Adatok
kreatív pszichológia
105 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A képet a DALL-E generálta
Bár közeleg a karácsony, amelynek egyik központi eleme a béke és az elcsendesedés, a nagy tech cégek év vége előtt turbó fokozatra kapcsoltak abban az újfajta „fegyverkezési versenyben”, amelyben egymásra licitálva jönnek ki újabb és újabb mesterséges intelligencia…..
“Bántalmaznak az egyházban a papok, bántalmaznak az élsportban az edzők, bántalmaznak a befogadó nevelőszülők, bántalmaznak a hatalmukkal visszaélő főnökök…” és még lehetne folytatni a sort.
Hetek, hónapok, (évek) óta folyik ez a téma a médiából. Történetek, eltérő körítésben, más és más…..
Fáradtan lehuppan a hatalmas gesztenyefa tövébe; egész nap a kertben dolgozott, ideje szusszanni egy keveset. Nekiveti a hátát a fa vastag, mélyen barázdált törzsének, és rágcsálni kezd egy pitypangot: várja, hogy a távolban felbukkanjon az öreg és a tehene. Mióta itt tölti a napjait a régi…..
Egy ideje rendíthetetlen hype övezi a nagy nyelvi modelleket, különösen, mióta az OpenAI a szélesebb publikum számára is elérhetővé tette a ChatGPT-t. Van, aki esküvői köszöntő vers írására használja, más a céges marketing stratégia kidolgozásához hívja segítségül, esetleg személyi trénerként…..
„Ne veszekedjetek!”, „Ne verekedjetek!”, „Ne beszéljetek csúnyán!” Ismerős tiltások, amelyek nap, mint nap elhagyják a szülői szájat… A gyerekeink indulatait hajlamosak vagyunk legátolni, csírájában elfojtani, mert talán mi magunk is félünk attól, ha dühösnek látjuk gyerekünket. Pedig jobb, ha…..
Napokig nem értette, miért épp ezt a koszorút választotta a virágboltban. Meg hogy egyáltalán miért is vette meg, mikor minden évben saját kezűleg készíti el az adventi koszorút. Akkor hasított csak belé a felismerés, amikor meggyújtotta rajta az első gyertyát. Olyan volt, mint egy síró, ráncos…..
Érzi, ahogy egyre növekszik benne a feszültség, amint az autó közeledik a házhoz. Bekapcsolja a CD-lejátszót, hátha a zene valamennyire oldja majd a félelmét: biztos benne, hogy annyi év elteltével nehéz és fájdalmas lesz az újbóli viszontlátás. Húsz éves volt, amikor külföldre ment au pair munkát…..
Gyönyörű, testhez simuló, hófehér csipkeruhában áll a nyitott pavilon közepén. Hajában fehér virágokból font koszorú rögzíti földig érő fátylát, amibe néha belekap a lágyan langyos esti fuvallat. Zalán odalép hozzá, rámosolyog, kinyújtja felé a kezét, miközben azt kérdezi: – Táncolunk? A körülöttük…..
Mely álomból ébred; egy távoli tengerparton sétált mezítláb a homokban. Felemeli a lábát – egyetlen homokszem sincs rajta. Nem, ez akkor mégsem egy tengerpart. Ez a karantén harmadik hónapja. Beletelik néhány másodpercbe, míg jóleső érzések kíséretében tudatosul benne, hogy vasárnap van, ami…..
Belép a szobába. Lassan, csendben becsukja maga mögött az ajtót. Abban bízik, így talán odakint hagyhatja a dübörgő híreket: az előző nap regisztrált új fertőzöttek és halottak számát, az elmúlt hetekben munkájukat elvesztett emberek és a világgazdasági visszaesés adatait csakúgy, mint a Central…..
Legutóbbi írásomhoz –Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket – érkezett egy komment: „Én inkább nyerni tanítom meg!” – írta egy szülő. Természetesen a két dolog nem választható szét, és aki hosszú távon győztes szeretne lenni, annak képessé kell válnia a veszteségek elviselésére is, de értem,…..
Minden szülő ismeri azt frusztráló tanácstalanságot, amit akkor érez, amikor a gyermeke földhöz vágja a társasjátékot - esetleg saját magát is - és őrjítő hisztibe kezd egy vesztes partit követően. Hogyan előzhetjük meg, hogy a meghitt családi együttlét ajtócsapkodós veszekedéssel végződjön? Hogyan…..
Mert bizony létezik a léleknek is immunrendszere… Nehezebben mérhető műszerekkel, kevésbé megfigyelhető, ha épp legyengült, és nem segít rajta a C-vitamin. A pszichés immunrendszer az utóbbi évtized egyik legcélzottabb kutatási területe az egészségpszichológiában. Biológiai kutatásokkal…..
Arra gondoltam, a „koronavírus-para” közepette hozok egy vidámabb témát, ami talán eltereli egy kicsit a figyelmünket a riasztó napi hírekről. Aztán ahogy továbbgondoltam a kiinduló ötletet, rá kellett jönnöm, hogy valójában kicsit messzebbre vezet a mai bejegyzést „ihlető” könyv – egy annyira már…..
Sokszor hallom az ismerőseimtől, mit tennének másképp, ha változtathatnának egykor megtörtént eseményeken, régen meghozott döntéseken, amikor is azzal indítják a mondandójukat: „ha újrakezdhetném…”, „ha most dönthetnék erről”, „ha ezzel az eszemmel újra húsz/harminc éves lehetnék...”. Magam is…..
Igen, tudom, ez már egy igen alaposan, minden oldalról és sokak által “lerágott csont”, a negatív reklám is reklám stb.; mégsem állhatom meg, hogy szó nélkül menjek el mellette. Itt, a Lelkizónán ugyanis szerzőtársaimmal sokszor érintettük már – különféle megközelítésekben – az anyává válás témáját.…..
Arra ébred, hogy a postás vadul nyomja a csengőt a kertkapun. Ránéz az órára: fél kilencet mutat. Gyorsan felkapja a köntösét, és kócosan, gyűrötten, papucsban kiszalad átvenni az ajánlott levelet. A postás szemében gúnyos irigységet lát megvillanni, amint épp azt gondolja magában: milyen jól…..
Ez is megtörtént hát. Ma bejelentették a cégnél a csoportos létszámleépítést. Jó ideje lehetett már sejteni, hogy készülődik valami: egyre erősebb sodrással hömpölygött a folyosói pletykafolyam, felkavarva a korábbi nyugodt állóvizet. Gazdasági recesszió, protekcionista tendenciák és hasonló…..
Néhány évvel ezelőtt egy kedves ismerősöm megajándékozott egy hűtőmágnessel, rajta egy idézettel Arany Jánostól: „Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen”...
Amikor megszületett az első gyermekem, egy kedves barátom a következő szavakkal gratulált: „Egy új remény született. Hozd ki belőle a legjobbat!” Ez a két mondat igencsak eltért a többi (kedves, ámde a megszokott „sablonokat” követő) jókívánságtól – talán ezért is maradt meg bennem mind a mai napig.…..
Anyák napi ünnepség. Váratlanul belém hasít egy furcsa szomorúság. Valami nincs rendjén. Eszembe jut egy emlék. 7-8 éves lehettem. A tanító néni csillagokat osztogat a gyerekeknek. Azoknak, akik múlt héten jól viselkedtek. Nekem is, mert mindig jó vagyok. A gyermekek ösztönös bátorságával…..
Mindannyian szereztünk már kisebb-nagyobb sebeket életünk folyamán – külsőket és belsőket egyaránt. A mondás úgy tartja: az idő minden sebet begyógyít. No de mi a helyzet azokkal a sebekkel, amelyek idővel halványodnak ugyan, nyomuk azonban hosszú időn keresztül velünk marad?..
Tegnap este „kimenőt” adtam magamnak és elmentem csendet hallgatni (az élményt megfűszereztem még némi bodzavirág-illattal és az első pislákoló csillagokkal). Nagyra értékelem ezeket a pillanatokat, főként mióta viszonylag ritkán van bennük részem. Ha ugyanis figyelmesen hallgatjuk, a csend hangjai…..
Ez a címe annak a könyvnek, amit egy kedves ismerősöm ajánlott nemrég a figyelmembe (aki nem mellesleg három gyermek édesanyja, ráadásul a hivatása kapcsán is nap mint nap kisgyermekekkel foglalkozik). Valószínűleg feltűnt neki, amit már én is sejtek egy ideje: nevezetesen, hogy családunk…..
A minap a kezembe akadt kisiskolás emlékkönyvem (akkoriban nagy divat volt, manapság – a felnövekvő „digitális” nemzedék korában – már biztosan nem számítana trendinek). Régóta őrizgetem, nem is a régi iskolatársak, hanem szeretett nagymamám miatt. Több mint 30 éve…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz