Regisztráció Blogot indítok
Adatok
zugbeci

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Olvasónk nem saját hibájából került a szegények népes táborába, már gyermekkorában elkezdődtek a gondok és szülei halála után neki kellene mindent helyre hozni.  Elmesélné történetét? Segítségre szorul? Van egy hasznos ötlete? Írjon aszegenyekvagyunk@gmail.com címre…..
zugbeci 2015.10.26 14:59:10
Nagyon helyes a megállapítás, a helyzet pontos és részletes ismerete nélkül nehezen adható igazán jó tanács. De akkor meg miért a poszt? Az abban leírt információk alapján azért elég sok mindenre következtethetünk és el lehet kezdeni ötletelni. Valóban rossz húzás volt nem visszautasítani a negatív örökséget, de a helyzet az, hogy erre azért mondjuk a közjegyző is felhívhatta volna a figyelmét.

Első lehetséges megoldás, ami eszembe jut az, hogy tanuljon valamilyen szakmát, ha van most olyan lehetőség, mint korábban. Egy ismerősöm a munkaügyi központok által szervezett OKJ-s képzések egyikén vett részt, ha jól emlékszem kb. fél évig járt iskolarendszerű oktatásra és közben pedig havonta egy minimálbérnek megfelelő összegű juttatást kapott. Ez olyan 2009-2010 körül lehetett, nem tudom, most van-e ilyen lehetőség. Emellett még feketén vállalhat valami munkát, ha szükséges. Bár nem biztos, hogy egy átlagos OKJ-s szakmával itthon lényegesen többet fog tudni keresni, mint most.

Ami nekem lejött, hogy nem lehet túl idős a posztíró, ezért amiben én a legtöbb perspektívát látom, ha továbbtanulna egyetemistaként. Jól írtátok, ilyen háttérrel simán felveszik egy 20 ezer forintos koliszobába, szociális ösztöndíjat, árvaellátást is kapna, plusz ha jól tanul, még tanulmányi ösztöndíjban is részesülhetne. Akkor persze ott vannak a további lehetőségek, mint tehetséggondozó pályázatok, köztársasági ösztöndíj, plusz feladatok vállalása, pl. hallgatói önkormányzati tagság, stb. Rengeteg hasonló lehetőség van az egyetemeken, amikor egyetemista voltam, nagyon sok ismerősöm ezekből is vígan fenntartotta magát, és nem csak a HÖK-ösök. Mindezek mellett pedig még dolgozhat is. Továbbá ha még így is nagyon szűkös a büdzsé, vagy tandíjat kell fizetni, akkor még több-kevesebb diákhitellel is meg lehet támogatni a dolgot, hiszen elvégre az is befektetés, mint akármilyen más fejlesztési beruházás. Egy piacképes diplomával hamar megtérül. Ha maga rakta rendbe a laptopját, az esetleges IT-s irányultság főnyeremény.

Harmadrészt azt említette, hogy nettó 90 ezret keres. Ebből egyfelől az jön le, hogy másodállást nem vállal, ami szintén lehetne opció. Továbbá a nettó láttán arra engedek következtetni, hogy valószínűleg be van jelentve. Nem tudom mennyi adósságot törleszt, de ha nem olyan sokat, akkor nettó 90 ezres fizetéssel szerintem simán kaphatna mondjuk 4-500 ezer hitelt, ha csak a kezdőtőke hiánya állja útját a külföldi munkavállalásnak. Persze nyelvtudás nélkül gáz, de ha ott van előtte az internet, akkor ne magyarázza már meg senki, hogy egy alapfokú kommunikációs szintet nem lehet elérni, amivel elboldogul egy gyárban mondjuk. Az ingyenes nyelvoktatási programokról meg nem is beszélve. Továbbá vannak mindenféle egyesületek is, ahol külföldiek között, ingyenesen gyakorolhatja az adott nyelvet.

Persze ha a felvázoltak bele is illeszthetőek az ő helyzetébe, nyilván az egésznek a legnehezebb a lelki oldala, a legtöbb ember itt vérzik el. Teljesen érhető, ha depresszív és kilátástalan lelkiállapotban van, ráadásul tök egyedül, nagyon még hibáztatni sem lehet érte. Nehezen várható el, hogy ebben a helyzetben akarjon és bírjon küzdeni a javulásért, pláne, ha még mondjuk éhes is egész nap. Tényleg nem cinizmusból, de akár azt is lehet javasolni ebben a helyzetben, hogy ne szégyellje, kérjen segítséget és forduljon szakemberhez, aki segít átvészelni lelkileg a szituációt. A TB támogatja a pszichológust, a háziorvos kiírja és ingyenesen lehet járni.

Közhely, de nagyon sok mindenre lehet megoldást találni, csak a megvalósításához nem kevés lelkierő is szükséges. Remélem a posztírónak is sikerül túllépni ezen az életszakaszán.