Adatok
György Sándor Balázs
146 bejegyzést írt és 165 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
György Sándor
A nagyobb, egyetemes ünnepek, mint a Karácsony vagy a Húsvét háborús időkben is ünnepek maradnak; a hátország mellett a fronton lévő katonák is igyekeznek lehetőségeik szerint ünnepelni, sőt arra is akadt példa, hogy ilyenkor néhány napra vagy órára elhallgattak a fegyverek (ebből…..
György Sándor
Hétköznapi csodák, vagy ha úgy tetszik szerencsés véletlenek békeidőben is bőven akadnak, de háborúk alatt valahogy megnövekszik a számuk - vagy csak jobban odafigyelnek az ilyenekre az emberek. Volt katonatiszt, aki "megérezte", hogy a parancsba kapott menetirány rossz, és…..
Bár a cím önmagában is megtévesztő lehet, a mostani posztban nem egy újabb iparmágnásról, hanem egy "mezei", egész pontosan bátaszéki állomásfőnökről lesz szó, aki olyannyira nem átallotta sutba dobni "a szocialista törvényességet", hogy visszaélései híre a minisztériumig, sőt a Népszava hasábjaiig…..
György Sándor Balázs
2016.11.08 18:55:31
@Erika Hübnerné Németh: Tisztelt Hübnerné Németh Erika! Először is elnézést a késedelmes válaszért, a Facebookról küldött kommenteket valamilyen technikai okból adódóan nem jelzi a rendszer. A felhasznált források megtalálhatóak a posztban, a Népszava vonatkozó cikkei alapján készült az írás. Amennyiben rendelkezésére állnak további források, és azokat rendelkezésünkre bocsátja, kibővítjük velük a cikket.
György Sándor Balázs
2017.03.01 21:49:41
@Erika Hübnerné Németh: Tisztelt Hübnerné Németh Erika! Köszönöm válaszát. Az összefoglalót a gyorgy.samdor.balazs@gmail.com címre tudja elküldeni.
Üdvözlettel,
Üdvözlettel,
Rajkort Miklós
A „felszabadító” szovjet Vörös Hadsereg hivatalosan 1945. április 4-én a nyilas uralomtól és a nemzetiszocializmustól ugyan megtisztította Magyarországot, de „cserébe” hozott egy másik pusztító totalitárius politikai izmust: a (nemzetközi) szocializmust. A…..
Napi történelmi forrás
Kísértethajó, börtönsziget és az igazi szilveszteri elázás
2017.02.14 09:03:00
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a Saida gőzkorvett, fedélzetén Horthy Miklós tengerészzászlóssal Kelet-Ázsiából Ausztrália felé vette az irányt. Bár a kenguruk földje érthetően nem tartozott a császári és királyi hajósok kiemelt célpontjai közé, lobogójuk mégsem számított idegennek. Az első kétfejű…..
Napi történelmi forrás
Kontrázó papagáj és a kétszer is elszalasztott tigrisvadászat
2017.02.02 07:06:46
Nyilvánvaló okok miatt Horthy Miklós életének kormányzóként eltöltött időszakáról, és különösen annak utolsó éveiről rengeteg szakmunka és visszaemlékezés jelent meg, ahogy sokan feldolgozták első világháborús tevékenységét is, tengerésztiszti pályafutásának korábbi szakasza azonban kevéssé ismert.…..
A Don-kanyarban 1942 szeptember közepe, vagyis a hídfőcsaták vége és az 1943. január 12-én megindult szovjet támadás közötti időszakban viszonylagos nyugalom uralkodott az arcvonalon. Ugyanakkor a tűzcsapások mellett rendszeresek voltak a felderítő vállalkozások, amelyek egyrészt…..
György Sándor Balázs
2017.01.23 17:17:09
@David Bowman: Jó eséllyel sikerült máshonnan is megerősíteni a dolgot, csak ezek az iratok sem az ezred, sem a hadosztály anyagában nem maradtak fent. Az biztos, hogy a hadnagy elég Rambó volt, a hídfőcsaták alatt bizonyítottan felrobbantott egy T-34-est meg egy meg nem nevezett kisebb harckocsit (talán Stuart vagy T-26), így lehet ez is belejátszott abba, hogy megadták neki a Tiszti Aranyat.
Köztudott, hogy az 1526-os mohácsi csatavesztést követő évtizedekben Magyarország három részre szakadt. A Királyi Magyarország, a török hódoltsági területek és Erdély határvidékein mintegy 150 évre lényegében állandósultak a harcok; a nagyobb hadjáratok szüneteiben a végvári katonaság napi szinten…..
György Sándor Balázs
2017.01.18 09:36:50
@Sigismundus: A Kis-Balatont benéztem, javítom is. Köszi!
György Sándor
1943. január 12-én Urivnál a Vörös Hadsereg csapatai áttörték a magyar 2. hadsereg arcvonalát, a két nappal későbbi scsucsjei támadás után pedig három részre szakadt a magyar arcvonal. Bár a honvédek egy része kitartott, többségük - megfelelő fegyverzet híján - semmilyen ellenállást…..
György Sándor Balázs
2017.01.16 17:25:27
@camilló: Annyiban áldozatnak szánták, hogy velük "tömték be a németek száját" (és persze a belső széljobbos ellenzékét) úgy, hogy arra is tartalékoltak erőket, hogy ha Romániával még jobban elmérgesedne a helyzet. Annyiban nem szánták áldozatnak, hogy nem írták le őket, egyszerűen az ipari- és szállítókapacitás ennyit bírt. Képletesen szólva, ha egy katona kikerült a Donhoz, nem "húzták ki a névsorból", mondván úgy is vesztes háborúba megy. Szerintem sokan még abban is bíztak, hogy sikerül leverni/békére kényszeríteni a szovjeteket. Ezt utólag tudjuk, hogy esélytelen volt, de ha abból indulunk ki, hogy az ember a korabeli alap híradásokból tájékozódik (és nem hallgat nyugati rádiót, stb., stb.), akkor ezt el is hihették elég sokáig.
A hadsereg összekovácsolatlan volt, ez is tény, szerintem itt is azt a koncepciót követték, hogy ha minden egységtől elvesznek egy kicsit, az otthonmaradó alakulat harcképesebb marad. És bejön megint az, hogy nem számoltak hosszú hadjárattal, azt hitték, hogy mint anno a Gyorshadtestet, hazahozzák ősszel a 2. hadsereget is. Ha a hídfőcsatákig tartó szakaszt nézzük, bár voltak súlyos veszteségek, akkor még relatíve jó állapotban maradt meg a sereg. Csak a valóság megint keresztülhúzta a számításokat...
Ezért is írtam, hogy véleményem szerint azt a parancsot Jány magának adta ki inkább, szerencsétlen agyonfagyott katonák csak "bokszzsákok" voltak. Sok tiszt ki sem hirdette, mert ők is tudták, hogy gáz. Szerintem Stomm hadtestét feloszlató parancsa sokkal kártékonyabb volt, főleg, hogy az nagyobb arányban jutott el "azon melegében" az érintettekhez. Ugyanakkor Jány legfeljebb békeidőben lehetett volna (volt is) jó hadseregparancsnok, ahogy ezt Lajtos Árpád is leírta, ekkora krízishelyzetre nem voltak meg a képességei, csak ez is ekkor derült ki. Megbánásnak meg ott volt, hogy a háború után visszajött nyugatról, és kb. szó nélkül állt a népbíróság elé.
Az arcvonal aránytalan hosszú volt, főleg, hogy a harcos létszám 80-90 000 fő körül mozgott, amiből lejöttek a betegek, sebesültek, stb. De a 3 ezredes olaszok és a szintén 3 ezredes, de leharcolt németek sem bírtak a szovjetekkel, így a végeredmény ugyanaz lett volna. Megfelelő tartalékkal meg lehetett volna fogni a támadást, de mivel délről és északról is jöttek, legfeljebb annyi időre, amíg kivonnak mindenkit, akit lehet.
A kegyetlenkedés oda-vissza működött, erről is írtam pár kommentben: lehet, hogy a katona nem akart senkinek ártani, csak valahogy bekkelni a megszálló szolgálatot, de miután civil ruhások (akár sihederek, nők) megtámadták vagy őt, vagy a bajtársait, "elborult az agya" és lőni kezdett mindenkire, aki nem saját egyenruhában volt. És az is lehet, hogy egy alapjáratok pszichopata került ilyen helyre, és örömmel, vagy érzelemmentesen csinálta, amit csinált.
A hadsereg összekovácsolatlan volt, ez is tény, szerintem itt is azt a koncepciót követték, hogy ha minden egységtől elvesznek egy kicsit, az otthonmaradó alakulat harcképesebb marad. És bejön megint az, hogy nem számoltak hosszú hadjárattal, azt hitték, hogy mint anno a Gyorshadtestet, hazahozzák ősszel a 2. hadsereget is. Ha a hídfőcsatákig tartó szakaszt nézzük, bár voltak súlyos veszteségek, akkor még relatíve jó állapotban maradt meg a sereg. Csak a valóság megint keresztülhúzta a számításokat...
Ezért is írtam, hogy véleményem szerint azt a parancsot Jány magának adta ki inkább, szerencsétlen agyonfagyott katonák csak "bokszzsákok" voltak. Sok tiszt ki sem hirdette, mert ők is tudták, hogy gáz. Szerintem Stomm hadtestét feloszlató parancsa sokkal kártékonyabb volt, főleg, hogy az nagyobb arányban jutott el "azon melegében" az érintettekhez. Ugyanakkor Jány legfeljebb békeidőben lehetett volna (volt is) jó hadseregparancsnok, ahogy ezt Lajtos Árpád is leírta, ekkora krízishelyzetre nem voltak meg a képességei, csak ez is ekkor derült ki. Megbánásnak meg ott volt, hogy a háború után visszajött nyugatról, és kb. szó nélkül állt a népbíróság elé.
Az arcvonal aránytalan hosszú volt, főleg, hogy a harcos létszám 80-90 000 fő körül mozgott, amiből lejöttek a betegek, sebesültek, stb. De a 3 ezredes olaszok és a szintén 3 ezredes, de leharcolt németek sem bírtak a szovjetekkel, így a végeredmény ugyanaz lett volna. Megfelelő tartalékkal meg lehetett volna fogni a támadást, de mivel délről és északról is jöttek, legfeljebb annyi időre, amíg kivonnak mindenkit, akit lehet.
A kegyetlenkedés oda-vissza működött, erről is írtam pár kommentben: lehet, hogy a katona nem akart senkinek ártani, csak valahogy bekkelni a megszálló szolgálatot, de miután civil ruhások (akár sihederek, nők) megtámadták vagy őt, vagy a bajtársait, "elborult az agya" és lőni kezdett mindenkire, aki nem saját egyenruhában volt. És az is lehet, hogy egy alapjáratok pszichopata került ilyen helyre, és örömmel, vagy érzelemmentesen csinálta, amit csinált.
György Sándor Balázs
2017.01.16 17:51:25
@camilló: Én ezt a parancsot a 16. felderítőosztály iratanyagában találtam meg, (Hadtörténelmi Levéltár HL II/1680). És ez is mutatja a különféle helyi parancsnokok szerepét és hozzáállását. Más volt a helyzet egy frissen kivezényelt alakulatnál, mint ekkor a 16. hadosztály volt, és egy eleve megszállóként kivezényelt + már tapasztalatokat szerzett egységnél. Az ilyen háborúban (ez ment Vietnamban, Irakban és mindkét afgán háborúban is) a reguláris haderőnek nincsenek igazán eszközei. A cél persze leválasztani a partizánokat az őket támogató lakosságról, de ez lényegében lehetetlen. De emiatt születtek az "akinél nincs igazolvány, lelőjük" és hasonló utasítások. De ez nem menti fel a kegyetlenkedőket! Krausz könyve ugyanakkor tendenciózus, egyoldalú, és egy koncepcióhoz keresett forrásokat. Sajnos olyan erőszakspirál alakult ki a mögöttes területeken, amit csak a háború vége állított meg, sőt, sokszor az sem, amikor a nacionalista partizánok ugyanúgy nekimentek a Vörös Hadseregnek, mint korábban a németeknek-magyaroknak. Az éremnek két oldala van; a magyarok által felgyújtott falvak és kivégzett partizén(gyanús)ok mellett ott van az is, amikor a német tisztek magyar sapkát, kocsit és sofőrt kértek, mert úgy egy darabban átértek az adott erdőszakaszon, illetve a partizánparancsnokkal békésen együtt horgászó magyar tábornok, sőt, a honvédek által támogatott lengyel felkelők is.
György Sándor Balázs
2017.01.16 20:15:13
@camilló: Az összehasonlítást arra hoztam, hogy pár hónapos hadjáratra gondoltak, ami után mindenki hazajön, legfeljebb megszállók maradnak kint. Őszre már leesett a tantusz, hogy ez nem fog menni, ezért hozták haza a motorokat, és ezért indult meg novembertől a váltás mintegy 30 000 embere. Hogy nem számítottak nagyobb harccselekményekre, az tényleg a hozzá nem értés, vagy inkább a légvárakba menekülés esete. Vécsey Béla alezredes (35. gyalogezred) már decemberben nagyban mondogatta, hogy itt nagy támadás indul, de sokan abban a hitben éltek, hogy 1.) az nem itt lesz, 2.) a németek visszaverik. Egyik sem jött be. Az olaszok gépesítettségben jobban álltak, téli ruházatban és motivációban viszont nem. Ugyanakkor ők alapjáraton a háromezredes hadosztályszervezetet alkalmazták, így ugyanakkora szakaszra több emberük jutott. Egy szóval nem mondtam, hogy minden megszálló úriember volt, csak hogy a dolog nem fekete és fehér, amilyennek Krausz is megpróbálja beállítani. Az általa ismertetett források érdekesek, de elfogultak. Egy hadifogságban/NKVD-nek tett vallomást érdemes erős kritikával fogadni, ahogy annak a földművesnek a beszámolóját is, aki az elrabolt javait sorolja. Teljesen érthető, ha "felfelé kerekítene", hiszen a faluján kétszer ment át legalább a front és évek óta esélye sem volt normálisan élni-dolgozni. Maga a könyv címe is félrevezető, hiszen a megszálló csapatok tevékenységéhez hozzátartoznak a magyar visszaemlékezések is például. Nem számolgatni kell, hogy pl. 23 esetben loptak tyúkot, de 24 esetben kifizették/adtak érte nyugtát (ami elveszhetett simán), hanem bemutatni, hogy volt mindkettő. Bár katona nem voltam, tudom, hogy a parancsot "nem izéljük meg", ugyanakkor (főleg messze lévő parancsnok) esetén némileg rugalmasan értelmezhető a dolog. És ott van az általam idézett 44-es parancs, ami szerint mégis csak lehetett rugalmasa(bba)n kezelni a helyzetet, nem hogy sutyiban, de hivatalos úton is. És ott vannak a partizánokkal kiegyezők, akik vastagon hadbíróságot kockáztattak, de a nyugalom és az emberek élete védelmében bevállalták, hogy megkötik a maguk kis tűzszünetét. És nem volt általános, hogy a magyarok en bloc kegyetlenkedtek volna, akkor pl. a Dontól visszavonulók közül sem segítettek volna olyan sok katonát a helyiek. Vagy ott van Lakatos Géza vezérezredes, aki állt a megszálló erők élén, mégsem vette elő senki emiatt a háború után. Sokkal többen őrizték meg emberségüket, mint amennyire ezt a Krausz könyv, vagy a korábbi rendszer munkái sugallják.
Az egyenruhát a német tiszt kérte, mert rájuk gondolkodás nélkül lőttek, a magyarokra pedig nem. Önmagában a partizán-hadviselés egy szürke zóna, jogilag és etikailag is. Nem célom és nem is tisztem a partizánokat dicsőíteni, még úgy sem, hogy alapvető motivációikat meg lehet érteni, ugyanakkor a népirtást (ukrán vs. lengyel, de ide vehetjük a kommunista vs. nacionalista ellentétet is) semmi sem menti fel, ahogy a kegyetlenkedéseket sem, amikből kijutott az elfogott magyar és német katonáknak is. És ott vagyunk megint az erőszakspirálnál, amit mindkét oldalról a kiskatonák szívtak meg.
Stommhoz: ha már szóba került a parancs és annak kiadása, egy vezető nem mondhatja azt, hogy "nem tudom", vagy "csináljatok amit akartok", még ha valóban ezt is gondolja. Azok a beosztottjai, akik ezt a parancsot negligálták (Farkas Zoltán és Oszlányi Kornél ezredesek pl.) több ezer katonát hoztak haza. A pár fős csoportokban történő "kisurranásnak" is megvolt ugyanakkor a létjogosultsága, több ezren így jutottak haza, viszont a hidegnek, az élelemhiánynak és a partizánoknak sokkal jobban ki voltak téve. Főleg, hogy ekkorra a megelőző napok összevisszaságával ellentétben a kisebb katlancsaták zajlottak, ahonnan ki kellett törni, és ez jobban ment nagyobb egységekben. Stomm ugyanakkor készült megtenni az utolsó lépést, csak beosztottai időben kicsavarták kezéből a pisztolyát.
Az egyenruhát a német tiszt kérte, mert rájuk gondolkodás nélkül lőttek, a magyarokra pedig nem. Önmagában a partizán-hadviselés egy szürke zóna, jogilag és etikailag is. Nem célom és nem is tisztem a partizánokat dicsőíteni, még úgy sem, hogy alapvető motivációikat meg lehet érteni, ugyanakkor a népirtást (ukrán vs. lengyel, de ide vehetjük a kommunista vs. nacionalista ellentétet is) semmi sem menti fel, ahogy a kegyetlenkedéseket sem, amikből kijutott az elfogott magyar és német katonáknak is. És ott vagyunk megint az erőszakspirálnál, amit mindkét oldalról a kiskatonák szívtak meg.
Stommhoz: ha már szóba került a parancs és annak kiadása, egy vezető nem mondhatja azt, hogy "nem tudom", vagy "csináljatok amit akartok", még ha valóban ezt is gondolja. Azok a beosztottjai, akik ezt a parancsot negligálták (Farkas Zoltán és Oszlányi Kornél ezredesek pl.) több ezer katonát hoztak haza. A pár fős csoportokban történő "kisurranásnak" is megvolt ugyanakkor a létjogosultsága, több ezren így jutottak haza, viszont a hidegnek, az élelemhiánynak és a partizánoknak sokkal jobban ki voltak téve. Főleg, hogy ekkorra a megelőző napok összevisszaságával ellentétben a kisebb katlancsaták zajlottak, ahonnan ki kellett törni, és ez jobban ment nagyobb egységekben. Stomm ugyanakkor készült megtenni az utolsó lépést, csak beosztottai időben kicsavarták kezéből a pisztolyát.
Különféle címer- és kabalaállatokat az országok mellett évezredek óta alkalmaznak nemesi családok és hadseregek, sőt egyes alegységek is. A címerállatok általában méltóságosak, "menők" - sas, sólyom, oroszlán, farkas - a kabalaállatoknál azonban nincsenek ilyen merev szabályok, bár a legtöbb…..
György Sándor Balázs
2017.01.12 12:31:36
@tudi: Vértes főhadnagy sajnos nem érte meg a háború végét. Századosként a 25. rohamtüzérosztály első ütegét vezette, és a tordai harcokban hősi halált halt 1944. szeptember 15-én.
Horthy-korszakot Kutatók Társasága
A megkésett találkozás, avagy az "írj levelet egy katonának" hadművelet
2017.01.09 20:15:00
Több Hollywood-i film alapját is képezik az olyan történetek, amelyekben a harctéren lévő katona levelezés során ismerkedik meg szíve hölgyével, akivel aztán hazatérése után boldogan lovagol el a naplementébe. De hasonló történethez - bár a szerelmi szál itt elmaradt - nem…..
Napi történelmi forrás
"Sétahajózás" flottillás módra, avagy őrnaszáddal a Dnyeperen
2016.12.22 09:01:00
Az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki béke új helyzetet teremtett az első világháború keleti (és majd a nyugati) frontján is. A békével a katasztrofális állapotba került és forradalmak tépázta Oroszország a maga részéről befejezettnek nyilvánította a háborút, emellett pedig hatalmas…..
György Sándor Balázs
2016.12.22 21:20:05
@bloggerman77: A két öreg monitort valóban leszerelték, a LEITHA kotróhajó lett, a MAROS-t pedig Ausztriában bontották le. A WELS őrnaszád volt, és a hajóregiszter szerint kis jugoszláv kitérő után SZEGED néven futott tovább, a csehek viszont a tervei alapján építették meg a PRESIDENT MASARYK-ot.
Az angolok viszont tényleg böhöm nagy hajókkal jöttek fel, méreteik majdnem kétszeresei voltak a k. u. k. monitoroknak. Az egyik hajó a GLOWWORM monitor volt, amely Baján állomásozott, és 1921 októberében a fedélzetén vitték ki IV. Károlyt az országból.
Az angolok viszont tényleg böhöm nagy hajókkal jöttek fel, méreteik majdnem kétszeresei voltak a k. u. k. monitoroknak. Az egyik hajó a GLOWWORM monitor volt, amely Baján állomásozott, és 1921 októberében a fedélzetén vitték ki IV. Károlyt az országból.
György Sándor Balázs
2016.12.23 05:56:33
@bloggerman77: Az biztos, hogy népszerűek voltak az osztrák-magyar folyami hajók is, volt is tülekedés utánuk. A monitorok is harcoltak a második világháborúban is, sőt a románok ha jól tudom, még utána is megtartották őket. Az is biztos, hogy ma is vannak monitoraik, brutál erős csöves tüzérséggel. Az első világháború után viszont az lett gyakorlatilag az úr a Dunán, aki több ex-k.u.k. hajót szerzett meg.
György Sándor Balázs
2016.12.23 05:59:07
@Tranquillius: Az egész hajóosztályt - Insect-class - rovarokról nevezték el, volt ott Sáska, Molylepke meg Tarantula is, csak azok nem jöttek fel :) A linkelt naplórészlet amiatt is érdekes, hogy a Vaskapun nem mertek átkelni a kisvíz miatt ezekkel a nagy hajókkal, pedig amennyire láttam, a merülésük nem volt sokkal nagyobb a császári-királyi hajókénál.
Napi történelmi forrás
"Tessék nézni ezeket, olyan búval baszott képpel bandukolnak..."
2016.12.12 09:03:00
1943. január 12-én Urivnál, két nappal később pedig Scsucsjénál is áttörte a Vörös Hadsereg a Don partján berendezkedett magyar 2. hadsereg "gatyamadzag-vonalát". A frontvonal november közepén Sztálingrád környékén ingott meg először, egy hónappal később pedig már a magyar csapatoktól délre álló…..
György Sándor Balázs
2016.12.12 22:27:05
@Office Guru: Köszönöm, hogy olvastad. Tervezünk még Don-kanyaros témákat, és nem csak januárban.
Igen, az ellenállás tovább tartott, általában a folyóról váltak le pár nappal a támadás után (attól függően, hogy a 12-i vagy 14-i érte őket). A 7. könnyűhadosztály pl. ezt követően nagyobb harcba nem került, nem is lett volna esélye, de a III. hadtest február elejéig harcolt, sőt feloszlatása után is maradtak harcképes kötelékei, amelyeket a németek vagy utóvédnek, vagy réstörőnek vetettek be, és a többi hadtestben is voltak ilyenek. Sok fegyvertelen (alapból azok voltak, így szállították ki őket) csoportot "élő útakadálynak" használtak, mert már tömegükkel is lassították a szovjeteket. Erről Jány is írt, és őt idézve Bártfai is körbejárta ezt az igen tragikus témát.
Igen, az ellenállás tovább tartott, általában a folyóról váltak le pár nappal a támadás után (attól függően, hogy a 12-i vagy 14-i érte őket). A 7. könnyűhadosztály pl. ezt követően nagyobb harcba nem került, nem is lett volna esélye, de a III. hadtest február elejéig harcolt, sőt feloszlatása után is maradtak harcképes kötelékei, amelyeket a németek vagy utóvédnek, vagy réstörőnek vetettek be, és a többi hadtestben is voltak ilyenek. Sok fegyvertelen (alapból azok voltak, így szállították ki őket) csoportot "élő útakadálynak" használtak, mert már tömegükkel is lassították a szovjeteket. Erről Jány is írt, és őt idézve Bártfai is körbejárta ezt az igen tragikus témát.
Általánosan elfogadott, hogy a modern hadviselés alapjait az első világháborúban rakták le, bár az építkezés már korábban, az amerikai polgárháborúban és a búr háborúban elkezdődött, de néhány szempontból ide vehetjük az 1848/49-es szabadságharcot is. Az 1914 őszétől állandósult…..
György Sándor Balázs
2016.12.12 09:17:41
@Pilotax: Vagy ahol viszonylag mély védővonalak voltak, pár száz métertő felfelé, esetleg városi harcban, amire szintén volt példa. A poszt megírása után találkoztam egy visszaemlékezéssel, szintén Don-kanyar, de még az elejéről, 1942 június első napjaiból, ott még gyengébbek voltak a (németektől frissen átvett) magyar erődítések, gyakorlatilag mélység nem is volt, mégis volt, hogy a szovjetek "randomszerűen" kilőttek egy-egy sorozatot, ha más nem, a lélektani hatás miatt.
Folytatódik Angyalbőrben című sorozatunk! Mai főszereplőnk ismét egy csapattiszt, vitéz Kováts Tibor főhadnagy, aki a blogunkon is már említett Ráth András hadnagy tiszttársaként a 16. felderítőosztályban szolgált 1944-1945-ben. Élettörténetét és háborús emlékeit 1992 és 1996 között írta meg, ezek a…..
Horthy-korszakot Kutatók Társasága
Tengerésztiszt bőrnadrágban - Horthy Miklós emlékei Ferenc Józsefről
2016.11.22 18:16:00
1916. november 21-én, csaknem kereken 100 éve hunyt el Ferenc József osztrák császár és magyar király, aki 1848 óta állt a Habsburg Birodalom élén, 1867 nyarán pedig magyar királlyá is koronázták. Bár életpályája és működése nem tartozik blogunk elsődleges…..
Legutóbb ott hagytuk abba Maléter Pál 1956 előtti pályafutásának bemutatását, hogy 1945 februárjában átvette az egyik, a Honvédelmi Minisztérium és több objektum őrzéséért felelős zászlóalj parancsnokságát. Április elején a minisztérium, a miniszterelnökség, a Parlament és az elnöki lakás őrzésével…..
Bár hatvan év telt el forradalmi szereplése és mintegy 58 év kivégzése után, Maléter Pál megítélése még ma sem egységes. a Nagy Imrével kapcsolatos kérdést rá is alkalmazhatjuk; ő volt a forradalom honvédelmi minisztere? Vagy honvédelmi miniszter a forradalom (egy része) alatt? Tényleg…..
György Sándor Balázs
2016.11.09 13:14:35
@Mj: Üdv a fedélzeten! :) Köszi az észrevételeket, javítiottam Margittát (az is így szerepelt). Jó eséllyel arról a Györffy-ről van szó, ott jeleztem, hogy így emeltem át.
György Sándor Balázs
2016.11.09 16:47:55
@Mj: Ennek meg külön örülök :)
Napi történelmi forrás
"...mint egy csodálatos álom, sokáig élt emlékezetünkben.”
2016.10.31 08:59:00
Egy uralkodó koronázása ma is nagy eseménynek számít, amelyen számos ország vezetése képviselteti magát, és amelyet a létező összes on- és offline médium is közvetít. Nem volt ez másképp az 1910-es években, főleg ha a korszak legnagyobb birodalmának uralkodójáról volt…..
Napi történelmi forrás
Tűzharc a fedélzeten - egy félresikerült gépeltérítés története
2016.10.17 09:03:00
Idestova majdnem 95 éve, 1921. október 20-án került sor az első ismertebb repülőgép-eltérítésre; az akció ráadásul magyar vonatkozású, ugyanis minderre IV. Károly második visszatérési kísérlete nyitányaként került sor. A gépeltérítések azóta is hatalmas sajtóvisszhanggal járnak - gondoljunk csak a…..
György Sándor Balázs
2016.10.17 21:52:18
@Tranquillius: Erről nem is hallottam, köszönöm a kiegészítést, beemeltem a posztba is!
György Sándor Balázs
2016.10.17 22:46:35
@Poresz Poreszovics Poreszov: Alaposabban megnézve tényleg Webley, a szögletes (nyolcszögletű) cső alapján legalább is. A jegyzőkönyveket lehet nem hozzáértők/magasan képzettek írták, sőt sokszor az államvédelmisek sem a legokosabbak közül kerültek ki (az 50-es évek elején olyan is volt, hogy magas beosztású katonai ügyész érettségire gyúrt) így simán lehetett félrehallás vagy sima hozzá nem értés eredménye. Az első világháborúban a Smit and Wesson biztosan gyártott Webleyket licenszben, .455-ös kaliberben, elég nagy darabszámban, lehet ez onnan eredt (elég tartós jószágok, sok helyen ma is rendszerben vannak, ha más nem, a .38-as verziók), ahogy az is, hogy folytatták a gyártást. A fegyverre biztosan vigyáztak - 56 előtt több százan buktak le fegyverrejtegetésért, ami lehetett egy mezei vadászpuska is, ami 20 éve az illetőé volt, csak bevonták az engedélyét, így sanszos, hogy ezrek tartottak otthon vagy a közelben valami lőfegyvert. Ezeket vagy "csak úgy", vagy egy felkelés esetére tartogatták. A kezelésükhöz majdnem mindegyik férfi értett, vagy a háború okán, vagy a későbbi katonai szolgálat miatt, legrosszabb esetben a partizánfilmekből.
György Sándor Balázs
2016.10.19 05:51:51
@Mahoberberis thunbergii: A filmet sajnos még nem láttam, de az arról szóló cikkek alapján úgy tűnik, az az eggyel korábbi, itt csak két mondatban említett, 1956 júliusi gépeltérítést dolgozta fel. Terveink szerint írunk arról is részletesebben a közeljövőben, akkor viszont mindenképp megemlítjük a filmet is.
Nyári Gábor - György Sándor
Magyarország 1944. augusztus 27-én vált hadszíntérré, ekkor érték el az első szovjet csapatok az akkori határokat. A pár nappal korábbi román átállás nagyban felgyorsította mind a hadi, mind a politikai eseményeket, Horthynak pedig lépnie kellett. Az egyre szűkebb…..
Már több alkalommal írtunk a Császári és Királyi Haditengerészet korai és első világháborús szerepéről is. Esett szó a helgolandi és lissai csatákról, felfedezőutakról, kannibálokról, elsüllyedt csatahajóról, elfogott francia tengeralattjáróról és éjjeli közelharcban…..
A 19. századtól általánossá vált, hogy a nagyhatalmak, távoli érdekeltségeik biztosítására, hadihajókat állomásoztattak szerte a világban. Az állomáshajók mellett egyes egységek, általában cirkálók, alkalmanként pedig nagyobb kötelékek járták a tengereket; ezeket egyrészt válsághelyzetek…..
Mai posztunkban ismét egy magyar iparvárost (és ismét északkeleten) látogatunk meg; ezúttal Kazincbarcika történetéből, kulturális életéből villantunk fel néhány képet. Az írás annyiban rendkívüli, hogy ezúttal nagy segítséget kaptunk helytörténészektől, akik lelkesen gyűjtik a város múltjához…..
Régóta köztudott, hogy a katona (és a kollégista diák) mindig éhes, emiatt pedig minden alkalmat megragad arra, hogy táplálkozzon, vagy ételt szerezzen be és azt ínségesebb időkre tartalékolja. Az első nagyobb seregek megjelenése óta pedig külön gondot okoz a katonák élelmezése, főleg támadó…..
György Sándor Balázs
2016.09.21 04:41:27
@dr. mesterséges színezék: Köszönöm! Nem is tudtam, hogy van belőle hangoskönyv!
György Sándor Balázs
2016.09.21 04:54:23
@Márk_Márk: @Faus to: A "(sic!)"-ek használatáról lehet vitatkozni, nekem úgy tanították/úgy szoktam meg, hogy ahol ma nem vagy máshogy használt kifejezés, furcsa, vagy kusza szöveg van, ott jelezzem, hogy nem én gépeltem rosszul, hanem az eredetiben is így szerepel. Erre példa a "rohaméhes" szó, amivel máshol nem találkoztam még, de ugyanez a helyzet akkor is, amikor idegen nyelvű, de nem szabályosan írt kifejezést használ a szerző.
Annyit kérnék, hogy az öncélú anyázást és mindenféle lóalkatrészek reptetését hagyjuk meg más fórumokra, van olyanból bőven elég.
Annyit kérnék, hogy az öncélú anyázást és mindenféle lóalkatrészek reptetését hagyjuk meg más fórumokra, van olyanból bőven elég.
György Sándor Balázs
2016.09.21 11:44:13
@Pepibubó: Egyik nagyapám bátyja volt amerikai "fogságban" - papírjuk volt arról, hogy a zónában szabadon mozoghatnak és kézifegyvereiket is megtarthatják - de sajnos már nem tudtam kikérdezni. A szabad mozgásos papírok megvannak viszont. Nagyapám Dániában volt egy darabig, arról sem maradt fent sok adat, de annyit tudok, hogy nem éhezett, mert kikerült dolgozni egy farmra, és a gazda rendesen adott neki mindenfélét.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz