Regisztráció Blogot indítok
Adatok
chicademalaga

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2015.10.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Anyu jobban tudja! / Mommy knows best Miért utáltam meg végleg a magyar egészségügyet? 2015.09.30 10:32:50
Igen, tudom hogy nem arctalan massza dolgozik ott, élő, hús-vér, alulfizetett emberek, középkori körülmények közt, stb stb. Én is orvosira akartam járni anno, csak épp olyan sokba került volna, hogy az életben nem tudom kifziteni még a tankönyveket sem úgy, hogy közben a családom…..
chicademalaga 2015.10.02 12:29:57
Kedves blogger, először is gratulálok a bejegyzéshez, annyira eltalálta az otthoni ellátást - sajnos :(. Én külföldön élek a férjemmel, és a fejembe vettem, hogy otthon fogunk szülni, mert mégiscsak magyar vagyok, és úgy hittem, hogy biztonságot ad a tudat, hogy otthon, Magyarországon vagyok. Hát, sajnos tévedtem... 25 hetes terhesen hazautaztam, hogy elindítsam a folyamatot, nőgyógyásszal beszéljek, utánajárjak mindennek, stb. Iszonyatosan nagyot csalódtam, teljesen összezavartak, elbizonytalanítottak, és természetesen hülyének néztek. Az egész mizéria végén a hab a tortán a "kötelező" védőnő volt, aki úgy nézett rám, mintha még sosem látott volna fehér embert! Azt még benyeltem, hogy fiatalabb nálam sok-sok évvel (én se vagyok azért nagyon öreg :)), de akkor már igen nehezemre esett válaszolni, mikor elkezdte minősíteni, sőt, kritizálni döntésem azzal kapcsolatban, hogy én a II-es női klinikán szeretnék szülni, mert a nőgyogyim ott szülész. Mivel Spanyolországban járok terhesgondozásra, minden vizsgálatra, mindenhova elmegyek, így vittem magammal az összes leletem, ami - bár spanyolul vannak az adatok és a vizsgálat neve leírva - mégis minden érték, stb. latinul van írva, amit a védőnőnek is tudnia kell értelmeznie. Hát, nem így volt! Nekem kellett - aki bár tud spanyolul, angolul, németül - a latin kifejezéseket értelmezni, mert ő nem látja, nem érti, hogy mi micsoda!!! Ekkor már nagyon éreztem, hogy kezd a fejem vörösödni, és nem tudom sokáig tartóztatni magam, de amikor azon problémázott, hogy a cukorterheléses vizsgálat másként történik, mint Mo-on, akkor egyre megszaporodtak a mélyen vett levegők száma. Még volt pár dolog, ami számomra sértő volt, pl. csörgő telefon, nem sürgős, védőnő felveszi, elcseverészik, miközben én ott ülök vele szemben, elnézést sem kér, mikor felveszi, és utólag sem (ügyfélkapcsolatisként dolgoztam, így tudom, sőt elvárom, hogy társaságban az a minimum, hogy megkérdezem, nem zavarja-e az illetőt/illetőket, ha felveszem a telefont, de hagyjuk ezt most), vagy rugózik azon, hogy hol a terhesség megállapítását bizonyító lelet - hát mondom nem elég bizonyíték, hogy eléggé nagy már a hasam, és ott a többi UH-felvétel. Nem vagyok jó az érzelmek elrejtésében, de nagyon mosolyogtam, hogy leplezzem végtelen csalódottságom. Mondhatom, mikor kiléptem idegességemben, elveszettségemben sírva is fakadtam, néztek is a járókelők. A nőgyógyász hasonlóképpen viselkedett - az a nőgyógyász, akihez már kb. 10 éve járok. Pedig hasonlóképpen készültem oda is, vittem kis listát, hogy mik a kérdések, amikre nagyon szeretnék válaszolni, de neki szinte csak az a bizonyos szokásos összeg kellett. És akkor máshova nem is tudtam eljutni az alatt az egy hét alatt, amit otthon töltöttem, de elég volt arra, hogy meghozzam azt a fájdalmas döntést, hogy nem ott szülök, hanem itt, Malagában, mert - bár itt sem csillagos 5-ös a terhesgondozás - de tisztán átlátható, egyértelmű minden, elmondanak mindent, kap az ember egy cuki kis útmutatót, időpontokkal, vizsgálatokkal, és akármelyik eü centrumba megyek, tudják a kis azonosító számom alapján, hogy ki vagyok, mi vagyok, milyen vizsgálataim vannak meg, mire kell figyelniük, milyen betegségem van. És, ami a legfontosabb, Spo-ban az állami intézmények számítanak profi, magas színvonalú intézménynek, ahol a maximális ellátást megkapják a betegek.
Szumma szummárum: nehéz lesz a karácsony, hisz imádom az országom, és a városom, Budapestet, de most kivételesen az ésszerűség döntött. Illetve én sem szeretnék általánosítani, én továbbra is hiszek abban, hogy türelemmel, kitartással, mosollyal még otthon is el lehet intézni mindent, és nem szabad sosem feladni :).
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása