Adatok
LepedőHuszár
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Írtál már életrajzot?
És olvastad már másét, ami jobban hangzott, mint az ember, akiről szólt? Pedig minden szava igaz volt.
Gondoltad már valakiről azt, hogy ez az, ez az ember aztán olyan sikeres, hogy ennél feljebb nem lehet jutni – aztán teszemazt öngyilkos lett?
Miért látta magát annyira…..
Nyugati Fény
"Honnan ez a pökhendi arrogancia?" - Visszaszólnak a költőcelebnek a lebutuskázott antifeministák
2015.08.06 18:31:40
Vendégszerzőnk: Kiss Heléna, a Nők a feminizmus ellen társalapítója
Kitüntető figyelemmel kíséri oldalunkat Karafiáth Orsolya. Hazánk európai értelemben…..
LepedőHuszár
2016.02.10 10:29:22
@Noname Watanabe: Hogy jön ide a rasszizmus? Most erről a posztról beszélünk. Pont az ilyen kifejezések, mint a "posztmodern" alkalmasak arra, hogy mindenkinek mást jelentsen, épp ezért sokszor elbeszélnek egymás mellett a beszélgető felek. Ilyen a feminizmus kifejezés is - sok árnyalata van. Az egyik nő erre hivatkozva érzi jogosnak a férfi legyilkolását, a másik pedig csak szimpla egyenjogúságot ért alatta. Mindkettő véglet azt hiszi, hogy igaza van, és mindkettő lehülyézi a másikat - pedig ugyanazon fogalom égisze alatt gondolkodnak.
Rasszizmus: az egy elég pontosan behatárolható fogalom - szerintem arról ne nyissunk vitát. Azonban kíváncsi vagyok, hogy mi a válaszod erre a kérdésre: Rasszista-e az az ember, aki mondjuk egy amerikai fehér, szerelemből feleségül vesz egy kínai nőt, végtelenül elégedett a puerto ricoi bejárónőjével, azonban szerencsétlenségére sok negatív tapasztalata miatt nem szívesen megy be Chicago fekete negyedébe, mert fél. Az öltönyös, tanult afrókkal nincs baja, de a legalját messze elkerüli. Míg a szegény fehéreket még patronálja is, mert ővelük nem volt még negatív tapasztalata. Ez az ember szerinted rasszista?
És igazad van, hogy a való élet nem egy kétmondatos szöveg. Épp ezért ostobaság volna a fenti kérdésre választ keresni. Én a magam részéről azt gondolom, hogy ha úgy élem az életemet, hogy közben nem bántok másokat (sem verbálisan, sem fizikailag), a saját biztonságom érdekében elkerülöm a veszélyesnek vagy nemkívánatosnak ítélt helyzeteket (tök mindegy, milyen szubjektív okból - ehhez senkinek semmi köze), akkor senkinek nem lehet egy rossz szava sem.
Rasszizmus: az egy elég pontosan behatárolható fogalom - szerintem arról ne nyissunk vitát. Azonban kíváncsi vagyok, hogy mi a válaszod erre a kérdésre: Rasszista-e az az ember, aki mondjuk egy amerikai fehér, szerelemből feleségül vesz egy kínai nőt, végtelenül elégedett a puerto ricoi bejárónőjével, azonban szerencsétlenségére sok negatív tapasztalata miatt nem szívesen megy be Chicago fekete negyedébe, mert fél. Az öltönyös, tanult afrókkal nincs baja, de a legalját messze elkerüli. Míg a szegény fehéreket még patronálja is, mert ővelük nem volt még negatív tapasztalata. Ez az ember szerinted rasszista?
És igazad van, hogy a való élet nem egy kétmondatos szöveg. Épp ezért ostobaság volna a fenti kérdésre választ keresni. Én a magam részéről azt gondolom, hogy ha úgy élem az életemet, hogy közben nem bántok másokat (sem verbálisan, sem fizikailag), a saját biztonságom érdekében elkerülöm a veszélyesnek vagy nemkívánatosnak ítélt helyzeteket (tök mindegy, milyen szubjektív okból - ehhez senkinek semmi köze), akkor senkinek nem lehet egy rossz szava sem.
LepedőHuszár
2016.02.15 13:24:38
@Noname Watanabe: Mi a lényege? A Trabant is autó és a Nissan 350Z is. Mindkettőnek 4 kereke van, tehát autó és kész. A többi meg nem számít?
Ha tisztázzuk, hogy abban a tekintetben beszélünk csupán közös vonásokról a két autó között, hogy 4 kerekük van, és az A-ból B-be jutás a céljuk, minden másban dimenzióbeli különbségek vannak köztük, akkor leszünk csak képesek érdemi beszélgetést, vitát folytatni róluk. Ezek a lányok a cikkben nem tisztázták, hogy miről beszélnek - mindkettő a saját "autóját" igyekszik a másikra ráerőszakolni, és mellé még pocskondiázzák is egymást, mert az első megszólaló személyeskedett és szó szerint lebutuskázta a másikat. Ez felhatalmazást adott arra, hogy a másik személyeskedve válaszoljon. Ez nem értelmes vita - ez egy virtuális női bunyó, egy verbális hajtépés két nő között.
Ha tisztázzuk, hogy abban a tekintetben beszélünk csupán közös vonásokról a két autó között, hogy 4 kerekük van, és az A-ból B-be jutás a céljuk, minden másban dimenzióbeli különbségek vannak köztük, akkor leszünk csak képesek érdemi beszélgetést, vitát folytatni róluk. Ezek a lányok a cikkben nem tisztázták, hogy miről beszélnek - mindkettő a saját "autóját" igyekszik a másikra ráerőszakolni, és mellé még pocskondiázzák is egymást, mert az első megszólaló személyeskedett és szó szerint lebutuskázta a másikat. Ez felhatalmazást adott arra, hogy a másik személyeskedve válaszoljon. Ez nem értelmes vita - ez egy virtuális női bunyó, egy verbális hajtépés két nő között.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A másik rész maga a hazugság fogalma. Erről azt gondolom, hogy bárki hazudhat bármit, ha azzal nem árt senkinek. Ez azt is jelenti, hogy olyan személyeket nem hozhatunk az életünkbe visszamenőleg, akikről mások is tudják, hogy ott sem voltak, mert teljesen hiteltelenné tehetjük magunkat, ha híre megy, hogy szeretünk valótlanságokat állítani.
Egy valós alapokon nyugvó sztorit viszont valóban színessé és emlékezetessé tehet a szubjektív leírás, és azzal legalább senki nem is vitázhat, mert ha én úgy éltem meg, akkor úgy éltem meg és kész.
Összességében a hazugsággal óvatosan bánnék - csak bonyodalmat szül, ha valaki "túltolja". Kérdés, hogy hol az egészséges határ?
A kitalált történetek valóságosnak beállítása nekem ugyanez a kategória - csak problémákat szül. Egy idő után meginog a bizalmam mindenkiben, mert már el sem fogom tudni képzelni, hogy mások nem ugyanígy tesznek. Viszont ha mindenki valótlanságokat állít folyton (vagy akár csak hajlama van rá), akkor mégis kiben bízhatok? És ha én kezdek ilyenre vetemedni, akkor vajon bennem ki fog bízni?