Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kittycat318

0 bejegyzést írt és 52 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nagyon sok szempontból különleges Motkány írása, mely nyolc, Münchenben töltött év történetét öleli fel, és tart a mai napig. Érdekes, mert kíméletlenül őszinte (elsősorban önmagával szemben), és érdekes, mert kiderül belőle, sokszor évekig is tarthat, amíg valaki képes megtalálni a helyét, a neki…..
kittycat318 2017.05.08 15:34:26
Kedves Motkány,

köszi az írásod, szinte 100%-ban ugyanígy érzek, mint te :) a vicces az, hogy 1 hónapja már én is Münchenben élek, eddig az utóbbi 3 évben északon voltunk, nemrég költöztünk át. Olyan volt mintha a saját gondolataimat olvasnám, jó érzés tudni, hogy mások is ugyanezt a vívódást élik át munkakereséssel, barátokkal kapcsolatban stb. Viszont ami miatt én örülök hogy Münchenben élünk már, az pont az, hogy innen Magyarország nincs messze, és én pl havonta tervezek hazajárni (igaz haza is kell privát okok miatt), de így az otthoni barátaimmal legalább újra kapcsolatot teremthetek. A város ahol eddig laktunk majdnem 1200 km-re volt a szülővárosomtól, így onnan mi is csak évi 2x jártunk haza, de München nekünk már csak 550km. Emlékszem engem is nyomasztott a barátkozás téma, és a 3 év alatt nem lettek nagy barátságok úgy éreztem, aztán mikor elköltöztünk felismertem, hogy 2-3 ember mégiscsak lett, akiket megszerettem és akikkel tartom a kapcsolatot. Ugyan én nem a szakmámba akartam elhelyezkedni, de pont a végére elértem, hogy normális munkahelyem legyen, hétfőtől péntekig dolgoztam 8tól 4ig, aztán párom munkája közbeszólt, és ennyi volt, áthelyezték Münchenbe szinte egyik napról a másikra, egyik szemem sírt a másik nevetett, közelebb leszek a régi életemhez (család, barátok) mégis mindent fel kell építenem majd újra... :) itt tartok most én is. Szóval fel a fejjel mindenkinek!
kittycat318 2017.05.08 16:01:10
@macamuca [IHUN]: ugyanígy vagyunk mi is... volt szerencsém pár hónapot otthon tölteni idén, (kényszerből), és úgy, hogy nem kellett stresszelnem a munkán, pénzen, nagyon élveztem. Eltöltöttünk pár napot Budapesten, turistaként, és megállapítottam, hogy szerintem sokkal gyönyörűbb mint a német nagyvárosok amikben eddig jártunk (Köln, Bréma, Bonn, Hamburg, Hannover, München..). Ez büszkeséggel töltött el, de tényleg. Páromat is elragadta ez a "dejó lenne itthon élni érzés" , és amíg otthon voltam magával ragadott ez teljesen... elgondolkodtatott, ugyanakkor szembetűnő volt az is, hogy a szülővárosom, ami egy fejlett nyugat Mo-i megyeszékhely lenne, még így is lepukkant, és egyre több elszegényedett embert látni (látványosan többet).. Aztán történtek a dolgok otthon, és rájöttünk, hogy abba a rendszerbe, ami jelenleg otthon van, nem akarunk hazamenni... lehet bármilyen szép, lehet bármilyen jó a saját nyelvünkön beszélni, barátokkal munka után csak beülni valahova, hétvégén a családdal ebédelni és még sorolhatnám, akkor is gyomorforgató ami otthon van :(
kittycat318 2017.05.09 13:05:51
@Herr Géza: Elvesztem, mire gondolsz? Az biztos, hogy mivel innen havonta haza kell járnom, így gyakorlatilag 2 hónap alatt meg is lesz annyi kilométer, mint amit a másik városból fél év alatt hoztam össze, azzal az egyszeri hazamenetellel... én mindenesetre ennek örülök, szerencsére még vannak otthon barátaim, és amíg a Nagymamám is él, addig nem akarom kihagyni az esélyt arra, hogy vele legyek minél többet. Igaz 78 évesen keni vágja a facebookot és video beszélgetni is szoktunk :))) ha ő nem lenne, lehet ez nem lenne ilyen fontos nekem (közelebb lakni).
Határátkelő Marad, ami marad 2015.07.27 06:45:00
A mai írás inkább érzéseket ragad meg (és ez a Magyarország és én pélyázat esetében nem is nagy baj, hiszen részben ez is volt az egyik cél), de aki több konkrétumot szeretne, annak ajánlom a szerző, Liza egy korábbi posztját, amiből minden kiderül. Szavazni ma is a poszt…..
kittycat318 2015.07.27 11:41:16
@P.Elliot: egyetértek, de gondolom nem akart politikát belevinni... ettől függetlenül tetszős
Örülök a mai írásnak, hiszen egy fontos, mégis talán ritkábban látott szempontból közelíti meg a Magyarország és én témát – ez pedig a határon túl élő magyarság nézőszögéből. Gyöngyi írása nemcsak megközelítésében más, mint a legtöbb eddigi poszt, hanem…..
A mai poszt nekem egészében is nagyon tetszett, ám úgy érzem, Roberta megfogalmaz egy nagyon fontos tételmondatot, amit itt most ki is emelnék előre: ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal…..
kittycat318 2015.07.21 16:12:12
@fhdgy: hm érdekes amit írsz, mert ezek szerint te is példája vagy annak, aki tesz az életéért, hogy jobb legyen, és vállalja érte a felelősséget, mégis ezen ment a vitánk :) Egyébként értem, amit mondasz az otthoni helyzetről, mert otthon nehéz azt mondani, hogy én vagyok a felelős és teszek az életemért, mikor lépten-nyomon akadályoznak, de nyilván ebből is tanulunk valamit.... Ja és persze mindig lesznek ilyen emberek, akik a képedbe mondják, hogy neked könnyű, úgy hogy fogalmuk sincs az életedről... mondták már nekem is, mert nekem könnyű, hisz a páromnak jó állása van kint, ezáltal jöttünk ki stb, mégis akkor senki sem mondta, hogy nekem könnyű, mikor munkanélküli volt és az én kis fizetésemből éltünk ketten... :) akkor valahogy senki sem irigykedett..
kittycat318 2015.07.21 16:37:41
@fhdgy: értem, és jogos, elfogadom... én ezt a 100%-ot úgy értem, hogy egy adott helyzetből mit hozol ki, az a te felelősséged... vannak rossz dolgok amiket nem lehet elkerülni, balesetek, bizonyos betegségek, akár halál, amiket nyilvánvalóan nem mi uralunk, de azt hogy utána mit kezdünk magunkkal, és az életünkkel, azt viszont már igen... mert van példa arra, hogy valaki nem képes tovább lépni, és tenni magáért egy nehéz élethelyzet után, más viszont felszívja magát, és előnyére fordítja a helyzetet...

