Adatok
Londermor
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Gaspi körültekintekintően felkészült az ISZKIRI 100 teljesítménytúrára. A beszámolójának utolsó részében a túrabeszámolóját olvashatjátok.
„Lassan jött a túra napja és ért egy nagyon kellemes meglepetés, egy új túratárs személyében és a rajtban kiderült ketten…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
(A beszámolóban említett András lennék...)
Először is még egyszer gratula a társaimnak: Mercinek és Gaspinak a sikeres teljesítéshez, üdv. a Százasok Klubjában! Köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak a sikerünkhöz: a Családnak, hogy "elviselték" a hiányomat, Balázsnak, hogy hordozta a terheinket, és nem utolsósorban Mamboo Number Five kutyusnak, hogy olyan hálásan nézett ránk, miután kapott a perecünkből.
Amikor Merci először említette, hogy itten bizony hamarosan túrabeszámoló lészen elkövetve Gaspi által, ráadásul három részes, kicsit felvontam a szemöldökömet: három részes, mi a szösz? No, majd meglátjuk, mi sül ki ebből...
Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor esett le a tantusz, ez a túra úgy mint sok másik, nem az itiner átvételével kezdődött, hanem sokkal előbb. Amikor egy túlsúlyos ember akit L. Gáspárnak hívnak, felállt a számítógép elől, és elkezdett mozogni. Amikor kilépett a komfortzónájából, hogy némi kényelmetlenség árán befektessen az egészségébe, a jövőjébe. Talán nem arra gondolt, hogy most mennyivel több esélye lesz látni az unokáit leérettségizni, felnőni, hogy a sport által mennyi élményben lesz része, hány új barát hoz új színt az életébe.
Csak érezte, hogy megnyílt egy új út, amelyen talán érdemes elindulni, annak ellenére, hogy ezt az utat bizony izomlázak, vízhólyagok, légszomj és holtpontok sora szegélyezi, az út közepén pedig kényelmes foteleket kell kerülgetni, amelyek mellett csokihegyek alatt roskadozó asztalok állnak és hívogatják: ülj csak le, helyezd kényelembe magad, nézd, milyen szép és könnyű az élet!
Ez egy olyan út, amelynek igazán sosincs vége. Ráadásul nem is egyenes, piszok módon még emelkedik is, de ha figyelmesebben meresztjük a szemünket, a távolban azért felsejlik valami délibáb, valami határvonal: a csillagos ég.
Igen, ez az az út amelyen mindig lesznek új kihívások, sikerek és trófeák, oklevelek, érmek, és gratulációk, de ezek csak a hab a tortán, pillanatok, melyek tovatűnnek; az igazi élmény mindig az odavezető út.
Mit is mondhatnék még ezután: kedves Sporttársak, Barátok, jó utat mindenkinek! :-)
(Hogy én se maradjak ki ebből a többrészes játékból, lesz még egy rész, amelyben néhány mondatban én is leírom a túra során szerzett élményeimet és tapasztalataimat, ha megengeditek.)
Jó éjt! Egy testnevelésből felmentett vigéc.