Adatok
Alec Cawthorne
191 bejegyzést írt és 325 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A régi vicc szerint Magyarországon nincs antiszemitizmus, de igény lenne rá. Nos - és ez már sajnos korántsem vicc - immár míves hollywoodi blockbusterek sincsenek, de még ennél is szomorúbb, hogy igény sem lenne rájuk. TGM talán fején találja a szöget, amikor azt írja, hogy a mai fiatalságnak…..
Alec Cawthorne
2019.05.21 21:02:28
@Meleg Sándor: Nem meglepő módon egyetlen betűddel sem értek egyet. :D
Tegnap elárasztotta a magyar sajtót a gyászhír: hetvenötödik életévében elhunyt Andy Vajna. Bevallom, először aggodalom lett úrrá rajtam, mégpedig a hazai filmművészet jövőjét illetően, azután azonban nagyon is a jelenre összpontosítottam; mérhetetlen undor fogott el az internetet elözönlő, Vajna…..
Alec Cawthorne
2019.01.21 21:21:40
@Hangyász és bogarász: Igen, a Lovasíjász mindig előkerül az efféle összehasonlításoknál. Azt viszont elfelejtetted hozzátenni, hogy már nagyon ideje lenne végre csinálni egy filmet a pozsonyi csatáról!
Alec Cawthorne
2019.01.21 21:37:26
@Fotósképző: "Gratulálok, ezzel a második, rasszista, általánosító mondattal mindjárt a cikk elején az említett prolik szintjére sikerült süllyedni!
Gondolom, az indexes szerkesztő is csak idáig olvasott, aztán már lökte is ki a posztot a blogketrec fő helyére."
Amennyiben itt élsz, ebben az országban - feltételezem, hogy így van -, akkor magad is tudod, hogy az elmúlt években a közbeszéd iszonyatos mélypontra süllyedt ebben az országban. Az értelmes, tiszteletteljes társalgás elemi ismérveivel is hadilábon áll az átlagos magyar, a Facebook népe meg különösen. Sajnos ez tény, ezt mindenki láthatja, aki körülnéz ma ebben az országban. Szomorú tapasztalat? Igen. Megdöbbentő? Igen. Nehéz, fájó kimondani? Igen. De attól még tény. Igen, sarkos volt a megjegyzésem, még azt is mondhatjuk rá, hogy általánosító, de mindenki tudja, mely jelenségre gondolok. Sajnos egy nagyon is LÉTEZŐ jelenségre.
A Terminátor és a többi hollywoodi sikerfilm kapcsán hol és mikor emlegettem filmművészetet? Egyébként a populáris film ilyen jellegű lenézése bennem mindig is ellenszenvet szült. A maguk kategóriában miért ne lehetnének legalább akkora volumenű művek, mint Tarr Kárhozata vagy Bergman A hetedik pecsétje? Olvass egy kis Király Jenőt, azt javaslom.
Gondolom, az indexes szerkesztő is csak idáig olvasott, aztán már lökte is ki a posztot a blogketrec fő helyére."
Amennyiben itt élsz, ebben az országban - feltételezem, hogy így van -, akkor magad is tudod, hogy az elmúlt években a közbeszéd iszonyatos mélypontra süllyedt ebben az országban. Az értelmes, tiszteletteljes társalgás elemi ismérveivel is hadilábon áll az átlagos magyar, a Facebook népe meg különösen. Sajnos ez tény, ezt mindenki láthatja, aki körülnéz ma ebben az országban. Szomorú tapasztalat? Igen. Megdöbbentő? Igen. Nehéz, fájó kimondani? Igen. De attól még tény. Igen, sarkos volt a megjegyzésem, még azt is mondhatjuk rá, hogy általánosító, de mindenki tudja, mely jelenségre gondolok. Sajnos egy nagyon is LÉTEZŐ jelenségre.
A Terminátor és a többi hollywoodi sikerfilm kapcsán hol és mikor emlegettem filmművészetet? Egyébként a populáris film ilyen jellegű lenézése bennem mindig is ellenszenvet szült. A maguk kategóriában miért ne lehetnének legalább akkora volumenű művek, mint Tarr Kárhozata vagy Bergman A hetedik pecsétje? Olvass egy kis Király Jenőt, azt javaslom.
Alec Cawthorne
2019.01.22 09:18:04
@szepipiktor: Túl fogom élni, hogy nem "mellettem" írsz, jó? Megnyugodott a kis lelkecskéd? Előmoderációra a blog előélete miatt van szükség (olykor-olykor elég sok trágár, mocskolódó, ide nem illő komment született, melyeket szűrni kellett - hozzáteszem, most, e poszt alatt is akadt pár, a tiédet is majdnem közéjük tettem, mert ez a stílus megengedhetetlen). Viszont kár, hogy nem olvastad el a fórumszabályzatot, mielőtt demagóg és ostoba fröcsögésbe kezdtél. Gratulálok! :)
Brian De Palma munkásságának értékelésekor inkább a szerzői - zömében hitchcockiánus - thrillereket (Sisters, Gyilkossághoz öltözve, Halál a hídon, Alibi test) szokás számba venni, pedig az új-hollywoodi generáció egyik legismertebb képviselője a szervezett bűnözést tematizáló bűnfilmjeivel is…..
A western és a film noir hatáskapcsolatát elemző tanulmányoknak valamikor még súlyos adósságot kell törleszteniük Richard Wilson elfeledett műremeke, A pisztolyos férfi (Man with the Gun) felé. Durva, csiszolatlan gyémánt, B-szériás "town-tamer" western az ötvenes évek delelőjéről (1955-ből); az…..
Igen, nem káprázott a kedves olvasók szeme: olykor-olykor bizony visszatérünk, bebizonyítva, hogy közlésvágyunknak csak a csillagos ég szabhat határt, s hogy az Amerikai Plán tetszhalotti vegetálása talán pusztán múló állapot. Ki tudja, mit hoz a jövő. Most viszont néhány pillanat erejéig tekintsünk…..
Az HBO 2009-es minisorozatára egy kedves barátom hívta fel a figyelmem, akinek összehasonlíthatatlanul jobb ízlése van, mint nekem. Ez nem csak a filmekre terjed ki, de a szépirodalomra is. Utóbbira csak egy példa: én Esterházyt még csak-csak olvasgatok, de neki Krasznahorkai László az egyik…..
Alec Cawthorne
2018.12.17 16:23:10
Posztom címe talán kissé félrevezető, mert bár valóban a NER leváltásáról lesz benne szó, talán helyesebb lenne így feltenni a kérdést: "Hogyan lehet leváltani az elmúlt harminc évet?" Ugyanis ha valódi, átfogó politikai paradigmaváltásra vágyunk - márpedig a mai körérzületből bizony ez szűrhető le…..
Alec Cawthorne
2018.08.14 23:27:04
@Nagy Zoltán 989: Ha végigolvasod, akkor rájössz, hogy én is ugyanerre a következtetésre jutottam. Ez a társadalom a túlélésre játszik, hiányzik a polgárság/politikai kultúra/egységes identitástudat a közös cselekvéshez. Ezért MARADNI fog ez a rendszer, egyet lehet tenni: túlélni.
Alec Cawthorne
2018.08.14 23:49:02
@KunnHalmiAgnes: Az ürgebőrbe varrt gyíkembereket és Sorost kihagytad!
Alec Cawthorne
2018.08.15 10:37:35
@dukeekud: Te sem olvastad el a posztot. :)
Fritz Lang kivételes státusú rendező az amerikai műfajfilm történetében, hiszen két bűnügyi zsáner - a film noir és a thriller - megszületésénél is bábáskodott. E kettő furfangos ötvözete a Kétségtelenül indokolt (1956), mely mesterien játssza ki a néző előzetes műfaji elvárásait. Kezdetben úgy…..
Gyakran igaztalanul rostál a filmtörténeti emlékezet. Vannak remekművek, melyek jelentékeny késéssel kanonizálódnak, és vannak, melyek sosem foglalhatják el az őket megillető kitüntetett pozíciót. Ez utóbbi kategóriába sorol Arthur Penn 1966-os mozija, Az üldözők is. A direktor westernéletműve…..
