Ő kiépített egy államot, intézményrendszert, törvényeket hozott. De nem véletlen, hogy még 2-300 év múlva is törvényi szinten kellett harcolni például a "pogány szokások" ellen. Amit ő létrehozott, az valójában évszázadok múlva ért be, addigra jutott le a társadalom legmélyebb rétegeibe is. A rendszert egy nap alatt meg lehet változtatni, de a többség gondolkodását nem. És ez ma jelent igazán problémát, mert ma elvileg a többség választja az elitet és ezzel az intézményrendszert, amiben él (más kérdés, hogy a többség jó része ezzel nincs tisztában, megint a tudatosság ugye...). Istvánnak könnyebb dolga volt, ami a módszereket illeti (az ellentábor vezetőinek szúrjuk ki a szemét, irtsuk ki a családját, olaj a fülbe, satöbbi, satöbbi), de hatékonyságban nem hiszem, hogy sokkal előttünk járt.
DorotkaB
2016.09.15 11:02:53
@kisrumpf: Nekem (nekünk) mostanában mindenféle mesteremberekkel vannak ilyen élményeink. Az átlag párbeszédeink így zajlanak: "Számlával legyen vagy anélkül?" "Számlával, természetesen." "De hát tetszik érteni, számla nélkül olcsóbb lesz, maguk is jobban járnak!" "Ne haragudjon, de adóelkerüléshez nem asszisztálok, mégis minek néz engem?" Hát ez van, az ember vagy magszökik, vagy megpróbál valamit tenni.
DorotkaB
2016.09.15 11:09:00
@Der Piefke: :) érdekel, persze, bár nem tudom, hogy pontosan melyik részére gondolsz. Sajnos politikában, közgazdaságtanban teljesen laikus vagyok, a társadalomtudomány egyes részterületein vagyok otthon, társ. történetben is valamennyire.
Ma öt éve, hogy elindult a Határátkelő. Az öt év alatt rengeteg minden történt a bloggal is, meg persze a világgal is körülöttünk, mást ne mondjak, sok százezer magyarból lett határátkelő. A születésnapok kapcsán azt szokás mondani, hogy az ember kicsit számot vet az addig…..
Nem is olyan régen mutattuk be Mátét és Gergőt – előbbi Angliában él lengyel barátnőjével, utóbbi Olaszországban osztja meg életét toszkán párjával. Meséltek a mindennapjaikról, a kultúrák közötti hasonlóságokról és különbségekről – általában arról, milyen is…..
DorotkaB
2016.08.03 20:49:13
@diggerdriver: Hehe, még most is az. Kenyeret se lehet olyat venni, hogy ne lenne benne kömény, néha a falra mászom tőle. Mondjuk tolják a kaprot is, de azt azért elviselhető mértékben (már ha az ember szereti).
Több szempontból is izgalmas szárnypróbálgatásnak lehettek ma szemtanúi, ugyanis a Határátkelő történetében még nem fordult elő az a páros interjúforma (már ha ez a megfelelő meghatározás rá), amit most olvashattok. Másrészt a kérdéseket ezúttal nem én, hanem a Frankfurti…..
DorotkaB
2016.07.25 18:32:41
@Hobbiszakács: Nem is fikáztam én a Balti öblöt, Finnországban én is sokszor megmártóztam benne :) Az Északi-tengeren viszont, amikor ott voltam, 15-20 fokban (nappal) és üvöltő szélben sátoroztunk a tengerparton, annyit mondhatok, hogy nálam a fürdőruha sem került elő, nemhogy még úsztam volna (az egyébként medúzáktól hemzsegő vízben). A parton pulóver-viharkabát kombóban gyűjtögettem a kagylókat, míg az anyósom meg a férjem vígan lubickoltak :)
Érdekes történet Lizáé, hiszen három éve azért költöztek el Magyarországról, mert egy nap elegük lett. Most megint Magyarországon élnek (ennek okairól majd a posztban), ám az eltelt időszak alatt megjárták a Kanári-szigeteket, majd következett Thaiföld, miközben Ázsia több…..
DorotkaB
2016.07.21 19:09:42
Aki egyedül költözik külföldre (és elég sokáig marad), az jó eséllyel ott is talál majd párt magának, ami a sok pozitívum mellett azért érdekes helyzeteket és buktatókat is hozhat magával. Az elmúlt napokban már láthattatok egy felhívást a posztok alján, melyben (a…..
DorotkaB
2016.04.28 11:44:27
@mojyo: Ne is mondd, én pont tegnap (vagyis ma, hajnali kettő körül) tükörfordítottam le a férjemnek, hogy "holnap biztos egész nap olyan leszek, mint a mosott sz.r". Fáradt voltam, na :)))
DorotkaB
2016.04.28 11:48:31
@diggerdriver: Értem, szerintem ugyanarról beszélünk :) Én azt akartam mondani, hogy az ilyesmit elvárni senkinek nem lenne szabad (én nem is ismerek senkit, aki elvárná, mondjuk lehet, hogy azért, mert amúgy is mindig rákérdezek), viszont a vendéglátó részéről szerintem illik megtenni ezt a kis figyelmességet.
DorotkaB
2016.04.28 12:00:23
@SelyemMedve: Még szerencse, hogy a világon minden pontra igaz, hogy vannak tőle keletebbi és nyugatabbi pontok (mondjuk az északi és déli pólussal nem tudom, mi a helyzet).
Az én cseh férjem például nekem nyugati, egy angolnak viszont keleti. Csak nézőpont kérdése az egész.
Az én cseh férjem például nekem nyugati, egy angolnak viszont keleti. Csak nézőpont kérdése az egész.
Izland egy egészen különleges hely, már csak méretei, és viszonylag kis lélekszáma miatt is. Itt töltött el fél évet Edina, és írta meg benyomásait, melyek közül talán a legérdekesebb, hogy mennyire közösségként működik az ország. Mindemellé fotókat is küldött, amiért…..
DorotkaB
2016.04.18 17:15:50
@A nagy kékség: Hagyjuk tényleg, látom, hogy nincs benned hajlandóság megpróbálni megérteni a másik fél álláspontját, haragot viszont annál inkább érzek az írásodban.
Én értem, hogy az idősebb generációknak nem volt választásuk, melózni kellett, ami épp volt, belerokkantak, hogy nekem, a hálátlannak legyen, satöbbi. De ha az ilyen élet ennyire rossz, akkora szenvedés és áldozat, akkor miért lenne az a cél, hogy a következő nemzedékek is így éljenek? Miért baj, hogy nekik más értékek fontosak, máshogyan próbálnának boldogulni?
Én értem, hogy az idősebb generációknak nem volt választásuk, melózni kellett, ami épp volt, belerokkantak, hogy nekem, a hálátlannak legyen, satöbbi. De ha az ilyen élet ennyire rossz, akkora szenvedés és áldozat, akkor miért lenne az a cél, hogy a következő nemzedékek is így éljenek? Miért baj, hogy nekik más értékek fontosak, máshogyan próbálnának boldogulni?
DorotkaB
2016.04.18 18:38:08
Igen, lekezeled a fiatalokat, így, en bloc.
Ami engem illet, nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, ahogy. Rengeteg értékes, kedves és jó embert ismertem meg, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, sokmindent tanultam. Ha hinnék a vadkapitalizmusban ("nem a vágyak, hanem a piaci helyzet diktál"), akkor biztos közgazdásznak mentem volna, vagy topmenedzsernek, de nem hiszek, ennyi.
@Virago_1000: Köszi, hogy bedobtad, a "biztos hülye voltál matekból" mellett még a "humán=büfészak" mondókát hallgatom a legszívesebben :)
Ami engem illet, nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, ahogy. Rengeteg értékes, kedves és jó embert ismertem meg, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, sokmindent tanultam. Ha hinnék a vadkapitalizmusban ("nem a vágyak, hanem a piaci helyzet diktál"), akkor biztos közgazdásznak mentem volna, vagy topmenedzsernek, de nem hiszek, ennyi.
@Virago_1000: Köszi, hogy bedobtad, a "biztos hülye voltál matekból" mellett még a "humán=büfészak" mondókát hallgatom a legszívesebben :)
DorotkaB
2016.04.18 19:41:27
@tanato: Igen, ami azt illeti, ez nekem is eszembe jutott. Mondjuk József Attila élete így sem volt épp irigylésre méltó, ahogy egyébként rengeteg más művészé, gondolkodóé sem volt az. A haláluk után persze isteníteni kezdték a munkásságukat (gondolj csak pl. Mozartra, vajon ő mennyiben járult hozzá Ausztria "korabeli GDP-jéhez" a nyomorúságos pénzekkel, amiket a műveiért és az általa adott órákért kapott. És mennyivel járul hozzá ma... vajon mennyibe kerülne ma egy zongoraóra Mozarttól? Vagy megrendelni egy zeneművet egy hozzá hasonló kaliberű zenésztől?).
Kár, de nagyon sokan vannak, akik ezeket az összefüggéseket nem látják át. Rajonganak a komolyzenéért, a költészetért, a "magaskultúráért", "nagy zsenikért", órákig állnak sorba a Szépművészeti előtt, hogy lássák az impresszionistákat, de azokat, akik ma hasonló területeken tevékenykednek, akikből esetleg a jövő nagy művészei lesznek, pont ugyanúgy megvetik és semmirekellő munkakerülőnek gondolják, mint ahogy kortársaik megvetették a ma nagy nevű, elismert alkotókat. "Van, mi arany, bár nem fénylik" írta Tolkien és mennyire igaza volt :)
Kár, de nagyon sokan vannak, akik ezeket az összefüggéseket nem látják át. Rajonganak a komolyzenéért, a költészetért, a "magaskultúráért", "nagy zsenikért", órákig állnak sorba a Szépművészeti előtt, hogy lássák az impresszionistákat, de azokat, akik ma hasonló területeken tevékenykednek, akikből esetleg a jövő nagy művészei lesznek, pont ugyanúgy megvetik és semmirekellő munkakerülőnek gondolják, mint ahogy kortársaik megvetették a ma nagy nevű, elismert alkotókat. "Van, mi arany, bár nem fénylik" írta Tolkien és mennyire igaza volt :)
A „londoni tömegszállás” olyan meghatározó toposz a határátkeléssel kapcsolatban, mint a mosogató bölcsész vagy az ausztriai ingázó szobalány. Tour_guider mai posztja félig komolyan, félig viccesen a kényszerű együttlakást veszi nagyító alá, méghozzá 25 pontban...
DorotkaB
2016.04.13 15:45:30
@Herr Géza: Ajjajjajjaaj... :) Mi épp másfél éve lakunk egy ilyen régi panelban (60-as évek eleje, az első panelházak egyike itt a környéken), azóta sok érdekes élményünk volt. A felettünk lakó öregúr vadász, foxival, tollas kalappal és természetesen kakukkos órával, amit éjszakára se állít le. Nálunk ez a pavlovi reflex, néha olyankor is halljuk, mikor nem is otthon vagyunk :) Mostanában a bácsi új hobbija, hogy szabad óráiban bizonyos "dokumentumfilmeket" néz, gyenge hallására tekintettel jó hangosan, így elég kínos, mikor pl. meghívnánk a családot egy délutáni sütire...
DorotkaB
2016.04.13 15:47:53
@Herr Géza: Ja, és nekünk is a fúrás a hobbink :)))
Az utóbbi hetekben elég sok téveszme keringett a neten az új személyi igazolvánnyal kapcsolatban, én több helyen is olvastam, hogy a „külföldi cím” feliratot viselő (értelemszerűen a határátkelők esetében elterjedt) változat nem teljes értékű darab, például az EU-n…..
DorotkaB
2016.03.16 11:16:24
@sellőlány: Húha, az is érdekes szituáció! Ha Hollandiában volt munkaviszonya és biztosítása, akkor elvileg Magyarországon élve semmilyen útja-módja nem volt magyar tb-t fizetni, nem? Vagy hogy szokták ezt csinálni, amikor valaki a gyakorlatban nem abban az országban él, ahonnan a fizetését kapja?
Ha már legutóbb Portugáliában jártunk, arra gondoltam, hogy akkor maradjunk is az Ibériai-félszigeten, és intézzünk ügyeket sok magyar kedvelt nyári úticélján, Spanyolországban. Biztosan akadnak jó páran, akikben egy-egy jól sikerült nyaralás után felmerült, meg kellene…..
DorotkaB
2016.03.03 13:20:08
@Kriszta D: :))) Ilyen elmélet is van, bár én erről még csak azzal kapcsolatban hallottam, hogy az egyenlítő környékén kialakult törzsi társadalmak miért nem fejlődtek technikailag tovább, míg a mérsékelt és hideg éghajlati övekben kialakult társadalmak igen. Szóval valóban, egyes elméletek szerint az éghajlat befolyásolja a társadalmak működését, ahol a környezet megköveteli, ott a közösségek összetartóbbak és találékonyabbak, mint ott, ahol egész évben rendelkezésre állnak az élethez szükséges dolgok.
De ha már az elméleteknél tartunk, akkor Európai viszonylatban szerintem találóbb bizonyos vallási és – a vallással szorosan összefüggő – mentalitásbeli különbségekkel magyarázni az egyes régiók eltérő gazdasági és társadalmi berendezkedését. Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című művében írt erről. Már vagy 110 éves az írás, de nagyon érdekes, mindenkinek ajánlom :)
De ha már az elméleteknél tartunk, akkor Európai viszonylatban szerintem találóbb bizonyos vallási és – a vallással szorosan összefüggő – mentalitásbeli különbségekkel magyarázni az egyes régiók eltérő gazdasági és társadalmi berendezkedését. Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című művében írt erről. Már vagy 110 éves az írás, de nagyon érdekes, mindenkinek ajánlom :)
A mai posztban egy érdekes időugrást hajtunk végre (amúgy Tarantino módjára, ha már a napokban volt az Oscar-gála), hiszen a múlt héten már olvashattátok Tamás írását arról, miként élte meg az első tíz napot Los Angelesben. A mai poszt arról szól, hogyan jutott el egyáltalán odáig, hogy felmerüljön…..
DorotkaB
2016.03.02 14:12:54
@A nagy kékség: Engem is zavar ez a dolog a helyesírással, de – nyelvészeti tanulmányokkal a hátam mögött – azt kell mondanom, hogy a nyelv változik, a változása megállíthatatlan, kár ezen lamentálni. A helyesírás szabályai, abban a formában, ahogy te és én ismerjük őket, egy adott nyelvi és társadalmi környezetre vonatkoznak, amely állapot nem marad fent örökre.
Az, hogy mi a szabály, egyébként is csak konvención alapszik: ha te úgy tudod, hogy a "kulturális" alak a helyes, valaki meg "kultúrális"-t ír, akkor egyikőtöknek sincs "igaza", maximum abban az értelemben, hogy egyikőtök verzióját támogatja az akadémia (tegyük hozzá: elvileg, mert van, hogy mindkettőtökét támogatja). Egyébként épp tavaly adták ki az új helyesírási szabályzatot. Hidd el, engem is szíven ütött, hogy ezentúl a "kultúrális", az "árbóc" meg a "búra" is helyes, az "ésszerű"-t meg ezentúl "észszerű"-nek kell írni. Aki az előző szabályzat alapján tanult írni, az most foghatja a fejét vagy szörnyülködhet. Nekünk is ötvenezerszer elmondták az egyetemen, hogy aki "kultúrális"-t ír a szakdolgozatában, az ne számítson sok jóra. Aztán tessék... De ez is csak arra világít rá, hogy minden relatív, azt, hogy ki ír helyesen és ki nem, valójában egy hülye könyv dönti el. Ezért nem éri meg a helyesírásukkal vegzálni másokat.
Most mondd meg őszintén, ha az új szabályzatban az van, hogy az márpedig "észszerű" és nem "ésszerű", akkor ezentúl te úgy írod? Nekem sajnos nem áll rá a kezem, se a "kultúrálisra". Akkor mit csináljak? Nem marad más, mint hogy szép lassan, pár évtized alatt notórius, rebellis helytelenül-íróvá fogok válni. Eddig nyugodtan kioktathattam (volna, ha akartam volna) bárkit a helyesírásával kapcsolatban, majd ezután engem oktatnak ki az ügyeletes, frissen végzett nyelvtannácik. Szóval csak szólok, hogy lehet, hogy már helytelenül írsz te is és nem is tudsz róla. Bizony, ma már nagyon könnyű nyelvtani ragadozóból áldozattá válni...
Az, hogy mi a szabály, egyébként is csak konvención alapszik: ha te úgy tudod, hogy a "kulturális" alak a helyes, valaki meg "kultúrális"-t ír, akkor egyikőtöknek sincs "igaza", maximum abban az értelemben, hogy egyikőtök verzióját támogatja az akadémia (tegyük hozzá: elvileg, mert van, hogy mindkettőtökét támogatja). Egyébként épp tavaly adták ki az új helyesírási szabályzatot. Hidd el, engem is szíven ütött, hogy ezentúl a "kultúrális", az "árbóc" meg a "búra" is helyes, az "ésszerű"-t meg ezentúl "észszerű"-nek kell írni. Aki az előző szabályzat alapján tanult írni, az most foghatja a fejét vagy szörnyülködhet. Nekünk is ötvenezerszer elmondták az egyetemen, hogy aki "kultúrális"-t ír a szakdolgozatában, az ne számítson sok jóra. Aztán tessék... De ez is csak arra világít rá, hogy minden relatív, azt, hogy ki ír helyesen és ki nem, valójában egy hülye könyv dönti el. Ezért nem éri meg a helyesírásukkal vegzálni másokat.
Most mondd meg őszintén, ha az új szabályzatban az van, hogy az márpedig "észszerű" és nem "ésszerű", akkor ezentúl te úgy írod? Nekem sajnos nem áll rá a kezem, se a "kultúrálisra". Akkor mit csináljak? Nem marad más, mint hogy szép lassan, pár évtized alatt notórius, rebellis helytelenül-íróvá fogok válni. Eddig nyugodtan kioktathattam (volna, ha akartam volna) bárkit a helyesírásával kapcsolatban, majd ezután engem oktatnak ki az ügyeletes, frissen végzett nyelvtannácik. Szóval csak szólok, hogy lehet, hogy már helytelenül írsz te is és nem is tudsz róla. Bizony, ma már nagyon könnyű nyelvtani ragadozóból áldozattá válni...
DorotkaB
2016.03.02 19:36:04
@Mirjam2: Pontosan így van, ez benne a konvenció. A helyesírás szabályai azért jöttek létre, hogy lehetőleg legyen egy olyan írott változata a nyelvnek, amit (elvileg) mindenki megért és el tud olvasni.
Amúgy azt mondják, hogy a helyesírás képessége az olvasással is összefügg, aki sokat olvas, annak könnyebb a helyesírást megtanulni. Szerintem ez így van, legalábbis én nagyon sokat olvastam már gyerekkoromtól fogva és sosem volt különösebb gondom a helyesírással.
Engem is zavar, vagy inkább kizökkent az olvasásból az, ha valami nem úgy van leírva, ahogy kellene. De a szabályok pont a beszélt nyelv változásait követve változnak, hiszen a funkciójuk nem a nyelvhasználók (vagy az iskolások) szívatása, hanem a beszélt nyelv írásban való minél pontosabb leképezése. Ha tehát hosszabb ideig a beszélők "búra"-ként ejtik a "bura" szót, akkor az az ésszerű (jaj...), ha a szabályok lehetővé teszik az ejtésmód szerinti helyesírást.
Amúgy azt mondják, hogy a helyesírás képessége az olvasással is összefügg, aki sokat olvas, annak könnyebb a helyesírást megtanulni. Szerintem ez így van, legalábbis én nagyon sokat olvastam már gyerekkoromtól fogva és sosem volt különösebb gondom a helyesírással.
Engem is zavar, vagy inkább kizökkent az olvasásból az, ha valami nem úgy van leírva, ahogy kellene. De a szabályok pont a beszélt nyelv változásait követve változnak, hiszen a funkciójuk nem a nyelvhasználók (vagy az iskolások) szívatása, hanem a beszélt nyelv írásban való minél pontosabb leképezése. Ha tehát hosszabb ideig a beszélők "búra"-ként ejtik a "bura" szót, akkor az az ésszerű (jaj...), ha a szabályok lehetővé teszik az ejtésmód szerinti helyesírást.
DorotkaB
2016.03.02 19:43:15
@Bredpitt Monika: Régen is voltak elütések, kihagyott betűk. Igaz, hogy egy-egy könyvben közel sem olyan sok, mint az újabb könyvekben. Most, hogy eljutottam a csehben egy bizonyos szintre, elkezdtem fordítani és mondhatom, hogy olyankor, amikor az ember egy óráig nézi ugyanazt az oldalt, bizony, feltűnik minden hiba.
Na jó, részemről ennyit a helyesírásról :)
Na jó, részemről ennyit a helyesírásról :)
Van, aki bevallja, van, aki nem, de mindenki volt már magányos. Pláne előfordul ez akkor, amikor az ember egyedül kénytelen belevágni a határátkelésbe, vagy éppen otthon, Magyarországon várja a külföldön dolgozó másik felét. Szóval van az úgy, hogy az ember egyedül van,…..
DorotkaB
2016.02.17 12:56:29
@mojyo: Ugyanez... :)
DorotkaB
2016.02.17 14:00:34
@A nagy kékség: Arra írtam, hogy igazad van, hogy ne vigyük el egy teljesen más irányba a kommentelést, mivel ugye a magányról kellene itt elsősorban értekezni :)
És a kulcsmondat egyébként szerintem ez: "az üdvözlés ennek valahol az alapja. Azzal nyitunk, majd onnan folytatjuk" – HA folytatjuk... ezért gondolom, hogy pont a buszvezetők esetében alapból nem egyértelmű, hogy kellene-e köszönni vagy nem, velük nem szoktuk folytatni (legalábbis remélem, hogy nem trécselsz vezetés közben :)). Ha rád köszönnek, persze, illik visszaköszönni, ezzel egyetértek.
És a kulcsmondat egyébként szerintem ez: "az üdvözlés ennek valahol az alapja. Azzal nyitunk, majd onnan folytatjuk" – HA folytatjuk... ezért gondolom, hogy pont a buszvezetők esetében alapból nem egyértelmű, hogy kellene-e köszönni vagy nem, velük nem szoktuk folytatni (legalábbis remélem, hogy nem trécselsz vezetés közben :)). Ha rád köszönnek, persze, illik visszaköszönni, ezzel egyetértek.
DorotkaB
2016.02.17 14:39:38
@HardPötty: Szerintem nagyon is előfordulhat, hogy valaki tud róla, szenved is tőle, de nem keres segítséget, mert például azt gondolja, hogy majd elmúlik magától, vagy megkapja a közvetlen környezetétől, hogy "jaj, ne sajnáltasd már itt magad, tudod, másnak valódi problémái vannak, te meg jódolgodban már azt se tudod, mit találj ki magadnak, inkább menj és csinálj valami hasznosat" és ez aztán jól elbizonytalanítja.
Szerintem akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha az ember a magányosságát problémának érzi, hosszabb ideje szenved benne és nem tud egyedül javítani a helyzeten. Vagy azt sem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá.
Szerintem akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha az ember a magányosságát problémának érzi, hosszabb ideje szenved benne és nem tud egyedül javítani a helyzeten. Vagy azt sem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá.
Nem hétköznapi történet következik ma, hiszen Tímea és szép nagy családja komoly hányattatások után jutott el oda, hogy ma már mindannyian Németországban élnek. Ami nekem nagyon szimpatikus a történetükben az az állandó tanulásvágy és előretekintés, ami a legnehezebb…..
DorotkaB
2016.02.16 11:31:26
@nl_eni: Szívemből szóltál! :)
DorotkaB
2016.02.16 12:17:39
@pappito: Veled is egyetértek nagy vonalakban, annál is inkább, mivel én magam is (majd, ha eljön az ideje) pontosan annyi gyereket fogok vállalni, amennyit önerőből el tudok tartani, menedzselni tudom az életüket, satöbbi. Nem tehetek róla, nem bízom semmilyen állam segítőkészségében, főleg, mivel nem is látom a szándékot a minőségi segítségre. Ahogy előttem nl_eni is írta, a segély és különféle pénzbeli juttatások egyszerű, de nem hatékony módszerek.
Viszont azt gondolom, hogy a gyerekkérdés közös ügy, méghozzá nagyon fontos, pozitív közös ügy. A társadalom szolidaritásra épül már évezredek óta, és éppen az egyik legfontosabb célja a következő nemzedékek biztonságának és jövőjének a megteremtése. Ezért sosem értettem igazán a "miért én tartsam el a más gyerekét" nézetet. A vállalt gyerekek száma egyéni döntés kérdése, ez igaz, csakhogy az egyén a döntésével egyben a közösséget építi. Nem túlzás szerintem elvárni a közösségtől, hogy ezt valamilyen formában honorálja. Azon lehet természetesen tovább vitatkozni, hogy milyen arányban, vagy milyen módon.
Viszont azt gondolom, hogy a gyerekkérdés közös ügy, méghozzá nagyon fontos, pozitív közös ügy. A társadalom szolidaritásra épül már évezredek óta, és éppen az egyik legfontosabb célja a következő nemzedékek biztonságának és jövőjének a megteremtése. Ezért sosem értettem igazán a "miért én tartsam el a más gyerekét" nézetet. A vállalt gyerekek száma egyéni döntés kérdése, ez igaz, csakhogy az egyén a döntésével egyben a közösséget építi. Nem túlzás szerintem elvárni a közösségtől, hogy ezt valamilyen formában honorálja. Azon lehet természetesen tovább vitatkozni, hogy milyen arányban, vagy milyen módon.
DorotkaB
2016.02.16 13:10:11
@Herr Géza: Igazad van, az élet kiszámíthatatlan, de azért vannak benne többé-kevésbé valószínűen bekövetkező és kevésbé valószínű dolgok. Egyébként, ha már itt tartunk, csak annyit írtam, hogy annyi gyerekem lesz, ahányat szerintem fel tudok nevelni. Nem ragaszkodom a gyerekhez, ebből is látszik :) Nyilván nem tudom előre, hogy melyik évben pontosan mi fog velem történni, de ha szépen végiggondolom, azért látom, hogy mik a nagyjából reális és mik az irreális opciók.
Ma folytatódik az a sorozat, melyben egy-egy országról próbálom meg összeszedni mindazt, ami fontos lehet az oda indulóknak, reményeim szerint hasznos linkekkel, információkkal. (Az Elintézendő ügyeink eddig részeit itt találjátok.) Ma Finnország van soron, és ebben az esetben is a…..
Egy új sorozat indul útjára ma, melynek lényegét egyetlen kérdésben össze lehet foglalni: mai eszeddel mit tennél másként határátkelőként? Az ötletért Pamutot illeti a köszönet, én csak annyit tettem, hogy megkerestem pár rendszeres szerzőt / törzskommentelőt, hogy írják meg a tapasztalataikat – ami…..
DorotkaB
2016.02.09 21:57:08
@Mrs. Clayton: "olyat meg megint nem mondhatunk, h ne menjen senki nyelvtudas nelkul sehova"
Hát, épp ma tapasztaltam meg, hogy ezt még most is mennyire fontos hangsúlyozni, ahogy azt is, hogy felkészületlenül, B terv nélkül se menjen senki sehova...
A férjem egyik ismerőse ma felhívott, hogy a közeli városban a rendőrség egy huszonéves fiút talált, aki valószínűleg magyar és az égvilágon semmilyen idegen nyelven nem beszél. Bevitték a helyi karitászhoz, ott dolgozik ez az ismerős és így találtak meg engem, telefonon kellett megérdeklődnöm a fiútól, hogy kicsoda, micsoda és hogy került ide. Elég zavart volt, de annyit kihúztam belőle, hogy Németországból jött, ahol dolgozni akart, de valami nem stimmelt a munkával (gondolom nem fizették ki, vagy rabszolgamunka, erről nem volt hajlandó beszélni), így eljött, felült egy vonatra, ami végül itt kötött ki. Próbált segítséget szerezni, a magyar rendőrséget hívta fel... Azóta, ha minden igaz, a szülei már úton vannak és hazaviszik.
Attól tartok, hogy nagyon sok határátkelő története így végződik, engem megdöbbentett, hogy még ennyi cikk és figyelmeztetés után is van, aki úgy indul el – minimális nyelvtudás nélkül –, hogy semmilyen terve nincs vész esetére, még a nagykövetség számát sem menti el a telefonba. Ez az ember valószínűleg azt sem tudta, hogy hova tart az a vonat, amire felült.
Hát, épp ma tapasztaltam meg, hogy ezt még most is mennyire fontos hangsúlyozni, ahogy azt is, hogy felkészületlenül, B terv nélkül se menjen senki sehova...
A férjem egyik ismerőse ma felhívott, hogy a közeli városban a rendőrség egy huszonéves fiút talált, aki valószínűleg magyar és az égvilágon semmilyen idegen nyelven nem beszél. Bevitték a helyi karitászhoz, ott dolgozik ez az ismerős és így találtak meg engem, telefonon kellett megérdeklődnöm a fiútól, hogy kicsoda, micsoda és hogy került ide. Elég zavart volt, de annyit kihúztam belőle, hogy Németországból jött, ahol dolgozni akart, de valami nem stimmelt a munkával (gondolom nem fizették ki, vagy rabszolgamunka, erről nem volt hajlandó beszélni), így eljött, felült egy vonatra, ami végül itt kötött ki. Próbált segítséget szerezni, a magyar rendőrséget hívta fel... Azóta, ha minden igaz, a szülei már úton vannak és hazaviszik.
Attól tartok, hogy nagyon sok határátkelő története így végződik, engem megdöbbentett, hogy még ennyi cikk és figyelmeztetés után is van, aki úgy indul el – minimális nyelvtudás nélkül –, hogy semmilyen terve nincs vész esetére, még a nagykövetség számát sem menti el a telefonba. Ez az ember valószínűleg azt sem tudta, hogy hova tart az a vonat, amire felült.
DorotkaB
2016.02.09 22:13:32
@Mrs. Clayton: Pont, hogy nem tűnt úgy, hogy neki ez ok... De azért nem volt gyengeelméjű, nem hiszem, hogy Magyarországon is ilyen helyzetbe sodorná magát. Ha igen, akkor orvosi segítségre van szüksége, nem jó tanácsra. Ilyen szintű felelőtlenség és tájékozatlanság nekem ijesztő, nem tehetek róla :(
DorotkaB
2016.02.09 23:02:08
@Mrs. Clayton: Nem, amennyit én tudok róla, az alapján nem érte komoly baj (bár sem telefon, sem pénz nem volt nála, ez azért elég gyanús), és már nem is fogja, most a karitásznál várja, hogy érte jöjjenek. Csak éppen este hatkor, szakadó esőben tökegyedül kóborolt egy cseh határmenti városban, valószínűleg azt sem tudta, hogy melyik országban van
Hát, nem tudom, abban igazad van, hogy amíg az ember nem próbálja ki a dolgokat, addig nem tudja meg, hogy jól vagy rosszul sülne-e el egy ilyen kaland, de azért szerintem van sokkal biztonságosabb módja is a kísérletezésnek. Vagy én vagyok ilyen begyöpösödött pesszimista, hogy minden esetre B terveket gyártok? :)
Hát, nem tudom, abban igazad van, hogy amíg az ember nem próbálja ki a dolgokat, addig nem tudja meg, hogy jól vagy rosszul sülne-e el egy ilyen kaland, de azért szerintem van sokkal biztonságosabb módja is a kísérletezésnek. Vagy én vagyok ilyen begyöpösödött pesszimista, hogy minden esetre B terveket gyártok? :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Egyébként nem feltétlenül kell több ezer órát tanulással tölteni. Én egy intenzív, 6 hetes nyelvkurzuson vettem részt (szinte nulláról indultam), ami kb. arra megtanított, hogy a boltban tudjak egy pár virslit kérni. Ha ez megvan, onnantól jó, ha az ember sokat olvas pl. híreket, újságot, rádiót hallgat, esetleg tévét néz, moziba-színházba megy, aztán pedig próbál sokat beszélgetni. Szerintem ezzel lehet a legtöbbet tanulni és ezek olyan tevékenységek, amit a legtöbbünk egyébként is csinál, nem vesz el plusz idöt.