baloghbertalan.blog 2016.03.08 04:40:05

@scavengario: tojássütéshez nem kell művelt fő, ahogy betanított munkás is megvan műveltség nélkül. De ha a pedagógia jóformán csakis "favágókat" kreál, nagy baj van. Márpedig az orvos is, a programozó is csupán a tanultakat ismétli némi variációkkal, és elfásult favágónak tudja magát százhúsz agyműtét vagy új program elvégzése után. Ennél egyetemesebb az ember, azaz nem csupán szakember. A szerző erről is beszélt. Makogva beszélni, nagyjából tudni a szakmát, és a többit a Google-ra bízni, nos, ez sivár. A letölthető tudásanyag a tudás jelenlegi állását adja, amiből nem lesz jövő, ha nem vagyunk képesek gondolkodásra. Egyébként, a kémiai Nobel-díjas Oláh György mondta, hogy gondokodni (az akkori) középiskolában tanultunk meg, és mint tipikus magyar nem szerette a kitaposott ösvényeket. Az egyetem kémiai oktatása szerint soha senki, ő sem juthatott volna tovább a status quónál. De ugyebár, megtanult gondolkodni már suhanc korában...

baloghbertalan.blog 2016.03.08 04:47:04

@Életunt Cápa:
Nem hiszem, hogy a kománykommunikációja hamis. A nyeregből kiesettek, azellenzék csaholása a hamis sőt káros is. Nem hiszem, hogy a szerző nosztalágiázik csupán, mert a nemzettudatot a mi esetünkben nem fajelméletekre alapozza, hanem például irodalmi kulturkincsünk közösségformáló voltában látja, mint közös nevezőt és így összetartó erőt.

baloghbertalan.blog 2016.03.08 06:01:45

@Khonsu: Egy kicsit siker-orientálódottan beszélsz. Példáujl, multivá válni, mint életcél. Nos ez könnyű. Mindenkin átgázolni, csalni, lopni, sikkasztani, tag lenni hasonlók szövtségében, kettőért venni valmit és hátomért adni, nem pedig fordítva... Nos, "befutni", személyileg meggazdagodni nem rossz, de ez ritkán vezet GDP növekedéshez, pocakhoz igen. A te szemszögedből biztosan nehéz elképzelni, hogy az álmodók vitték elpőbbre a világot. Teszla is ilyen volt. személyesen nem gazdagodott meg, de nem csupán GDP-t növelt egy sereg találmánya, hanem új korszakot indított el. Magyar méretekben pedig tény, hogy okos nép vagyunk, ez másoknak is feltűnik. Egyszer Amerikéban össze akarták számolni, hány egyetemen tanit magyar. Hamarosan rájöttek, hogy sokkal rövidebb lesz a lista, ha azt nézik, hogy hány egyetemen nincs magyar prof. Ez csak egy kis mellékes igazság. Ami az álmodást illeti, el tudom képzelni, hogy egy főre eső találmányok dolgában élcsapat lehetünk, de ugyanakkor elgáncsol ttalálmányok dolgában ks. "Álmodó" magyar talált föl a szódavíztől , a gyufától a golyóstollig bezárólag egy sor ígéretes új dolgot, de nem lett a sok-sok száz találmányból GDP emelkedés, hanem többnyire elfőrészelés, bukás, elsűllyesztés és gáncs bőven kíséró jelenség volt száz évvel ezelőtt is és valószlószínüleg száz év múlva is így lesz nálunk. Rubik is GDP-t emelt volna, az üvegbeton is, Horváth Istán prof vakcinája is, Egely György sok elklépzelése is, csakhogy nálunk minden álmodóra azáz azwemétláda jut, aki csak lehúzni akarja a nála fejjel magasabbat a sárba, azaz a maga szinvonalára. Mert ilyenek vagyunk. De a tény tény marad: az "álmodók" akarják és tudnák és néha még egy kicsit tudják is emelni a GDP-t és csakis azok képesek erre, akármilyen furcsán is hangzik. Mások pedig csak "befutnak". Amitől ritkán emelkedik a GDP.
Mitől vagyunk ilyen tehetségesek? Nem tudom. De kétségtelen, hogy van a nyelvünkben, ebben a csoda nyelvben valami (a szerkezete), ami gondolkodásunkat többszörösen árnyaltabbá teszi a többi nép lapos nyelvéhez képest. Ha magyar az anyanyelved, eleve másként gondolkodol, mit a nélmet, vagy az angol, vagy a szláv. Ha tudsz nyelveket, fordítsd le például ezt a kis mondatot általad ismert nyelvekre: "Táltos paripájára kapott azon mód, hajdonfőtt. Legjobb esetben az jön ki eredménynek, hogy felugrott szép lovára sapka nélkül. De hol marad akkor a sok íz, ami azonnal a kort is a szilajságot is, a vidám sietés tempóját is és még egy sor zamatot is érzékeltet egyúttal. Igen, talán az árnyaltabb gondlkodás, meg még a különútakon jármi szeretés hajlama is közrejátszik abban, hogy nem hagyományokhoz és megtanult dolgokhoz igazítjuk magunkat, hanem szivesen keresünk új utakat, új megoldásokat. És akkor jön a magyar realitás, az egy fejjel magasaabbak elgáncsolása. Gondokodásod, ami gyártásra, termelésre, profitra irányul kort is tévesztett. Ugyanis ma már ott tartunk, hogy nagyon könnyen állíthat elő úgyszólván minden "fejlett" ország olyan árubőséget, hogy a fele is sok volna, ráadásul, minthogy a mai világ verklije termelésre és elosztásra, termelőre és kuncsaftra jár, már tökéletesen hasziontalan és fölösleges holmikat is ömleszt magából a kor, Tehát GDP bajnoknak lenni annyi, mint emberellenesnek is lenni. Elég arra gondolni, hogy erre a fölösleggyártásra rámennek az erdőink, a vizeink és úgy általában a kirabolt természet. Egyszóval nem valami dicső dolog. Legfeljeb több anyagi javat tudunk magunknak megengedni, több mérgezett ételt, vagyis egyfajta kényelmet a szükségtelen kacatok dömpingjét élvezve. Ezen kívül egy igazi civilizáció is elklpzelhető lenne, mert emez már sem civilizáció.