Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tölgy

17 bejegyzést írt és 12201 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.02.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Delphoi jósda XXV. 2012.11.19 12:54:31
..
tölgy 2012.11.23 08:04:15
@napolajos: vajh az überpc hivatásos aláírók indítanak-e kampányt, aláírást gyűjtenek-e a roppant művészi installáció felszámolását követelve? Vagy inkább a szólásszabadság szerelmeseinek kultikus zarándokhelye lesz, a Milla tüntit szervez mellette?
tölgy 2012.11.23 09:34:23
@Tehetetlen Dodó: a frankofón belgium 40 éve hanyatlik (bocs Teve), ezért akarnak leválni a flamandok.
tölgy 2012.11.23 15:52:12
Delphoi jósda XXIV. 2012.11.03 00:02:30
tölgy 2012.11.14 13:57:06
@osborne: üljenek és beszélgessenek, semmi kényszer és zsarolás, csak őszinte tekintet és tiszta érvelés.
Minek sem örülnék mink reakciósok jobban, mint egy ilyen ubuntunak - ott.
www.rajeshsetty.com/wp-content/uploads/ubuntu-kids.jpg
tölgy 2012.11.16 08:51:24
Formás megmondás szarszagú Madzsrisztánról az ÉS-ből. A megoldás szétválás a mi magyaroktól (kik azok a "mi"?): "A magyar provincializmus, mint egy mindent túlélő őslény, át- meg átszövi életünket. Még a régóta külföldön élő magyarok közül is sokan a génjeikben hordozzák."
és
"De amíg ezek a mélyen futó magyar lelki realitások, addig itt halva születik minden terv és reform. "

Vagy a 100 éves recept: "kultúraváltás".


"Viktor nem fog elmenni
Bruck András

„A jogok hideg világa. Vagy: egy paternális, melegszívű rémuralom”

(Kertész Imre)

Egyetlen mentségünk van arra – ha van –, hogy ez megtörténhet velünk: az, hogy vétkeink egyidősek az emberiséggel. Izrael népe szinte még meg se kötötte a

szövetséget Istennel, máris megszegte – aranyborjút épített, és a bálványimádás bűnébe esett. Mi is éppen csak megszabadultunk a rabságból, és saját hibánkból máris új önkényuralom réme fenyeget bennünket. Mi teszi a népet ennyire gyengévé, állhatatlanná? A természeténél fogva ilyen, vagy vezetőik okozzák vesztét? Az izraeliták rosszul tűrték a sivatagi vándorlás viszontagságait. Szomjaztak, éheztek, fáztak – a szabadítójukat, s talán Istent magát hibáztatták érte. Már inkább maradtak volna a rabságban. És most a mi népünk éhezik és fázik, és az is a vezetőire mutogat. Eközben a rabság évei is mindinkább megszépülnek emlékezetében. Ki hibáztathatná érte? Ha szabadság nem is, de legalább munka meg étel volt, és az élethez nélkülözhetetlen elemi biztonság.

A párhuzam itt sajnos véget ér. Mózes a nép lázongása ellenére kitart, és elviszi embereit az ígéret földjére. Betartatja velük, amit Isten a szövetségért cserébe követel: a törvények tiszteletét. Igazi vezető, aki megértette az idők szavát. Voltak nekünk is ilyen vezetőink az ezer év alatt, olyankor haladt is előre a nemzet, de mostani vezetőnk arra jutott, hogy a magyaroknak nem való a szabadság. Bár szívesen hízeleg nekik, különbnek tartja őket más népeknél, eközben azon munkálkodik, hogy olyan országban éljenek, ahol hiábavaló harcokban tékozolják el életüket, ahol az állam testetlen akarata erősebb érv az értelemnél, az alávetettség nagyobb a függetlenségnél. Azt hittem, semmi sem könnyebb, mint a rabság és a szabadság között választani. A miniszterelnök iránti nem szűnő rajongás döbbentett rá, mennyire nem vagyunk túl semmin, még mindig mekkora a vonzereje a néppel atyáskodó vezetőnek. Orbán Viktor úgy gondolja, őt nem kötik azok a törvények, amelyek megtartása fejében az európai népek közössége befogadott bennünket. Egyáltalán, őt semmilyen törvény nem köti. Istent játszik – a saját népe ellenében. És sok, nagyon sok magyarnak semmi kifogása ellene.

A játszma gyorsan eldőlt: csupán két és fél éves kormányzása alatt kilátástalan helyzetbe hozta saját magát és az országot. Eljátszotta mindkettő hitelét, nyomorkurzusa a nagy többségnek semmilyen reményt nem kínál. Immár végleg bebizonyosodott, hogy amíg neki szava lesz a magyar politikában, addig itt semmi más nem terem, csak baj és viszály. Lehet ellenzékben vagy hatalmon, nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök tervei közül hiányzik a legfontosabb: egy olyan ország, amely egyénnek s nemzetnek egyaránt esélyt ad a felemelkedésre. Döntéseiből világosan kiolvasható, hogy ő a politika zavaros, átláthatatlan oldalán van elemében: ott, ahol reggel már nem érvényes, amiben az előző este megállapodtak. Azerbajdzsánban. Ezért most csupán egyetlen kérdés igazán aktuális: Orbán Viktor marad-e talpon vagy az ország? Kiépülő egyeduralmi rendszere teljesen eluralja-e majd életünket, vagy a megbuktatásával legalább annyit elérünk, hogy módunk lesz ismét mindent elölről kezdeni? Innen ez már végjáték, csak azt nem tudni, meddig tart majd: másfél évig, mint most hirtelen sokan hiszik, vagy másfél évtizedig. Tudom, akik október 23-a reggelén még azt mondták volna, hogy diktatúrában születtek, és bele kell nyugodniuk, hogy esetleg abban is fognak meghalni, azok estére már másképp gondolták; amit tegnap még lehetetlennek tartottak, azt most lehetségesnek. Én is ott voltam az Erzsébet hídnál, én is hallottam a volt miniszterelnök szavait, amelyekkel sokaknak adta vissza a reményt: „Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként”. Ezt meg a neves véleményformálótól hallottam: „Nagyon szépen kérlek, Viktor, menj el!”

De Viktor nem fog elmenni.

A passzivitás, amellyel sorsa újabb fordulatát fogadta az ország, azt jelzi, a magyarok többsége megelégszik annyival, hogy gyereket nevelni, moziba, színházba menni most is lehetséges. Aki képes rá, könyvet is írhat, akinek van rá pénze, teniszezhet. Ez igaz, de végtére is a hétköznapok soha, még a mienknél elszántabban szabadságellenes rendszerekben sem állnak le teljesen. Nem ez a mérce. Ennyi elég lehet az egyéni boldogsághoz, de kevés egy nemzet boldogulásához. Ha nem így lenne, a szocializmus se bukott volna meg soha.

Szocializmus. Nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz még miért szóba hozni. Ha igazán ismerek valamit ember és ember, intézmény és ember, állam és ember egymáshoz való viszonyából, akkor arra azokban az évtizedekben tettem szert. Már minden évszámot, rendhagyó igét rég elfelejtettem, de a szocializmus lényege: kedélytelenségével, házmestereivel, kérvényeivel, kiutalásaival, mindig ugrásra kész szigorával kitörölhetetlenül velem van. A viszonyom vele intim és meghitt volt, mindenről tudtam, mi miért van és miért éppen úgy. Tudtam, hogy a rendszer miért hazudik, és nem is vártam el, hogy igazat mondjon. Tudtam, mit miért büntet, és nem vártam el tőle, hogy elnéző legyen. Tudtam, miért, kivel gyakorol kegyet, és nem vártam el, hogy igazságos legyen. Értettem, hogy ilyen, s hogy nem lehet más. És ez a mai rendszer mind több dologban emlékeztet rá, holott legfeljebb a villamosok színének szabadna.

Aki felnőttként szerezte tapasztalatait a szocializmusról, az tévedhetetlenül felismeri a hasonlóságokat: a hatalom újra figyel a számára fontos részletekre, ez is gyanakvó és kicsinyes, mint minden nem demokrácia. Bár most sok minden lehetséges, ami akkor nem – utazhatunk, bírálhatunk, gyülekezhetünk –, viszonyaink romlása olyan mély és szerteágazó, hogy nincs rá garancia, hogy mindezt holnap is megtehetjük. Jogaink már rég nincsenek kőbe vésve. Merő véletlen volna, hogy Orbán Viktor ugyanúgy feszeng jól szabott öltönyében vagy nála rangosabb politikusok társaságában, mint Kádár János? Aki viszont koránál fogva csak hallott a szocializmusról, annak nem ártana tudni, hogy kávézóban barátokkal beszélgetni nem szabadság, hanem szabadidő. És napokon át tízezrével tüntetni egy szórakozóhelyért, de csak azért, semmi másért, nem ellenállás, legfeljebb buli, régről ismerős kelet-európai pocsolya.

Most mindannyian ebben a pocsolyában ülünk. Az európai polgárok támogatása nélkül lassan egy járdát nem tudnánk leaszfaltozni, tíz új iskolapadból kilencet ők vesznek nekünk. Ami épül, az ő pénzükből épül. Nincs rá szó, ez milyen megdöbbentő, megalázó… Lehetetlen egy országot gyászolni anélkül, hogy ne keveredj a túlzott hazaszeretet gyanújába. Ez nálunk már régóta esztétikai kérdés. Maradjunk annyiban, nem muszáj neked írnod a Szózatot, hogy szomorúan figyeld egy ország kínlódását, elég hozzá annyi, hogy itt élsz. Meg az anyád is itt él, meg a nagyanyád is itt élt, meg annak a nagyanyja is. Meg a gyereked, és ha nem teszik lehetetlenné, akkor az ő gyerekei is itt fognak. De nem bármi áron, mert mindenkinek egy élete van. Márpedig egy modern európai nemzet belerokkan, ha hazájában a kormány a legnagyobb törvényszegő, ha vezetői az ipari forradalom erkölcsi és technológiai világában élnek, ha százéves csatákat vívatnak meg velünk, magyarul olyan nyelven beszélnek, amelynek angolra fordítva nincs semmi értelme, ha demokráciából a baloldali érzelműek gyalázását tanítják. Hát nem éppen a nép tagjai közötti viszály elsimítása a vezető feladata? Nem csoda, hogy mind többen baráti szigetekre vonulnak vissza, s a hozzájuk hasonlók között igyekeznek megőrizni ép eszüket, tisztességüket.

Hogyan történhetett ez meg velünk? Hogyan lehetséges, hogy hatalomba beleszédült, tetteiket mérlegelni képtelen ifjú emberek, vidéki és pesti polgármesterek, különféle szóvivők, frakcióvezetők, államtitkárok, miniszterek naponta belehazudhatnak a képünkbe? Szinte nincs olyan állításuk, amely túlélné a kimondásához szükséges időt. Mit gondolhatnak rólunk? Semmit – hisznek a hazugság erejében. Hallgat az ország. A jobboldal, amely háromszáz forintért és némi jelképes tandíjért pár éve lényegében kormányt buktatott, most ezerszer ennyiért sem háborog. Mivel tudja Orbán a sajátjait még mindig megbabonázni? Bár erre még csak akad válasz; olcsó trükkökkel: szobrokkal, utcanevekkel, örökre megoldhatatlan fájdalmaikkal bódítja őket, egyre csak csöpögtetve beléjük a hiú reményt. De van még valami, ami a kezére játszik, és erről Kertész Imre világosított fel. Tőle tudom, mi visz ki annyi becsapott, nélkülöző embert a kormánypárti tüntetésekre. „Minden gyengeséget, ami az erőszak köntösében jelentkezik, erőként üdvözölnek és tisztelnek.” Ezt a mondatot több mint harminc évvel ezelőtt vetette papírra. Egy másikat még annál is korábban, úgy a Kádár-korszak félideje táján. „Csak álmélkodom, nem bírok betelni vele: a zsarnokság vaskarma alatt nem nyög, hanem dorombol”. Igen, ezt a hangot hallottam most legutóbb megint a Kossuth térről. Azt hiszem, ezért is gyűlölik őt annyian, nem csak magyar zsidó sorsa, Nobel-díja miatt. Az efféle mondatok olvasatlanul is nagyon tudnak fájni.

De vannak nekünk szóló jó mondatok sokkal régebbről is. A pusztában népét győzködő Mózes Istennel veszekszik: …miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Aztán meg: Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Lám, ez a vezető örök dilemmája, sok ezer éve. Orbán Viktoron is sokszor látszik az iszonyatos teher, olykor már csak árnyéka önmagának. Akár szánhatnánk is érte, de nem szolgált rá az együttérzésünkre – saját parttalan gőgje, hiúsága vitte tévútra, s teszi őt magát is tönkre. Pedig tudja, tudnia kell, hogy a modern demokráciák azon a nyugati tapasztalaton nyugszanak, hogy az ember nem tévedhetetlen, és hajlamos a rosszra, ezért célszerű a nép vezetőit független intézményekkel korlátozni. Hogy megóvják őket saját maguktól, a népet meg tőlük.

Éppen ez a hatalommegosztás tette annyira sikeressé a szabad nemzeteket. Nincs egyetlen kivétel sem, amikor a zsarnokság jobban teljesítene a demokráciánál, a zsarnok a demokratánál. Oroszország és Amerika. Ausztria és Magyarország. Mitől ilyen az egyik, és olyan a másik? A fejektől. Nem az olaj, nem a föld, egyedül a kultúra: a fejekben lévő gondolatok teszik a különbséget. Attól lehet az egyik országban élni, a másikban nem. Attól lesz az egyik országban a szikes talajon is szabadság és jólét, a másikban az olajkutak mellett is tengődés. A mi miniszterelnökünk mégis szakított az előretekintő, rugalmas és fegyelmezett nyugati kultúrával. A népre hivatkozik, úgymond érte teszi, közben ő képtelen elfogadni, hogy akaratában egy kicsit is korlátozva legyen. S immár valóban ő egyedül minden dolgok mértéke. Pusztító szenvedély ez, és annál inkább az, minél magasabbra emelkedik valaki. Az eredményt látjuk: nincs a szabad világban hozzá hasonló, korlátok nélküli vezető – és nincs a szabad világban a magyarhoz hasonló kiszolgáltatott, vergődő nép. Valójában Orbán Viktor sem szabad, a szenvedélyei foglya, de ha másfél év múlva nem sikerül őt legyőznünk, mi válhatunk teljesen az ő foglyává.

Magában ő már évekkel ezelőtt döntött erről. Talán abban a pillanatban, amikor 2002 áprilisában ott állt a választási vereséget falfehér arccal, fogcsikorgatva elismerő Fidesz-vezérkar tagjai között. Akkor azt üzenték a győzteseknek, hogy mindig a nyakukon fogják érezni a Fidesz fagyos leheletét. Ez a kicsúszott mondat sok mindent elárult a vesztesek lelkében dúló viharról. Indulat és revánsvágy volt benne, csupán azért, mert a nemzet általuk ellenségnek tekintett része nyert. De a mondat azt is előre jelezte, hogy többé szó sem lehet itt a demokráciákban szokásos békés egymás mellett élésről. Nem is volt. És most, tíz évvel később Orbán Viktor valóban közel jutott terve megvalósításához, az általa egyre gyakrabban bírált, de inkább ócsárolt nyugati, demokratikus kormányzási forma teljes kiiktatásához. Ha kap rá újabb négy évet, szinte biztosan sikerül befejeznie, amit elkezdett. Szemernyi kételyem nincs afelől, hogy ez a szándéka. Ebben az egyben hiszek neki, mivel baljós figyelmeztetéseit, és csak azokat, mindig maradéktalanul betartotta. Megválasztásakor azt mondta, hogy centrális erőteret fog létrehozni, és megcsinálta: olyannyira, hogy lassan már a centrumban is egyedül ő van. Kijelentette, hogy nem történt meg a rendszerváltás, és valóban rendszert váltott: demokratikusból kvázi diktatórikusra.

A figyelmeztetések pedig továbbra is menetrendszerűen érkeznek tőle. Ezt a nyáron dobta be, csak az általános tompultság miatt nem vetett hullámokat: „Reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni.” Ez nem volt fekete-fehér? Hogyan kellene mondania, hogy mindenki elhiggye neki, mit akar? Így? Magyarok, ütött az órátok! De hiszen ezt mondta. Szinte gúnyt űz belőlünk azzal, hogy előre közli minden lépését. Pár hete Németországból küldött haza újabb figyelmeztetést, ráerősítve a nyáron elhangzottakra. Egy interjúban arról elmélkedett, hogy a demokratikus rendszerek állandó problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabuként kezelni. Mondta ezt az az ember, aki elérte, hogy országa minden ügyéről jóformán egymaga dönthet. Vagy ez csak baráti tanács lett volna a kancellár asszonynak? Ugyan már, persze hogy nekünk szólt. Mégsem kérdezi meg senki, hogy melyik még megmaradt intézményt okolhatja kormánya „vezetési gyengeségéért”. Csak nem a parlamentet? Nem gond. Hétfőn benyújtják, kedden megszavazzák, szerdán bezárják.

Miért nem hisszük el, hogy szabadságunk maradéka a tét? Orbán Viktor előbb felszámolta a rivális jobboldali pártokat, a szövetségeseit is, az MSZP felszámolásának jogi lehetőségét beépíttette az alkotmányba, a nyáron, Bécsben a magyar baloldal felszámolásával dicsekedett, felszámolta a demokratikus intézmények jó részét, felszámolt szinte minden független intézményt, folyik az önkormányzati rendszer függetlenségének felszámolása – az egész politikai pályája ebből áll: nem teremt semmit, csak felszámol. Miért olyan nehéz felfogni a szándékait, miközben mint gyroshúst a nyárson, úgy faragja jogainkat? Talán, mert az árulás nemcsak az árulót, de az elárultakat is demoralizálja? Vagy, mert az ember egyszerűen képtelen elhinni, hogy hazája miniszterelnöke rosszat akarhat? Netán a tagadás a becsapottak szégyenkezése?

De hárítanak a hivatásosok is. A Klubrádió elleni törvénytelenségekre egy nem kormánypárti médiaszakértő ezt a jelzőt találta a legmegfelelőbbnek: nem túl elegáns. Valóban, a diktatúra, a diktátor szándékai ritkán elegánsak. A baloldal egyetlen televíziójában és rádiójában is kialakult etikett szerint hárítanak a műsorvezetők és a politika szakértői. Hárítás részükről egy nyilvánvalóan rosszhiszemű politikát jóhiszeműen elemezni, mindig csak pillanatfelvételeket készíteni. Orbán legutolsó mondatát a legelső nélkül nézni – a teljes kép helyett a részleteket. Semmit nem ér az útviszonyokat vizsgálni, ha az autós direkt ment a fának. De a legnagyobb hárítás ez, a baloldaliaktól sűrűn elhangzó mondat: amíg van demokratikus választási lehetőség, addig nincs nagy baj.

Pedig nagyon nagy a baj. Ahhoz, hogy az ország egyetlen ember akarata és uralma alól visszatérhessen a jog uralma alá, a demokrácia híveinek muszáj kétharmaddal nyerniük, de a teljes rosszhiszeműséggel átírt választási rendszerben ez a lehetetlennel határos. A vereségük következményei egyértelműek: az ország csúszna tovább lefelé, pedig már most is mélyen van. Kisarányú győzelmük esetén viszont a kiszámíthatatlanság évei következnének; könnyen anarchiába süllyedhetne az új alkotmánnyal szándékosan kormányozhatatlanná tett ország; ha az új kormány megtartja a kétharmados törvényeket és Orbán hátrahagyott ügynökeit, akkor azért, ha eltávolítja őket, akkor meg azért. A jobboldal, amely sajátjai kormányra jutásakor rögtön elveszíti érdeklődését a jog iránt, ettől egy csapásra zajosan törvénytisztelővé válna. Zúgna a „diktátorok, hazaárulók”, és senki nem tud kormányozni, ha az ablaka alatt üvöltenek.

De még egy ilyen sovány kis győzelem esélyei is csekélyek. Józan ésszel ugyan elképzelhetetlen, hogy a többség még egyszer erre a kormányra, erre a politikára szavazzon, de józan ésszel az is elképzelhetetlen, hogy a Fidesz fair választáson megkockáztassa a vereséget. A demokratikus rendszernek még nincs minden eleme elhordva, és ehhez szükségük van még egy kormányzati ciklusra. Máskülönben nagy nemzeti programjukat, amely írni-olvasni alig tudó köz- és szakmunkások százezrein alapulna, és legalább két évtizedre szólna, a győztesek biztosan felszámolnák. Emellett attól is okkal tarthatnak a párt vezetői, hogy intézkedéseik közül csak kevés állná ki a visszaállított jogállam próbáját. Muszáj tehát megakadályozniuk, hogy új miniszterelnöke lehessen az országnak. Erre szolgál a regisztráció is, semmi másra, a mellette felhozott érvek egytől egyig hamisak. Újabb torlasz, amelyet azért emelnek, hogy minél kevesebben jussanak el a szavazófülkéig. De egészen biztosan nem ez volt az utolsó manipuláció a választások vagy bármi más befolyásolására. Ez a rezsim manipuláció nélkül egyszerűen nem életképes. Ezért is erre fordítja a legtöbb időt, pénzt, energiát. Orbán Viktor azt akarja, hogy az ő fejével gondolkodjunk, az ő szemével lássuk a világot. Új és új meséket tálal fel arról, hogy miért rossz az, amiről tudjuk, hogy jó, ezért lett Európa, amely sokunk számára ma is az ígéret földje, az ő tálalásában meddőhányó. Pedig dehogy haragszik ő Európára. Ránk haragszik, magyarokra, mert úgy érzi, nem szeretjük őt eléggé. Amikor hirdetésben követel tiszteletet a magyaroknak, azt is magának követeli. De ez az ő harca, nem a mienk, tőlünk nem erre kért és nem erre kapott felhatalmazást. Egy miniszterelnöknek sok mindenre van lehetősége, de bármire még kilenctizeddel sem lenne. Ugyan mit is tisztelhetnénk benne? Talán azt, hogy egy keresztény kormány fejeként kiszorítja az életet a legelesettebbekből? Hogy százezernyi mozgássérült létbizonytalanságba zuhant, mert megfelezték, harmadolták a juttatásaikat? Azért tiszteljük, mert Felcsútra, az új magyar feudalizmus központjába luxusra és magánzsebekbe ömlenek a milliárdok, miközben az állam keservesen élő embereket felszínen tartó alapítványoktól vonta meg a pénzt? Vagy, mert jó barátjának, a házelnöknek havi háromszázezerrel nőtt a „közlekedési hozzájárulása”, holott mindenhova viszik, mint egy maharadzsát? Tiszteljük azért, mert Magyarországon átlagosan tizennyolc hónap, amíg egy ember munkát talál, de a szeretet kormánya három hónapra vitte le a munkanélküli-segélyt? Vagy, mert új államának egyenruhásai: rendőrök, ellenőrök, köztérfelügyelők, bevételre vadászó önkormányzati járőrök semmi kis vétségekért, sokszor kitaláltakért, tízezrekre büntetnek minket? Egy ilyen büntetés, és sok család azon a héten már nem eszik. Magyarországon minden leáll, rohad, csak az állami büntetésipar virágzik. Milyen ország az ilyen?

Mégsem egyedül Orbán Viktor tehet mindenről. Ő nem egy kisiklás, balszerencse, hanem az elmúlt húsz év eredménye – önmagunk tükörképe. Hogy mondjam tapintatosan, hogy senkinek se kelljen magára vennie? Talán így: nélkülünk ő sem lehetne. Mózesnek van egy megvilágosító, örökre modern észrevétele. Amikor a törvénytáblákkal visszatér Istentől, látja az aranyborjú körül táncoló embereket. Ekkor ezt kérdezi az őt távollétében helyettesítő bátyjától, Árontól: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket? Szóval a nép is vétkezhet, nem csak a vezetői. És mi? Mi mit tettünk Orbán Viktorral, hogy most a rabságba vetésünk bűnét készül elkövetni ellenünk? Megbíztunk benne. Olyan feladatot bíztunk rá, amelyre nem alkalmas. Emlékezzünk vissza. Nyolc hosszú éven át láttuk őt az ellenzék vezetőjeként; láttuk a hónapról hónapra felhergelt tömegeket, az ultimátumokat, vekkereket, a zászlókat, amelyek már akkor sem a szabadságunkért lobogtak, láttuk, hogy mindent ellenez és mindennek az ellenkezőjét is, hallottuk az egyre erőszakosabbá váló nyelvet, a nyomában járó züllést, leépülést, láttuk a földet csapkodó fekete bakancsokat, a feldúlt budapesti utcákat, a roma gyerekekre vadászó puskás gyilkosokat – mindent láttunk, és mégis, hogy ennek vége legyen, visszahoztuk őt a hatalomba, ráadásul teljhatalommal. Éppen őt. Pedig tudtuk, hogy a miniszteri autókon kívül akkor már évek óta minden a jobboldalé, az övé volt, kulcsemberek őt szolgálták. Már ellenzékben is azt csinált, amit akart, és már akkor sem riadt vissza semmitől. Máig bennem él diadalmas arca, amint a törvény fölé helyezve magát, a Kossuth téri kordont – a jogrendet: a Rendet bontja. Akkor még csak az addigra megfélemlített kormány bizonyult tehetetlennek a demokráciára támadó fideszes képviselőkkel szemben, most viszont már az egész megfélemlített ország.

De ez az ország mi vagyunk, tőlünk lett olyan hely, amilyennek most látjuk. Ha Mózes jó volt Istennek, akkor mi is hallgassunk rá, s bajaiért a nép okolja végre saját magát is. Például azért, hogy engedte lerombolni a demokrácia védvárait, s hogy néhány emberen kívül mindenki, akinek jogainkat hivatalból kellene védenie, elhallgatott vagy átállt. Ők nem mi vagyunk? És a volt köztársasági elnök, az, aki annyira ért a joghoz? Ő éppen egy nemzeti ünnepen, amikor minden szem rátapadt, akkor nem fogott kezet egy baloldalival. Ez az elmaradt apró mozdulat akkor, ott hangosabb volt tucatnyi uszító beszédnél. Államelnöki presztízse révén lehetett volna ő a mérték, a józan minta a traumáitól elszakadni képtelen, örökké sértett hazai jobboldal számára. Lehetett volna híd a két oldal között, s talán százéves viszályt terelhetett volna új mederbe. Azonban meg se próbálta, helyette a legmélyebb sebbe vágott – ásta tovább ő is a nemzeti gyűlölködés árkát. Ő talán nem egy közülünk? És azok a politikusok, akik azzal a kutyakomédiával mindkét oldalon lehetővé tették a megválasztását? Őket nem a magyar élet oktatta, nevelte? Akárcsak az elnök utódját, aki háromszáz odafirkantott aláírásával milliónyi honfitársa életét nehezítette meg. Nem is érdekelte, miket ír alá! És az ő utódja, aki jogaink korlátozásának törvényi kidolgozásával váltotta meg belépőjét a Sándor-palotába? Ma mégis ő a legnépszerűbb politikus. Soroljam tovább?

Lám, mennyire nyugodt most a szakszervezeti vezető, aki oly nagy kedvvel szervezte a gördülősztrájkokat. Ma a hatalom zsebében csücsül, ahelyett, hogy a Bunkócskát énekelné a Hősök terén. Ő nem mi vagyunk? Együtt a jogaik jó részétől megfosztott vasutasokkal, akik nem bánják, hogy hatalompárti szakszervezeti vezetőjük van. Akikből pár forintért elszállt a szolidaritás az egész, egyre nehezebben élő, sakkban tartott, fenyegetett munkástársadalom iránt. Na és a hatalmas jobboldali médiabirodalom? Talán ők valamennyien: újságírók, riporterek, műsorvezetők, szerkesztők hisznek ebben a kurzusban, egy gúzsba kötött, reményvesztett roncsország víziójában? Csak nem mind eltart valakit, merthogy ez a szokásos kifogás? Miért nem lép ki szinte senki ezekből az ötvenes éveket idéző hazugsággyárakból? Pedig nélkülük nem létezhetne ez a rendszer, mégis segítik fennmaradását. Nem vakhit, még annál is rosszabb: öröklött alkalmazkodás és megalkuvás, amit csinálnak. És a közszolgálati meg a két nagy kereskedelmi televízió? Az ott dolgozók miért nem tartják hazafias és szakmai kötelességüknek hűen beszámolni az ország dolgairól? Miféle cinizmus, erkölcsi rend nyomós indok (letartóztatás, börtön, idegen megszállás veszélye) nélkül szinte teljesen mellőzni a közügyeket? Mesebeszéd, hogy nem tehetnek mást; akár a többiek, ők is saját magukat szállták meg, ők is az önfeladást konzerválják, mert valójában csak abban jártasak. Vajon a demokráciának ezek a dezertőrei nem mind mi vagyunk? De talán van rá valami magyarázatféle. Egy világméretű vizsgálatban a külföldiek nagy többsége a becsületet nevezte meg a vezetők legfontosabb tulajdonságának, míg a magyarok közül senki. Mindenféle tulajdonságot említettek, de a becsületre egyik sem gondolt. Ez nekem apró, mégis sokatmondó látleletnek tűnik.

Ijesztő, hogy már megint mibe rohan az ország, ijesztő a magyar társadalomban túltengő önfelszámoló ösztön. Hogy azért ez túlzás? Na és hinni Nagy-Magyarország irreális álmában, egy bevégzett történelmi esemény megfordíthatóságában vajon egészséges jövőkép vagy neurotikus ragaszkodás a gyászhoz, az örök vesztes pozíciójához? És vajon náci jellegű atrocitásokat bírói úton szinte soha nem megtorolni, tömeggyilkosok utódai ellen nem foggal-körömmel védekezni abban az országban, amelyik ebbe egyszer már belehalt, az micsoda? Joghézag, és akkor nem is olyan nagy a baj? Szavazatmaximálás, amellyel a magyar politika összes becstelenségére húsz éve ráütik az „ocsmány, de célszerű” pecsétet? Nem inkább az egész nemzetre végzetes amoralitás, kollektív öngyilkossági kísérlet? Hát hogyan lehetne hazugsággal gyógyítani a bajt?! Tévednék, és szó sincs nemzeti önsorsrontásról, mi egyszerűen csak mindig áldozatok vagyunk? Kétlem.

Minden ember a saját tudatát másolja, teremti újra és újra, ezt látjuk az egész félrecsúszott XX. századunkban és most hasonlóképp félrecsúszott demokráciánkban is. Mitől, ha nem ettől olyan aktuálisak Széchenyi hazaostorozó szövegei is, mintha ma írta volna őket? Másfél évszázad telt el azóta, a világtörténelem fele, és a mobiltelefonon kívül itt semmi nem változott. Ady is megírhatná ugyanazokat a cikkeket. És most ismét a jobboldal kezében van minden. Az övék minden pénz, pozíció, média, gazdaság, polgármester, falu, város, esély, lehetőség, de ők továbbra is régi kényszerképzeteik foglyai. A saját szemükben maradtak üldözöttek, meg nem értettek, nekik Magyarország ma is a sors mártírja. Elégedettség helyett, hogy övék az ország, tart tovább a sérelmi politizálás. A lapjaik most is lázítanak, izgatnak, embertelenek, az alapszókincsük száz éve nem változott: gyökértelenség, idegenség, kommunista, nemzetárulás, zsidó, magyarellenes erők... Képtelenek kibékülni az idővel, a világgal, a történelemmel.

A magyar provincializmus, mint egy mindent túlélő őslény, át- meg átszövi életünket. Még a régóta külföldön élő magyarok közül is sokan a génjeikben hordozzák. Élvezik mindazt a jót, amit új hazájukban az amerikai, német, svéd liberális életmodell csak nyújthat, de bennünket csupa hazaszeretetből nyomnának vissza az örökös kudarcba. Tudják, hogy az ő nyugdíjuk mitől olyan magas, de éltetik Orbánt, amiért tőlünk ugyanazt elvette. Tudják, hogy jólétük egyik záloga a politikát ellenőrizni képes sajtó, mégis azt állítják, hogy ugyanaz a sajtó megvehető, és pénzért terjeszt rágalmakat Magyarországról. Ez tényleg lenyűgöző! Az emlékeikben őrzött negatívumok képesek felülírni saját pozitív élettapasztalataikat. De amíg ezek a mélyen futó magyar lelki realitások, addig itt halva születik minden terv és reform. Ha ez a kollektív neurózis enyhületlenül képes volt túlélni négy évtizedet, hogy aztán a rendszerváltáskor mint egy jégbe fagyott hulla kiolvadjon, akkor hiábavaló a reménykedés. És ezen baloldali vezető biztosan nem változtathat. Bajnai Gordon visszatérése jó hír, higgadt személyisége, kompetens kormányzása emléke nagy értéke az ellenzéknek, de amíg Magyarországon a valóságérzékelés tömegesen ennyire torz, addig zátonyra fog futni minden jobbító szándék. Addig az egész ország újra és újra Döblingben végzi.

Talán el kellene békében válnunk egymástól. Ez itt két ország. Egy nyelv, de két életfelfogás és világszemlélet. Az egyik Magyarországon élhetnének azok, akiket jobban érdekel hazájuk minősége, mint a mérete, akiknek a jövő fontosabb a múltnál, akiknek Európa lehetőség és nem fogság, akik szerint nem helyes embereket gázkamrában megfojtani, akik nem bánnak a világgal együtt haladni, és képesek vele együtt maguk is jobbá válni, akik – a miniszterelnökkel ellentétben – nem a hatvannyolcasokat tartják „eltévelyedettnek”, hanem a kilencvennyolcasokat, akik a törvényt többre becsülik a tekintélynél, a technikai haladást a síroknál, akik Kertész Imrét nagy magyar írónak tartják, és a keresztnevét soha nem tennék előre, akik nem akarják, hogy mások mondják meg nekik, az ő családjuk család-e, akik miatt nem kell a melegeknek zárt útvonalon vonulniuk, akik gyereknemzés közben nem az államra gondolnak, akiket a gondolat köt egymáshoz, nem a vér – egyszóval, mindezek élhetnének az egyik Magyarországon, a többiek meg, akik homlokegyenest mást tartanak a helyes életről, a másikon.

Kár, hogy nem lehet ezt megcsinálni, kár, hogy nem lehet együtt élni. Így most Magyarország a szabadság által kínált lehetőségeitől messze elmaradva vegetál. A jogrend romokban, a multikon kívüli magyar gazdaság silány, nincs innováció, fejlesztés, növekedés, beruházás, nincs hitel (ha Széchenyi ezt tudná!), nincs hozzáadott érték, az életszínvonal rohamosan csökken, de az oktatás fog bennünket végképp a semmibe, az elavult tudású és erkölcsű, versenyképtelen nemzetek közé taszítani. És onnan nagyon sokáig nem lesz visszatérés. Idegen nyelv, kreativitás, kultúra, önállóság, fantázia helyett sok tornaóra az ismét fentről rángatott iskolákban. És ha ez tetszik a jobboldali érzelmű szülőknek és tanároknak, hát annál rosszabb az országnak. Tíz év, és mi leszünk Európa új törökjei: felszolgálók, taxisok, kukások, csupán azért, mert fiatalok tízezrei előtt bezárták az egyetemek kapuit, mert a mi országunkban nem a gyerekeink, hanem a miniszterelnökünk igényeihez igazították az iskolákat. A világ helyett a kizökkenthetetlen magyar provincializmushoz.

Hűvös, közönyös számok, grafikonok mutatják alkalmatlanságunkat az előrejutásra: mindenféle testi, lelki ártalomban, szellemi tunyaságban, amely tönkretehet egy embert, lehúzhat egy országot, a fekete rangsor elején vagyunk. És ha nem élnénk fél évszázada hitelből, már rég sokkal mélyebbre zuhantunk volna – oda, ahova a modorunk, ember és ember közötti viszonyunk, munkaetikánk, önfelmentő, bénító panaszkultúránk alapján tartozunk. Fiatalon halunk meg, úgy öltözködünk, mint a trógerek, vonattal Csopakról Budapestre tovább tart az út, mint száz éve. Rossz minőségű az életünk, és akkor is az volt, amikor több pénzünk volt.

Oktatásban is, gazdaságban is sikeres modellek közül választhatna a kormány, lenne közöttük hazai földbe is átültethető, sajátosságainkhoz illeszthető, de mivel mindegyik alapja a szabadság, egyik sem kell neki. Pedig Orbán Viktornak lett volna a legtöbb esélye rá, hogy a jobboldali kollektív tudatot – haladásunk legfőbb, bár nem egyetlen gátját – kiszabadítsa saját börtönéből. Ő azt ad be híveinek, amit akar, de épp ezért, a kedvéért azok talán még ki is józanodnának, és Horthy-szobrok helyett kutatóközpontokat avatnának. De hát ő maga is jobban szeret a Turul alatt zagyválni. Így most mindazok, akik elmennek, feladják, nemcsak az ő rendszerét hagyják itt, hanem ezt az egész ránk száradt kilátástalanságot is.

Konfliktusaink mindazonáltal nem szükségszerűen örökök, de meghaladásukra kevés a remény. Kellene hozzá újabb tizenöt-húsz év, az előző húszhoz képest teljesen más, de ez alighanem sokkal több, mint amennyit a magyar társadalom elviselne. Pedig számos országnak sikerült kinőnie belső viszályait, ártalmas mániáit, és a nulláról magasra jutnia. Nincs csodarecept, csak őszinteség a beszédben és józanság a tervezésben: minden más megtanulható, megvásárolható. Nem három Marshall-segélynyi ingyenpénzt elherdálni, és kevélyen az adományozót gyalázni. Nem a fél országot ledíszburkolni, aztán a csinos főtéren munkanélküli-segélyt osztani. Egyszóval kultúraváltás.

Csakhogy nincs olyan kormányunk, amely ezt vállalná, nincs, amelyik ezt folytatná, és nincs olyan társadalmunk, amely ezt elfogadná. Ezek nélkül viszont Magyarországon soha nem lesz jó élet. Az Orbán-korszaknak, így vagy úgy, egyszer vége lesz, de ami lehetővé tette, az marad. És akkor kezdődik minden elölről – más néven, ugyanaz."
tölgy 2012.11.16 11:37:30
@Leskelődő: igen, Mózes teokratikus nemdemokráciája és a hatalommegosztás...
Mózes vezetőt ma teokratikus-nacionalista zsarnoknak nevezné a felvilágosult.
Delphoi jósda XXIII. 2012.10.14 15:52:51
tölgy 2012.11.02 17:44:30
@Bell & Sebastian: kissé félreérti. Nem a civilek elleni támadás a téma, ilyen alapon sosem voltak civilek. A háború mindig érintette a civileket. A kérdés a személyes erőszak (nem, rablás).

@jose maria padilla:
Van az a történelem nevű izé, sok könyvet el kell hozzá olvasni, és akkor sem ismerheti teljesen. Na most, ha egy általános kijelentést tesz, akkor illik megpróbálni példákkal igazolni. Mondjuk hivatkozhat ilyen-olyan háborúkra, ahol sorozott tömegek voltak. Én kettőt mondtam, a napóleoni kor és az I. vh.-t, egyikben sem tudunk civilek elleni olyan erőszakoskodásról, amit az oroszok végeztek itt. (Pedig Napóleon még rekvirált).
Könnyű magának, az emberi ügyek ismeret nélkül bármit mondhat és holnap az ellenkezőjét. Nem a TGM a cimbije?

Az a gyanúm örmi, sem maga, sem semmilyen rokona nem volt katona semmilyen formában, onnan ez a szadeszes "civil" ellenszenv, pontosabban önfelmentés, mivel elsunnyogta/nem bírta volna elviselni a katonai szolgálatot. Vette az orvosi igazolást hozzá vagy valamelyik haver haverjának a papája adta?
tölgy 2012.11.02 21:34:59
@atlantisotetseg: T. Atlanti Sötétség,

mindezeket nyugodtan tartsa emlékezetben.
Azonban ezek tudatos politikai vagy stratégiai döntések voltak (pl. a terrorbombázás), vagy nem szándékolt következmények (éhezés a háború után), de nem egyén egyénnel szemben elkövetett erőszakos tettei - rablás, nemi erőszak - amik korábbi korokban a zsoldosoknál előfordultak és még inkább a vallás- és polgárháborúkban.
Ezek a bombázások, hadifoglyok átadása a szovjeteknek, stb. racionális, kalkulált döntések voltak, sine ira et studio.
Mondhatja, hogy az áldozatok szempontjából mindegy miért ölik meg. DE nem ez volt a kérdés, hanem a katona szükségszerű elállatiasodása.
tölgy 2012.11.02 23:49:42
@atlantisotetseg: "Schluss."
Nem szeretném megsérteni, de akkor aki gazdálkodik, pénzzel bánik, az is csak a haszonra tör minden egyéb megfontolás nélkül?
Kérem, ne legyen ilyen egyszerű. Az élet sem az.

isme.tamu.edu/

www.usma.edu/scpme/SitePages/Home.aspx

"Sine ira et studio" - nem vicc, a háború stratégia, tervezés, jó régóta. Nem haragból dobták le az atomot. Ez - még egyszer - nem kisebbíti az áldozat szenvedését, nem csökkenti a cselekvő felelősségét, de nem is ezekről van szó, hanem a "katona állatiasságáról". Az atommal kapcsolatos döntés hűvös számítás eredménye és nem indulatoké volt.
A XX. században Európában sorra születtek katonai BTK-k és bíróságok. Tiltották a fosztogatást, még a halottakét is, a nemi erőszakot is - ezeket a sorozott hadseregek nem szokták Európában bátorítani.
Hartland Orbán-váltók figyelmébe 2012.10.25 19:06:37
A mai vendégposztban a Bölcs Boldi Bácsi ad az ellenzéknek néhány tanácsot:*Kedves Orbán-váltók!Látom, szeretnétek elszámoltatni a Jó Pásztort. Nagyon helyes: megbízatásának lejártával mindenkinek el kell számolnia, különösen annak, akiről ordít, hogy nem akar. Az…..
tölgy 2012.10.25 23:20:49
Delphoi jósda XXII. 2012.10.01 16:58:59
tölgy 2012.10.16 20:09:55
@osborne: kérem szépen elegem van az index IMF-ellenes uszításából!
AZ IMF támogatja az unorthodox gazdaságpolitikát, azt, hogy ne a polgárok fizessék meg a bankok sarát.
Legalábbis Izlandon:

"Just as Iceland’s financial crisis stands out in terms of its sheer scale, so does its unconventional path to recovery. “Iceland zigged when all the conventional wisdom was that it should zag,” Nobel Prize winner and New York Times columnist Paul Krugman said at a conference in Reykjavik, aimed at distilling the lessons of the crisis and discussing the challenges ahead.

And despite warnings that economic Armageddon would follow Iceland’s decision not to accept liability for the losses of private banks, credit default swaps on sovereign debt are now much lower in Iceland than in Ireland, where the state assumed full responsibility for bank losses, he said.

Another Nobel Prize winner in economics, Professor Joseph Stiglitz of Columbia University, also endorsed Iceland’s policy response. “What Iceland did was right. It would have been wrong to burden future generations with the mistakes of the financial system,” he said in pre-recorded remarks screened at the conference.

Other speakers who strongly supported Iceland’s decision not to bail out the banks included MIT professor and former IMF chief economist Simon Johnson, who also warned that the world’s financial system remains “a big house of cards.”

Lessons for the IMF

What, then, should the IMF take away from its cooperation with Iceland? The Fund learned three main lessons, Shafik said.

•When countries have a clear strategy in mind, as was the case in Iceland, it becomes much easier for the IMF to engage and provide policy support and advice.

•There are clear advantages to having a heterodox toolkit―more tools are better than fewer.

•Iceland set an example by managing to preserve, and even strengthen, its welfare state during the crisis."

www.imf.org/external/pubs/ft/survey/so/2011/car110311a.htm
tölgy 2012.10.17 10:27:32
@Lavrentyij Pavlovics Berija: Skóciában meg még rosszabb a helyzet.
A Texas beauty viszont létezik, láttam.
tölgy 2012.10.17 14:37:01
@elGabor: "Only the successful former economics minister Lajos Bokros, an ECR ally whom I introduced to readers a while ago, speaks for mainstream conservatism."

Ez a David vélhetően megrendelésre írt, azóta is keresné a térképen Hunniát, ha nagyon izgatná, kik azok, mik azok, hol élnek.

@S=klogW: maga tán a feleségem, hogy magyarázatot követel?
Egyébként, az egykulcsos az igazságos.

Chivas ügyben engedje meg, hogy kiigazítsam: olyat inkább ne igyon, amire az van írva blended and bottled. Az annyit jelent magyarul: Pancsolt. Olyat igyon, ami "single malt", az az első főzet. A második főzetet a lepárlók eladják a Ballantinesnak, Johny Walkernek és Chivasnak, meg a hasonlóknak, akik keverik, kavarják és töredék áron eladják.
Delphoi jósda XXI. 2012.09.16 14:09:21
..
tölgy 2012.10.01 09:47:01
@ArmaGedeon: nem tudom ki találta ki, de hogy Kádár alatt alkalmazták (azt is jelenti, hogy nyilvántartották a hovatartozást) azt első kézből tudom, az alkalmazótól.
tölgy 2012.10.01 12:26:21
@Google: Olyasmi lesz a mozgalom neve, hogy: "Hagyják Portikot és Vizoviczky profitot termelni!"
tölgy 2012.10.01 16:40:05
@osborne: hogy áll a debreceni stadion és villamos ügye? Talán valami fennakadás van a számlák befogadásában?
Delphoi jósda XX. 2012.08.28 11:22:58
tölgy 2012.09.15 15:11:14
@S=klogW: az általam ismert vállalkozó egy betonkeverővel kezdte 91-ben, és mindig magyar munkásai voltak.

De egy másik ismerős kifejezetten virágzik, kizárólag lakóházakat épít, és most is tele van munkával. Igaz, ő is sváb by origin, mint az előbb említett.

Nem lehet, hogy korábban minden fakezű építési vállalkozó lett?

(Az építőipart a politika tette korrupttá? Maga se nagyon építkezett.)
tölgy 2012.09.15 15:59:34
@bbjnick: ne hízelegjék! Anélkül is spanolhatunk.

@S=klogW: az első emberem toronydarús.
tölgy 2012.09.15 23:04:02
@Bell & Sebastian: @bbjnick:
Nem értem mivel vitatkoznak.
Kell a politikai kapcsolat az építőiparban bizonyos méret felett? Ki tagadta?
Ha így van, akkor aki vállalkozik, az szerezzen a politikában cimbiket.

Több ismerősöm is beszállt a reklámiparba a 90-es évek elején. Mindegyiknek a fél életét éttermekben és bárokban, partikon kellett eltöltenie. Az meg egy olyan szakma.
Hartland Íme az IMF titkos feltételei 2012.09.07 14:07:24
A nyári szünetben hallgatásba burkolózott a blog, de most elő kell állnom az igazsággal. Július óta birtokomban vannak az IMF-nek a magyar kormánnyal szembeni titkos feltételei. Pár nappal a tárgyalások után egy névtelen levelet kaptam, a feladó pedig csak annyit árult el…..
tölgy 2012.09.15 10:42:48
Delphoi jósda XIX. 2012.07.31 11:06:39
tölgy 2012.08.25 19:56:58
@Holger Hartland: nem nagyon vágom, hogy miért jön folyton Ablonczyval, de most legalább megnéztem, és már sejtem, hogy mire ment el a Habsburg Intézet píze:
hungarianpublications.org/publications

Kösz, hogy elküldöz ide és oda, de az én műfajom a könyvtár. De azért javaslom, olvassa a 18 előtti tót és horvát nemzeti mozgalmak mainstream történetét.

Gondolja, ha nem "érzik jól magukat" valakik, akkor államok bomlanak fel? Akkor az egész keleti tábor népei "jól érezték" magukat, azért volt itt szovjet megszállás és 89-ben elkezdték rosszul érezni magukat?
Képzelje el, hogy egyszer csak nem lesz mainstream a vox populi vox Dei, akkor is a népmozgalmak lesznek mindenek _tudományos_ magyarázatai és morális igazolásai? Jó, nem hiszem,hogy ezzel a kellemetlen helyzettel szembe kell néznie még egy ideig.
tölgy 2012.08.26 10:16:50
@Holger Hartland: a passzív és aktív ellenállás gyerekkori neve restség, engedetlenség és lázadás. Nincs benne semmi új, pont az ember ilyen természete miatt kell a nyakába nehéz járom "állam" néven.

Azonban ahhoz képest, hogy mainstream történészekhez és levéltárakba küldöz, igen határozottan fogalmaz a "nem érzik jól" magukat jelentősége terén. Csak nem politikatudós? Ha az, biztosan nem mainstream. Mert csak a populáris libdem gondolkodás feltételezi, hogy a politikai rendet lehet és kell az alattvalók szubjektív érzéseire (jól érzik-e magukat vagy sem) alapozni. Ez a politikai hedonizmus (vagy epikureizmus) biztosan nem mainstream még a libdem elit gondolkodásban sem: gondoljon Rawlsra.

(A búrokkal és szovjetekkel kapcsolatos nyelvi játékai nem komolyak, bocs.)

Aki egyben akarta volna tartani a Monarchiát, az nem ad fegyvert és lőszert a cseheknek, szerbeknek, románoknak, sem semmit. Ilyen egyszerű. És akkor száz román minden héten összejöhetett volna a gyulafehérvári tiszti kaszinóban bejelenteni valamit, amíg a csősz haza nem zavarja az egész bagázst.
tölgy 2012.08.27 15:29:53
@Holger Hartland: ezt a violence-szes mondatot a "The very best of Ozora chill out" cd borítóján olvashatta.
Ha így van, ahogy az idézetmondás tartja, akkor nem voltak szakértők antanték sem, hiszen Mo-t megszállták a román-szerb-francúz-cseh csapatok, némi violence-et alkalmazva.
De Mózes vagy Jézus is buktak, nem csak az elmúlt 5000 év politikusai. Mózes a saját zsidót kaszabolta le az aranybornyú miatt és akiket megkímélt azok kapták meg a második körben Isten törvényeit. Jézus pedig ugyi a kufárokkal szemben nem a kommunikatív racionalitást, hanem az ostort alkalmazta.

Csurka drámájában nem az a kérdés, hogy vacak-e. Vacak drámák nem kavarnak ilyen vitákat. Inkább az lesz az érdekes, hogy a művészi szabadság nevében mindenféle, másokat sértő izéket (címer körül maszturbáló angyalok, Nitsch vérbe-hugyba állított keresztje) védő és roppan vitakész, magas intellektusú polgártársak milyen érveket találnak, amik alapján a nem kicsit antiklerikális Tratuffe színpadon tartható, de ez a Csurka darab nem.
Azt hiszem, nem lesznek érvek, csak egy lófej, amit egy transzatlanti járat hoz el OVinak, merthogy azok sem szakértők.
Delphoi jósda XVIII. 2012.07.04 10:17:00
tölgy 2012.07.28 00:02:59
@VI. Béla: azt hiszem ma nem illik azt mondani, hogy aki nem fogadja el Jézust, az megy a levesbe.

Tudtommal egy keresztény állam van ( a nagyobbak közül), a Fülöp-szigetek, hát ők nem virítanak nagyon.
tölgy 2012.07.28 16:22:49
@VI. Béla: a konzerv hagyomány Swifttől és Burke-től máig abban folytonos, hogy élvezettel megy szembe a mainstream megmondó értelmisik nyelvével.
tölgy 2012.07.29 13:06:31
@bbjnick: maga retorikai túlzásai már galamusba illők. A barátkozásuk közös alapja lehet Illyés, a komcsi.
Hartland Elég volt a köcsögparádéból 2012.07.10 16:08:00
Vasárnap ismét köcsögparádé volt Budapesten. Szerencsétlen, beteg lelkű, ferde hajlamú emberek vonultak az utcára, hogy szemérmetlenül kérkedjenek másságukkal és megbotránkoztassák a tisztességes polgárokat. Az még a legkisebb baj, hogy ottlétükkel akadályozták a forgalmat,…..
tölgy 2012.07.10 23:35:40
@Holger Hartland: "ti mind egyéniségek vagytok!"
Delphoi jósda XVII. 2012.06.07 22:37:00
Δελφικός ύμνος στον Απόλλωνα  ..
tölgy 2012.06.19 00:11:19
@Holger Hartland: és a stílus- és lélekelemzés hol marad?
Málnási nik megszűnt, a boldog utókor elemezheti.
tölgy 2012.07.02 18:53:32
@Holger Hartland: lelkiismeretes elnökök elolvassák az írásbeliket. Főleg az saját szakukban írtakat.

Az OH-t és az egykori OM háttérintézményeit nem cserélte le Rózsa - ez a felelőssége. Ebből lett volna balhé, de nem akart. Rendes konzerv kritikusok ezért bírálták volna és a libi ügyek miatt.
tölgy 2012.07.04 08:25:48
@Sebastian Knight: csak formai és nem tartalmi az AB kifogása. Ha akarják, ősszel törvényben írják le.
Mandiner blog Budapest testvérvárosa, Szász Jenő – Ilyen ország pedig nincs CCCXXXVIII. 2012.06.04 14:31:00
  Budapest testvérvárosi kapcsolat létesítését kezdeményezi Székelyudvarhellyel – jelentette be Tarlós István főpolgármester. A kezdeményezés már önmagában is felvet bizonyos súlycsoportbeli kérdéseket (ha már Székelyföld, akkor Marosvásárhely, ha már…..
tölgy 2012.06.04 21:54:06
@Nagyzee:

"az anyaország támogatja erdélyben a politikailag is hozzá közelálló magyar jelöltet egy gesztussal"

megtenné, hogy elolvassa, amit írok, ha már... felhívnám a figyelmét a "politikailag is" részre.

ha így sem megy: nem.
Delphoi jósda XVI. 2012.05.24 17:17:00
tölgy 2012.06.04 18:03:07
@jose maria padilla: nem haragszom örmi.
tölgy 2012.06.04 20:34:29
tölgy 2012.06.04 21:34:34
Mandiner blog A nyáj és a vándor (Aristo) – Mi a jobb? XXI. 2012.06.01 07:01:00
Caspar David Friedrich: Mann und Frau den Mond betrachtend   A magyar jobboldalt elemző Mi a jobb? sorozatunkban Aristo (Mandiner) írását olvashatják.     „Lényünk és létünk gyökere az igazság, és az ember csak azért hazudhat, és züllhet le és lehet korrupt, mert bármit…..
tölgy 2012.06.01 23:29:55
@Loxon: a rabszolgasághoz mit szól? És a nem-keresztények mit szóltak?

Azon már gondolkodott, hogy a tradicionalisták ugyanúgy az európai kereszténység kimúlását hirdették, mint a mai ballibbantak?
Delphoi jósda XV. 2012.05.07 17:09:00
tölgy 2012.05.24 13:12:30
@Alfomernok25: mekkora lúzerség!
Szabadon mondott le a szabadságáról vagy kényszerítették is?

@fülöpke: Így irtok ti.
"A megfelelő vizsgálatok lefolytatása után itt is olyant mutatott ki a meglátás, amelyet komolyan meg kell vizsgálni, gyakorlatilag a nyitottság szellemében, az értékek mentén, olvasatomban."
perfetto
tölgy 2012.05.24 13:26:01
@elGabor: nem politikusként, hanem elemzőként (az miért más, mint a politikus? A politikus nem elemez vagy az elemző nem politizál?) megveregeti önmaga vállát: "Utóbb a Bajnai-féle 2009-es konszolidációt a hatalomra jutó Fidesz tette tönkre, annak ellenére, hogy stabil költségvetést vett át Orbán."
>>Amit politikusként jól csináltam, azt elemzőként is el kell ismernem: jól csináltam.<<

Ezért tisztességtelen minden pártpolitika.
tölgy 2012.05.24 14:32:25
Menekülttábor A BOLSEVIK-GÉN 2012.05.01 07:20:00
Megtaláltam a bolsevista mentalitásért felelős gént. Én egyedül találtam meg, senki nem segített, senkitől nem nyúltam le kutatást, kutatási témát, mégis megtaláltam. Persze, nekem is el kellett indulnom valahonnan, de még azt megelőzően erős benyomásnak kellett érnie, amely a…..
tölgy 2012.05.14 17:47:18
@Mr Falafel: ez a csevely valamirónia?
Delphoi jósda XIV. 2012.04.13 16:04:00
 ..
tölgy 2012.05.07 15:04:49
@osborne: ha marad a Fospumpa rémuralma, akkor talán lesz még egy magyar Oscar-díjas is.
tölgy 2012.05.07 15:35:44
@jose maria padilla: tényleg alkotó válságba került?

@Holger Hartland: mi baja van a buzikkal?
tölgy 2012.05.07 15:44:19
@osborne: granny-t olvastam szemüveg nélkül, és kissé megijedtem.
Hartland Épitsük vissza a tizenkilenczedik századot! 2012.05.04 14:00:00
Elege van a boldogtalanságból? Elege van a 21. századból? Elege van abból, hogy mai cinikus korunk már nem hisz a régi szép hazugságokban, hanem helyettük új hazugságokkal tömeti a fejét, de legalább azokban sem hisz? Elege van abból, hogy hiába van autó és internet, ez nem tesz…..
tölgy 2012.05.04 16:50:43
@Holger Hartland: "Szeretne Ön olyan optimista korban élni, amelyről mostani, utólagos tudásával biztos lehet, hogy boldog békeidők néven fogják majd emlegetni?" - poéngyilkolászás, ha elkezdi magyarázni.
Az elit csak utal, aki érti, az meg kacag.
Delphoi jósda XIII. 2012.03.16 15:09:00
tölgy 2012.04.07 16:01:53
@tewton: kéresse át örültéktől a padilla dossziét.
tölgy 2012.04.07 16:29:26
@devuscka: szerintem ez sértés.
tölgy 2012.04.11 14:57:20
@osborne: OVi nyakas kálomista. Mindenképp meg akarják neki tanítani a portai politizálás aranyszabályát: a meghajtott főt nem lehet levágni.
Mandiner blog Hámozni Angliát 2012.04.07 08:01:00
  A vidéki Anglia? Ennek hallatán üde mezőket és ódon falvakat; háromszáz év óta birkák nyírta gyepet és klasszicista villákat; hobbitfejű parasztokat és hóbortos földesurakat képzelhetünk magunk elé. És a képzelet nagyrészt valóságnak bizonyul. Még most, a kétezres…..
tölgy 2012.04.07 15:41:19
@rajcsányi.gellért (ergé):

itáliát azért el ne nelejtsd:)
Mandiner blog Doktor Schmitt, a tehertétel 2012.03.28 08:31:00
  Schmitt Pál egyszerre túl kevés és túl sok köztársasági elnöknek – ezzel a nagyon pontos érveléssel igazolta Kövér László, miért ellenezte olyan makacsul a volt MOB-elnök államfővé választását 2010-ben. Az idő őt igazolta: Schmitt köztársasági…..
tölgy 2012.03.29 18:22:03
@Lavrentyij Pavlovics Berija:

külföldön ródsózni, nagyobb aktivitást kifejteni. ha egy ke külföldön lép fel a mineln-kel szemben, annak azért súlya van. nem beülni feri mellé az operába állami ünnepen. nochdazu nemzetközi felhajtás mellett lemondani. beismerni, hogy szar az alkotmány, ha egy ilyen eset után nem lehet ettől a terrorista ferigyerektől megszabadulni. most ennyi jut eszembe:). vagy tényleg ez a magatartás egyezett meg az alkotmány szellemével? nem. ez az általa gründolt átirat betűjének felelt meg.
Delphoi jósda XII. 2012.02.16 12:13:00
tölgy 2012.03.15 21:18:48
@elGabor: kösz, képeket találta, csak a Parlament elé kivitt történelmi zászlókról nem. Így bbjnick-nek kell hinnem visszavonásig.
tölgy 2012.03.15 21:35:38
@Leskelődő: kösz. BB-nek igaza van, megalkották a pc szabadságharcot.
tölgy 2012.03.16 11:48:37
Delphoi jósda X. 2011.12.28 23:41:00
tölgy 2012.01.19 10:22:23
Ovi ügyes retorikával vonult vissza: meghajlunk az erő előtt, de ezek lényegtelenek ügyek. Az eurokraták nem nekik kedves szerepbe kerültek: egy kis országot kényszerítenek erre-arra.
Illetve: azt akarjátok mondani, hogy a bankelnök ne tegyen esküt a törvényeinkre? 1, ezen múlik a európai boldogság? 2, ez helyes?

A csapos itt közbeszól: a Fospumpát azzal vádolják, hogy autoriter, majd azt követelik, hogy törvényeket és az Alkotmáyt írja át. Akkor elvárják, az EU-agent autokrataként járjon el? Az helyes?
Vagy az eurokraták elfogadják, hogy a magyar OGY hozta a törvényeket, és akkor kettőt tehetnek: nem a Fospumpának kell címezni a követeléseiket, hanem az OGY-nek. Vagy, kívánatosnak tartják egy más összetételű OGY létét, és követelik a magyarországi újabb és újabb választásokat addig, amíg nem megfelelő összetételű az OGY.
tölgy 2012.01.19 10:55:24
"szemét ország" Mo (junk country)- Konrád szerint.

www.nytimes.com/2012/01/19/opinion/hungarys-junk-democracy.html?_r=3&scp=1&sq=konr%C3%A1d&st=cse&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201201

----

@tevevanegypupu: @Google: @Tündér_Lala: ha valaki a magyar képviselők minőségét ezentúl fikázza, ki kell röhögni. Ezek az európai hölgyek-urak felkészületlenek, pártfegyelem szerint olvasták fel a kiosztott szövegeiket.

@jose maria padilla: Ovi marad és nagy politikai stabilizátor lesz mostantól.
tölgy 2012.01.19 11:02:35
@Google: ha azt mondaná valaki, hogy a VV-ben közvetve közpénz van, meglepődne?
Mandiner blog Mi az igazság? I. 2012.01.09 08:01:00
„Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket." (János 8:32)  A kommunizmus bűneit törvénybe foglalni igyekvő szándékot igen nagy kalamajka fogja övezni, illetve övezi már most is. A törvényt ellenzők legtöbbet hangoztatott érve, hogy múltunk…..
tölgy 2012.01.09 09:39:59
@Alfőmérnök: "Tudomány, mint hivatás" - nincs vessző és nem is kell.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása