Adatok
nl_eni
0 bejegyzést írt és 159 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lassan 7 éve jelent meg Eszter írása a blogon. Akkor költözött Coimbrából egy kis vidéki településre Alentejo régióba. Az elmúlt hét évben természetesen sok minden történt vele, de van, ami változatlan: a környék, a férfi az életében – és persze Portugália...
nl_eni
2020.10.29 13:33:11
@Csodabogár: én pedig azt ajánlanám a mindenkori társadalmaknak, hogy ezt tegyék valós, hosszútávú lehetősségé a nők számára is, ne csak gyermekvállalás előtt, hanem után is.
nl_eni
2020.10.29 16:25:36
@négyzet: XXI század, még jó, hogy nem lehetetlen, de azért ez az esélyegyenlősséghez édes kevés. Ha nem egy klasszikus egyetemmel futsz neki, akkor gyakorlatilag nincs is más választásod, mint önállóan tanulni, esetleg tanfolyamokon. Ez utóbbi mindenhol az óriási keresletre épül, iszonyú drága, cserébe a minőségre nulla a garanciád. Ha mégis megküzdöttél a tanulás résszel, akkor nőként (pláné negyvenhez közel) sehol nem te leszel a favorit. Pedig eskü vannak olyanok, akiket egy csapat zöldfülű friss diplomásra sem cserélnék el, de sajnos én nem vagyok abban a helyzetben, hogy alkalmazásokról döntést hozzak. Tehát az akaraton és befektetett munkán túl egyrészt anyagi kérdés, másrést családi támogatás kérdés (nőként duplán), harmadrészt pedig mindezeken felül szerencse kérdése, hogy megtalálod-e az embert és helyet, aki lehetőséget ad neked.
nl_eni
2020.10.29 16:34:51
@desw: ezért bizony sokat, sokféleképpen lehetne tenni ... de nem sorolom, messzire vinne. Én például épp egy programozás és robotika szakkör elindításán fáradozom. Azért, mert a szervezetépítés, szociális felzárkóztatás és a társadalmi nemeket érintő kérdések azok, amiben a legjobb vagyok. De ezt saját erőből teszem, civil kezdeményezésként, jelenleg éppenséggel fizetetlenül.
Egy család, ahol a férj konkrét munkát kap Németországban, így a biztosra mehetnek a három gyerekkel. Ahol a munkahely segít a lakástalálásban, hozzájárul a költözés költségeihez, ahol van idő megtervezni a részleteket. Ideális alaphelyzet a határátkeléshez, nem igaz? Egyrészt igaz, másrészt még így…..
nl_eni
2017.07.05 11:16:33
@dynos: Fontos, amiket írsz és hiányzik innen!
Nemzeti sport lett Magyarországon, hogy elmondják, milyen rossz a külföldön élő magyaroknak. Milyen érdekes, hogy amíg OTTHON éltünk, a kutya sem foglalkozott az életünkkel – írja Digger posztjában, ami egyfelől kis visszatekintés is az elmúlt évtizedekre, másfelől magyarázat a pozitív hozzáállásra...
nl_eni
2017.06.07 11:09:56
@szÖveges professzor: Se nem nosztalgia, se nem kritika. Hanem annak kifejtése, hogy ez volt, de nem tehetek róla, éltem benne úgy, ahogy tudtam. Semmi különös, így érez még jó pár millió ember a posztkommunista államokban. Van ennek egy elég kiterjedt tudományos irodalma...
Érdekes viszont, hogy ugyanez az ember képes a változásra, ha a környezeti feltételek adottak és ő maga tud elegendő önreflexióval a múltjába tekinteni. Ez egy érdekes téma, mármint a változás, és hogy mi szükséges ehhez.
Érdekes viszont, hogy ugyanez az ember képes a változásra, ha a környezeti feltételek adottak és ő maga tud elegendő önreflexióval a múltjába tekinteni. Ez egy érdekes téma, mármint a változás, és hogy mi szükséges ehhez.
Azzal kezdeném, hogy én általánosságban bírom az angolokat, az angolszász kultúrát pedig kifejezetten, de ha valaki járt már brit nagyváros szórakozónegyedében péntek vagy szombat este, akkor azt is tudja, hogy ott azért nagyon kemény dolgok történnek, amiknek aztán 9 hónap múlva egyéb…..
nl_eni
2017.06.06 13:41:28
@diggerdriver: "egy gyereket taszítja a szülei nemi életének gondolata, és a szülő sem szívesen beszél róla a gyerekének.
Ez egy természetes gátlás."
Ez egyáltalán nem természetes, hanem egy kulturális, szocializációs gátlás. Természetesnek azért tűnik, mert ebbe nőttünk belé.
Egyéb iránt pedig nem csak a gyerekek szorulnak itt szexuális nevelésre. A szülő, aki azt hiszi, hogy a szexualitás az 18 éves korig (de 14-ig mindenképp)tabusítandó, az alapvető tudás híján van.
Ez egy természetes gátlás."
Ez egyáltalán nem természetes, hanem egy kulturális, szocializációs gátlás. Természetesnek azért tűnik, mert ebbe nőttünk belé.
Egyéb iránt pedig nem csak a gyerekek szorulnak itt szexuális nevelésre. A szülő, aki azt hiszi, hogy a szexualitás az 18 éves korig (de 14-ig mindenképp)tabusítandó, az alapvető tudás híján van.
nl_eni
2017.06.06 13:43:01
Ha szülő vagy, ez egy fontos oldal, hívd fel rá a gyermeked figyelmét: yelon.hu/
Ez egy viszonylag friss kezdeményezés, okos és hasznos, kamaszoknak szól.
