László Alkonyi 2017.01.30 19:08:29

@zoli: Nem Zoli, nem! Amikről én beszélek legális dolgok - valamely országban! Csak döntés kérdése, mikor, milyen technikai vívmányt tekintünk hamisításnak, s mikor emeljük be a legalitásba! A jövedelmezőség nagy úr - és verseny is!

László Alkonyi 2017.01.30 22:58:00

@zoli: Kedves Zoli! Lehet a szavakon vitatkozni, lehet jobb szót kitalálnia technológistánál és a kézművesnél, de a jelenség, amiről szólnak, attól még létezik. Vagyis nem lehet egyszerűen erkölcsi kérdéssé tenni (kapzsiság), mert akkor elmegyünk a dolog lényege mellett. A kézművesek (mondom, én inkább a magam részéről természethűségről beszélek - amíg ezt a szót is le nem járatják). A technológiai fejlődés állandóan erkölcsi és intellektuális kérdések elé állítják az embert és ezeknek a kérdéseknek a végére kell járni. Igazad van végig járták a művelésmóddal, acéltartállyal és minden egyéb vívmánnyal kapcsolatos kérdéseket is. Csakhogy az acéltartály kérdése inkább stílusbéli, a művelésmód elég szigorúan szakmai kérdés volt (az oltványt és a metszőollót - gyanítom - mindenki örömmel fogadta). A most taglalt kérdéscsoport azonban a borászat egészét, az alapokat érinti. Bagatellizálni, átlépni felette, észrevétlen hagyni egyaránt hiba. A probléma egyébkén nem egészen új. A XIX. század derekán az aszúpalackozás utáni stabilitását, mint hatalmas technikai vívmányt, az alkoholozással igyekeztek megoldani. Az eljárás nem erkölcsi és nem is elsősorban gazdasági oldalról vált kiemelkedővé, bár mindkét szempontból lehetett érvelni a kérdésben. Az igazi tét filozófiai, stratégiai szempontból volt nagy. Válságos időkben (1893, 1924, 1936, 1945 után) engedélyezték az alkoholozást, fellendülő időszakokban (1908, 1991) betiltották e technológiai vívmányt. El kellett ugyanis dönteni, hogy az aszúban, milyen bort akarunk felépíteni: egy erősített (mint a portói) vagy egy természetes édes bort. Hála az égnek, végül tényleg betiltották Tokajban az alkoholozást, Portóban viszont ma is a borászkodás alapja. Aki 1991-ig tisztességes volt Tokajban, egy évvel később hamisítóvá vált, ha nem változtatott a hagyományosnak vélt eljáráson. Erkölcsről, pénzéhségről tehát akkor beszélhetünk, ha megvan a kép, a pontos fogalomalkotás. A gond az, hogy a technológiai olyan gyorsan változik, hogy nem tudjuk hozzá igazítani a fogalmainkat. Itt nem az általános morális válságról van szó, a gond súlyosabb: fogalmainkat, világunkat nem tudjuk megtartani a rendkívül gyors fejlődés közepette. Döntéseket lehet hozni birtok, borvidék, ország és egységesen világ szinten is. De minden döntés mögött egy bor jön létre és ezek egy pályán versenyeznek, ha nincsenek pontosan definiálva. A fogalomkialakításban éppen ezért hatalmas jelentősége van a kézműves-technologista vitának - vagy nevezzük bárhogyan is azt.

László Alkonyi 2017.02.01 13:38:55

@tannin: Nem tudom eldönteni, hogy teljesen komoly a hozzászólás, vagy inkább a humort keressem benne. Valóban csak a nyers fogyasztói érzékelés dönti el egy termék értékét? Vajon egy Patek Philippe csak a sztori miatt kerül több millió forintba, miközben egy két dolláros Casio ugyanolyan pontosan méri az időt? Vajon lázadnom kell, mert az általam rajzolt tökéletes háromszögért senki nem ad egy fityinget sem, ám ha Picasso tette silányabban, hatalmas pénzeket fizetnek az ő háromszögéért? Lehet, hogy félreértettem, és teljesen egyetértünk, de úgy éreztem, a gondolathoz elég jól illeszkedik.

László Alkonyi 2016.05.28 05:09:01

@BZoltan:
Ismét sziasztok! A hasonlatokat nem érzem pontosan találónak. Értem az érveket, nélkülük talán jobban is. Éppen ezért, nem szeretnék olyan vélemény ellen érvelni, amivel egyetértek. természetesen, az örömszerzéshez, a gyönyörködtetéshez több út vezet. Hála az égnek, hogy így van! Az érték megtalálása, megközelítése, végső soron a borász feladata. Az más kérdés, hogy mit kezd ezzel a fogyasztó. Egy tokaji borász mondta - elég találóan -: egy borról adott vélemény többet mond el a kóstolóról, mint a borról. Ez így van akkor is, ha a kóstoló bortermelő. A különbség csak az, hogy ilyenkor sokkal határozottan szól a kóstoló állásfoglalása önnönmagáról.
Másodsorban (elnézést, ha unalmas, erről elég sokat írtam a Vigyázz, Kész, rajt bor"-ban) a véleményeket alapvetően meghatározza az a kultúra, amiben élünk. Meghatározza az idő, amikor élünk. A példa: 100 éve a világ rendje négyes renden állt: kapálás, szalonna, hagyma, bor. Mára kiesett a kapálás, így a szalonna koleszterin, a bor alkohol, a hagyma pedig büdös lett. Pedig semmi nem változott, csak mi lettünk kényelmesebbek. És függ a tértől is. Burgundia a klasszifikációval, gasztronómiával értelmezési tartományt ad a minőségnek, ami bizonyos korlátokat szab a véleményezési szabadosságnak. Burgundia közösségi teljesítmény, amihez hasonló nincs nálunk, így a minőségről szóló viták is parttalanok.
A hosszas bevezető után a véleményem lényege: 15-20 évnyi kóstolóskodás után meggyőződésemmé vált: nem a gazdagság elérése a nehéz művelet. Azt tartottam egy idő után nagy bornak, ami úgy tud gazdag lenni, hogy közben jól, könnyen iható! Az igazi érték számomra ez! Nem kell ezt mindenkinek elfogadnia, de én nem tudom másként látni. Az egyensúly feltétele az eleganciának, de nem lesz minden egyensúlyos bor feltétlenül elegáns. Bott Frici és a Kikelet említése nekem telitalálat. Szerintem ezek a borok a legelegánsabbak Ezek azonban egyáltalán nem divatborok! Sajnos, az elegáns borokkal az a veszély jár együtt, hogy a kóstoló nem veszi észre, milyen gazdag bort iszik: jó, könnyű, de nem üt, vagyis nem gazdag. Holott ezek jók, gazdagok, könnyedek, de nem könnyűek. És igen: nagyon szomorú lennék, ha csak ilyen borokkal találkoznának a fogyasztók. Remélem, elég gazdag mindannyiunk élete ahhoz, hogy rá tudjunk csodálkozni egymással teljesen különböző stílusokra! Üdv mindenkinek!

László Alkonyi 2016.05.30 04:54:54

@akov: Szia! Fel sem tételeztem rosszindulatot, örülök az eszmecserének! Azt hiszem, minden bortermelőnek örülnie kell, ha ennyi kérdést kap. A szakmai kérdésekről: én kimondottan örülök, ha sok fajtaváltozattal van dolgunk egy ültetvényben, sőt a furmint-hárs keveredést is jó dolognak tartom. És azt hiszem, úgy van, ahogy mondod. Úgy gondolom, lehet gazdag fehér borokat áztatás nélkül készíteni. Csak azért, hogy testesnek nevezhessük a bort, nem kell megpakolni fenolokkal, csersavval: savakban, aromákban gazdag tételeknek nincs szüksége rá. Remélem, egyszer eljöttök Tállyára. Üdvözlettel!

László Alkonyi 2016.05.30 07:20:38

@BZoltan: Zoli! Nagyon sajnálom, hogy magadra vetted! semmilyen célzás, vagy ekézés nem volt abban, amit írtam. A felvetésre reagáltam, és a saját elképzelésem mentén. Nem mondtam, hogy áztatással nem lehet szép fehérbor bort készíteni, még csak nem is gondoltam ilyenre. Egyszerűen nekem itt, Hegyalján az a tapasztalatom, hogy a furmint és a hárs fenoltartalma az egyik legnagyobb probléma és bizonytalansági forrás a száraz tételeknél. Mivel a stílusunk nagy részben erre épül, és itt egy viszonylag szűk réteg előtt kezdtünk részletekről beszélgetni, reagáltam egy felvetésre. Amúgy nem érzem szükségét technikai részletekkel agyon nyomni az olvasót, azért főleg nem, hogy megkülönböztessük a stílust. A borainkkal szemben éppen az a legnagyobb kritika, hogy nagyon elütnek az eddig megszokott tokaji képtől. Még egyszer: sajnálom, hogy támadásnak vettem. Egyszerűen, arról beszéltem, hogy én, hogyan látom a Tokaji bort, mint száraz fehér bort. Egyébként pedig soha nem szoktam semmilyen természetes technológiát, eljárást bántani,és messze nem hiszem, hogy másoknak is úgy kellene tennie, vagy gondolkodnia, mint én. Baráti üdvözlettel: