Adatok
Can Togay János
43 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Van, aki a csillárt is magával hozta. A rakpartról és a hídról karjukon piros-fehér-zöld trikolorral, kezükben karabéllyal fiatal nemzetőrök figyelik a megszállók távozását...
Néhány nappal később az ötödik emeleten lakó olasz Antonio kopogtat: „Embereket akasztanak” – jelenti a városból jövet. ..
Nehéz álomból ébredve az üvegajtón játszó fényekből és a lakás csöndjéből megértettem, magamra hagytak. Rossz előérzetekkel meresztettem szemem a sötétbe. Egyedül voltam tehát...
Újra meg újra megszületett a kert varázsa, a világ, amelyben otthon voltunk, és ami végsősoron a hazánk volt...
„Nem minden német fasiszta” – közölte különös, levegős kiejtésével – „vannak jó németek is.”..
A vendégek orrából csilingelő pénzt varázsolt elő, fehér galambokat röptetett a frakkja ujjából, és színes selyemmé törte bűvészpálcáját, miközben azt kiáltozta, hogy vigyázzunk, mert ő csal…..
Zakatolva, mint valami fogolytáborba tartó vonatszerelvényen járom be képzeletben életem addigi állomásait. Az eljövendő éveket is, amelyekről most úgy vélem, nem kecsegtetnek sokkal. ..
Este aztán, amikor otthon előadtam kalandomat, anyám, méltányolva a világ legkülönfélébb jelenségei iránti nyitottságomat, úgy rendelkezett, hogy többet ne menjek el arra helyre...
Patti Smith Dylan-t Rimbaud-hoz hasonlítja, de talán csak azért, mert nem ismeri Petőfit...
Hiába védekezett, hogy az csak egy játékpisztoly, ráadásul fából van, apukája fogta, és bevágta a lobogó tűzbe, majd bezárkózott a szobájába, és estig nem jött ki. Csak ült az ágyon...
És akkor megcsördült a telefon. Ő volt az. A maga finoman vontatott hangján, de valahogy mégis izgatottan köszönte meg az üzenetet, majd egy kis szünet után hozzátette, hogy „én szeretem magát”...
Meg is feledkezem a skót szoknyájáról, de az év egy bizonyos napján meglepetésszerűen megjelenik és csupasz, szőrös lábakkal, szoknyában, kezében aktatáskával végigvonul a szemközti függőfolyosón...
A történelem szele belekap az egykori karakk vitorláiba, és nagy erővel továbbhajtja azt. A szekerek alatt újra kavarog az út pora...
A nagysikerű Potsdami napló után megérkezett Can Togay János új élménybeszámolója, ezúttal a Balaton partjáról...
Az írás a mindennapjaim részévé vált. Ahogy az ember vakaródzik, ha viszket, vagy eszik, ha éhes...
Egy csapásra kiszárad a szám. Torkomban dobog a szívem. Elképzelem őt mással. Nem látom a másik arcát, inkább csak az ő szemeivel nézem Ágnest. Olyasmit látok, mint az erkélyen annak idején...
A koraesti homály bekúszik a szobába. Ágnes körül járnak a gondolataim, vajon hová mehetett? Ezt a csendet közöttünk melyikünk fogja megtörni? Ki fog először a lényegről szólni? ..
Végig az utcákon a szürke járdák felett, be a sötétlő, hűvös kapukon át az udvarokba, körbelebegem az egykori porolók hűlt helyét...
Az illető feláll a székről, kezet fog velem, bemutakozik. Nem értem pontosan a nevét. Nyomozótiszt. A lövöldözés ügyében szeretne beszélni velem. Sajnálja, ami velem történt...
Ágnes behozta a pizsamámat. Összehajtogatta, és becsomagolta. Talán ki is vasalta. Ez meghat. Felfüggesztette kettőnk ügyeit erre az időre. Hasi lövés. Csoda, hogy megúsztam...
A földön a csempékre vetül az ablakok árnyéka. Öt óra körül járhat. Ágyszomszédom nyögve felém fordul, az oldalára. Felismerem: az öreg a sarokról...
„Úgy nem lehet, hogy a planétát hülyének tartjuk, a csillagos eget dekorációnak, az állatokat meg butának!“ Baksa-Soós János..
Kiabálást hallok. Az étterem melletti épületben történhet valami.Kiáltozások, sikoltások. Lövöldözés. A bejárat ajtaját feltépik, ketten szaladnak ki az utcára...
Habozok, végül felállok és odalépek az egyik lányhoz, aki a tálcával a kezében épp lelép a teraszról és elkérem tőle a maradékot...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz