Apuleius • 8 nap
Új drónfelvételek alapján kiderült, hogy a Déli Kaukázusban felfedezett, mintegy háromezer éves erőd kb. negyvenszer nagyobb, mint korábban gondolták. Az új információ átírhatja a kelet-európai késő bronzkorra vonatkozó elképzeléseinket.
A Dmanisis Gora nevű „megaerőd” valamikor Krisztus előtt 1500 és 500 között épülhetett a kaukázusi sztyeppén, Eurázsia és a Közép-Kelet találkozási pontján. A térség történetéből tudjuk, hogy mindig is különféle közösségek kulturális kereszteződésének számított.
A felfedezés nemcsak a Déli Kaukázus régió, hanem a nagyobb méretű települések szerkezeti sokszínűsége miatt is fontos. Az ásatások 2023-ban, két mély szurdok közötti megerősített szakaszon kezdődtek, de egy 2024 őszi nemzetközi kutatócsoport-látogatáskor, amikor a nyári füvek már elpusztultak, kiderült, hogy az erőd jóval nagyobb. A kutatók meg is találták az erődítmény további részének és az erődön kívüli épületeknek a romjait.
Először nem tudták, mekkora lehet az egész, nem volt megalapozott elképzelésük róla. Ezért döntöttek a drónos megfigyelés és a régió ember által épített szerkezeteinek feltérképezése mellett.
A drón által készített közel tizenegyezer felvételt fejlett szoftvertechnológiával kapcsolták össze, hogy nagyfelbontású domborzati modellek és ortofotók készülhessenek róluk. Az ortofotók térképrendszerbe csoportosított, mérésre alkalmas légifelvételek összessége, minden pontot megmutató, jól használható összetett képek.
Az adatkészletekkel topográfiai jegyeket azonosítottak, lehetővé vált az erődítmény, a falak, a sírok, a mező és más kőépítmények pontos feltérképezése. Így derült ki, hogy a korábban hittnél negyvenszer nagyobb területről és kilométer hosszú erődfallal védett külső településről is van szó. A kutatók a képeket a hidegháború korának kémfelvételeivel összehasonlítva, állapították meg, hogy mely elemek újak. Kiderült az is, hogy az eredeti település egyes részeit a modern mezőgazdaság nagyon megrongálta.
Valószínűsíthető, hogy az erődítés a környéken vándorló pásztorcsoportokkal folytatott érintkezések következményeként bővült, a külső település mérete pedig évszaktól függően növekedhetett, illetve zsugorodhatott.
