Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pirlo21

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Pirlo21 kommentben feltett kérdéseit igyekszem megválaszolni sorjában. A tanácsadó szakpszichológushoz valóban egészséges emberek fordulnak, akik aktuálisan valami életvezetési nehézséggel, problémával küzdenek. De azért ez egy elég tág kalap. Nekem pl. nagyon sok "pánikos"…..
Válaszút A pszichológus fajtái 2010.07.21 00:00:00
Nem tudom, mennyire triviális az olvasónak, hogy mi a különbség a különféle lélekkurkászok között, de a mindennapi életben elég gyakran futok bele olyanokba, akik nem tudják. Ezért gondoltam, hogy az első "komoly" poszt erről szóljon, hátha valaki nem ismeri.…..
Pirlo21 2015.09.13 08:51:30
Írok akkor ide, mert úgy tűnik, hogy más csatornán eddig kölcsönösen nem kaptuk meg a másik üzenetét :)

Na hát az a helyzet, hogy én jelenleg ötödéves pszichológus hallgató vagyok, és ahogy írtad is, egyre inkább közeledik a pillanat, amikor el kell döntenie az embernek, hogy merre tovább. Jelenleg klinikai és egészpszicho szakirányon végzem az MA-t, ide célzottan jöttem, mert mondhatjuk, hogy szinte az elejétől kezdve a klinikai vonal érdekelt és tulajdonképpen ki is tartottam a klinikum mellett kisebb kételyeket leszámítva kb. mostanáig. Az utóbbi időben viszont, ahogy már szinte csak klinikai tárgyaink vannak meg terepgyak a kórházban és társai, egyre bizonytalanabb vagyok, aminek több oka van (bekerülés a kreditrendszerbe, személyes alkalmasság, meg egyáltalán az, hogy mennyit kap az ember cserébe a klinikumtól, amiért azt a rengeteg időt és pénzt beleteszi). Annyira nem szeretnék belemenni, mert igazából a tanácsadó szakpszichológusi létről szeretnék érdeklődni, mert a klinikum mellett ez is felmerült, mint alternatíva.

Úgy hallottam, hogy magánrendelni tanácsadóként is lehet. Ha ez így van, akkor ez úgy néz ki, hogy XY ember eljön hozzám életvezetési/párkapcsolati/krízis problémával, és tulajdonképpen ugyanúgy csinálok neki egy terápiát, mint a klinikus, csak a saját kompetenciám szerint? Írtad, hogy a tanácsadó a pszichiátriai értelemben nem beteg emberekkel dolgozik, viszont itt felmerült bennem a kérdés, hogy ez hogyan van kiszűrve? Mármint itt arra gondolok, hogy a klinikushoz sem úgy mennek, hogy doktor úr, nekem ez a pszichiátriai betegségem van, hanem valószínűleg ott is először valami párkapcsolati/életvezetési/krízis problémát dob be, amivel a profilunk alapján hozzánk is jöhet, csak aztán kiderül, hogy komoly sérülések vannak a háttérben. Írtad, hogy ilyenkor (ideális világban) tovább kell küldeni egy klinikushoz, de a valóságban ez mennyire megoldható, hogy a kliensek felét akkor továbbküldöm (vagy nem tudom, Te mit tapasztalsz, milyeneket az arányok?)?

Tanácsadóként egyébként mekkora szükség van mindenféle módszerspecifikus képzés elvégzésére? Ugye vannak nagyon jó kis képzések, mint pl. a családterápia, amiről úgy gondolom, hogy nem csak a klinikusnak kellhet, hanem pl. egy tanácsadó mozgásterét is tudja bővíteni. Ha ne adj Isten még van egy relaxációs képzésem (vagy mindfulness, vagy hipnózis, fúú :D) is, akkor úgy képzelem, hogy tanácsadóként is bőven van annyi skillem, amivel tudok érvényesülni, és nem kell mindenáron a "gyógyító szakma csúcsára" menni és klinikusnak lenni. Ezt Te hogy látod (persze gondolom valamilyen szinten biztos igazat adsz, hisz Te is a "nem kell mindenáron klinikusnak lenni" egy példája vagy :D)?

Ami még érdekelne a magánrendeléssel kapcsolatban, hogy mennyire van benne a köztudatban az, hogy egyáltalán ilyen is van, hogy tanácsadó? Első blikkre (lehet rosszul) azt gondolnám, hogy az emberek erről nem nagyon tudnak (igazából sokan pszichológus hallgatóként sem tudunk róla), és ha valamilyen problémájuk van, akkor inkább klinikust keresnek.
További kérdésem (:D), hogy a magánrendelésen kívül hol dolgozhatok még tanácsadóként (elolvastam a szakképzés leírásait a neten, de az inkább blabla szöveg volt)? Mentálhigiénés központok jöhetnek szóba, esetleg iskolák is (mondjuk a pedagógia tanácsadó iránnyal)?

A végére meg akkor még bedobnám a képzést. Itt is kötelező-e meghatározott munkahelyen lévő munkaviszony megléte a képzés elkezdéséhez, mint ahogy a klinikai képzéshez kell klinikai munkahely? Meg egyáltalán, milyen a képzés, mennyire nehéz/könnyű összeegyeztetni a munkával, mennyi időt igényel, ilyenek :)

Na hát úgy nagyjából ennyi lenne :) Elnézést a sok kérdésért, biztosan nem 3 perc ezekre válaszolni, meg valószínűleg a kérdések többségére nem is lehet konkrét, kizárólagos választ adni, hanem árnyalt a kép, mint mindenben. Mindenesetre köszönöm szépen előre is válaszod.