Ez egy viszonylag friss kezdeményezés, okos és hasznos, kamaszoknak szól.
nl_eni
2017.06.06 14:01:16
@diggerdriver: Amit nem teszünk, abban nem mind a génjeink akadályoznak. A kiskorúakat ért nemi erőszak elkövetőinek több mint fele családtag, a maradék nagyobb része pedig a gyermek bizalmi körébe férkőzött felnőtt, általában olyan személy, akiben a család amúgy feltétlenül megbízik. Az elkövetők génjei semmivel sem rosszabbak, mint egy átlag emberé.
És a többivel mi lesz? Hogy a szexualitásról (ami nem a dugás szinonimája!!!) természetes a szülőnek nem beszélni a gyerekkel, merthogy az természetes gátlása neki...???
És a többivel mi lesz? Hogy a szexualitásról (ami nem a dugás szinonimája!!!) természetes a szülőnek nem beszélni a gyerekkel, merthogy az természetes gátlása neki...???
A kérdés felmerült már itt, a blogon, most újabb válasz érkezett rá Zitától, Hollandiából. Talán nem sértek titkot, ha annyit elárulok, hogy a kísérőlevélben azt írta nekem, hogy praktikus tanácsoktól mentes az írása, mert arról sokan jókat írtak már. Inkább elidőzött a neki fontos és érdekes…..
nl_eni
2017.06.01 12:50:41
@huisje,boompje,beestje: Se munkahelyem, se otthonom, se pasim nem volt 13 (bizonyára egy korosztály sem vagyunk), mégis úgy gondolom, egy kávé mellett tudnánk miről beszélgetni. Ha érdekel, egyeztessünk valamit.
nl_eni
2017.06.01 13:09:12
@huisje,boompje,beestje: írjak neked a blogodon? vagy máshol?
A határátkelés kétirányú dolog, hiszen éppen a Tárki minapi felméréséből derült ki, hogy elég sokan vannak azok, akik a kiköltözést követően vissza is térnek Magyarországra – hogy aztán egy részük megint felkerekedjen. Utóbbi csoportba tartozik Vicky és családja is, akik…..
nl_eni
2016.10.24 16:18:26
@P.Elliot: "ne feltsd a noket ha valami baj van akkor fellepnek a baj ellen" fel bizony. A baj csak ott kezdődik, amikor csak érzik, hogy nem jó, de fogalmuk sincs, hogy baj van, mert mindenhonnan azt hallják, hogy nincs baj, ez a nő, anya, feleség stb. feladata. De tudod a béka esetét a melegedő vízzel. Na, sajnos sok nő jár így, mire feleszmél, már mozdulni se tud. És sokan ébrednek abban, hogy hihetetlenül jól tolták a háttérmunkát, de ott is maradtak, jórészük örökre.
nl_eni
2016.10.24 16:20:40
@P.Elliot: Ok, az együttlét, főleg ha tartalmas, fontos. De te itt a vacsora elkészítéséről és a ház melegéről beszéltél, hogy milyen jó is oda megérkezni. Nincs kétségem felőle, csak mindig számításba kell venni, hogy a van, az valahonnan van. Tehát valamilyen ára is van.
nl_eni
2016.10.24 18:05:11
@P.Elliot:
" A csalad nagyon fontos. A legfontosabb szerintem ..."
Egyetértünk, de kiegészíteném. A család a XXI. században akkor maradhat meg egészséges, semelyik felet sem kizsigerelő egységként, ha nem osztjuk le a feladatokat pénzkeresőre és háttér-támogatóra. Még úgy sem, hogy az viszonylag rövid periódusra szól: mondjuk 2-3 évre. Ma már muszáj, hogy meglegyen az átjárás, különben borítékolt a pofára esés. És a kiszolgáltatottság, ha édes is, ha csak anyagi is, kiszolgáltatottság az, ami egyetlen édes életnek sem elengedhetetlen feltétele, akkor sem, ha családi rajzos papírba csomagolják. (Bonyolítja a helyzetet, hogy per pillanat ennek az szerep-átjárhatóságnak a Föld legtöbb társadalma nem adja meg a feltételeit. A legjobbak is csak alig közelítenek... Persze egyénileg lehet ezt-azt tenni, de keretek között élünk, ezzel számolni kell...)
"azt ne gondold hogy az otthonmaradtnak nincs meg a napi dolga es unatkozik."
Anya lennék, és jól tudom, hogy az, hogy teli vagy feladattal, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó neked. Sok feladat között is lehet unatkozni. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy esélytelen életet élni, ahol közel sem végezhetsz olyan feladatokat (is), amilyenekre (még) vágynál. És most egyáltalán semmilyen óriási karriervágyra nem kell gondolni, hanem lehet egyszerűen csak arra is, hogy bármilyen eshetőségre számítva, keress annyit, amennyiből te magad és a gyermeked fenn tudjátok tartani magatokat.
"Az meg hogy emberek koze menni, semmi gond, rengeteg szervezet van aki boldogan veszi szinte minden munkakorben ha jon egy nehany oras segito. Nem kell otthon ulni mindig... "
Ha önkéntességre gondolsz, az szép, csak megint nem lehet megélni belőle. De mondjuk a nyelvtanulásban segíthet. Csak csináljon valaki rá időt anyunak...
" A csalad nagyon fontos. A legfontosabb szerintem ..."
Egyetértünk, de kiegészíteném. A család a XXI. században akkor maradhat meg egészséges, semelyik felet sem kizsigerelő egységként, ha nem osztjuk le a feladatokat pénzkeresőre és háttér-támogatóra. Még úgy sem, hogy az viszonylag rövid periódusra szól: mondjuk 2-3 évre. Ma már muszáj, hogy meglegyen az átjárás, különben borítékolt a pofára esés. És a kiszolgáltatottság, ha édes is, ha csak anyagi is, kiszolgáltatottság az, ami egyetlen édes életnek sem elengedhetetlen feltétele, akkor sem, ha családi rajzos papírba csomagolják. (Bonyolítja a helyzetet, hogy per pillanat ennek az szerep-átjárhatóságnak a Föld legtöbb társadalma nem adja meg a feltételeit. A legjobbak is csak alig közelítenek... Persze egyénileg lehet ezt-azt tenni, de keretek között élünk, ezzel számolni kell...)
"azt ne gondold hogy az otthonmaradtnak nincs meg a napi dolga es unatkozik."
Anya lennék, és jól tudom, hogy az, hogy teli vagy feladattal, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó neked. Sok feladat között is lehet unatkozni. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy esélytelen életet élni, ahol közel sem végezhetsz olyan feladatokat (is), amilyenekre (még) vágynál. És most egyáltalán semmilyen óriási karriervágyra nem kell gondolni, hanem lehet egyszerűen csak arra is, hogy bármilyen eshetőségre számítva, keress annyit, amennyiből te magad és a gyermeked fenn tudjátok tartani magatokat.
"Az meg hogy emberek koze menni, semmi gond, rengeteg szervezet van aki boldogan veszi szinte minden munkakorben ha jon egy nehany oras segito. Nem kell otthon ulni mindig... "
Ha önkéntességre gondolsz, az szép, csak megint nem lehet megélni belőle. De mondjuk a nyelvtanulásban segíthet. Csak csináljon valaki rá időt anyunak...
Érdekes történet Lizáé, hiszen három éve azért költöztek el Magyarországról, mert egy nap elegük lett. Most megint Magyarországon élnek (ennek okairól majd a posztban), ám az eltelt időszak alatt megjárták a Kanári-szigeteket, majd következett Thaiföld, miközben Ázsia több…..
nl_eni
2016.07.21 08:57:08
Vajon mennyire lényeges egy ország értékrendjének elfogadtatása, hogyan alakíthatnánk úgy a sorsunk, hogy megpróbáljuk megelőzni az esetlegesen kialakuló feszültségeket? Ezeket a kérdéseket is feszegeti Péter (akit eddig a Londonban, sej… sorozat szerzőjeként ismerhettetek meg) írása, amit a…..
Nem hétköznapi történet következik ma, hiszen Tímea és szép nagy családja komoly hányattatások után jutott el oda, hogy ma már mindannyian Németországban élnek. Ami nekem nagyon szimpatikus a történetükben az az állandó tanulásvágy és előretekintés, ami a legnehezebb…..
nl_eni
2016.02.16 11:22:15
@pappito: Egyetertek abban, hogy teljesen ertelmetlen egy szocialisan minden ertelemben nagyon hatranyos helyzetu csoportot osszehasonlitani a posztolo csaladjaval. En nem is tettem egy szoval sem.
Irok egy peldat teljesen mas teruletrol, hatha egy kicsit sikerul jobban megvilagitanom, hogy hol latom a logikai bukfencet abban, amit irsz:
Kismamak kerik, hogy legyen apas szules egy bizonyos szuleszeten, mert ugy erzik, az jot tenne nekik, jot tenne a szules folyamatanak stb. Szoval ervekkel tamasztjak ala, h ok, mint erintettek miert tartanak ezt fontosnak. Foorvos kifakad, h a kismamak hulyek, mert jelenleg a szulobobaban a szemelyzet is alig fer, nemhogy a papa.
Nos ebbol a tanulsag: foorvos nem veszi eszre, hogy ha elviekben lenne annyira nyitott, hogy belassa, valoban jo lenne az apasszules, akkor tamogathatna a szoba kiboviteset, vagy az uj szarnyon zsirujon epulo nagyobbra tervezeset. Ezert a helyzet marad ugy, ahogy volt, tovabbra se lesz apasszules.
Tehat, ha Mo/on ilyen meg olyan a helyzet, akkor mindenki fogja vissza magat, ne szuljon, mert Mo/on olyan a helyzet? Megoldas lesz-e az, ha alkalmazkodunk a rossz helyzethez?
Irok egy peldat teljesen mas teruletrol, hatha egy kicsit sikerul jobban megvilagitanom, hogy hol latom a logikai bukfencet abban, amit irsz:
Kismamak kerik, hogy legyen apas szules egy bizonyos szuleszeten, mert ugy erzik, az jot tenne nekik, jot tenne a szules folyamatanak stb. Szoval ervekkel tamasztjak ala, h ok, mint erintettek miert tartanak ezt fontosnak. Foorvos kifakad, h a kismamak hulyek, mert jelenleg a szulobobaban a szemelyzet is alig fer, nemhogy a papa.
Nos ebbol a tanulsag: foorvos nem veszi eszre, hogy ha elviekben lenne annyira nyitott, hogy belassa, valoban jo lenne az apasszules, akkor tamogathatna a szoba kiboviteset, vagy az uj szarnyon zsirujon epulo nagyobbra tervezeset. Ezert a helyzet marad ugy, ahogy volt, tovabbra se lesz apasszules.
Tehat, ha Mo/on ilyen meg olyan a helyzet, akkor mindenki fogja vissza magat, ne szuljon, mert Mo/on olyan a helyzet? Megoldas lesz-e az, ha alkalmazkodunk a rossz helyzethez?
nl_eni
2016.02.16 11:47:46
@A nagy kékség: Nem jo a gazdasagnak. Ha lennenek hosszu tavban is gondolkodo, felelos politkusok, akkor bizonyara egy hatekonyabb megoldas utan neznenek. Az adofizetoknek pedig erdekukben allna valodi megoldasokat surgetni. Ez pedig a valos eselyegyenloseg, amire csak akkor van esely, ha mindenki egyenlo ember lehet.
Ehelyett az tortenik, hogy a politikusok a leheto legolcsobban hasznalnak egy reteget: szavazatszerzesre, ellensegkepnek stb., mig az adofizeto erre a retegre haragszik, addig a politika azt csinal, amit lehet neki.
Ehelyett az tortenik, hogy a politikusok a leheto legolcsobban hasznalnak egy reteget: szavazatszerzesre, ellensegkepnek stb., mig az adofizeto erre a retegre haragszik, addig a politika azt csinal, amit lehet neki.
A kérdést az eheti válogatás egyik szerzője teszi fel, és meg is válaszolja. Ugyan karácsony előtt vagyunk, és ilyenkor már jobb a békesség, márpedig e téma kapcsán borítékolható a vita, mégis úgy gondolom, érdekes és fontos kérdést feszeget az Élet sója blog írója.…..
nl_eni
2015.12.22 19:30:33
@Mme Seldon: "Én gyerekorvosként ellenzem az otthonszülést."
Ez esetleg rendben is van. Az okok, na az nem mindegy, hogy miért ellenzed, és miért ellenzi az egész rendszer.
Az otthonszülés veszélyes ha:
a)felkészületlenül, ideologikusan áll hozzá a szülő nő és környezete
b) nincs meg a kiépített rendszer hozza
Sajnos mindkettőt az a hit akadályozza, hogy a szülés, az valami orvosi dolog, ugyanúgy mint a vakbélműtét, amihez nagyjából az ember csak azért kell, mert az ő testén történik a beavatkozás.
Amennyiben az orvosok és az egészségügy támogatná az otthonszülés lehetőségét, mindkét fenti tényező megszűnne akadályozó tényezőként működni. (lásd Hollandia és társai)
Volt egy beszélgetésünk egy szülésznővel, aki váltig azzal érvelt az apás szülés ellen, hogy értsék meg az emberek, a szülőszobák kicsik, és ott nincs hely ilyesmire. Fel se merült benne, hogy ebben az igényben lehet valami, ami segítheti is akár a nőt a szülésben, tehát legalább végighallgatni érdemes lenne. És ha végiggondolnák, sok mindenről kiderülne, hogy hasznos. De nem ez történik, hanem az izomból tiltakozás. Ezért a kórház újonnan épített részlege is alkalmatlan lesz arra, hogy a mai igényeknek megfelelő szülést lehessen bennük lebonyolítani. Ilyen mókuskerék ez.
Ez esetleg rendben is van. Az okok, na az nem mindegy, hogy miért ellenzed, és miért ellenzi az egész rendszer.
Az otthonszülés veszélyes ha:
a)felkészületlenül, ideologikusan áll hozzá a szülő nő és környezete
b) nincs meg a kiépített rendszer hozza
Sajnos mindkettőt az a hit akadályozza, hogy a szülés, az valami orvosi dolog, ugyanúgy mint a vakbélműtét, amihez nagyjából az ember csak azért kell, mert az ő testén történik a beavatkozás.
Amennyiben az orvosok és az egészségügy támogatná az otthonszülés lehetőségét, mindkét fenti tényező megszűnne akadályozó tényezőként működni. (lásd Hollandia és társai)
Volt egy beszélgetésünk egy szülésznővel, aki váltig azzal érvelt az apás szülés ellen, hogy értsék meg az emberek, a szülőszobák kicsik, és ott nincs hely ilyesmire. Fel se merült benne, hogy ebben az igényben lehet valami, ami segítheti is akár a nőt a szülésben, tehát legalább végighallgatni érdemes lenne. És ha végiggondolnák, sok mindenről kiderülne, hogy hasznos. De nem ez történik, hanem az izomból tiltakozás. Ezért a kórház újonnan épített részlege is alkalmatlan lesz arra, hogy a mai igényeknek megfelelő szülést lehessen bennük lebonyolítani. Ilyen mókuskerék ez.
Diákként, feleségként, anyaként, barátnőként: megannyi szerepben éltem és élem meg a beilleszkedést, a holland valóságot – írja mai szerzőnk, az egyébként pszichológusként dolgozó Zsófia. Írása a Menjek/Maradjak csapat segítségével jutott el hozzánk, akik most…..
nl_eni
2015.12.04 16:43:56
@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: hát valami közös gyökere lehet a dolognak. A hollandok minden esetre sajátjukként tekintenek ra. Az is lehet, sot, valoszinu, hogy kicsiket azert tersegenkent van a sutik kozott kulonbseg, ami megadja egyik-masik jellegzetesseget. Mondjuk ezekrol en nem tudnek bovebben meselni.
nl_eni
2015.12.04 17:05:56
@mojyo: A hollandokra jellemzo egyfajta nyitottsag, es ezt nem a modern multikultival tanultak, szazadokkal ezelott is nyitott, befogado tarsadalom voltak.
A viztol erdekes mod annyira nem felnek, mint ahogy azt gondolnak roluk. Megtettek, amit meglehetett. Minden honap elso hetfojen felzugnak a szirenak, ami a lakosag figyelmeztetesere alkalmas, ha az indokolt lesz. Ezen kivul a mindennapi eletben semmi jelet nem tapasztalni annak, hogy a hollandok kuzdenek a vizzel, esetleg felnek attol, hogy elonti oket a tenger, mert jon a felmelegedes.
A holland zsufoltsagrol meg annyit, hogy valoban Europa legsurubben lakott orszaga, de en a legzsufoltabb varosban (normal hetkoznapon, nem kiraly napjan!) sem tapasztaltam akkora kaoszt es zsufoltsagot, mint Kolozsvaron vagy mondjuk Budapesten.
A viztol erdekes mod annyira nem felnek, mint ahogy azt gondolnak roluk. Megtettek, amit meglehetett. Minden honap elso hetfojen felzugnak a szirenak, ami a lakosag figyelmeztetesere alkalmas, ha az indokolt lesz. Ezen kivul a mindennapi eletben semmi jelet nem tapasztalni annak, hogy a hollandok kuzdenek a vizzel, esetleg felnek attol, hogy elonti oket a tenger, mert jon a felmelegedes.
A holland zsufoltsagrol meg annyit, hogy valoban Europa legsurubben lakott orszaga, de en a legzsufoltabb varosban (normal hetkoznapon, nem kiraly napjan!) sem tapasztaltam akkora kaoszt es zsufoltsagot, mint Kolozsvaron vagy mondjuk Budapesten.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ezekben a napokban minden évben megdöbbenek azon, hogy már december van. Hiszen tulajdonképpen nemrég még nyár volt, most meg már minden tele van karácsonyi díszekkel, itt az advent és mindenki tervezi az ünnepeket.
A Regent Street Londonban tavaly…..
nl_eni
2015.12.03 11:25:35
@Dragonlady (Bp, Hun): Ilyen tiltakozasok belefernek itt. Vannak is mindig, neha hangosak. Tavaly nagyobb volt a hangjuk. A hollandok nem tiltottak be, ragaszkodnak a Pitjeikhez. Az iden en csak fekete piteket lattam, bar lehet, hogy volt mar feher is. Amugy ha valami mubalhe a rasszizmus korul, akkor ez eleg olyan szagu. A Piteknek a hagyomany kifejezetten aranyos szerepet osztott, szerintem sokkal izgalmasabbat, mint maganak a mikulasnak: ok mokaznak mindenhol a tereken, uzletekben, osztjak a kruidnotot, mellesleg a ruhajuk sem rosszabb semmivel a Sinterklaas ruhajanal.
Amikor a lakhatás (legyen az bérlés vagy vásárlás) nehézségeiről esik szó, az embernek általában London ugrik be elsőként, mint egy olyan nagyváros, ahol egyre komolyabb gondot jelent a megfelelő körülmények megteremtése. Mai utunk mégsem ide, hanem Írországba, azon belül is…..
Ma egy régi történet folytatása következik, Sanyi előző írásában azt írta meg, miként költöztek a felesége szülőföldjére, Erdélybe. Pedagógusból lett vállalkozó – nézzük, mire jutott az elmúlt években!
"Mióta írtam, a világ megváltozott, Magyarország is és egy…..
nl_eni
2015.10.01 22:01:19
@fhdgy: ejsze=talán
nl_eni
2015.10.01 22:04:58
@yenoee: az kifejezetten egy magyarországi jellegzetesség, főleg a valamelyik oldalra nagyon odaállás. Azt Erdélyben csak nemrégiben honosították meg...
nl_eni
2015.10.01 22:09:40
@LittleG (uk): pontos körülírása az ejisze-nek, és igen, általában van benne egy csipetnyi rosszallás, csipkelődés. Hangsúllyal árnyalódik a jelentés.
Ki mi alapján dönti el, melyik országot választja jövőbeni otthonául? Rengeteg racionális és persze érzelmi alapú érv is lehet, Györgyi (akinek korábbi írását itt olvashatjátok) most tízet szedett össze, ami őket Hollandia felé terelte. (Ha megihlet benneteket a poszt,…..
nl_eni
2015.09.17 13:17:38
@Sanz: nem én vagyok a posztoló, de árakat éppen tudok. Szóval a nagyobb városokban és Amszterdam vonzáskörzetében 900-1100 között egy családi házat lehet bérelni, a kisebb lakrészek sem sokkal olcsóbbak. Amszterdamban is lehet ezer euró környékén próbálkozni, de csak a rosszabb hírű környékeken. Itt egy jobb lakás akár kétezerbe is jöhet havonta. A lakásokat 90%-ban üresen adják ki. Illetve az üres azt jelenti, hogy van benne felszerelt konyha, de semmi egyéb, sokszor még parkett se. Ellenben ha sikerül egy berendezett lakásra bukkanni, az szinte ugyanolyan árban van, mint az üres, mert úgy számolnak, hogy, ha a bútoraikat tárolni kellene, akkor az nekik lenne plusz költség, tehát jót teszel vele, ha megtűröd a cuccot. Egyébként meg egy, de inkább kéthavi kauciót szoktak kérni.
A mai poszt különleges körülmények között született, egy segítséget kérő levélből indult (az érdeklődő most kezd dolgozni Hágában, és praktikus tanácsokat kért, különös tekintettel a lakhatásra), amire Kriszti olyan részletes választ írt, hogy úgy gondoltam, kár lenne,…..
Olyan kérdéseket feszeget a mai írás, melyek alighanem nagyon sok határátkelőnek a gondolataiban felbukkannak, szülőkről, sorsról, a megkereshető jövedelemről, gyerekekről. Válaszainak persze…..
Lassan a végéhez közeledik a Magyarország és én pályázatra érkezett írások sora, ám ma még egy érdekes kérdéseket és szempontokat felvető poszt következik. Szerzője, Digger törzskommentelő, azt írja, hiába élhetőbb és adott nagyobb teret Anglia, haza nem lesz. Neki nem.…..
Örülök a mai írásnak, hiszen egy fontos, mégis talán ritkábban látott szempontból közelíti meg a Magyarország és én témát – ez pedig a határon túl élő magyarság nézőszögéből. Gyöngyi írása nemcsak megközelítésében más, mint a legtöbb eddigi poszt, hanem…..
nl_eni
2015.07.22 15:18:21
@Perky.: én szívesen meghallgatom, hogy más meg hogy értette. Sőt, a szerzőt is meghallgatnám.
nl_eni
2015.07.22 15:34:52
@fhdgy: Nem, inkább egy teljesebb kép látása, ami olyan, amilyen, jó is, rossz is, és a kettő keveréke is minden arányban. Nagyon jó döntést hoztunk a határátkeléssel (eddig azt gondolom), ettől függetlenül úgy gondolom, otthon is van egy csomó jó dolog.
Szerintem még nagyon sokáig haza fogunk járni, mert van olyan amiért hazamenni (és ez nem csak a család és barátok), és az is lehet, hogy megszépül még a kép, mert majd csak a jó dolgokból fogjuk kivenni ott a részünk. És mivel ott mindig lesz otthon, mi azt sem zártuk ki, hogy egyszer hazaköltözünk.
Szerintem még nagyon sokáig haza fogunk járni, mert van olyan amiért hazamenni (és ez nem csak a család és barátok), és az is lehet, hogy megszépül még a kép, mert majd csak a jó dolgokból fogjuk kivenni ott a részünk. És mivel ott mindig lesz otthon, mi azt sem zártuk ki, hogy egyszer hazaköltözünk.
nl_eni
2015.07.23 07:36:19
@diggerdriver: Az irodalom, nem olyan, mint Jókai, bár Jókai regényei is az irodalom része. A kortárs irodalom, pedig annyiban hasonlít Jókai írásaihoz, mint egy Munkácsy mű mondjuk egy Ripl-Rónayhoz (vagy egy Rembrandt Van-Goghhoz). Mindkettőnek megvan a maga értéke. Hökkenet sokunknak a kortárs, aminek egyik oka az lehet, hogy egyáltalán nem ismerjük (én is viszonylag kevés kortárs írást olvasok, és bevallom, legritkábban magyar szerzőtől), ennélfogva nem is tudjuk hova tenni. Ehhez masszívan hozzájárulhatott az, hogy az iskolában kb. leálltak a 20. század közepénél. (10-20 és annál régebbi tankönyvekre utalok) Az irodalomoktatás pedig a maga műelemzéseivel csak béna, pont azt nem sikerül a tanulóknak megérezni belőle, ami az irodalom lényege lehetne.
Magyarországon elég gyorsak a fordításokkal, sok Nobel-díjas könyv viszonylag hamar megjelenik, talán ezen a területen érdemes lenne egy próbát tenni azoknak, akiket érdekel, hogy mi a szépirodalom manapság.
Magyarországon elég gyorsak a fordításokkal, sok Nobel-díjas könyv viszonylag hamar megjelenik, talán ezen a területen érdemes lenne egy próbát tenni azoknak, akiket érdekel, hogy mi a szépirodalom manapság.
Galaxhopen írásáról az jutott eszembe, hogy milyen könnyen alkotunk sommás véleményt egymásról, akár információmorzsák, hozzászólások nyomán (ugye az itt kommentelőkkel is megesik néha), pedig nem tudhatjuk, hogy mi minden van valakinek a puttonyában. Galaxhopen posztját…..
nl_eni
2015.07.22 08:51:09
@Galaxhopen: csomó minden azért derülhet ki utólag, mert el se hisszük, hogy ez lehet, az, hogy velünk, azt végképp nem. Valami hamis védettség-tudatban leledzik az emberiség nagy része. Sok a beleroppanás, és a legtöbbje sose tudja meg, hogy azért boldogtalan, kiégett, mert rossz felé halad, hanem azt hiszi, hogy egyszerűen ilyen a világ, ezt tűrni kell és tolni tovább. Sokan meg azt hiszik, hogy ha ők luxusproblémának gondolják az egészet, akkor az őket nem éri utol. Jó is lenne.
Pont az tiedhez hasonló írások vezethetnek el odáig, hogy foglalkozzunk a témával, és magunkkal is. Ez egy véget nem érő feladat, és még akkor sem száz százalékos védelem, csak esély magunknak arra, hogy ráláthassunk a saját életünkre, bajainkra, és a problémát látva korrigáljunk. Aki a problémát nem ismeri, nem látja, az megoldani se fogja soha.
Egyetértek, hogy nagy kihívás volt idehozni a témát :) De fontos, mert ennek itt nagyon is helye van. Egy határátkelés valójában krízishelyzet egy ember életében. Rengeteg újat kell hirtelen befogadni, új kihívások, sok minden a feje tetejére állhat. Nem árt ezt tudni annak, aki belevág.
Pont az tiedhez hasonló írások vezethetnek el odáig, hogy foglalkozzunk a témával, és magunkkal is. Ez egy véget nem érő feladat, és még akkor sem száz százalékos védelem, csak esély magunknak arra, hogy ráláthassunk a saját életünkre, bajainkra, és a problémát látva korrigáljunk. Aki a problémát nem ismeri, nem látja, az megoldani se fogja soha.
Egyetértek, hogy nagy kihívás volt idehozni a témát :) De fontos, mert ennek itt nagyon is helye van. Egy határátkelés valójában krízishelyzet egy ember életében. Rengeteg újat kell hirtelen befogadni, új kihívások, sok minden a feje tetejére állhat. Nem árt ezt tudni annak, aki belevág.
nl_eni
2015.07.22 10:29:06
@sellőlány: én is problémásnak látom a pszichés betegségek kezelését, többek között azért, mert nem az embert kezeli, hanem valamit benne, ami elromlott, valami megfoghatót, orvosilag körülírhatót. Namármost, ez a valami megfogható egy rakás diagnosztizált betegség esetén nem létezik (meg van olyan, aminél igen, de maradjunk most a másik felénél), illetve lesz megfogható is, de az épp abból lesz, ahogy a beteg reagál a számára nem komfortos helyzetre.
Közeli ismerős pl. pszichiáter Angliában. Ők kb. a gyógyszer mindenhatóságában hisznek. Holott a gyógyszer csak egy támogató eszköz kellene legyen addig, amíg a beteget visszasegítik egy olyan környezetbe, amiben jól tudja érezni magát. Ez összetett probléma, mert egy munkahelyről ki lehet lépni, egy országot is ott lehet hagyni, de vannak dolgok, amiket nehezebb letenni. Pl. a család, ha van, és mérgező, akkor azt nehéz otthagyni, hogy majd élek nélküle, márcsak azért is, mert egy pszichés betegnek pont az elfogadás, megértés segít a legtöbbet. És ha pont a legközelebbieket hagyja a háta mögött, akkor ki lesz a támasz?. Na persze nem mindig a család a legközelebbi, ez csak egy gyors példa volt.
Érdekelne, hogy erről mit gondolsz @Galaxhopen.
Közeli ismerős pl. pszichiáter Angliában. Ők kb. a gyógyszer mindenhatóságában hisznek. Holott a gyógyszer csak egy támogató eszköz kellene legyen addig, amíg a beteget visszasegítik egy olyan környezetbe, amiben jól tudja érezni magát. Ez összetett probléma, mert egy munkahelyről ki lehet lépni, egy országot is ott lehet hagyni, de vannak dolgok, amiket nehezebb letenni. Pl. a család, ha van, és mérgező, akkor azt nehéz otthagyni, hogy majd élek nélküle, márcsak azért is, mert egy pszichés betegnek pont az elfogadás, megértés segít a legtöbbet. És ha pont a legközelebbieket hagyja a háta mögött, akkor ki lesz a támasz?. Na persze nem mindig a család a legközelebbi, ez csak egy gyors példa volt.
Érdekelne, hogy erről mit gondolsz @Galaxhopen.
nl_eni
2015.07.23 07:05:50
@Galaxhopen: Köszönöm a válaszod. Jó olvasni, hogy van remény ezen a területen, mármint annak az orvosi, kezelési oldalán is :) Nekem meggyőződésem, hogy igen sok ijesztő tünet simítható vissza élhető normalitásba emberi hozzáállással, elfogadó, figyelő, szeretetteljes tereléssel (ez most lehet, hogy béna kifejezés, de jobbat nem találok).
Sok sikert és további örömteli gyarapodást kívánok neked és mindazoknak, akikkel majd összehoz a munkád! Biztosan jó segítő mellett lesznek!
Sok sikert és további örömteli gyarapodást kívánok neked és mindazoknak, akikkel majd összehoz a munkád! Biztosan jó segítő mellett lesznek!
Ha azt mondom, hogy a mai poszt szerzőjének stílusa nem átlagos, akkor még nem mondtam semmit. Számomra valamikor az írás (ami a Magyarország és én pályázatra érkezett) közepe táján tűnt fel, hogy azért a stílus mögötti tartalom sok mindenről szól.
Szavazni ma is a poszt…..
nl_eni
2015.07.17 15:11:16
@Beth A.: poén volt, de tényleg nem kellet volna. További szép napot!
nl_eni
2015.07.17 15:30:04
@drnapene: nehéz lesz, pont annyival nehezebb mint egy nőnek, mint amennyire te nehezebbnek tartod attól, hogy férfiként végzed.
De egy kiegyensúlyozott párkapcsolat ezt megbírja, a frusztrációt is megbírja, a nehezebb napokat is. A kulcs a folyamatos egyeztetés, beszélgetés, egymásra folyamatos nyitottság.
Amúgy ilyen faramuci a világ, az senkinek sem kérdés, hogy otthon ülő asszonykával működne-e a dolog.
De egy kiegyensúlyozott párkapcsolat ezt megbírja, a frusztrációt is megbírja, a nehezebb napokat is. A kulcs a folyamatos egyeztetés, beszélgetés, egymásra folyamatos nyitottság.
Amúgy ilyen faramuci a világ, az senkinek sem kérdés, hogy otthon ülő asszonykával működne-e a dolog.
nl_eni
2015.07.17 15:34:52
@LittleG (uk): persze, hogy zavarja, ebben szocializálódott. A férj pedig valószínűleg nem abban, hogy átvegye a teljeskörű otthoni tüsténkedést. Ez így biztos bukta, sok feszültség, amiben lehet keserűen benne maradni, vagy nagyon sok munkával elkezdeni az egyeztetést, vagy külön folytatni. Mindegyik nehéz út, próbára teszi a kapcsolatot.
Őrnaszád a Földközi-tengerre: 300 millió euró - Műholdas, repülőgépes és hajós megfigyelőrendszer a Földközi-tengerre: évi 4 milliárd euró - Amikor a csúcstechnikád mutatja az 1000 fős menekülthajót közeledni Olaszországhoz, és fogalmad sincs, mihez kezdj vele: az élmény…..
A mai poszt szerzője, Kismacska, három országban töltött huzamosabb időt, Svájcban, Románia erdélyi részén és Angliában – ráadásul ebben a sorrendben, így nem csoda, ha néha úgy érezte magát, mintha egy időutazáson venne részt.
(fotó: Katten)
„Jómagam fiatalabb…..
A mai poszt szerzője, Feketerigó kipróbálta már a külföldi életet, egy hajón szolgált, ám arra jött rá, hogy rendes nyelvtudás nélkül nem lehet normális életet élni. Ráadásul az idő kereke is mintha visszafelé pörögne. Az írás a Magyarország és én pályázatra…..
nl_eni
2015.07.01 14:16:27
@Andras125: embere válogatja, hogy kinek hogy könnyebb nyelvet tanulni. El tudom képzelni, hogy egy nagyon introvertált ember jobban halad az iskolapadban.
DE, az eléggé meredek nekem, hogy "nemes egyszerűséggel" ágyútölteléknek nevezi válogatatlanul azokat, akik hamarabb ugranak a vízbe, mint ő tenné.
Ok az, hogy gyérecske nyelvtudással nagyobb a kockázata a külföldi munkavállalásnak, de legalább annyi, hogy megengedem mindenkinek, hogy így döntsön. Mert mi van, ha épp valaki tudja magáról, hogy ő anyanyelvi környezetben fél év alatt hozza majd a konyhanyelvi szintet?
No, szóval ez a fordulat elég arrogánsan hangzott.
DE, az eléggé meredek nekem, hogy "nemes egyszerűséggel" ágyútölteléknek nevezi válogatatlanul azokat, akik hamarabb ugranak a vízbe, mint ő tenné.
Ok az, hogy gyérecske nyelvtudással nagyobb a kockázata a külföldi munkavállalásnak, de legalább annyi, hogy megengedem mindenkinek, hogy így döntsön. Mert mi van, ha épp valaki tudja magáról, hogy ő anyanyelvi környezetben fél év alatt hozza majd a konyhanyelvi szintet?
No, szóval ez a fordulat elég arrogánsan hangzott.
Andi új szempontot hozott a Magyarország és én pályázat tematikájába, bár volt már, aki határontúli magyarként írt. Ebben az írásban inkább a hangsúlyok mások. Andi az érzésekre koncentrál, amelyek abból következnek, hogy a magyarsága számára nem volt egyértelmű,…..
nl_eni
2015.06.29 10:56:19
@adamskij: A romániai gazdasági helyzetről kéretik akkor nyilatkozni, ha már éltél ott. Nem beszélve arról, hogy nem csupán a gazdasági helyzet az, ami miatt Romániának nem osztogatnak piros pontokat.
Romániában már rég nincs 22 millió lakós, a 20 is úgy jön ki, hogy a két éve halott Erzsi nénit, és az öt éve Spanyolországban eprészőt még mindig nem vették le a listáról.
Valóban sokan dolgoznak külföldön, megkockáztatnám, többen, mint Magyarországon, csak ott azt nem tematizálják annyira, mint Magyarországon.
A romániai lakosság nagy részének Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Anglia a célpont. A romániai magyarok a kilencvenes években leginkább Magyarországra mentek, ma már egyre kevésbé választják Magyarországot, főként akkor nem, ha nyelvtudásuk és szakmájuk is lehetővé teszi, hogy más országokban keressék a boldogulásukat.
Romániában már rég nincs 22 millió lakós, a 20 is úgy jön ki, hogy a két éve halott Erzsi nénit, és az öt éve Spanyolországban eprészőt még mindig nem vették le a listáról.
Valóban sokan dolgoznak külföldön, megkockáztatnám, többen, mint Magyarországon, csak ott azt nem tematizálják annyira, mint Magyarországon.
A romániai lakosság nagy részének Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Anglia a célpont. A romániai magyarok a kilencvenes években leginkább Magyarországra mentek, ma már egyre kevésbé választják Magyarországot, főként akkor nem, ha nyelvtudásuk és szakmájuk is lehetővé teszi, hogy más országokban keressék a boldogulásukat.
nl_eni
2015.06.29 11:22:20
@fhdgy:
Ez kék madár kommentje: "ez most akkor egy finom utalas arra, hogy aki biral barmit, az rossz magyar?
attol, hogy szidom az orszagot (azokat az allapotokat, amit a FIDESZ "elert") meg lehetek buszke."
Ez a tied
"Én is nagyon szeretném, ha nekem is az álmaim országa lenne. Szeretném, nagyon szeretném. Ha felébredek, akkor viszont szembesülök a valós helyzettel. Lehetne az, de mégsem az!"
Nos, lehet nemzeti érzület alapján idealizálni egy országot, de az még az országon nem segít. (Az sem persze, ha mindenből kiássuk a rosszat, akkor is, ha amúgy nincs benne.) Hát ezért nem szimpatikus nekem a "szeressük és nézzük csak a jó oldalát, mert ez itt a mi hazánk".
Ez kék madár kommentje: "ez most akkor egy finom utalas arra, hogy aki biral barmit, az rossz magyar?
attol, hogy szidom az orszagot (azokat az allapotokat, amit a FIDESZ "elert") meg lehetek buszke."
Ez a tied
"Én is nagyon szeretném, ha nekem is az álmaim országa lenne. Szeretném, nagyon szeretném. Ha felébredek, akkor viszont szembesülök a valós helyzettel. Lehetne az, de mégsem az!"
Nos, lehet nemzeti érzület alapján idealizálni egy országot, de az még az országon nem segít. (Az sem persze, ha mindenből kiássuk a rosszat, akkor is, ha amúgy nincs benne.) Hát ezért nem szimpatikus nekem a "szeressük és nézzük csak a jó oldalát, mert ez itt a mi hazánk".
nl_eni
2015.06.29 12:13:40
@fhdgy: én nem Andiról írtam, hanem egy jelenségről: a kritikátlanság, a csak a pozitívat engedjük be ártalmasságáról.
Andi úgy éli meg a saját történetét, ahogy. Bizonyára oka van arra, hogy így érez. Magam részéről ehhez sem tetszikelni, sem nem tetszikelni nem tudok.
Építő kritikával, nyitottsággal viszonyulni bármihez (akkor is, ha az politika) egyáltalán nem csak politikai kérdés, még kevésbé valamelyik oldalra állás.
Andi úgy éli meg a saját történetét, ahogy. Bizonyára oka van arra, hogy így érez. Magam részéről ehhez sem tetszikelni, sem nem tetszikelni nem tudok.
Építő kritikával, nyitottsággal viszonyulni bármihez (akkor is, ha az politika) egyáltalán nem csak politikai kérdés, még kevésbé valamelyik oldalra állás.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz