Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Zita Lipták

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Haanchee fut Helyzet? Az nincs. 2017.04.05 14:08:03
Az utóbbi időben kicsit eltűntem, a saját magamról szóló bejegyzések megfogyatkoztak. Nem véletlenül. Nem nagyon történt velem semmi, amit meg lehetett volna osztani, az meg szerintem lóf.szt sem érdekel, hogy egy héten hányszor és mennyit edzem, mert minden futó edz, és a legtöbben többet is, mint…..
  Előre szólok, nem biztos, hogy ez egy motiváló bejegyzés lesz. Hálistennek megtehetem, hiszen ez a blog őszintébb annál, minthogy csak áltlános motivációs szövegeket írjak, meg sablon dumát. Ez a blog az utamról szól, leírva minden gondolatomat, ami én vagyok és én nem csak futó vagyok. Ez több…..
Zita Lipták 2016.10.10 11:44:17
Kedves Zsófi!
Először is őszintén gratulálok a fantasztikus eredményhez! Mikor megláttam az eredménylistában, hogy 12. lettél és három hellyel Szilvi után, hát rendesen leesett az állam.:) Nem azért, mintha nem néztem volna ki belőled, csak....szóval ez hatalmas teljesítmény!
Sejtettem, h a beszámolód nem lesz egy tündérmese, de hogy ennyire sikerül megfogalmaznod a saját gondolataimat is, hát azt nem. Persze én Hozzád képest nagyon le vagyokm maradva, majdnem 45 perccel később értem be, de egész sokáig sikerült tartanom az 5:00-5:20 közötti tempót es közben azon járt az agyam, hogy mi értelme ennek az egésznek, ha baromira nem élvezem. Nekem már ez a tempó - ami persze a Tiédnél jóval lassabb - is olyan fokú koncentrációt, néha megfeszülést és igen, akár fájdalmat is tud jelenteni, aminek nem tudom, van-e bármilyen értelme az én amatőr szintemen. Persze, tudom, h verseny, meg hogy építő dolog a küzdelem, de néha elgondolkodom, h miért nem tudtam megmaradni a kizárólag örömfutás szinten, miért kell a több, a hosszabb, a gyorsabb, az újabb célok....tuti ez vm bekattanás nálunk...biztosan érted, mire célzok.
Egyszer már jó lenne személyesen is beszélgetni kicsit.:) Én a maraton után kemény 3 percet ültem a fűben, aztán rohantam a kocsihoz és vezettem ki egy nagycsaládos szülinapi ebédre, ahol már tudtam, h a gyerekek is rögtön csüngnek majd a nyakamon. Sokszor hiányzik a versenyek vagy nehezebb edzések után a nyugalom, pihenés, feldobom a lábam, meg nyújtok, hengerezek, szóval a regeneráció, ehelyett általában már annak is örülök, ha 5 perc forró zuhany jut egyedül.:) Mégis hálás vagyok a családomért, és köszönöm, h erre Te is ráébresztesz. A blogod által látom, h teljesen más okból, de Neked sem könnyű egyáltalán. Sőt... Őszintén kívánom Neked, hogy hamarosan Rád találjon a nagy szerelem, és a magánéleted is legalább olyan jól alakuljon, mint a futókarriered.:)))
Ahhoz képest, hogy január az év hétfője, ez a hónap kurvajól telt. Bár a végén benyaltam egy jó kis influenza szerű takony-láz-köhögés hármast, ami egy hét ágybanfekvést eredményezett. A terv az volt, hogy heti szinten hozzam a 80 kilit, ami majdnem sikerült, ilyen átlag 75 kili lett egy hét és…..
Zita Lipták 2016.02.03 22:56:53
Szia Zsófi!

Én is ilyen magányos farkas típusú futó voltam mindig is, nem tudom, így alakult, meg én néha valóban kissé antiszocnak tartom magam...de már régebben is szerettem volna írni Neked, h én szívesen futnék Veled, mondjuk terepen nem sok tapasztalatom van még, de nemrég költöztünk a HHH-hez, szóval jobban bele kell jönnöm. Veled egy idős vagyok, mondjuk nekem van két gyerekem, nem csak róluk tudok ám beszélni, de amúgy lehet, h nem bírnál.:))) Na mindegy, majd egyszer lehet személyesen is összefutunk....hahaha.
Egyébként a hónapodhoz gratulálok, külső szemlélőként úgy látom, nagyon jó úton haladsz, és itt most nem is elsősorban a futásra gondolok - szerintem ha nem jön közbe sérûlés, idén biztosan megcsinálod az UB-t -, mert ez alap, hanem emberileg és a magánéletedet tekintve. Persze nem szeretnék bölcselkedni, mert abszolút nem ismerlek, csak kb. másfél éve olvasom a blogot, mégis úgy érzem, h egyre nagyobb belső harmóniát sugárzol kifelé, és ennek hamarosan meglesz az eredménye. Szerintem tök jó, h nem kötsz kompromisszumot a párkapcsolatokban, és úgy egyáltalán elég hasonlóan látjuk a dolgokat ezen a téren (ezzel most még régebbi bejegyzésekre reagálok, bocsi, ha kusza vagyok:)). remélem nem gond, h kicsit eltértem a fő témától, csak ezt már le szerettem volna írni.:) A fogyás-hízás témára reagálva: nem tudom, milyen magas vagy, de az 50 kiló elég kevésnek hangzik számomra. Persze tudom, h a nők örökké elégedetlenek magukkal meg minden, de könyörgöm, Te nagyon csinos vagy, én nem látom, honnan tudnál akár fél kilót fogyni.:))
Z
Zita Lipták 2016.02.08 00:32:45
Szia Zsófi, bocsi, h így megkésve írok. Először is gratulálok, szuper voltál tegnap!:) Én is voltam végül a félmaratonon, láttalak is az eredményhirdetésen. Nekem nagy élmény volt a verseny, persze messze nem futottam olyan jó időt, mint Te, de nem is ez volt a cél. Ahhoz képest, h életem harmadik terepfutása (igen, nem versenynek harmadik, hanem egyáltalán terepen futásnak:)) volt, és eddig mindig nagyon féltem a szintektől, mert totál bénának tartottam magam (persze, hisz nulla edzettségem van ilyen szempontból), plusz szó szerint a rajtot követően rosszul lettem és két percre le kellett feküdnöm a támfalra, miközben a mezőny elszáguldott mellettem, na szóval mindezek ellenére elégedett vagyok az eredményemmel. Ja, az kimaradt, h az általad két hete megélt köhögős-torokfájós-taknyos vírust a nagyobbik csemetém hazahozta az oviból és péntekre már az egesz család kidőlt, én még tartottam magam, mantráztam, h én nem vagyok beteg, pedig már kapart két napja a torkom, szóval egészségileg nem voltam/vagyok most én sem százas. De a verseny,az nagyon tetszett, szerintem jövőre visszamegyek javítani az időmön.:)
Amit a súlyodról írtál, abszolút megèrtem és átérzem, én is hasonlóan vagyok ezzel. Meg végûl is ezt csak Te érzed, mikor jobb a saját bőrödben lenni. Én is sokszor eldöntöm, h megyek erősíteni, meg jógázni, meg többet figyelek a regenerációra, de egyelőre két kicsi gyerek mellett örülök, ha az sm hengerezést sikerül beiktatnom. A Te szinteden már gondolom tud hátráltató tényező lenni egy-két plusz kiló (amit azért én még továbbra sem vélek felfedezni rajtad :)).
Én hétköznap a szigeten szoktam futni, ott talán még tudnám tartani Veled a tempót, átlagban kb. 5:30-as kiliket szoktam futni, de van, h ez több. Most igyekszem rávenni magam a heti egy intervallum edzésre is, tavaly éreztem a hatását a versenyeknél (meg azt is, ha kimaradt :))). Viszont én sajnos csak estefelé tudok menni, mivel még itthon vagyok a kisebbik fiammal, Te viszont ha jól láttam korábban, inkább reggel szoktál járni munka előtt, ugye?
Az előzményeket ismeritek. Túlizgultam a dolgokat, viszont ezáltal normálisan tisztességesen rápihentem a versenyre. Feltöltöttem a vitaminraktáraimat és szerintem a vasraktáraim feltöltésével is jól haladtam. Idén sokkal kevesebb futással a lábamban álltam rajtba. Nem azért…..
Zita Lipták 2015.06.04 09:36:05
Szia Zsófi, én már régóta követem a blogodat és a futós pályafutásodat, csak nem vagyok egy kommentelős típus.:) Nem szeretnék így ismeretlenül beleokoskodni, de érdekes egybeesés, hogy nekem is kb. egy hónapja jött ki életemben először az ITBS, addig azt sem tudtam, van nekem olyanom, hogy IT szalag....:)) (Én nem futok olyan hosszúkat, mint Te, jó pár félmaratonnal a hátam mögött most az októberi maratonra készülök). Nekem egy hosszabb futás kb. 15-dik kilijénél jött ki, szintén jobb térd, utána még elmentem 19-ig hatalmas fájdalmakkal, de bár ne tettem volna, mert valószínűleg könnyebben gyógyulok, ha nem erőltetem túl. Persze mondom, akkor fogalmam sem volt róla, mi lehet ez, a FB-os 2015 km-es csoportban világosított fel vk, hogy ez lehet a probléma. Őszintén le a kalappal előtted, hogy a fájdalom jelentkezése után még ha jól számolom kb. 100 km-t nyomtál le, ez hihetetlen, hogy bírtad ki ezt az elviselhetetlen fájdalmat.
Én voltam gyógytornásznál többször, ami sokat segített, de igazából mikor 2 hét nem futás és pihentetés után kimentem és 3 kilinél megint jött a fájdalom (illetve korábban egy versenyt is fel kellett adnom miatta), akkor döbbentem rá, h ennyi nem elég és tennem kell érte, h javuljon a dolog. Elkezdtem csinálni az erősítő gyakorlatokat (én ezt a sort csinálom végig minden másnap:
running.competitor.com/2015/03/injury-prevention/10-exercises-to-treat-it-band-syndrome_125083), a nyújtásokat és az SM hengerezést kifejezetten IT szalagra, és ezen a héten jutottam el odáig, hogy már tudok futni és tegnap 10 kili alatt sem jött ki. (csak zárójelben, mert ez a blog nem rólam szól, de engem igazán ez a probléma döbbentett rá arra, h tényleg mennyire oda kell figyelni mind a bemelegítésre, mind a nyújtásokra futás után - nekem két 4 év alatti csemetém van, így ezekre már valahogy sosem jutott korábban idő -, valamint eddig valahogy a tornázás is távol állt tőlem, soha nem szerettem sem az edzőtermeket, sem az alakformálós, együtt izzadós női tornaórákat, így ezeket messze el is kerültem az elmúlt 10 évben:)). Futni viszont nagyon szeretek, és ahogy Te is írtad, még jó sokáig szeretnék is, és már látom, h ezt csak úgy lehet, ha a kiegészítő, futást támogató egyéb dolgokra is nagyon odafigyel az ember).
Bár én még nem vagyok ebben olyan tapasztalt, "öreg róka", mint rrroka:), de én picit optimistábban állok a dologhoz, bízom benne, hogy az erősítés, nyújtás, hengerezés, stb. tovább folytatásával, a jövőbeni odafigyeléssel ki tudom majd küszöbölni, h újra megkeserítse az életemet az ITBS. Ez tipikusan egy olyan fájdalom amúgy, ami megtanított hálásnak lennem azért, h egyáltalán futhatok.:)
A Te eseted fényében én nem biztos, h belevágnék a K&H váltóba, de ezt Te úgyis jobban érzed, tudod, mit vállalhatsz be. Nekem 2 hét nem volt elég a regenerációhoz, bár én későn kapcsoltam, Te ne kövesd el ezt a hibát (na, most ez úgy hangzott, mintha nagyon meg szeretném mondani a frankót, pedig nem...:)).
Zárásként pedig én is szeretnék szívből gratulálni a teljesítményedhez, szerintem kétség sem férhet hozzá, hogy lesz még Neked teljes köröd is, de ez nem von le ennek a mostani 170 km-nek az értékéből semmit. Ami nekem most külön nagyon szimpatikus, az a pozitív hozzáállásod, h mennyire nem kudarcnak élted meg idén azt a helyzetet, ez nagyon klassz és igazán jó példával jársz ebben (is) mások előtt.
Bocsi, ha hosszú voltam, kívánok gyors gyógyulást és további sikeres futóidényt Neked! Zita
Zita Lipták 2015.06.06 00:25:29
@DSL: Igen, a Spar az idei célversenyem, remélem sikerül megküzdenem a távval (vagy mondjuk inkább, h a célok a táv teljesítése egy általam már rég kitűzött idő alatt, mert amúgy abban viszonylag biztos vagyok, h le tudnám futni, csak azért egy értékelhető tempót jó lenne menni...).
Nekem egyébként nem fájt a térdem normál tevékenységek, séta,, lépcsőzés, guggolás, gyerkőcök cipelése, stb. során, csak a futásnál jött kii. Ezért is volt nehéz megállapítanom, h mikorra jött rendbe. Te érzed máskor is, mikor nem futsz?
(Érdekes, a jegelést sok helyen ajánlják, de pár cikk szerint meg nem sokat ér, hát nem tudom...Flektor tapaszt én használtam néhányszor, de alapvetően nem vagyok egy gyógyszerezős típus). Egyébként meg sok cikk elolvasása, ill. A gyógytornásszal való konzultálás után én arra jutottam, h szakmai berkekben sem tudnak eleget az ITBS-ről sem a pontos kiváltó okok tekintetében, sem a kezelés, illletve későbbi tünetmegelőzés kapcsán. Szerintem kb. Az egyetlen út, h mindenki kikísérletezi a maga kis megoldás-csomagját, és bízik benne, h rendbejön ill. Később majd megint kezelhető lesz ezen praktikák kombinációjával. :)