Na azt hiszem, most már egyre jobban körvonalazódik, hogy ki mit értett a felelősség vállalás alatt :)
kittycat318 2015.07.22 13:26:08
@Beth A.: ugyanazok a feltételek = az aktuális helyzet Magyarországon!

De akkor mondok egy másik példát :D a nővérem! Otthon vezető pozicióban dolgozik, és esze ágába sincs elmenni onnét sehova, nem hogy külföldre... Genetika, családi háttér, nevelés és még az ismerősök és baráti körünk nagy része is azonos :) ebbe köss bele! Ez csakis rajtunk múlik! én nem fogok a saját életem elhibázott döntéseiért másokra mutogatni :) csinálhattam volna jobban, próbálhattam volna keményebben, nem akartam, nem ment, eljöttem, kész.
Orsi írásában talán az első hazaérkezés csalódásairól szóló rész az, ami a leginkább elgondolkodtató, hogy az ember miként esik ki abból a baráti körből, ami Magyarországon élete egy fontos része volt – legalábbis az ő esetében így történt. Az írás a Magyarország…..
kittycat318 2015.07.10 15:20:03
@geegee: itt nem arról van szó, hogy ilyen nagykirálynak tartják magukat, hanem pl mi is évente kétszer járogatunk haza, akkor is 1 max 2 hétre, és egy közeli baráttól elhiszem, hogy rosszul tud esni, ha azt mondja nem ér rá. Most megyünk haza aug végén, és 1-2 barátom pont akkor fog nyaralni, így érthető, de ha előtte ígérgetik, aztán egyszerűen nincs 1 órájuk rád, mikor otthon vagy 8 hónap után az fájó lehet... hálég nekem eddig ez még nem történt meg, de van 1 nagyon közeli barátnőm akivel egyre csak nő köztünk a távolság, hiába facebook vagy skype... a többiekkel eddig megoldottuk ezt.
Mai szerzőnket a blog állandó olvasóinak aligha kell bemutatni, hiszen (Bredpitt) Mónika törzskommentelő és több posztot is írt már. Most a Magyarország és én pályázatra beküldött írását osztom meg veletek, ami Kanadától az Egyesült Államokon át Magyarországig tart és…..
A mai poszt szerzője, Feketerigó kipróbálta már a külföldi életet, egy hajón szolgált, ám arra jött rá, hogy rendes nyelvtudás nélkül nem lehet normális életet élni. Ráadásul az idő kereke is mintha visszafelé pörögne. Az írás a Magyarország és én pályázatra…..
A mai poszt ugyan a Magyarország és én pályázatra érkezett, de lehetne Franciaország és én is, sőt, ha még mélyebbre tekintünk, akkor valójában a beilleszkedés nehézségeiről szól. Vicky és családja ugyanis négy év franciaországi lét után döntött úgy, hogy…..
Enikőnek és családjának első látásra bejött Hollandia, ráadásul férjének is olyan keresett munkája és tudása van, hogy már eleve a biztosra tudtak kimenni. Ráadásul együtt költözhetett a család, és ez sem mindennapos dolog. Íme, a hollandiai első 7 hónap…..
kedveseim! ez a blog nyilvános (volt).  szerettem csinálni, most jöttem rá, mennyire. az elmúlt pár napban sokat röhögtünk a hülyeségeinken az urammal, de sokszor gondoltam arra is, de jó, hogy itt vagyunk, hogy elég bátrak voltunk feladni a szeretett munkánkat és a végén már egyáltalán nem…..