Linda Morvai • 18 nap
Egy hónappal az esemény után most már megírom, hogy ilyen is volt az éves klubtalálkozó. Sokat gondolkodni igazából nem kell rajta, mert röviden összefoglalva baromi jó volt, de azért ennél egy kicsit kifejtősebben is írok róla.
Szóval a lényeg, hogy idén volt egy komoly változtatás, ami az volt, hogy ennyi év után végre először nálam tartottuk a találkozót. Az, hogy ez eddig miért nem volt így, egyszerű volt az oka: Nem volt helyem. Panelban laktam, emeleten, nem volt lehetőségem több Deloreant leparkolni, meg ennyi embert elhelyezni. Viszont múlt év végén végre én is családi házba költöztem, így ez a probléma megoldódott. Igaz, az utolsó hetek / hónapok még kicsit rohanásban teltek, mert kinti kiülőt vettünk, kinyitható kanapét, amin aludni lehet, meg a ház előtti bejárót is meg kellett csinálni, szóval bőven volt tennivaló, de szerencsére időre elkészült minden. Aztán megvolt a nagybevásárlás is, így aztán egy teljesen felszerelt házzal vártuk a népeket.
Akik szerencsére idén sem maradtak el, sőt, aki csak tudott, Deloreannel jött. Igaz volt egy kis zavar az erőben, mert reggel még csöpögött az eső, és délutánra is összevissza időt jósoltak a meteorológusok, de végül szép napsütés lett, így mindenki rendes autóval indulhatott. Már nem is tudom, hogy mi volt a sorrend, de talán McFly, Móni és Hannibal volt az első, aztán Bopat és Lenka, majd Ati és Frida, Peti és Gerda, valamint végül Skynet is megérkezett. Ezen felül pedig Mentos is tiszteletét tette nagy örömünkre, bár ő sajnos egyedül jött. Voltak igazolt hiányzók is, őket sajnáltuk, hogy nem értek ide, de talán majd jövőre.
Na de a legfontosabb, hogy ez így öt érkező Delorean volt, ami az enyémmel együtt ugye hat, ami abszolút rekord, sőt, igazából megcsináltuk Közép Európa eddigi legnagyobb Delorean találkozóját. A csehek idén év elején összehoztak öt autót, őket sikerült most túlszárnyalni. Gondolkodtunk azon, hogy elmegyünk egy képet készíteni valahova a környékre, de elért minket a szokásos probléma, ami a McFlynál is minden alkalommal jelen volt. Az, hogy mire az utolsó ember megérkezik, addigra az elsők már bőven túl vannak az első néhány welcome drinken, így aztán beálltunk hozzám az udvarra, aztán ott fotózgattuk magunkat büszkén.
Aztán persze a fotózkodás után, amiből ezúttal kimaradt a csoportkép, elkezdtek megéhezni az emberek, előhúztam frissen szerzett sütögetős apparátomat, miközben Dudu hidratált pár minipizzát, és megindult a sütögetés. Közben Hanniballal szereztünk még egy kis fát a brikett mellé, meg persze a Rotgut és a padlizsánkrém sem maradhatott el. Egyébként két dolog mutatja a klub tagságának az örege érését: Az egyik, hogy nem az alkoholokból és koktélokból jönnek új receptek, hanem a padlizsánkrémből. A másik pedig, hogy a 16 évvel ezelőtti klubpólók esetén túlnyomó többségben voltak az M-es pólók, idén viszont már az L volt a leggyakoribb. Hát ez ilyen.
Miután elkészült a kaja, kint a teraszon meg is ettük, meg benyomtuk a nem rég kapott Kraken rumomat is, meg még pár érdekes dolgot, amit találtunk, majd mivel kezdett lehűlni az idő, inkább beljebb húzódtunk. Skynet, Atiék és Petiék ezt a pillanatot választották a hazatérésre, de a többiek maradtak még a másnapi afterpartira is. Ami szintén jól sikerült, bár természetesen az már inkább csak a várakozásról szólt, hogy egy esetleges szondáztatásnál nehogy pirosat fújjanak a kollégák.
Szóval bitang jó kis találkozó volt ez, a klubpólókat, sőt az első klubesernyőnket is sikerült kiosztani, ha multinál dolgoznánk, akkor el lehetett volna adni ezt egy csapatépítő tréningnek. És természetesen jövőre folytatjuk, és bízunk benne, hogy akkor majd meglesz a hét vagy akár nyolc Delorean is, mert erre egyre több esély van. Na de erről majd akkor beszélek.
