Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Angry Angel

580 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Utoljára akkor aludtam veled a földön, amikor Pestre költöztem, és az első éjszakádat töltötted ott. Minden idegen volt neked, nem találtad a helyed, sehol nem volt jó, nem tudtál megnyugodni és elaludni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdtem melléd a padlóra, és onnantól minden rendben…..
A minap biciklizni voltunk a gyerekkel és egy egész termetes, csodaszép pillangó szállt oda hozzánk. Egyszer rá, aztán a biciklikre, és végül a vádlimra, ahol eltöltött közel egy percet. Nézegettük, gyönyörködtünk benne, majd mikor elszállt, továbbmentünk. Ma pedig szembejött velem egy videó, ami…..
Lefekvés után, amikor ezen a beszélgetésen gondolkodtam, még tudtam, mit fogok ehhez a fotóhoz írni. Nem vettem elő a telefonomat, mert úgy gondoltam, nem felejtem el. De természetesen elfelejtettem. Egy dolog azonban az agyamba égett. Újra mosolyogva aludtam el. Sok idő után. Ismét...
Tényleg ott tartunk, hogy már az írásjeleket is megspóroljuk az írott kommunikációban? Ez annyira szomorú. Legalábbis engem rettentően elszomorít. Azon túl, hogy a tisztelet hiányát látom benne (maguk és a másik fél tekintetében is), az igénytelenséget, és a lustaságot is. Hiszen az illető nem veszi…..
Szomjazom az egyedüllétet. Nem kicsit. Nagyon. Mindig is tudtam, hogy nem okoz gondot magamban, magammal lenni. De hogy ekkora szükségem van rá, az csak most tudatosult bennem igazán. Most, amikor nagyjából nulla rá a lehetőségem. Ébredéstől elalvásig emberek vesznek körül. Reggel és este a gyerek,…..
Hogy miért nem akarok találkozni, egy helyen lenni veled? Mert hozzád kapcsolódik legerősebben a megalázottság érzése. Te vagy az, aki miatt a legtöbbet hazudott nekem. Te vagy az, aki annyira fontos lett neki, hogy semmi más nem számított. Te vagy az, aki miatt a legtöbbször megalázott. És te vagy…..
"Az apa a fatörzs, amibe a gyermek kapaszkodhat, az anya pedig a föld, ami táplálja. Nélkülük nem talál otthonra. Támasz nélkül még talán túl lehet élni, anélkül, hogy az ember úgy istenigazából megsérülne, de föld nélkül nincs élet." Három éve ezen a napon döntöttél úgy, hogy elég volt. Hogy nem…..
Igazán sosem voltam boldog abban a kapcsolatban. Hazudtam magamnak, neki, és másoknak is. Annyira igyekeztem magam meggyőzni arról, hogy ez így rendben van, hogy ideig óráig még én is elhittem. Nem akartam szembenézni a lehetőséggel, hogy az én gyerekem is csonka családban nőjön fel. Ez egyáltalán…..
Ezt érzem. És ez az, ami annyira fáj. Hogy igazán sehova sem tartozom. Amíg anya élt, nem tudtam, hogy lehet ezt érezni. Amikor meghalt, kapaszkodtam a lacival közösen létrehozott családomba. Aztán ő is elment, és az utolsó ilyen kapaszkodó is megszűnt. Az apukám általános iskolás koromban…..
El sem hiszem, de már volt olyan nap, amikor azt éreztem, mégis csak én jöttem ki jobban ebből a szakításból. Hogy én vagyok jobb helyzetben, hogy én vagyok az erősebb, és lassan, de biztosan a lelkileg stabilabb is. Sőt, ma először komolyan jó érzés volt beismerni, hogy évek óta nem voltam boldog,…..
Még évekkel ezelőtt volt egy bejegyzésem, melyben ezeket a kérdéseket tettem fel: Hányszor kell még bebizonyítani magunknak, hogy igenis jók a megérzéseink és azok egyértelműen értünk vannak és nem ellenünk? miért kell megvárni, hogy megint minden összeomoljon? És amúgy is: mennyi összeomlást…..
Annyi mindent szeretnék mondani. De most mégis megálltak az ujjaim a billentyűzeten, mert azt sem tudom, hol kezdeném. Talán ott, hogy mennyire magányos vagyok. És mennyire szomorú. Pedig történnek ám jó dolgok is az életemben, mióta ő elment. Már nem veszekszünk a gyerekkel a házi miatt, mert már…..
Miért nem tudok igazán haragudni? Miért nem vagyok elég mérges? Hová lett az önbecsülésem, amit sárba tiport a megcsalással, a hazugságokkal, a megalázással, a pofámba röhögéssel? Hogy nem tudom elküldeni a picsába (vagy másik csúnya helyre) azért, amit velem tett? Nem, nem azzal van gond, hogy…..
  "Az én családom olyan, mint egy puzzle. Csak hiányzik néhány darabja." Ezzel a hasonlattal szokott élni a kislányom, amikor a családjáról beszél. Majd hozzáteszi: "Nem szeretném, ha még több darabja elveszne..." Látom, és érzem, mekkora fájdalom neki anyukám halála és az apukája elköltözése,…..
Eljött a nap, amikor belátta, nem megy és nincs értelme erőltetni. A szerelem elmúlt. Ennyi volt. Elköltözik. A lakás megvan, a kulcsok a zsebében, már csak a mindennapi apróságokat kell megvennie oda. Én pedig végleg eltörtem. Mert bár az eszem tudja, hogy erre mindkettőnknek szüksége van, a szívem…..
9 nappal ezelőtt feltette a nagy kérdést. Na, nem AZT a kérdést, hanem azt, ami a folytatása lehet a kapcsolatunknak. Hogy: mi lesz, ha megpróbáljuk? Annyira meglepett, hogy hirtelen nem is tudtam, mire gondol. Aztán amikor rájöttem, akkor meg azt nem tudtam, mit kéne mondanom. Őszintén nem tudtam,…..
"A megszokás elengedi... a hiány visszasírja a kapcsolatot."Léria Dipán Igen, eljött AZ a nap. Összepakolta a cuccai egy részét, beült a kocsiba és elment. Itt hagyott. Egyedül. A szomorúságommal, a kétségbeesésemmel, a magányommal. A hirtelen rám törő zokogó-rohamokkal, az érzéssel, hogy már senki…..
„A párkapcsolat segíti személyes fejlődésünket, segít jobb emberré válni, magunkat is jobban megismerni.“ /Jorge Bucay/ 7 év, pandémia, anya halála - ezek mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy ott tartsunk most, ahol. Nem tudok beszélni a szomorúságomról, a tragédiáimról, és ezt csak megfejelte a…..
Amikor megtudtam, hogy van, nem örültem Neki. Mikor kiderült, hogy marad is, teljesen kiborultam. Sokáig gyűlöltem az egész helyzetet, magamat legfőképp. De aztán megérkezett és megváltozott minden. Minden nap, minden pillanatban képes vagyok csodálni. Gyönyörű, tökéletes és el nem tudom képzelni,…..
"A társas magány érzelmileg ugyanolyan stressz, mint a valódi egyedüllét. Bár a ténylegesen egyedül élők azt szokták gondolni, hogy azért jobb azoknak, akiknek egy közös lakáshoz van kulcsuk. Ez sokszor nem így van." Tari Annamária Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez a terhesség egyik…..
"Körülbelül egy évvel korábban olvastam Malcolm Gladwell Ösztönösen című könyvét. Nem akarom leegyszerűsíteni a gondolatmenetét, de a lényege az, hogy jobban kellene bíznunk az ösztöneinkben - az agyunk állati része ösztönösen elugrik egy teherautó elől, még mielőtt lenne időnk gondolkodni. Szerinte…..
Annyira furcsa. Itt vagyok lassan (vagy talán nem is olyan lassan) 30 évesen, és most érzem először, hogy már nem azok a dolgok érdekelnek, mint régen. Mint pár évvel ezelőtt. Már nem azért akarok dolgozni -csak és kizárólag-, hogy azt csináljam, amit szeretek, hanem azért, hogy…..
"Nem tökéletes. Te sem vagy az, és együtt sem lesztek soha azok. De ha meg tud nevettetni legalább egyszer, tartsd az életedben és add a lehető legtöbbet, ami tőled telik. Nem fog verseket írni. Nem fog rád gondolni minden pillanatban. De egy olyan részét adja neked, amit meg tudnál…..
A munkámat szeretem. Nem (feltétlenül) a munkahelyemet.Tehát a munkámat szerethetem másik munkahelyen is...
Könnyen belém lehet szeretni. Könnyen és nagyon. Az én hibám.(ahogy a Te egyik nagy hibád is ez...)..