iamjesus 2015.09.27 11:51:20

@pite2: Szívesen kipróbálnám :) Komolyan mondom, nagyon szívesen elutaznék ezekre a helyekre. Egy ismerősöm nemrég járt az Emirátusokban. Sok helyen voltam már a világban, és az eddigi tapasztalatom az, hogy mindenhol vannak jó és rossz emberek. Mindenhol. Angliában is voltam, nem keveset. A "rettegett" "ninja" negyedben laktam. Magyar munkatársaim rettegnek a "terroristáktól", lenézik őket. Én beszélgettem jó néhány ott élő pakisztánival (ellentétben a munkatársaimmal). Soha a legkisebb rosszindulatot sem láttam bennük, sőt, sok dolgot tanulhatnánk tőlük, mi, fejlett, és felsőbbrendű keresztények.
Szóval, szívesen megtapasztalnám Szaud-Arábiát is. Sajnos megcáfolni nem tudlak, mert bokros teendőim miatt a közeljövőben nem tudok oda eljutni :)
Viszont alighanem abban a válaszban reménykedsz, hogy "hát igen, a muzulmánok aztán nem tisztelnek senkit, nem segítenek" . Talán így van. Elképzelhető, hogy teljesen másmilyenek, mint az angliában élők. Viszont, a szakállas csávó őket is meginterjúvolja majd a haláluk után :) Tudod, a lelkiismeret, mindenkinek a magánügye...

iamjesus 2015.09.28 17:51:16

@ferlin: "Valójában egy dolgot tehetsz. Kitalálod, hogy mit tegyél a saját helyedben. Az, hogy XYZ mit hogyan és miért tett háborús helyzetben NEM ÉRV akkor, amikor az a kérdés, hogy ÉN mit tegyek békeidőben"
Természetesen. Én, személy szerint, békeidőben, pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, és ezt teszem is. SOHA nem fogok senkit sem gyűlölni a származás, bőrszíne miatt. És fegyvert fogni sem, utasíthat erre akár Viktor is a plakátjaival, vagy akármivel. SOHA nem lesz előítéletem másokkal szemben pusztán a származása miatt. Megismerem az embert, és majd utána ítélkezek felette, a tettei után. Vagy inkább utána sem. Esetleg akkor ítélkezek felette, ha én már tökéletes leszek, mentes minden bűntől.
Mindezt azért, mert én, személy szerint háborús időkben végignéztem, ahogy egymást ölik az emberek pusztán azért, mert egy vezető azt mondta, hogy az a másik az "életünkre tör" (meg kell védeni az országot! - ismerős?). Végignéztem, ahogy egy ország, megy tönkre, egy álom hal meg.
Ez az én érvem.
Emellett azon agyalni nem fogok, hogy mit kezdjek az ideáramló embertömeggel. Először is azért, mert nem ide áramlik. Másodszor, nincs veszélyben a munkám. Nem fogja egy bevándorló sem elvenni a munkámat. Ha elveszítem a munkámat, akkor az nem egy bevándorló miatt lesz, de még csak nem is Viktor miatt, hanem magam miatt. Képzem magam, tanulok, fejlődök? Nem? Kocsmázok, acsargok, mutyizok inkább?
És harmadszor, azért nem, mert ha gazdasági bevándorlókról van szó, én is az vagyok (alkalmanként). Fejlettebb nyugati országba megyek dolgozni, mert ott többet lehet keresni.
Feltéve ha kizárólag gazdasági bevándorlókról van szó. Te ezt honnan tudod, by the way? Egyenként megvizsgáltad minden menekült CV-jét?
A genfi egyezmény valóban idejétmúlt, mint oly sok más, akár Európát nézzük, akár a világot. A világ változik, a szemünk előtt, senki sincs felkészülve erre.

iamjesus 2015.09.24 09:42:17

Sziasztok!
Először is örülök, hogy erre a témára viszonylag visszafogott kommentek érkeztek. Maga a cikk is korrekt, bár javarészével nem értek egyet, ám mindenképpen érvek vannak benne. A kommentek pedig nem anyázásról szólnak, hanem szintén érvekről.
Az én véleményem a témára ott kezdődik, hogy szeretném megsemmisíteni a "ballib" és a "turbómagyar" kifejezéseket. Ballib nincs. Ebben az országban nincs baloldali párt (ezt az eszmét paródia szinten a Fidesz műveli), liberális sincs (és nem is volt). Az MSZP nem létezik. Az ellenzék gyakorlatilag nincs, és a meggyőződésük sem baloldali, se nem liberális, inkább egyfajta erőtlen oppozíció. Aki a ballib kifejezéssel él, az eemútnyócévezik, pont. Eemútnyócévezés=a Fidesz által kifejlesztett stratégia, amely a 2000-es évek közepén arra irányult, hogy átvegye a hatalmat mindörökre. Ehhez az kellett, hogy az emberek fejébe véssék azt, hogy: baloldal=lop=gyurcsány. Ehhez az eemútnyócév kifejezés a legalkalmasabb, hiszen egyfajta dogmaként le is zárja a vitát. A ballib kifejezés egyfajta pecsét, ráütik az emberre, és az attól kezdve gyurcsány lesz (=vállalhatatlan). Gyakorlatilag ez a kifejezés tehet arról, hogy ebben az országban SOHA nem képződhet új politikai ellenzék.
A turbómagyar kifejezés is hibás. Akire ezt a cimkét biggyesztik, az magát magyarabbnak véli. Trianon, székely zászló, Horthy, oroszok, chemtrail, szerintem nagyjából megvan mindekinek a karakter. A magyarság fogalmáról mindenkinek megvan az elképzelése. Sajnos az utóbbi időkben a magyarságtudat kimerült az elmúlt idők nacionalista eszméinek újramelegítésében, gyakorlatilag oppozícióban lenni bárkivel, önkritikát nem gyakorolni, a hibákat másból (zsidók, cigányok, imf) eredeztetni. Véleményem szerint van másfajta megközelítés is. Ismerek egy történetet: A srác vajdasági magyar, elvitték katonának Montenegróban. A srác, bár nem beszélt szerbül, megtanult. És megtanult együtt élni másokkal. és bár látta az ellenségeskedést a szerbek és a siptárok közt (2001- friss még Kosovo), baráti kezet nyújtott mindenkinek, mert úgy gondolta, hogy nincs rossz nép, max csak pár rossz ember (aki szintén nem nevezhető rossznak, csak rosszul gondolkodik). Ez az illető volt az egyik legjobb katona. A leszerelés napján a tiszt odament hozzá, és azt mondta, hogyha az összes magyar ilyen jó, akkor ezután csak magyarokat fognak besorozni. Ekkor a srác torkában gombóc volt, s büszkeséget érzett. Számomra ez a magyarság - Jónak lenni, példát mutatni, békét teremteni, embernek, emberségesnek lenni. Talán inkább ezt kellene turbómagyarnak nevezni?
A cikk pontjainak számos elemével nem értek egyet, de persze ez csak az én véleményem. Anélkül, hogy részletekbe mennék: a menekültekkel/gazdasági bevándorlókkal/migránsokkal kapcsolatban egy dolgot tehetünk .Elképzeljük magunkat a helyükben. Aki már élt át hasonlót, az tudja, és csak mosolyog, amikor az alábbi érvek szólnak (:"mér jönnek ide,mérnem csak egy szomszédos országba?", "mér nem otthon harcolnak a fiatal erős férfiak?", "mér szemetelnek?") A cikk írója mit tenne, ha kitörne a pokol, és mindenki egymást ölné? Menekülne? És mit érezne, ha tudná, hogy valószínűleg soha nem lesz béke az országában? Mit tenne? És a család? Ki menne még? Ki maradjon? Milyen lenne mindent otthagyni? Diplomát, munkahelyet, lakást medencével, kutyát. Emlékeket, amikor még minden jó volt. Könnyű kérdések ezek? És a cikk írója hová menne? Törökország, ahol egy táborban élne élete végéig (miközben az otthoniak éhen halnak)? Vagy nyugatra indulna? A cikk írója mit tenne azokban a helyzetekben, amit kifogásolt? Vállalva a hosszú utat, embercsempészeket, megaláztatást, börtönt, a jobb élet szikrányi reményében?
Ezeket csak az tudja átgondolni, aki valami hasonlót megélt már (és ez bizony szomorúan messze van a szobai liberalizmustól). Aki meg nem, annak a lelkiismeretére van bízva. Olvastam valahol, hogy ez most egy próbatétel. Találó kifejezés. Teszt arra, hogy amikor halálunk napján egy fehér ruhás fickó elbeszélget velünk, mit mondunk. Éhes voltam, ennem adtál? Kopogtam, beengedtél?
Gondolkodjatok el ezen.