Smoking Barrels
Ment-e a Marvel szuperhősöket játszó színészek karrierje elébb a filmek sikerének köszönhetően?
2018.05.02 06:00:00
Már eltelt néhány nap a Bosszúállók: Végtelen háború bemutatója óta, lassan megtaláljuk az állunkat a letaglózó végkifejlet után, rávetettük magunkat a netre, hogy megtudjuk, hogyan fognak leszámolni a megmaradt szuperhősök Thanos-szal, melynek eredményeként még az olyan…..
Nemrég jelent meg ez a cikk, amire akarva sem tudnék úgy hivatkozni, hogy nagy port kavart, ugyanis azt leszámítva, hogy jól irányzott célzásait néhányan természetesen készségesen magukra vették, és a maguk módján reagáltak is. Éppen az zavar, hogy nem kavart nagy port, eddig ugyanis a hasonló…..
Alec Cawthorne
2018.05.10 19:40:37
@Rusznyák Csaba:
"(megjegyzem, jóval az említett plános cikk és vita előtt kezdődött - mely vitában én egyáltalán nem vettem részt, ettől függetlenül annak kapcsán is utánam (is) jöttél privátban)"
Az ellenségeskedésünk kezdődött korábban, de attól még, amit leírtál, az 3 alkalmat jelentett. Miközben te és ronin07 barátod számtalanszor beszélgettetek rólam a hátam mögött, én meg ezt hallottam vissza. :) És igen, megfenyegetett engem, és még a fent említett baráti társaság másik tagját is. Te is tudod, hogy ronin07 közveszélyes elmebeteg (tökmindegy, hogy te ismerősödnek vagy barátodnak nevezed-e, ő a barátjának tart téged), és ha már így alakult, megragadnám az alkalmat, légyszives kérd meg a pszichopata barátodat, hogy ne foglalkozzon velem másoknak szánt üzeneteiben (sokat megkaptam másodkézből az elmúlt időszakban), mert én már ezer éve elfelejtettem, hogy a világon van, rajtad meg, mint már írtam, hosszú ideje csak nevetni szoktunk barátokkal, ismerősökkel, semmilyen más reakciót nem váltasz ki belőlünk, semmilyen módon nem mozgatsz meg minket, nem hangolunk ellened senkit, csak megmosolygunk, felfogtad végre, ember? És légyszives ne szállj belém se Facebook-on, se máshol, ne terjessz rólam hazugságokat, egyáltalán semmire ne reagálj velem kapcsolatosan, én is ezt teszem, rendben? Nincs kedvem a hozzád hasonló narcisztikus, személyiségzavaros (na, ha valaki labilis, az pont rohadtul te vagy), hatalmas mellényű kommenthuszárok virtuális pátyolgatásához.
Tényleg nincs kedvem a továbbiakban akár egy sort is a veled való vitára pazarolni, úgyhogy még egyszer elismétlem, hogy megértsd: NE terjessz hazugságokat velem kapcsolatban, NE ólálkodj utánam, NE próbálj lejáratni valótlan állításokkal a hátam mögött a Facebookon, NE reagálj egyáltalán semmire a virtuális világban, amit írok. Ugyanerre az ignorálásra számíthatsz részemről is, a te irányodban.
"(megjegyzem, jóval az említett plános cikk és vita előtt kezdődött - mely vitában én egyáltalán nem vettem részt, ettől függetlenül annak kapcsán is utánam (is) jöttél privátban)"
Az ellenségeskedésünk kezdődött korábban, de attól még, amit leírtál, az 3 alkalmat jelentett. Miközben te és ronin07 barátod számtalanszor beszélgettetek rólam a hátam mögött, én meg ezt hallottam vissza. :) És igen, megfenyegetett engem, és még a fent említett baráti társaság másik tagját is. Te is tudod, hogy ronin07 közveszélyes elmebeteg (tökmindegy, hogy te ismerősödnek vagy barátodnak nevezed-e, ő a barátjának tart téged), és ha már így alakult, megragadnám az alkalmat, légyszives kérd meg a pszichopata barátodat, hogy ne foglalkozzon velem másoknak szánt üzeneteiben (sokat megkaptam másodkézből az elmúlt időszakban), mert én már ezer éve elfelejtettem, hogy a világon van, rajtad meg, mint már írtam, hosszú ideje csak nevetni szoktunk barátokkal, ismerősökkel, semmilyen más reakciót nem váltasz ki belőlünk, semmilyen módon nem mozgatsz meg minket, nem hangolunk ellened senkit, csak megmosolygunk, felfogtad végre, ember? És légyszives ne szállj belém se Facebook-on, se máshol, ne terjessz rólam hazugságokat, egyáltalán semmire ne reagálj velem kapcsolatosan, én is ezt teszem, rendben? Nincs kedvem a hozzád hasonló narcisztikus, személyiségzavaros (na, ha valaki labilis, az pont rohadtul te vagy), hatalmas mellényű kommenthuszárok virtuális pátyolgatásához.
Tényleg nincs kedvem a továbbiakban akár egy sort is a veled való vitára pazarolni, úgyhogy még egyszer elismétlem, hogy megértsd: NE terjessz hazugságokat velem kapcsolatban, NE ólálkodj utánam, NE próbálj lejáratni valótlan állításokkal a hátam mögött a Facebookon, NE reagálj egyáltalán semmire a virtuális világban, amit írok. Ugyanerre az ignorálásra számíthatsz részemről is, a te irányodban.
Alec Cawthorne
2018.05.10 20:56:51
@Rusznyák Csaba: Nyugodtan küldj privát üzenetben screenshotot (ide kitenni szerintem nem volna elegáns, én is posztolhatnék egy-két dolgot, de az ilyesmi aztán már végképp nem tartozik a blog olvasóira, meg gondolom, nem is érdekli őket), én minden megnyilvánulásomért vállalom a felelősséget, és továbbra is fenntartom, amiket az előző kommentjeimben írtam. Nem tagadok semmit, csak azt, ami valótlan. Semmi olyasmire nem emlékszem, hogy valaha is bárkit ellened uszítottam volna. Hidd el, rajtam sem múlik, hogy ne legyen közünk egymáshoz a virtuális térben. Szia!
Alec Cawthorne
2018.05.10 21:47:31
@Tóth Nándor Tamás:
"De ez nem elég, objektív, de legalább egy kicsit egzakt határok kellenének, hogy az olvasó is meg tudja különböztetni az élménybeszámolót a kritikától"
Egyetértek, és abban is, hogy a határokat nem a nyomtatott és online sajtó oppozíciója segítségével kéne meghúzni. Egyébként is tulajdonképpen megszűnt Magyarországon a nyomtatott filmes sajtó (a Filmvilág még tartja magát, de rajta kívül kb. csak a VOX meg a Mozimánia maradt), ugyanakkor úgy látom, a blogok megszaporodása mellett egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett "vloggerek" is. És bőven nemcsak a Szirmai- és Dancsó-féle iskolára gondolok itt, pl. Dudás Viktor, a VOX egykori főszerkesztője (és leamortizálója) is vloggerkedni kezdett "Filmszakértő" néven, a Facebook-on. Szerintem izgalmas kérdés, hogy ők pl. filmkritikusnak számítanak-e? És úgy gondolom, az elhatárolás szempontja nemcsak az lehet, hogy milyen jól ír, mennyire tájékozott valaki, mennyire professzionális "infrastruktúrát" használ a szövegei megjelentetéséhez (hivatalos filmes portálnál publikál-e vagy saját "zugblogján"). Persze nyilván valamennyire ezek is fontosak, bár egy részük (íráskészség, felkészültség, mélység, intenzitás, élesség) nyilván szubjektív kategória. De szerintem sokkal fontosabb szempont, hogy milyen attitűdöt képviselnek. Hogy a szakmai jellegű vélemény- és ízlésformálást avagy a bulváros, "lájtos", de szórakoztató vonalat képviselik-e. Szirmai, Dancsó és a Filmszakértő Dudás nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik, de Puzsér is sokkal inkább megmondóember, véleményvezér, mint kritikus (a velős, tömör állásfoglalásai mögül egyébként is ordítóan hiányzik a szakmaiság, én pl. nem emlékszem, hogy egy filmet valaha is elemzett volna pl. formanyelvi, stilisztikai szempontból, vagyis kicsit mélyebben, alaposabban, mint egy mezei néző). És akkor ott vannak a Filmszerészhez hasonló mozisámánok (a Filmszerész szerintem tényleg a filmkritika Lakat T. Károlya/Coelhója), akik szintén nem feltétlenül a szakmai hozzáértésükkel tűnnek ki, inkább a lelkeddel kommunikálnak, bombasztikus, szórakoztató stílusban fejezik ki rajongásukat, hatalmas szeretetüket egy-egy film iránt, viszont szépen, kerekre formált mondatokban. Erre a szép nagy halmazra alkalmasint ki kéne találni egy új terminológiát, mert ők tényleg nem a klasszikus értelemben vett filmkritikát művelik, hanem annak egy sokkal inkább közönségbarát, bulvárosabb, szórakoztatóbb formáját, és nem a kritika tárgyát, sokkal inkább saját szuverén egyéniségüket, személyiségüket helyezik a középpontba.
És akkor ott vannak a bloggerek. Az is jó kérdés, ők filmkritikusnak nevezhetők-e, és ha igen, mikortól. A blog látogatottsága a mérvadó? Esetleg az, hogy a forgalmazók bombázzák-e már őket sajtóvetítés-értesítésekkel? A barátok, Facebookos feliratkozók, látogatók visszajelzései? Én is csináltam blogot, egy idő után bizonyos forgalmazóktól el is kezdtünk kapni sajtóvetítésekre meghívókat etc., de mégsem éreztem, hogy "fú, én most nagyon a szakma része lennék". Inkább afféle személyes vállalkozásként tekintettem/tekintek a blogomra. Büszke vagyok rá, mert tehetséges emberek (barátaim, ismerőseim) jó cikkeket írtak oda, sőt többen olyan szerzők vagyunk/voltunk, akik amúgy is benne vagyunk a szakmában (több "hivatalos", nagy orgánumnál publikáltunk/publikálunk), de mégis úgy éreztem, hogy most épp "csak" blogger vagyok, nem pedig "hivatásos" filmes szerző.
Egyébként is nagyon csínján kell bánni a "filmkritikus" megjelöléssel, ugyanis nagyon kevesen vannak, akik tényleg meg tudnak ebből élni Magyarországon, akik életvitelszerűen űzik ezt a tevékenységet, és az érte kapott pénz egzisztenciális biztonságot nyújt számukra. A többség inkább csak úgy "benne van" a szakmában, de általában véve nekem az a tapasztalatom, hogy ha az illető egyszerre 4-5 lapnak is ír, a tevékenységéért kapott honorárium még akkor sem elég (bőven nem) a tisztes megélhetéshez, szóval még akkor is csak hobbi, és nem megélhetési forrás számára a filmkritika.
Egyébként pedig - akár vlogger, akár blogger, akár a Filmvilág vagy a Metropolis szerzője az ember - azt gondolom, hogy ez is egy szakma, aminek vannak bizonyos alapjai. Ezeket el kell sajátítani. Nem kell feltétlenül filmszakra járni, de van egy háttértudás, ami nélkül az ember véleményformálóként szerényebb kompetenciával bír majd: nem árt, ha az illető ismeri az egyetemes filmtörténet fontosabb fejezeteit, a filmelmélet irányzatait, tudja, mi az az olasz neoralizmus, a cseh groteszk kisrealizmus vagy a Budapesti Iskola; tudja, ki az a Jean Mitry vagy Balázs Béla etc. És nem azért, mert ez "csúnya, kötelező tananyag" lenne, hanem mert ez lenne a tudásanyag alapja, ennek birtokában tud magabiztosan hozzányúlni filmekhez, ez kellene legyen az alap, ami után elmélyítheti a tudását valami felé, irányt szabhat a műveltségének. De úgy érzem, ez az alapműveltség sokaknál nincs meg. Pedig tényleg nem kell hozzá filmszakot végezni.
"De ez nem elég, objektív, de legalább egy kicsit egzakt határok kellenének, hogy az olvasó is meg tudja különböztetni az élménybeszámolót a kritikától"
Egyetértek, és abban is, hogy a határokat nem a nyomtatott és online sajtó oppozíciója segítségével kéne meghúzni. Egyébként is tulajdonképpen megszűnt Magyarországon a nyomtatott filmes sajtó (a Filmvilág még tartja magát, de rajta kívül kb. csak a VOX meg a Mozimánia maradt), ugyanakkor úgy látom, a blogok megszaporodása mellett egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett "vloggerek" is. És bőven nemcsak a Szirmai- és Dancsó-féle iskolára gondolok itt, pl. Dudás Viktor, a VOX egykori főszerkesztője (és leamortizálója) is vloggerkedni kezdett "Filmszakértő" néven, a Facebook-on. Szerintem izgalmas kérdés, hogy ők pl. filmkritikusnak számítanak-e? És úgy gondolom, az elhatárolás szempontja nemcsak az lehet, hogy milyen jól ír, mennyire tájékozott valaki, mennyire professzionális "infrastruktúrát" használ a szövegei megjelentetéséhez (hivatalos filmes portálnál publikál-e vagy saját "zugblogján"). Persze nyilván valamennyire ezek is fontosak, bár egy részük (íráskészség, felkészültség, mélység, intenzitás, élesség) nyilván szubjektív kategória. De szerintem sokkal fontosabb szempont, hogy milyen attitűdöt képviselnek. Hogy a szakmai jellegű vélemény- és ízlésformálást avagy a bulváros, "lájtos", de szórakoztató vonalat képviselik-e. Szirmai, Dancsó és a Filmszakértő Dudás nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik, de Puzsér is sokkal inkább megmondóember, véleményvezér, mint kritikus (a velős, tömör állásfoglalásai mögül egyébként is ordítóan hiányzik a szakmaiság, én pl. nem emlékszem, hogy egy filmet valaha is elemzett volna pl. formanyelvi, stilisztikai szempontból, vagyis kicsit mélyebben, alaposabban, mint egy mezei néző). És akkor ott vannak a Filmszerészhez hasonló mozisámánok (a Filmszerész szerintem tényleg a filmkritika Lakat T. Károlya/Coelhója), akik szintén nem feltétlenül a szakmai hozzáértésükkel tűnnek ki, inkább a lelkeddel kommunikálnak, bombasztikus, szórakoztató stílusban fejezik ki rajongásukat, hatalmas szeretetüket egy-egy film iránt, viszont szépen, kerekre formált mondatokban. Erre a szép nagy halmazra alkalmasint ki kéne találni egy új terminológiát, mert ők tényleg nem a klasszikus értelemben vett filmkritikát művelik, hanem annak egy sokkal inkább közönségbarát, bulvárosabb, szórakoztatóbb formáját, és nem a kritika tárgyát, sokkal inkább saját szuverén egyéniségüket, személyiségüket helyezik a középpontba.
És akkor ott vannak a bloggerek. Az is jó kérdés, ők filmkritikusnak nevezhetők-e, és ha igen, mikortól. A blog látogatottsága a mérvadó? Esetleg az, hogy a forgalmazók bombázzák-e már őket sajtóvetítés-értesítésekkel? A barátok, Facebookos feliratkozók, látogatók visszajelzései? Én is csináltam blogot, egy idő után bizonyos forgalmazóktól el is kezdtünk kapni sajtóvetítésekre meghívókat etc., de mégsem éreztem, hogy "fú, én most nagyon a szakma része lennék". Inkább afféle személyes vállalkozásként tekintettem/tekintek a blogomra. Büszke vagyok rá, mert tehetséges emberek (barátaim, ismerőseim) jó cikkeket írtak oda, sőt többen olyan szerzők vagyunk/voltunk, akik amúgy is benne vagyunk a szakmában (több "hivatalos", nagy orgánumnál publikáltunk/publikálunk), de mégis úgy éreztem, hogy most épp "csak" blogger vagyok, nem pedig "hivatásos" filmes szerző.
Egyébként is nagyon csínján kell bánni a "filmkritikus" megjelöléssel, ugyanis nagyon kevesen vannak, akik tényleg meg tudnak ebből élni Magyarországon, akik életvitelszerűen űzik ezt a tevékenységet, és az érte kapott pénz egzisztenciális biztonságot nyújt számukra. A többség inkább csak úgy "benne van" a szakmában, de általában véve nekem az a tapasztalatom, hogy ha az illető egyszerre 4-5 lapnak is ír, a tevékenységéért kapott honorárium még akkor sem elég (bőven nem) a tisztes megélhetéshez, szóval még akkor is csak hobbi, és nem megélhetési forrás számára a filmkritika.
Egyébként pedig - akár vlogger, akár blogger, akár a Filmvilág vagy a Metropolis szerzője az ember - azt gondolom, hogy ez is egy szakma, aminek vannak bizonyos alapjai. Ezeket el kell sajátítani. Nem kell feltétlenül filmszakra járni, de van egy háttértudás, ami nélkül az ember véleményformálóként szerényebb kompetenciával bír majd: nem árt, ha az illető ismeri az egyetemes filmtörténet fontosabb fejezeteit, a filmelmélet irányzatait, tudja, mi az az olasz neoralizmus, a cseh groteszk kisrealizmus vagy a Budapesti Iskola; tudja, ki az a Jean Mitry vagy Balázs Béla etc. És nem azért, mert ez "csúnya, kötelező tananyag" lenne, hanem mert ez lenne a tudásanyag alapja, ennek birtokában tud magabiztosan hozzányúlni filmekhez, ez kellene legyen az alap, ami után elmélyítheti a tudását valami felé, irányt szabhat a műveltségének. De úgy érzem, ez az alapműveltség sokaknál nincs meg. Pedig tényleg nem kell hozzá filmszakot végezni.
A #metoo-őrület nem akar csillapodni. Harvey Weinstein és Kevin Spacey már megbűnhődött tetteiért, de a mozgalom papjai és papnői nem nyugszanak. Azóta Dustin Hoffman, James Franco és Michael Douglas hátán csattant az a hashtagből eszkábált buzogány, mely az utóbbi hónapokban veszedelmes fegyverré…..
A múlt héten mozikba került Az utolsó Jedik a Star Wars-széria talán legvitatottabb epizódjaként fog bevonulni a történelembe. Nem tagadhatom, a többséggel egyetemben én is ellentmondásosan viszonyulok a filmhez: méltányolom az újszerűség igényével meglépett, bátor dramaturgiai fordulatait, továbbá…..
Alec Cawthorne
2017.12.22 14:15:26
@Sir lovag: Jó, de én az egész filmről beszéltem szerinted? :) Komolyan hihetetlen, hogy nem vagy képes - vagy egyszerűen csak nincs kedved - értelmezni a mondatomat. :D Egyébként a Rogue One-ból sem hiányoznak a felemelő, epikus, hősies pillanatok és az optimizmus, plusz abban is van némi humor (már csak a színes főszereplőgárda csapatdinamikájának köszönhetően is), még akkor is, ha az teljesen más tapintású film, mint a többi Star Wars.
Alec Cawthorne
2017.12.22 14:27:33
@Intercessor: Először "sötét hangulatról" beszélsz, majd a történetet kezded ecsetelni, pontosabban annak megrázó/drámai fordulatait. Csakhogy a fabula egy dolog, az meg egy másik, hogy milyen a kivitelezés, az atmoszférarajz. Egy látszólagos vereséget is lehetséges győzelemként láttatni, ez egyébként egyáltalán nem szokatlan a háborús filmektől. Merthogy a Rogue One igazából az. Láttad a Ryan közlegény megmentését? Vagy (hogy frissebb példánál maradjak) a Dunkirket?
Alec Cawthorne
2017.12.22 14:35:51
December közepét írunk, ami annyit tesz, hogy már a mozikban a Star Wars-saga legújabb fejezete, Az utolsó Jedik. Én most kivételesen nem fogok a blogra kritikát írni a filmről: megtettem ezt már máshol, az Amerikai Plánon pedig megteszik majd kitűnő kollégáim, akik- sok millió rajongóval egyetemben…..
Amikor megtudtam, hogy folytatódik a tavalyi év egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things, ellentmondásos érzéseim támadtak. Egyrészt örültem, hiszen úgy tetszett, a nyolcvanas évek kisvárosi tinédzsereiről szóló, kaland- és fantasy-elemekkel vegyített sztori még rengeteg spirituszt rejt…..
Jim Jarmusch előző filmjét, a Halhatatlan szeretőket nem voltam képes végignézni. Talán túlzott előítéletességgel viszonyultam a darabhoz, de a vámpírtematikát a hollywoodi stúdiócápák mára már legalább úgyannyira kiszipolyozták, ahogy Drakula gróf a kívánatos, zsenge női nyakakat. A direktor…..
Nem, nem, nem és nem. A Budapest Noir nem jó film. Sajnos. Ezt annak ellenére is ki merem jelenteni, hogy az előzetese alapján kialakult várakozásaimhoz képest végül egészen jól szórakoztam a moziban. De mielőtt elmondanám, miért nem jó ez a film, megérdemel néhány jó szót az, ami mégiscsak jó…..
Most elmondom, miért tartom szórakoztatónak és élvezetesnek Stephen King Az című regényét, és hogy ennek ellenére miért nem emelném le szívesen újra a polcról. (A lektűr alapján készített két eddigi filmverzió összehasonlító elemzése itt olvasható.) E könyv King életművének El Caminója:…..
Őszintén be kell vallanom, hogy az Igazából szerelem sokáig az egyik kedvenc vígjátékom volt. Eleve kedveltem ezeket a némiképp egy kaptafára készült angol vígjátékokat (mint a Négy esküvő és egy temetés, meg a Notting Hill stb.), az Igazából szerelemben pedig különösen kedveltem a film ritmusát:…..
Alec Cawthorne
2017.11.14 12:20:20
@patkányarcúáginéni: Bizony, moderálok. :)
Hollywood bűnbánósdit játszik. Kell is az néha. Segít lecsapolni a rossz vért, ahogy Clemenza mondja A Keresztapában. Nincs itt semmi különös látnivaló, az álomgyár egész egyszerűen most az egyik ritkábban alkalmazott funkcióját gyakorolja: a főpapi-inkvizítorit. Az álomgyár most formát cserélt,…..
Már a nyitókép belemarja magát a néző retinájába: az éj leple alatt kabátos, csoszogó férfi lép be egy magányos irodaházba, felliftezik néhány emeletet, majd végigsántikál a kihalt folyosón. Imbolygó árnyéka hatalmas denevérként vetül a falakra. Beér dolgozószobájába, hogy magnetofonra diktálja…..
Ha a magyar mozgóképes kultúrbűnözés egyik csimborasszója, a rossz emlékű Kútfejek után újabb honi film cselekménye játszódik benzinkúton, a néző önkéntelenül is csóválni kezdi a fejét. Szerencsére azonban Gigor Attila - kinek impozáns antréja, A nyomozó óta csaknem egy évtized telt el - személye…..
Szándékunk az, hogy két mainstream nemzetközi politikaelméleti áramlaton keresztül vizsgáljuk meg kiinduló tézisünket, mely - amint azt az előző részben már felvázoltuk - a következő: az 1953 és 1962 közötti korszakban a két szuperhatalom között kialakult a konfrontáció és kooperáció sajátos…..
Jelen tanulmánysorozat arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja a hidegháború „klasszikus”, 1953 és 1962 közé eső időszakának néhány kulcsfontosságú jelenségét, méghozzá úgy, hogy az ötvenes évek egyik legfontosabb és e korban leginkább prosperitást élvező hollywoodi filmműfaját, a westernfilmet…..
"Megtanulnék románul, de épp írom öregkori fő művemet, versenyt futok a halállal” – mondta Király Jenő filmesztéta egy 2004-es egyetemi kurzusán. Király kultikus figura volt a magyar felsőoktatásban, de legalábbis a film- és esztétikaszakokon, saját tanáraim is arról számolnak be, hogy több száz fős…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz