Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bajazs

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 A képen látható tusnádfürdői panelbeszélgetés éppen mikrofonba szóló moderátora soha nem tartozott a politika élvonalába. Igaz, nem is volt politikus. Nevét leginkább a külpolitika iránt érdeklődő vájtfülűek ismerték. Mégsem túlzás azt mondani, hogy a…..
bajazs 2008.03.25 02:58:32
S bár kissé szégyellem magam önzőségem miatt, de nehéz Csabáról beszélni, hiszen az elmúlt hosszú években, talán több, mint másfél évtizedben nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ez a hosszú idő a „fiatal demokrácia” története is, nemcsak kettőnk kapcsolatáé, de igyekszem most arra koncentrálni, hogy én hogyan láttam Őt, hogyan dolgozott.

Igen, hogyan dolgozott, mert bár magánéletébe is bepillantást engedett, de elsősorban azt láttam, hogy miképpen „vitt rendszert” avagy értelmet az egyébként rendszertelennek tűnő (kül)politikába vagy éppenséggel a (külügy)minisztériumi működésbe.

Tenni akart, cselekedni, hogy ebből a – szavajárása szerint – kurva országból legyen valami. (Sokat káromkodott, de azt inkább olyan Esterházy stílusban.) Magával ragadó volt hivatástudata, pedig sokan outsider-ként tekintettek rá. A „köz” ügyeiben is integritása megkérdőjelezhetetlen volt. Fegyelmezett, elveihez hű, de egyben rugalmas is volt.

Elméleti embernek tartották sokan, bár ezzel szerintem az őt jellemzők saját műveletlenségüket igyekeztek palástolni. A külügyben bebizonyította, hogy képes egy félkatonai szervezetet is rendkívül hatékonyan irányítani. Elveihez hű maradt, mert bár kész elképzelésekkel érkezett, de képes volt ezek megvalósítása érdekében rugalmas lenni. A rendszerváltás által talán legérintetlenebb állapotban hagyott külügyminisztériumban is elfogadtatta magát olyanokkal is, akikről tudta, politikai nézeteik távol állnak egymástól. Nálánál fiatalabbakkal vette főként körbe magát, s elvárta, hogy álláspontját megkérdőjelezzék mindaddig, amíg döntés nem született.

Belegondolni is fájdalmas, hogy mi mindent tehetett volna még a külügyben, ha 2002-ben nem kerül kényszerűségből az Országgyűlés hivatalába. Távozásával kevesen nemcsak egy nehéz természetű barátot veszítettek el. Hiánya „intézményes” is, kétséges, hogy bárki is örökébe léphetne. Bár senki sem pótolhatatlan, az Élet megy tovább, de mindaz amit képviselt és legfőképpen ahogyan, egyedi és utánozhatatlan. Idegileg és fizikailag is megviselte a politika viszonyok alakulása, színvonaltalansága. Legfőképpen annak szervezetlensége. Befolyása csak hiányával lesz igazán érezhető. Sokan azok közül, akik inkább ellenszenvvel viseltettek ellene, most igyekeznek majd barátjaként feltüntetni magukat.

Radikális idealizmusával Csaba talán nem is közibénk való volt, s amennyire én láttam, addig vonult egyre kijjebb a világunkból, amíg előbb ténylegesen, majd véglegesen bele nem zuhant a „minden idők peremén” tátongó szakadékba... Nem is önsorsrontónak tartom, inkább önemésztőnek, akit ki nem élhető jobbító szándékai betegítettek, és öltek meg. De ez a szó se találó, mert noha önmaga volt, aki megrokkant, ami megbetegítette, amit belsővé tett, a körülötte uralkodó rothadás volt, ami ellen nem tudott cselekedni.

Rendszer-essége pedánságából igényességéből is következett. Ennek ellenére rá oly’ jellemző volt szabadságszeretete. Magánéleti kötöttségeket is azért rázott le magáról, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnie. Sokat beszélt arról, hogy „hazamegy” tanítani, de aztán nem ment. Talán úgy gondolta, hogy innen az „alföldi” tájról rendbe lehet tenni a „hegyvidék” sorsát is. Remélem, nem tévedett...