Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Can Togay János

38 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kultúrpart Emlékek a házból 2022.01.24 12:04:05
A vendégek orrából csilingelő pénzt varázsolt elő, fehér galambokat röptetett a frakkja ujjából, és színes selyemmé törte bűvészpálcáját, miközben azt kiáltozta, hogy vigyázzunk, mert ő csal…..
Kultúrpart Emlékek a házból 2022.01.11 11:14:57
Zakatolva, mint valami fogolytáborba tartó vonatszerelvényen járom be képzeletben életem addigi állomásait. Az eljövendő éveket is, amelyekről most úgy vélem, nem kecsegtetnek sokkal. ..
Kultúrpart Az első két perc 2021.11.18 07:42:29
Este aztán, amikor otthon előadtam kalandomat, anyám, méltányolva a világ legkülönfélébb jelenségei iránti nyitottságomat, úgy rendelkezett, hogy többet ne menjek el arra helyre...
Patti Smith Dylan-t Rimbaud-hoz hasonlítja, de talán csak azért, mert nem ismeri Petőfit...
Kultúrpart Árkok és árnyak 2021.05.15 08:06:44
Hiába védekezett, hogy az csak egy játékpisztoly, ráadásul fából van, apukája fogta, és bevágta a  lobogó tűzbe, majd bezárkózott a szobájába, és estig nem jött ki. Csak ült az ágyon...
És akkor megcsördült a telefon. Ő volt az. A maga finoman vontatott hangján, de valahogy mégis izgatottan köszönte meg az üzenetet, majd egy kis szünet után hozzátette, hogy „én szeretem magát”...
Meg is feledkezem a skót szoknyájáról, de az év egy bizonyos napján meglepetésszerűen megjelenik és csupasz, szőrös lábakkal, szoknyában, kezében aktatáskával végigvonul a szemközti függőfolyosón...
Kultúrpart Ha felszáll a köd 2021.03.29 00:26:35
A történelem szele belekap az egykori karakk vitorláiba, és nagy erővel továbbhajtja azt. A szekerek alatt újra kavarog az út pora...
Kultúrpart Rohadt egy gyilkosság 2021.03.20 08:49:19
A Nobel-díj lett Bob Dylan-díjas. ..
A nagysikerű Potsdami napló után megérkezett Can Togay János új élménybeszámolója, ezúttal a Balaton partjáról...
Kultúrpart Átmeneti ember vagyok 2020.05.25 09:43:02
Az írás a mindennapjaim részévé vált. Ahogy az ember vakaródzik, ha viszket, vagy eszik, ha éhes...
Egy csapásra kiszárad a szám. Torkomban dobog a szívem. Elképzelem őt mással. Nem látom a másik arcát, inkább csak az ő szemeivel nézem Ágnest. Olyasmit látok, mint az erkélyen annak idején...
A koraesti homály bekúszik a szobába. Ágnes körül járnak a gondolataim, vajon hová mehetett? Ezt a csendet közöttünk melyikünk fogja megtörni? Ki fog először a lényegről szólni? ..
Végig az utcákon a szürke járdák felett, be a sötétlő, hűvös kapukon át az udvarokba, körbelebegem az egykori porolók hűlt helyét...
Az illető feláll a székről, kezet fog velem, bemutakozik. Nem értem pontosan a nevét. Nyomozótiszt. A lövöldözés ügyében szeretne beszélni velem. Sajnálja, ami velem történt...
Ágnes behozta a pizsamámat. Összehajtogatta, és becsomagolta. Talán ki is vasalta. Ez meghat. Felfüggesztette kettőnk ügyeit erre az időre. Hasi lövés. Csoda, hogy megúsztam...
A földön a csempékre vetül az ablakok árnyéka. Öt óra körül járhat. Ágyszomszédom nyögve felém fordul, az oldalára. Felismerem: az öreg a sarokról...
„Úgy nem lehet, hogy a planétát hülyének tartjuk, a csillagos eget dekorációnak, az állatokat meg butának!“ Baksa-Soós János..
Kiabálást hallok. Az étterem melletti épületben történhet valami.Kiáltozások, sikoltások. Lövöldözés. A bejárat ajtaját feltépik, ketten szaladnak ki az utcára...
Habozok, végül felállok és odalépek az egyik lányhoz, aki a tálcával a kezében épp lelép a teraszról és elkérem tőle a maradékot...
A fehérblúzos lány szemébe záporzik az eső. A fiatalember felemeli a folyosó kövéről a pisztolyt. A parafatáblára tűzött fényképen a férfi teli szájjal mosolyog...
Amíg levetem a cipőm, felmerül bennem, hogy megkérdezzem a nevét. De azonnal el is hessegetem a gondolatot, hiszen az szükségképpen felveti a kérdést az én nevem felől. Ezzel most nem foglalkoznék...
Úgy érzem, mintha megakadt volna a fogaskerék, amelyik előre hajtja az időt, az erő, a szándék megvan, de túl nagy az ellenállás. Akkor meg mi értelme? Mi értelme? Hideg futkoss a hátamon, verejtékezem...
Behunytam a szemem, és abban reménykedtem, hogy megjelenik a retinámon egy igazolvány a fényképemmel, alatta a nevem. És akkor már csak el kell tudnom olvasni...
A nő elengedi a hajtincsét, egy pillanatig mozdulatlanul áll, felém néz. Mintha észrevett volna. Izgalom fog el, moccanni sem merek, érzem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver...