Adatok
eredj ha tudsz
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Eljött az a pillanat több országban is, amikor a politikusok rájöttek, hogy ha az eddigi ütemben folytatódik a határátkelés, annak nem lesz jó vége, mert előbb-utóbb az elvándorolt munkavállalók (akik ugye jelentős részben fiatalok) hiányozni fognak. Arra gondoltam, ma nézzük…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
a manyup megtakaritasok allamositasaval (rekviralasaval) szamomra komoly kerdesse valt, hogy mikor teszi ra a mancsat az allam a tobbi magantulajdonra.
bankszamla, lakas, vallalkozas - miert lennenek ezek nagyobb biztonsagban, mint az egyeni nyugdijszamlak, amiket "megvedtek"?
(ugy megvedtek, hogy tobbe senki nem tudja ellopni oket: tobbek kozott mol-reszvenyekbe fektettek, amin sokszazmilliot buktak. persze, allamadossag torlesztesre is sokat forditottak, ami egy fikarcnyit se csokkent: a matolcsysta buveszmutatvanyok es a "kiszamithato" fideszes gazdasagpolitika kovetkezteben annyit romlott a forint, hogy a torlesztes utan is a gdp 80%-at meghalado allamadossag maradt. ezuton is koszonjuk a 10 eves nyugdijmegtakaritasok bolcs felhasznalasat!)
nem, koszonom, nem szeretnek olyan orszagban elni (a nyugati fizetes sokszorosaert sem), ahol a valasztopolgarok ilyen csapatot juttatnak kormanyra es tapsolnak vissza negy ev utan. ahol az emberek meg mindig a regi paternalista allami reflexeket varjak el (ld. devizahitel-"adosmentes").
ahol azokat buntetik, akik felelosen gondolkoznak (a forinthitel-felvevoket, akik nemcsak a magasabb kamatokat fizettek evekig, mig be nem dolt a chf-arfolyam, de az adosmentest is ertelemszeruen reszben ok kenytelenek finanszirozni).
magyarorszag rakfeneje nem a bunozo politikusgarda. nem. azok a jambor szavazok, akik nem emeltek szot a manyup elkotyavetyelese, megvedese ellen. akiknek nem volt annyi ver a pucajaban, hogy bemenjen, es NEMet mondjon a valasztott bunozoiknek. akik nemcsak turik a trafikozast, onkenyes es torvenytelen harcot kulonbozo gazdasagi es nem-gazdasagi csoportok ellen, hanem szavazaitaikkal meg meg is tamogatjak. nem erzek kozosseget azokkal, akik ezt valasztjak.
szamomra ezert nem anyagi, hanem lelkiismereti kerdes, hogy magyarorszagon elek-e. es amikor a tiltakozas eszkoztelen es ertelmetlen, nem marad mas, mint a tavozas.
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918 december 20