guli 2011.07.27 17:00:42

@feriahegyről:

Gratula a bátorságodhoz. Én nyilvánvalóan a többségi gyáva táborhoz tartozom, mert nem mertem maradni a magán területen azért, mert jól meg lettünk zsarolva. Pontosan tudom, ahogy minden éppelméjű, bármilyen pártállású, vagy teljesen semleges hitű honfitársunk, hogy sem annak nem lesz nyugdíja, aki most visszalépett, de annak sem, aki maradt, mert amíg ez a kormény lesz a poszton, addig a maradók mindenképpen rosszul járnak.

Én egészen az utolsó pillanatig vártam arra, hogy lesz majd valami tökös legény, leány, aki felemeli majd értünk a hangot, értünk, akik kényzserből, zsarolás miatt léptünk vissza csordaszellemben. Hittük, hogy lesz valaki, aki itt, Európa közepén nem fogja hagyni, hogy egy egész országot zsaroljanak meg. De sem a volt kormány nem tett értünk semmit (azok is tojnak ránk), de egyetlen nyugdíjpénztár sem kezdeményezett komolyabb ellenállást azért, hogy szembeszálljon a helyzettel. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy nincs még irányukból sem érdekképviselet, vagyis ha egy nagyobb nyugdíjpénztáros pénzintézmény sem volt képes megvédeni saját és tagjainak érdekeit, akkor mire számíthatnék. Nekem közel két millát vett el zsarolással az új kormány, egész szép reálhozamot is kapok az egyik legnagyobb pénzintézettől, de tartok tőle, hogy ezt kell beosszam nyugdíjas koromban, mert több egy fillér sem lesz.

Szóval dícséret a bátorságodért

Csak megjegyzem, hogy a médiatörvény körüli cirkusz sokkal jobban érdekelte az országot és vele együtt a nyugatot is. Pedig én azt hittem, hogy a demokráciában egyek, egyenlőek vagyunk valami szinten. Márpedig szerint az a néhány millió ember nyugdíj nélküliségének jövőbeni kérdése talán egy picit fontosabb téma lett volna, mint a médiatörvény és cenzúrázás témája, ami még konkrétumokkal sem bírt akkor.

guli 2011.07.28 14:44:53

@Rwindx: Rwindx:

Köszönöm a válaszodat és azt is, hogy a nem egyező vélemények ellenére is kulturált eszmecsere folyhat.

Engedd meg nekem, hogy a hozzád képest idősebb korom miatti tapasztalatomra is hivatkozzak akkor, mikor néhány véleményed ellenében szólok. Én ugyanis nem csak elvekről beszélek, hanem tapasztalataimra is támaszkodom.

Tény, hogy néhány gondolatoddal magam is egyetértek, pl. azzal, hogy jó, ha valami ösztönzi az embert, jó, ha a gyermekszületés támogatása adókedvezményként jelentkezik, csak az elviek mellett a gyakorlatot sem árt figyelembe venni.

Magam kimondottan nem pártolom a szociális támogatási rendszert. Szinte semmilyen körben. Szerintem az lenne a jobb, ha egyáltalán nem lenne családi pótlék, családi kedvezmény. Sokkal inkább megfelelő mennyiségű munkalehetőség és korrekt jövedelmi feltételek kellenének, nem pedig egyik zsebből ki, másikba be újraelosztások. De ha már van gyermektámogatás, akkor - bocsánat a kifejezésért - darabra legyen, pont úgy, ahogy az egykulcsos adórendszer. Ne rekesszük ki a házasságban nevelődő 1, 2 gyermekes családokat a többgyermekeseket érintő lehetőségekből.

Ezen témában beszélgettem nem oly rég egy vidéki polgármesterrel, akinek 3 gyermeke van, és ő - természetesen - kitörő lelkesedéssel rajongott az e béli intézkedésért. Majd mikor megkérdeztem, hogy véleménye szerint a több gyermek születését támogató törekvésnek lett-e mérhető eredménye, válaszakor be kellett látnia, hogy nem. Nos ez az elvek mellett a gyakorlat.

Akkor meg minek. Mert ma már nem szülnek a harmincas fiatalok nem hogy sok gyereket, de egyet sem, hiszen ma már jó, ha a negyvenes vállal egyet. Miért? Mert most a tanulás, az egzisztenciális stabilitás megszerzése, na meg a vagyonosodás azok a célok, mely előtt nem akarnak gyerekeket a fiatalok, melyet részint egyébként meg is tudok érteni.

Azt gondolod, hogy az állami nyugdíjrendszer a jobb megoldás? Had cáfoljam.

1. Én még akkor kezdtem el dolgozni, amikor a nagykalapba ment a pénz, de csak az utolsó 10 év jövedelmi viszonyai alapozták a nyugdíj összegét (és csak egyetlen szösszenetként számított, hogy hány évig robotolt az ember). Ez a rendszer meglehetősen igazságtalan volt, ugyanakkor az ügyeskedőknek kedvezett.

Ezt követte az a rendszer, hogy válasszunk, vagy maradunk fenti feltételekkel, vagy az egész életünkben teljesítettek alapján, pénzünket saját számlán vezetve, akár nagyobb kockázatviselést vállalva kezelik a pénzünket.

Döntöttem, és amint látom, sokkal jobban, mint te, aki pont egy olyan intézményt találtál, ami abba a kettőbe esik, melyek nem kezelték jól a pénzeket. Komolyan nem szeretnék személyeskedni, mert maradnék én is a kulturált beszélgetésnél, de felvetődik bennem az a kérdés, hogy ha én, mindennemű tapasztalat nélkül (hiszen mi voltunk az első fecskék) jól tudtam dönteni, akkor vajon neked, aki előtt már ott volt néhány év tapasztalata, miért választottál mégis rosszul. Valószínűleg azért, mert én körültekintően körbenéztem és olyan intézményt kerestem, mely nem csak múlttal rendelkezett, de kishazánkon kívül más országhoz is volt köthető a működése. Én úgy gondolom, hogy a felelős ember hozzám hasonlóan cselekszik. A magad kudarca miatt nem általánosíthatsz.

Azt azonban sajnálom, hogy kötelező volt számodra a belépés, bár kérdés az, hogy amennyiben nem lett volna az, akkor másképp cselekedtél-e volna?

De ami leginkább fontos ebben a helyzetben, hogy mennyivel rosszabb az, hogy kötelezően be kell valahová lépni, mint az, hogy most zsarolással kell gyakorlatilag kötelezően visszalépni. Szerintem egyik sem jobb a másiknál.

2. Ami a százalékokat érinti. Valóban mondhatjuk azt, hogy duplán fizetjük/fizettük meg a nyugdíjunkat. Többségi összegét egyébként a nagy kalapba, ezért nevezték kétpilléresnek a rendszert. Csak hogy most sem utalok egy fillérrel sem kevesebbet járulékokra e körben, ugyanis a magánszázalékomat egy az egyben tolom most be a nagy kalapba. Vagyis e téren semmi nem lett jobb, ezért az erre vonatkozó hivatkozásodnak nincs értelme.

3. Kérdezem én, ha van egy kis megtakarított pénzed, amit meg szeretnél őrizni, mit teszel vele? Berakod bankba, tőzsdére, vagy otthon egy befőttes üvegbe. Gondolom, az előbbit választod. Miért? Mert szeretnéd, ha legalább egy pici hasznot hozna. Akkor a nyugdíjad miatt miért egy olyan párnacihába szeretnéd begyömöszölni a pénzedet, ahol kamatok, hozamok szóba sem jöhetnek. A magánnyugdíj pénztárak pedig nem önkényesen fektették be a pénzeket, három alap közül választhatott mindenki, igaz, hogy csak az utóbbi években volt erre lehetőség. Tehát ha biztonságra törekedett valaki, úgy kizárólag állampapírokban volt a pénze. Ezzel szemben a nagy kalapban nincs már ott a pénzünk, ez ma már köztudomású. De ha mégis ott lenne még, akkor kb. arról szólna, hogy ami 30-án bejön a munkavállalóktól, az 2-án kifizetésre kerül a nyugdíjasoknak. Ez volt az előző rendszer, itt aztán nincs helye a kamatoknak, hozamoknak. És csodálkozom, hogy nem látod, miszerint néhány év, és a költségvetés ezen tételét érintő újbóli hiányok miatt majd megint hitelek kellenek. A baj azonban nagyobb lesz, mint volt, mert most már az a biztonsági tartalék sem lesz meg, ami az elmúlt kb. 15 évben a magánkasszákban felgyülemlett.

4. Nem tudom, összesen hány magánnyugdíjpénztár működött az országban, de néhány 10 bizonyosan, akkor a 2 db nem teljesítő, rosszul működő nem nevezhető rossz aránynak, bár őszintén szólva én egyetlen olyan pénztár létéről sem olvastam, akinek minden tagját, kivétel nélkül az a szerencsétlenség érte, hogy reálhozamot nem tudott produkálni. Szerintem itt inkább arról van szó, hogy akik a gazdasági válság környékén, vagy azt közvetlenül megelőzve lettek tagok, azok kerültek ilyen rossz helyzetbe. De erről kevéssé az intézmények tehetnek.

5. Önkéntesség. Látom, ebben egyet értünk, bár ehhez képest ellentmondásos a véleményed, hiszen önkéntességpárti vagy, miközben az állami kasszát preferálod. De a dolognak nem is ez a lényege, hanem az, hogy miből teremtük meg az önkéntességet. Mint már korábban írtam, az utóbbi, 10 éves tapasztalatom azt mutatja, hogy az emberek (legalább is többsége) nagyon szerényen élnek. Vagyis a havi bérükből egyszerűen nincs lehetőségük az öngondoskodásra. A kötelezően amúgy is befizetni szükséges tételből azonban volt. Ezt most elvették tőlük.

6. A kormány többször hangoztatta, hogy a visszalépőknek ugyanúgy lesz vezetett számlája, de én még a virtuális számla megvalósításáról, létrejöttéről sem hallottam, vagy kaptam valami-bármi értesítőt, mint visszalépő. De had menjek tovább. Azt sem tudom, hogy a nagykasszába való visszalépésem után milyen módon fogják majd kiszámolni a nyugdíjamat. Úgy, mint régen, a munkában töltött utolsó 10 évem, vagy a teljes teljesítésem alapján, ill. a nyugdíjazásomkor dönthetek-e arról, hogy az egész összeget kiveszem, vagy nyugdíjat kérek és kapok (mint mondjuk azt tehettem VOLNA a magánkassza esetében).

Visszatérve a gyermekvállalásra. Tudom, nem vagyok szimpatikus azzal a kijelentéssel, hogy amíg egy szülő gyes/gyed-en van, addig ez az ember támogatást kap, és nem pedig termelő, hasznos embere a társadalomnak. Ez a kijelentésem akkor is helytálló, ha egyébként a másik szülő dolgozik.

De tovább megyek. Olvastam egy felmérést arról, hogy Európában melyik orszában mennyi az annyi e körben. Mármint mennyi ideig és milyen támogatás mellett maradhat valaki otthon a gyermekének születése okán. El kell mondanom neked, hogy kishazánk ebből a szempontból a legelső helyen van, sőt toronymagasan a elsőn. Vagyis nincs még egy olyan ország ezen a földrészen, ahol 3 évet + a szülés előtt 1 hónapot otthon lehet valaki úgy, hogy még juttatás is jár érte. Ahol szarakszik a gazdaság, ott ezen a téren nem kellene ilyen eszelősen nagyvonalúnak lenni. Bár ennek ellenére hiszem, hogy a kicsiknek az első három évben jobb az édesanyjuk mellett, mint a bölcsiben.

Viszont ha valaki sok gyereket szül, akkor már előáll az a helyzet, hogy dolgozik egy papa, nem dolgozik, mondjuk egy évtizeden át a mama, ami azt jelenti a társadalomnak, hogy 1 anyát, 3 gyermeket kell eltartania(egészségügyi ellátás, gyes/gyed, emelt családtámogatás) 10 + sok évig. És amikor egy olyan anyuka, aki mondjuk a 40 évnyi munkavállalási időszakból kb. 10 évet nem dolgozott, ez idő alatt támogatást kapott, az egy fillérrel sem fog kevesebb nyugdíjat kapni, mint az a nő, aki csak egy gyermeket vállalt, sokkal többet termelt az országnak. Én még ezt is elfogadom, de azt már nem, hogy ennyi támogatás mellett még hatványozott családi támogatásban is részesüljön egy ilyen család csak azért, mert több gyereket vállalt.

De tovább megyek. Az előző kormány azon döntése igen is helytálló volt, hogy csak az kapjon illetményt, aki a szülés előtt minimum 1 évvel stabilan járulékfizető volt, mert gondoljunk csak bele abba, hogy ami most van - miszerint a szülés előtt fél évvel elég csak munkavállalóként bejelentkezni valahová, és máris jár a 3 évi támogatás - az gyakorlatilag csalásra ad lehetőséget. Kvázi van egy nő, aki egész életében nem volt adófizető, majd teherbe esik, és egy hónap múlva bejelenteti magát valami baromi magas összegre, melynek járulékát fizeti 6-8 hónapig, majd kapja 2 évig a jó kis gyed-et, és további egy éven át még a gyest is. Megint az ügyeskedőknek kedvezünk.

Ösztönzés kérdése: Jó, tetszik, friss gondolkodásra vall. De csak elvben. Mert mi a gyakorlat. Az, ahogy már korábban írtam, hogy az emberek nagyrészt feketén dolgoznak, vagy minimálbérrel vannak bejelentve. Mellékesen mondom, hogy jobb lenne, ha inkább ezen a helyzeten változtatna már valamelyik kormány, de érdekes módon ez senkit sem zavar. Elgondolkodtató, hogy miért.

Szóval ezek az emberek a bérszínvonalúk miatt - a te logikád szerint - eleve nem ösztönözhetők, hiszen most másfélszer annyit kell dolgozniuk a nettó bérükért, mint korábban, többletük tehát nem lesz.

De mi van a középkeresetűekkel, akik mondjuk, alaphelyzetben ugyanannyit keresnek az új adórendszer szerint, ha pedig többletmunkát vállalnak, akkor többet vihetnek haza, mint korábbi többletmunkájukkal. Ez dicséretes, csak a munkahelyek nagy részében már rég nem fizetnek túlórát, vagy eleve havi béres munkavállalásról beszélünk, ahol nincs többletkereseti lehetőség. Ha mégis, akkor ugyan üdvözölhető a két adósáv közti különbözet többlete, de szerintem, akinek korábban volt ugyanerre lehetősége, az akkor is megtette a többletmunkát a többletpénzért, még ha az kisebb összegű is volt.

Én nem értek egyet minimálbéres adómentesség konzerváló hatásával. Most komolyan gondolod, hogy egy ember csak azért nem akart 80 000 bruttó helyett mondjuk 100 000 bruttót keresni, mert a köztes 20 000 Ft után már fizetnie kellett annak kb. 20 %-át adóként? Attól még a nettó jövedelme korábban is növekedett. Ez egyszerű matematika.

Egyébként ne terheljük már többletmunkával a szerencsétlen munkavállalókat, mert így is hulla fáradt a dolgozó magyar. Inkább munkahelyek, biztonság, elérhető célok, kisebb korrupció, jobb egészségügy és stabilitás kellene. Na meg néha egy-két emberi jó szó egymáshoz.

guli 2011.07.29 09:36:55

@Lenkenéni:

Félre értettél.
Először is összemosódott előtted a két téma. Az egyik volt a sokgyermekesek esetében megvalósított hatványozott támogatási rendszer kérdése, a másik pedig a gyermekvállaláshoz kapcsolódó gyes/gyed illetményének jogosultsága. Ez két, külön téma.

Utóbbival kapcsolatban pedig az alábbiakat tudom. Pont az volt a vita a két nagy párt között korábban - mikor az előző kormány szigorítani akart ez ügyben, és többek között a az illetménnyel támogatott időszakot is kurtítani kívánta -, hogy egy szülő nőnek - vegyük most azt, hogy egy első szülő nőnek - közvetlenül a szülés előtti időszakban mennyi idejű bejelentett munkavállalásának kell ahhoz lennie, hogy illetményt kapjon. Jelen kormányunk szerint elegendő lenne 6 hónappal a szülés előtt munkában töltött idővel rendelkezni, míg az előző kormány szerint minimum 1 év kellene hozzá. Abban igazad van, hogy jelen pillanatban ez a rendelkezés még nem lépett életbe.

Én magam egyébként ismerek olyan - meglehetősen jó anyagiakban élő több - családot is, ahol az asszonynak nem kellett soha dolgoznia, a vállalkozó férj biztosította az egzisztenciát, ám amikor az asszony teherbe akart esni, akkor jött a gyors, magas jövedelemre való bejelentés, hogy aztán 3 évig e téren is bevételekre tegyen szert a család, akinek egyébként szüksége sem lett volna igazán erre az összegre, de hát miért ne használta volna ki.

Lehet, hogy ostoba vagyok, de én bizony ezt a témát sem szociálisan szeretném látni. Véleményem szerint - bár sajnálatos, ha valaki munka nélkül van, sajnos az én családomban is van ilyen ember, de - aki nem fizet folyamatosan járulékokat, az ne is részesüljön illetményben. Ez nem szociális kérdés, hanem gazdasági.

Az meg már tényleg az én szemtelen véleményem, hogy akinek nincs munkahelye, és rosszak az anyagi körülményei, az egyszerűen ne vállaljon gyermeket. Akár be tudja magát jelentetni néhány hónapra, bármilyen, zsebből fizetett járulék fizetése mellett, akár nem. Persze, ha a férje, párja rendszeres és biztonságos kereső, akkor viszont az a felvetésed értelmetlen, hogy miből fizetnék a járulékokat.

Én úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje végre egy olyan országban élni, ahol a folyamatosan teljesítők, szorgalmas emberek részesülhetnek csak juttatásokban, nem pedig azok, akik - bármilyen okból is, de - nem, vagy csak keveset tesznek a nagy kalapba.

Nyilvánvaló felháborodást kelt majd néhány rokkant, beteg, vagy munkanélküli szemében az én álláspontom. Ugyanakkor azt mondom, hogy addig, amíg egy országban gyakran jobban élhet egy szociális hálóban bent lévő család, mint egy házasságban, 1, 2 gyermeket nevelő négytagú, dolgozó szülőkkel rendelkező családban, addig komoly baj van. Márpedig ez nem egy légbőlkapott teória, hanem, egyes esetekben valós állapot. Természetesen a valóban betegek, rokkantak esetében a támogatási rendszer nagyon fontos, ez nem lehet vitás. De ezt nem szociális hálóval, hanem rendes illetménnyel kell megoldani.

Nem szeretnék korábbi, saját, személyesen átélt, megtapasztalt példáimmal jönni, pedig sorozatosan tudnék olyat írni, amiért jogosan vetem fel a fenti témát.

Elég legyen csak az, hogy egy gyermekkel a rendszerváltást követő első években egy 46 nm-es panelban, öten (3 generáció) lakva sem voltunk jogosultak önkörmányzati lakásra, mert a férjem kezdő fizetése és az én gyed-em (ami szintén nagyon szerény volt) nem volt alap a szociális lakáshoz való jutáshoz (túl magas volt az egy főre jutó összeg). Nevetséges.

Később, autóbalesetben gerincemet törtem, másfél évig rehabilitálódtam, kétszer operáltak, gyakorlatilag újra kellett tanulnom járni, jelentős munkaképességcsökkenésem van, ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy rokkantosítsam magam, pedig további 10 évig voltam ezt követően súlyosan krónikus beteg.

Ugyanakkor a kilencvenes évek végén én voltam az a 8 %-nyi magyar család egyike - ekkor még mindig és most is egy 46 nm-es panelban - aki ahhoz a leggazdagabb réteghez tartozott, akinek nem járt alanyi jogon a családi pótlék. Jelzem, hogy a férjem kétkezi munkás, alkalmazott volt ekkor még, én pedig épp ebben az időben voltam táppénzen a balesetem miatt. Persze, csak éppen mindketten teljes munkabérrel voltunk bejelentve, így a hivatalos jövedelmi viszonyaink szerint a leggazdagabb 8 %-nyi családba tartoztunk. A kőgazdag, de minimálbéres vállalkozó férjjel rendelkező kolléganőm, tele ékszerekkel, a budai környékről viszont jogosult volt a családi pótlékra, pedig még a fizetése is jobb volt, mint az enyém.

Évekkel később, egyedülálló szülőként, továbbra is a panelban, akkor komoly anyagi nehézségekkel a többszörös világbajnok fiam versenyeztetésére - és nem másra - támogatásért fordultam a szociális hálóhoz. Az akkori polgármesterünk politikai okokra való hivatkozással utasította el a kérelmünket. Azt hittem, rosszul látom, amit olvasok. Egy élsportoló anyagi támogatásából politikai kérdést csináltak, holott közöm nem volt, és most sincs, sőt az egyesületnek sem volt semmilyen politikai csoporthoz.

Tévedés ne essék, azért mert engem nem egy és nem két sérelem ért ebben az országban, még nem szeretném, ha a szomszéd tehene is megdöglene. Viszont az nem normális dolog, hogy míg én, és nyilván velem együtt többmillióan próbálnak talpon maradni, hitelek, mások támogatása nélkül, becsülettel végigvezetni az életüket, addig mások, és legyünk őszinték, sokan lustaságból, elkényelmesedésből munkanélküliként ha nem is jobban, de rosszabbul sem vezetik végig az életüket, mert senki nem meri rendesen megreformálni a szociális hálót és az egészségügyi rendszert.

Utóbbi esetében felmerül bennem a kérdés, hogy az a sok kőgazdag vállakozó, aki minimálbéres járulékot tol be, vajon mit tenne, ha egyszer csak a befizetés mértéke szerinti szolgáltatást kapna mondjuk az SZTK-ban, vagy egy kórházban. Mindjárt rájönne, hogy tisztességes jövedelmet kell bejelenteni, és nem csak önmagának, de az alkalmazottainak is.

Azzal ugyan egyet értek, hogy a megélhetési szülések a legrosszabbak, de épp ezt nem támogatja ma már jelen kormányunk, hiszen a szociális rendszer hálójának egyik - szüléshez kapcsolódó - alappillérét, a családi pótlékot adókedvezményként számolja el, vagyis az, aki korábban a családi pótlék miatt szült gyermekeket, miközben a családban senki nem keresett, az most egyáltalán nem jár jól. Ezt az intézkedését dícsérem a kormánynak, bár hozzá teszem, hogy a szociális háló másik felénél bizonyosan bentmaradnak majd a rostán az ilyen típusú családok továbbra is. Gondolok én szociális segélyre, átmeneti segélyre, étkezési, tankönyv, ruházkodási támogatásra, stb.

Sokkal több ember összeszedné magát ebben az országban, ha megszünnének a bizonyos rétegnek, csoportnak kötelezően járó támogatások. De ehhez egyszerűen egyik kormány sem mer, vagy akar hozzányúlni.

guli 2010.07.08 15:35:36

Olvasva a beírók véleményét, megint csak tipikus dolgokat látok. Az úgynevezett két véglet közé csúszott gondolatokat (tisztelet a kivételnek).

20 éve vagyok nagyon gondos háziasszony, akinél szóba sem jöhet a tartósítószer (tényleg nem, mert még felvágottat sem veszek), piacról veszem a zöldséget, gyümölcsöt, lehetőség szerint háztájiból az egyebeket, ellenben télen valóban nem lehet másból megoldani még az igényes főzést sem, mint a konzervből, mirelittből.

Csak hogy a tévhiteket eloszlassam. Nem minden konzervben van tartósítószer, többek között a babban sem. Talán csak az elit szakácsok nem, de még a jobb éttermek is használnak konzerv paradicsomot, zöldséget, melyekben általában - legalább is a jobb minőségüekben - semmi más nincs, mint az adott alapanyag (esetleg só, néha cukor). Ez tehát kevéssé ártalmas, mint egy nagybevásárlóban vett friss árú. Sőt.

Azonban azzal egyet kell értenem, hogy a löncshús egyszerűen étkezésre alkalmatlan, bár gyerekkoromban bizony nagyon finom volt, szüleim, nagyszüleim főzelékekre feltétnek használták, és szendvicsként is imádtam. Úgy 10 éve - a hazai piac akkori legjobb - löncshusát szerettem volna kirántani úgy, mint a nagymamám annak idején, hát nem volt sikerem. Teljes szétmálás lett a végeredmény, pedig már akkor minden csínját-bínját ismertem a főzésnek, vagyis senki nem higgye, hogy nem tudtam panírozni.

Szóval aki sznobnak titulálja azt a honfitársát, aki ezt a kutyakaját nem tekinti eledelnek, az ostobaságokat beszél (ír).

Ezek a lapok nem az igényes embereknek szólnak (alapesetben tök mindegy, hogy a Blikk és a Blikk nők milyen szerkesztőségben íródik, hogy van-e közük egymáshoz, vagy nincs, hiszen pontosan azért egyforma a nevük, hogy ugyanazt a célközönséget találják el/meg, vagyis tényleg a nagyon is hétköznapi embereknek íródnak ezek a receptek. Ezzel együtt egyet kell értenünk abban, hogy valóban nem szabadna olyan recepteket mutatni, ahol már az alapanyag is gagyi. Épp elég szemetet eszünk még akkor is, ha óvatos típusú háziasszonyok vagyunk.

A végletesség azonban ostobaság, inkább az egészséges középutat válasszuk szó szerint.

Aki viszont esküszik a mindenféle hulladékot megeszem és semmi bajom nem lesz tőle elvre azzal had osszam meg egy saját és igaz történetemet.

Fiam mindössze 8 év korüli volt, amikor egy háziorvosváltással kapcsolatosan egy általános vérvizsgálatot rendelt el a családunkat addig nem ismerő orvos. Amikor a leletet a kezébe véve megkérdezte tőlem, hogy ugye ez a gyerek házikoszton van (ekkor szó szerint megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi rosszat láthat a gyerek leletében), én bátrotalanul válaszolva azt, hogy igen, aztán kérdezve, hogy miért, az baj?, nos akkor hívta fel a figyelmemet az orvos arra, hogy milyen jól cselekszem, mert életében olyan szép eredményt nem látott még gyermeknél, mint amilyet a fiam lelete mutatott. Azóta többszörös világbajnok lett a ma már felnőttkorú gyermekem, és hiszem, hogy a minőségi étkezés is hozzásegítette ehhez az eredményhez. Ezért aztán innen üzenem a hőbörgőknek, hogy nem sznob az, aki vigyáz arra, hogy mit eszik, hanem inkább felelősségteljes ember, aki adott esetben inkább költ az egészségmegőrzésére, mint mondjuk egy drága ruhára, vagy értelmetlen tárgyakra.

guli 2010.07.08 16:19:37

@-vadvirág-:

Táncos. Főképp akrobatikát is érintő több tánc- kategóriában, ahová elkél az erő is. Nem csak valami tinglitangli témában. Ma már vezető pontozóbíró is, elismert - bár nem a médiában mutogatott celeb.

Természetesen nem vagyunk vegák, és ahogy írtam, nem vagyok a szélsőségek embere. Tehát néha még chips is engedett volt (de csak akkor, ha az edző nem látta, mert egyébként bünti volt belőle).

A minőségi étkezés az, ha az optimális lehetőségekhez képest friss alapanyagokból, naponta frissen főzve (igen, én is napi 8 órát gürizek, és utána teszem fel a kaját, van úgy, hogy valóban éjjel zuhanok az ágyba, de ez az én vállalásom, nem mindenki bírja és tűri az ilyen életet), változatos étkezést biztosítok a szeretteim és magam számára.

És mindenféle gúnyos további hozzászólónak írom, hogy egy tanult, elismert háziorvos véleménye igen is legyen elfogadhatóbb, mint egy átlag emberé, akár még az enyém is.

Persze a jó kaja alapjában nem minden, mentális egészségre is szükség van, de ott sem hiszek a szélsőségekben, mert elváltként is tudtam profi táncost nevelni a fiamból, olyat, akinek - ha a sors is úgy akarja - egy honfitársával, meg néhány európai tánsossal egy profi csapat tagja lesz, és irány a jövő évi Las Vegasi vb... Ja, tulajdonképpen ennek már ehhez a témához nem sok köze.

guli 2010.07.08 16:22:08

@Rosszindulatú Vászka:

Nem az a kérdés, hogy mióta divat főzni, hanem az, hogy mióta nem divat.

guli 2009.10.27 11:22:41

@frontember76: Tényleg viccesnek tartod ezt a műsort? Vagy egy olyannak, ami szerinted az emberi esendőséget mutatja meg. Most akkor ezek szerint melyik is? Szánalmas esendő emberek, vagy komikus szereplők? Mert a kettő nem igen fér meg egymás mellett.

Szerintem ez a műsor egyikről sem szólt, legalább is addig, amíg én néztem. Ezek a nők nem a magyar átlagot jelenítették meg, a Benkő meg aztán a legkevésbé sem az átlag magyar férfit. Tehát ezzel a műsorral a legkevésé sem az a cél, hogy bemutassák, hogy mások is esendők, bénák, úgy ahogy mi, a többség.

Ezek a nők nem voltak azok, hanem sajnálatraméltó, a lejtő legaljáról felkapaszkodni szándékozó, egyesek romantikus énüket, mások perverzitásig hajló szexuális irányultságukat megmutató, egyáltalán nem mintának és összehasonlításnak való nők, akiket én szívből sajnáltam. A bugyi lekapása pedig ocsmány volt és szánalmas, innentől már képtelen voltam tovább nézni a műsort.

De az is lehet, hogy ezután következett az a rész - a műsor vicces része - amin már jókat lehetett volna kuncogni.Bocsánat, de én ezt már nem tudtam megvárni.

Amúgy remélem, hogy kishazánk nagyobbik felének lakói nem egy ilyen műsorbór várnak visszaigazolást az esendőséggel kapcsolatosan.

guli 2009.10.27 11:50:46

@parttalan: Viszont lassan élőben szülnek, némelyek pedig a szilikonoztatásukat is élőben engedik a tévében leadni (bár lehet, hogy ez nem a hivatkozott csatorna műsorán volt látható).

Amúgy az élőben való d..gás, és a masz...báció már megvolt. Előbbi a Big Brother-ben, utóbbit Benkő Dániel követte el ellenünk. Hála az égnek, ezeket sem láttam, viszont utána hetekig olvashattam róluk minden elképzelhető fórumon.

Szerintem már nem tudunk olyat mondani, ami nem volt még a televízióban.

guli 2009.10.27 12:42:27

@Blackrock: Igazad van, ez még nem volt. Csak reméljük, hogy nem is lesz.

Eszembe jut egy néhány hete látott amerikai film (a címe most nem jut eszembe), ami pont erről szólt. Egy lemenő ágban lévő amerikai csatorna végső elkeseredésében engedélyt ad egy olyan élő műsorhoz, ahol ... MOST JUT ESZEMBE, AZT HISZEM A CÍME: OROSZ RULETT.

Szóval 6 önként jelentkező játékos az élő műsorban halántékához szorítja a hatos tárral rendelkező fegyvert, melyben csak egy éles töltény van. Aki életben marad, az 5 milliót nyer, az egyetlen, aki szerencsétlenül jár, az élőben lesz öngyilkos. A családja még pénzt sem kap.

A film kiváló rendezésű, és elkeserítően életszagú, persze van benne egy kis csattanó is, de alapvetően pont ezt a témát taglalja.

A dupla haláleset után - mert a filmben nem csak az egyik játékos, de még valaki is meghal -a műsor tovább folytatódik. Elképesztő a film, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Lehet, hogy ez az utolsó, nem valóságot megjelenítő ilyen jellegű film. A következőt már lehet, hogy élőben kapjuk...

guli 2009.09.10 13:36:24

És csoda, hogy nincs nemzeti identitástudatunk?!

Fital felnőttként még csak azt tapasztaltam, hogy közvetlen szomszédaink közül kizárólag az osztrákok nem bírták a búránkat. Lenéztek, de eltűrtek minket, mert legalább felvásároltuk a szemetüket, ami nekik már nem kellett. Persze rendesen ki volt írva magyarul, hogy NE LOPJ!

Azonban ebben az időszakban még szeretettel fogadtak a csehek, szlovákok, a régi szovjetúnió összes tagállama, és nem óckodtak tőlünk a románok és a volt jugoszlávok sem.

Hogy hogyan sikerült idáig süllyednünk, az egyrészről a ragyogó politikusainknak köszönhető, de azért azt se feledjük, hogy honfitársank, átlagos polgárok is tudunk aztán nem akárhogyan viselkedni a határon túl, ezzel is gerjesztve a magyarok iránti útálatot.

Mióta az eszemet tudom, oly módon cselekszem, ahogy átlépem a határt - legyen az egyre inkább bármelyik irányba -, hogy próbálok nem magyarosan viselkedni. Vagyis nem hangoskodom, kötekszem, szemetelek, ki ha én nem-ezek, zabálok úton-útfélen, ezzel szemben megpróbálok a helyi viszonyoknak megfelelő nyelven megszólalni, nem pedig bambán ordítom egyre hangosabban, hogy: NEM ÉRTEEED.., AZT A RÓZSASZÍN, MŰBŐR, CICAFIGURÁS TÁSKÁT ADD MÁR IDEE.., AZTTT, OTTT..

Én, egyszerű halandó, ezt tehetem. A politikai nagyok viselkedését azonban nem hozhatom helyre. El kell tehát fogadjam, hogy minket egyre kevesebben szeretnek. Vagy mégsem?

A baj az, hogy ez már nem csak határon túl van így. Mi magyarok, nem csak a más nemzetekkel nem tudunk kijönni, de saját, közvetlen szomszédainkkal sem. Mára nem csak depressziós nép lettünk, de durva, hangoskodó, már itthon is ki ha én nem-ező, önző, ugyanakkor primitív emberekké válunk egyre inkább.

Talán, ha a közvetlen környezetünkben tennénk meg az első lépéseket, akkor szép lassan, mi, átlagos állampolgárok, egyszerű halandók tudnánk enyhíteni néhány határon túli problémán is.

Demagóg gondolat? Lehet, de nagy igazság is egyben. Ki kéne végre próbálni.

guli 2009.08.28 11:02:09

Baromi jó volt, mondhat bárki bármit.

Mert hogy főleg bárki volt az, aki azonnak volt képes kritikával illetni azt az embert, aki egyetlen hibát vétett - már ha az ő hibája volt -, hogy nem keveset váratott minket. A többi profi volt, egy percig nem voltam képes unatkozni, csak az eső és a hátam sajgása tudott pillanatokra kizökkenteni a hang és látvány mámorából.

Amit mások hibának tituláltak, de ami szerintem nonszensz:

Túl profi volt, minden másodperc a helyén volt, semmi spontán megnyilvánulás. Nos én úgy gonodlom, hogy a profizmus nem egy pejoratív kifezezés, épp ellenkezőleg. Én nem egy gügyögő, alig hallható, szerencsétlen előadást szerettem volna látni, amit ellenpontoznak egy kis közönségénekeltetéssel, humorral, bohóckodással. Én a pénzemért profizmust akartam és kaptam.

Sérelmezték a hőbörgők, hogy az új lemezének dalai is szerepeltek a koncerten. Naná. Mert hogy egyfelől ez a turné megy - nehogy már elvárjuk, hogy a Madonna majd kishazánk kedvéért a best of-ot hozza el nekünk. Másfelől az is eszembe jut, hogy amilyen drága egy koncertjegy, én bizonyosan csak olyan előadóéra megyek ki, akinek legalább az utolsó két albumát kívülről fújom. Aki arra számított, hogy a 20 évvel ezelőtti slágerszámokra tombolhat az nem csak naív, de nem is érti a koncertek lényegét. Sőt, általában lemezturnékra lehet számítani, ezért aztán végképp nem értem a kedves hőbörgőket, hogy mire is ez a nagy kritizálás.

A program egyébként szíves volt, hallottunk 10-éves zenéket is bőven. Jó, kicsit túlremixelt volt néhány nóta, de nekem, aki nem csak tiszteletből, de valódi Madonna rajongásomból adódóan elölről, hátulról fújom az utóbbi lemezeinek is a számát (bárki bármit mondd, az is szenzációs) kimondottan felüdülés volt más hangzásban és előadásmódban meghallgatni azokat. Az újdonság ereje csak frissített, nem elvett az értékből.

Az a baj, hogy kishazánkban divat a hőbörgés. A nagy demokráciában egyesek élvezettel engednek meg olyan kifejezéseket és mondatokat művész és egyéb valamiben kiemelkedő emberekre - feltételezzeük, hogy mindegyik ismert ember tett is azért, hogy ott tartson, ahol tart -, mint ha a szomszédot kritizálnánk. Sikerült a televízióban egy olyan "kultúrált" véleményt hallanom, ahol a Madonna egyszerűen csak vén boszorkányként volt titulálva. ANYÁDAT, mondom én, sajons ennek a nőnek a színvonalára süllyedve. De szerenék én egy minúsz X-szel kevesebb korom ellenére is olyan egyben lenni mint ő, és olyan dolgokat elérni, amit ez a 30 éve a könnyűzenei paletta élén folyamtosan ott lévő énekes és előadóművész. De Mancika az aztán kritizálhat. IDIÓTA

guli 2009.08.31 13:19:32

@pébácsi:

Ami engem nem érdekel, arra el sem megyek.

Akkor mi a csudának fizettél 22ezret, ha nem voltál rá kíváncsi?

Vagy ez nálad úgy működött, hogy egészen a koncert elkezdődéséig baromira vártad az eseményeket, aztán, ahogyan az első dal elhangzott, már nem is voltál rá kíváncsi? Még csak esélyt sem adva egy neked jobban tetsző blokkra?

KÉPZAVAR

guli 2009.09.01 09:06:00

@Hun.Spb:

Én nem vagyok abban biztos, hogy nem miatta csúszott a buli. Bár hajlamosak vagyunk elfogadni azt a magyarázatot, hogy az esővédő csúszásgátló 2 órás behelyezése miatt álltunk és vártunk (néha már reménytelenül), de mikor olvashattunk, hogy a két nappal későbbi koncertjén pont ugyanennyit váratta a közönséget, hát megdőlni látszott ez az addig elfogaható magyarázat.

Egyszóval az az érzésem, hogy ez már egy szokáshalmaz.

Amúgy azt gondolom, hogy mi, átlagos halandók úgy sem fogjuk soha megtudni, hogy ki és mi miatt csúszott meg a budapesti koncert. És őszintén szólva nem is érdekel. Csak az, hogy buli volt, szuper.

A zuhé, ami elkapott szinte frissítő volt, a hátfájás, ami pedig rendesen volt képes kínozni a koncert utolsó órájában, már másnapra elmúlt.

Úgy hogy nem mindegy?

guli 2009.09.01 08:58:12

A legmegdöbbentőbb, hogy ebben még járni is lehet. Sőt, nehezített terepen is hordható.

Egyszerűen nem hinném el, ha nem a saját szememmel láttam volna, mert ez a lábbeli valóban alkalmas hordásra, miközben valahogy mindannyi lépés, mozdulat során a fizikai törvényeknek teljes egészében volt képes ellentmondani.

Megvan: ŰRLÉNY!!

guli 2009.08.10 12:40:25

Nehéz téma ez és szomorú. Ugyanakkor agyonrágott és közhelyes mondatokkal lehetne illetni ezt a fajta propagandát. Pl. olyanokkal, hogy a felelősséggel vállalt gyermek szülessen csak meg, mert az élet nemessége foszlik szerte azzal, ha valaki úgy szül, hogy gyermekének még a napi melegételhez való jutását sem tudja biztosítani. Ne feledjük azt sem, hogy egy alkoholista, erőszakoskodó apa által fogant, ugyanezen családi környezetbe érkező gyermek léte sem nevezhető életnek. És még sorolhatnám.

De eszembe juttat valami mást is. Az, hogy mégis milyen alternatívával szolgál akkor az a kisközösség, aki ezt a tacepaót magáénak mondhatja?

Netán azt, hogy csak akkor érintkezzen egy pár, ha gyermekvállalásra szánja el magát? Tényleg elvennék a meghittség, a párkapcsolat egyik alapját adó mozzanatát a férfiaktól és nőktől ezek az emberek. Hogy lehet bűnként kezelni a testiséget, miközben bigott, vallásos emberek valódi bűnöket (hazugság, csalás, álságosság, gonoszság, lopás, kegyetlenség, stb.) naponta elkövetve, bizonyos vallások esetén néhány miatyánk elmormolását követően bűnbocsánatban részesülnek. Érdekes gondolat.

Persze az is lehet, hogy ez a kis közösség arra gondol, hogy most aztán szaporodjunk, mert az való igaz, hogy fogy a magyar. De a páronkénti 15-20 gyermek születése nem hiszem, hogy gazdaságilag, társadalmilag, vagy bárhogy is természetes lenne.

Én egyetlen dolgot kérdeznék csak meg. A gondolat szülötte vajon hány gyermeket nevelt fel, volt e házastársa, ill. jelen pillanatban hány éves. A válasz sokmindenre adna magyarázatot.

Félek, hogy a bort iszik, vizet prédikál mint hasonlat állná meg a helyét, esetleg olyan is előfordulhat, hogy már nem nagyon iszik semmit, vagy soha nem is ivott, mert nem volt mit innia soha sem.

guli 2009.08.23 11:48:42

@creal:

Az alternatíva keresésem ez esetben a téma eredetéhez kapcsolódott, vagyis arra vonatkozott, hogy vajon milyen lehetőség van a mai - de akár az évszázadokkal ezelőtti - szexuális életben arra, hogy a "felhívásnak" maradéktalanul képes legyek/legyünk eleget tenni.

Házasságban élek, maximálisan monogám vagyok, tehát mondhatom azt is, hogy akár a Tízparancsolatnak (de egyéb vallási elveknek) is maximálisan felelek meg. De a születésszabályozás minden formáját elvenni még a magam fajtáktól is nem csak butaság, de emberileg, gazdaságilag és a világot sújtó túlnépesedés szempontjából is hibás gondolkodást mutat.

A házasságban felnevelt néhány gyermek érték, nemes és létfontosságot mutat. Az esztelenül való, évenkénti szülés - lássuk be - a világot emésztené fel.

Ha viszont az egészséges, monogám párkapcsolatban, minden világvallás esetén elfogadott szerelmi együttléttől mégis megfosztani akarnánk a világot, az az egyik leghibásabb döntés lenne.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy itt indulna el a homoszexuálisok bűnösségének kikiáltása, mely megint álszent lenne. Hiszen ha a saját nemhez való vonzódás bűn lenne, akkor a természet (vagy nevezzük Istennek) nem teremtett volna ilyen embereket. Sőt tovább megyek, állatokat sem, hiszen ma már az is köztudott, hogy az állatvilágban is van a saját nemhez vonzódó jó néhány egyed.

A természet egyébként önmaga szelektál. Egy nőnemű csecsemő nagyjából 500 petesejttel a testében érkezik a napvilágra, de mire a pubertás korba ér, ez a szám nagyjából a felére csökken. Nem beszélve arról a nem kevés - sokszor észre sem vehető - vetésélek számáról, mely minden egészséges nőt érint élete során legalább 2-5 alkalommal. Még a természet is visszavesz az iramból, akkor miért ne tehetné meg egy felelősségteljesen gondolkozó pár is.

Hangsúlyozom, felelősségteljes, gondolkodó emberek ésszerű döntéséről beszélek, nem alkalmi kapcsolatokra, egy éjszakás kalandokra buzdítok én bárkit is.

guli 2009.08.24 14:33:59

@Hun.Spb:

Nem, én sem értem ezt a gondolatkört. És szívesen venném, ha konkrétabb lenne a megfogalmazás.

guli 2009.08.13 09:21:32

Nehéz kérdés, de ez esetben talán még sem annyira nehéz.

Alapvetően én is úgy gondolom,hogy ha valaki közéleti vagy művész ember, akkor tudnia kell és megértenie is, hogy a halandók információt akarnak. Pláne ilyen esetekben. Néhányan pletykaéhségből, de vannak azért olyanok is, akik valóban féltésből, szeretetből.

Engem általában akkor háborít fel az ilyenkor szokott - héha nagyon is mű - hírzárlat, amikor egyébként az ismert ember orrba-szájba a sajtóban mutogatja, hallatja magát minden rezdülésekor, vagy még anélkül is, és amikor egy ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetbe kerül, a család egyszer csak piszkosul nem akar informálni.

Azonban most nem ez a helyzet. Ez a színészember évek óta visszavonult abban a vonatkozásban, hogy nem mutogatja magát celebműsorban, nem látjuk rettenetes újságok címlapján, sőt belső felén sem. Ezért aztán nem döbbent meg, hogy a család ezt az eljárást érzi helyesnek és szükségesnek.

Szerintem fogadjuk el, már csak azért is, mert még mindig az a véleményem, hogy alig akadhat néhány olyan ember, aki valóban féltésből, szeretetből, őszinte érdeklődésből várja a híreket és nem a szokásos MEGINT BESZÉLJÜNK VALAMI SZENZÁCIÓRÓL.

guli 2009.08.10 12:08:58

Ne izgulj, ezt még a kishazánk sem lesz képes elszúrni.

Megyünk. Mi legalább is igen. Na de hogy Madonna is ott lesz-e?? Azért reménykedjünk. Az előttünk két nappal megrendezésre kerülő, ill. most már csak nem kerülő horvát buli már biztosan elmarad, ez tuti, mert oda csak 8 000 jegyet tudtak eladni.

Nálunk sem olyan rózsás a helyzet, mi sem érjük el a 20 000 - et, pedig azt az őrületet, ami a jegyeladás körül volt, még most sem tudom feledni. Fél napos eredménytelen sorbanállás, jegyhiány, cirkusz, kilátástalanság, aztán nagy protekció és 4 db jegy. Ehhez képest most minden idióta kvízműsor főnyereménye Madonnajegy, hozzáteszem, hogy ma a freemailes leveleim között is akadt egy játékbahívós, Madonna jegynyerős akció, amitől - annak ellenére, hogy nem vagyok sznob - egy kicsit már hánynom kell.

Tényleg ennyire nem érdekel már senkit ez a csúcsművész? Vagy valóban ennyire gáz az emberek anyagi helyzete?

Persze én csak örülök, mert bár a Madonna utálni fogja kishazánkat, vélhetően nem is jön többet, mivel a paciderbi kongani fog az ürességtől, azért nekünk halandóknak, jegyfizetőknek legalább lesz levegőnk a koncerten, mert tömeg az aztán nem lesz.

guli 2009.08.11 09:37:46

@D. Sharp:

Nem tv-ről beszéltem. Rádiós kvízműsorokban hallottam. A saját levelezési fórumomat meg nem tudom és nem is akarom kikerülni.

Egyébként a tévénézésről nekem nem olyan közhelyes a véleményem, mint sok embernek. Szerintem álságos dolog a televíziót lenézni, hiszen a legkönnyebben elérhető (mindenkinek van otthon és olcsó) és a legkevesebb energiát igénylő (mondjuk takarítás, főzés mellett is háttérben működtethető) hírforrás, legyen az valódi hírérték, egy jó recept, vagy egy tudományos tény.

De tovább megyek. A véleményem az, ha az ember nem lesz rabja a Mónika show-nak, vagy egy újabb celebbemutatós, sok reklámbevételt hozós adásnak, akkor alapvetően a televíziózás szélesíti a látókört, informál, szórakoztat. És ez utóbbi sem nagy baj. Ha valaki ezt ellenpontozza napi sok órai munkával, háztartásvezetéssel, gyerekneveléssel, ügyintézésekkel, valamint könyvek, értékes folyóiratok olvasásával, akkor miért lenne rosszabb elfoglaltság mondjuk egy jó krimi, mint a haverokkal egy sörözés (egyébként ez utóbbi sem megvetendő program).

Szerintem a sokcsatornás televíziózás teret ad a kultúrának is, sőt ma már bátran állítom, hogy egyes - általam preferált - csatorna műsoraiból kiválóan lehet tanulni is.

Szóval a legbutább dolog a demagógia, nem szabad általánosítani. Nem rosszabb a nézett sajtó, mint adott esetben egy rossz könyv (mert hú de sok van már ebből is), vagy egy rosszul szerkesztett újság.

guli 2009.07.30 13:11:19

Én a bazi nagy pirosat szeretném most már. Minden téren és minden fórumon.

A zöldet és a kéket már kívülről ismerem, fújom, stb.

guli 2009.07.30 13:07:58

Egyetértek a hozzászólóval. Mármint azzal, aki .... mi lenne, ha olyanokat írnál, ami külső segítség nélkül is tartalmaz...

Hosszú hallgatásod után, szinte elfeledve ezt a blogot, majd újra, érdeklődéssel olvasva a néhány új bejegyzést ugyanez a gondolat fogalmazódott meg bennem is.

Értem én, hogy ez a blog nem a külső "szemlélőnek" szól, de azért ezt a fórumot nem kéne titkos naplónak se használni. Tudom, tudom. Van néhány (1-2 ember), aki talán személyesebben érintett az életedben hozzám, hozzánk képest, ezért valamit levesz az utóbbi bejegyzésekből, de mi, akik vélhetően a többséget képviseljük, szomjazunk már egy kis hónapokkal ezelőtti olvasgatásra.

guli 2009.05.07 09:49:25

Miért érzem azt, hogy ez a történet sántít?

Nem vagyok naív, nem gondolom, hogy az életben csak logikus dolgok történhetnek, és olyan soha, hogy összejönnek a dolgok oly módon, hogy az hihetetlen, de végül mégis igaz.

De ebben a történetben több dolog is sántít.

1. Az I sz./E. személyben író Apa egyszerűen nem illik a képbe. Ha az én gyermekemmel történt volna ilyen szörnyú dolog, akkor vagy eszembe sem lenne ezt a borzalmat leírni, vagy az írásom tele lenne indulattal, haraggal. Itt viszont inkább amolyan hatásvadász, frappáns és nagyon olvasmányos, írói vénás előadást kaptam.

2. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen helyzetben senki nem volt segítségére a kislánynak az utasok között. Én nem tudom, hogy hányan utazhattak, de még ha csak néhány felnőtt, akkor sem tudom elképzelni, hogy egyetlen nem volt, aki azt a nevetségesen kis pénzt oda nem adta volna. Sok bunkó él ebben az országban, mégtöbb olyan, akit csak önnön élete izgat, de a gyermekkérdés sokunkat érint, kizárt, hogy csak érzéketlen, bunkók utaznának együtt, egyetlen érzőszívű anya, vagy apa sem volt közöttük.

3. Nagyon nehezen hiszem el, hogy egy 11 éves gyermek - aki állítólag már több alkalommal is utazott hasonlóképp - az csak a buszraszállás pillanatában jött rá, hogy nincs pénze.

4. Az is elég hihetetlen, hogy egy önállóságra szoktatni akaró szülő nem vesz a gyermekének ebben a korban mobilt, az meg végképp, hogy csupán pont a kiszámolt 120 Ft-ot biztosítja. Ha mégis igen, akkor a kiszámolt pénzt biztosan maga adná oda minden reggel. Az ellentmondás abban rejlik: vagy önállóságra szoktató szülő vagyok, akkor a gyermekemnek ebben a korban már van egy kis saját kasszája, havi apanázsa és egy mobilja, vagy szigorúan ellenőrző szülő vagyok, de akkor viszont pont az a fajta, aki nem is engedi a kislányát egyedül buszozni, vagy ha mégis akkor reggel nem rákérdezek, hogy vitte-e magával a pénzt, hanem maga adja oda neki.

4. Nem hiszem el, hogy ha a vezető felengedte a kislányt (tehát jószívű volt), akkor megengedte volna egy ellenőrnek, hogy az letuszkolja.

5. Furcsán jön össze a történet azon része is, hogy 10 km-re lerakott kislányt mire az autóba ülő Apa megtalálta, már majdnem otthon volt (már ha jól értem). Ha én szoktatnám a gyermekemet az önállóságra, akkor már 5-10 perc késés után minimum a rendőrséget hívnám, a gyermekemnek 2 km-nél több sétára sem lett volna ideje.

Vajon miért írodott ez a történet??

guli 2009.02.20 13:50:09

Mondhatnám, hogy no comment, de most még se.

Szerintem lesz - nem is kevés - olyan ember, aki hanyatt-homlok fogja keresni a pártbalépés lehetőségét. Mármint ebbe a pártba.

Mert mit is olvashatunk a honlapján? Amit (demagógan) de sokan megfogalmaztak már magukban. Hogy milyen rossz nekünk itt az életünk, mert hogy ebben az országban a politikusok egy fabatkát sem érnek, saját zsebükre dolgoznak, stb.

Na és ne feledjük azt az egetrengető, a blogjukban olvasható információhalmazt, ami aztán a legkevésbé sem szolgál nóvumként, miszerint most aztán tudatják velünk, oktondi halandókkal hogy miért is van itt a gazdasági válság, na meg hogy miért is érint ez minket ennyire.

Csak az a baj, hogy - véleményem szerint - ezt már nincs olyan ember, aki ne tudná. Sőt az okosabbak már évek óta tisztában voltak azzal, hogy ahogyan az ország lakossága él, ahogyan pazarol és dömpingszerűen veszi fel a hiteleket, ill. az alig néhányan dolgozóak közül is szinte alig akad olyan, aki tisztességes jövedelemmel és nem minimálbérrel lenne bejelentve, no pláne, jelenti be magát saját - amúgy akár jól menő - vállalkozásába, nos az nem vezet majd jóra. Én pl. nem rohantam lecserélni kicsit már avétos autónkat egy hitellel megterhelt újabb beszerzésének reményében, vagy nem vettem fel akkora lakáskölcsönt korábban sem, amiről már előre lehetett tudni, hogy lehetetlenség törleszteni.

Az istenért, jó lenne, ha végre kinyílna már az embereknek a szeme. Nem újabb párt kell ide, hanem a saját életünket kell otthon megfelelően irányítani, és igen, ebben igaza van, elmenni szavazni. Csak legyünk óvatosak, hogy kinek hiszünk.

guli 2009.04.17 19:34:59

Ezt nem hiszem el. Még a végén kinyírod ezt a szerencsétlen flótást hunspb! Szinte már sajnálom, mert teljesen ki van borulva, láthatóan idegességében már tényleg nem tudja, hogy cselekedjen, mit mondjon, mivel érveljen. Még a végén rosszul lesz...

Rolandka! Ha politikus akarsz lenni, viselkedj is úgy. Mert egyenlőre csak egy sértődött, buta ember vagdalkozását látom. És ez aztán nem visz előre azon az úton, amit megcéloztál.

Jó tanácsaimat, amit jó lenne megfogadnod, talán elolvashatnád a "denevér fejjel lefelé fos"-hoz írtaknál. Szívből tettem, és hidd el, csak tanulhatsz belőle.

guli 2009.04.17 19:50:30

@haffner.roland:

Igen közelről ismerve az általad sértegetett embert egyet bizonyosan tudok, mégpedig azt, hogy nagyon összekevered valakivel. Soha nem foglalkozott az általad oly nagyon utált párt színeiben az általad oly nagyon lenézett feladatkörrel.

De az is jól jellemez téged, hogy lenézed azt az embert, aki bármelyik párt színeiben a szelektív gyűjtéssel érdemben foglalkozik. Sokkal hasznosabb dolog, mint üres politikai frázisokat puffogtatni. Vagy te nem így gondolod?

Én ismeretlenül is fejet hajtok mindazon emberi lény előtt, aki törődik a környezetvédelemmel, legyen az MSZP-s, Fideszes, SZDSZ-es, stb....

Mind nagyszerű ember lehet.

Te tettél már olyan dolgot, ami a társadalomnak hasznos volt? Mert hunspb és én már nagyon sokat. És szinte mindig ingyen. Emberi szeretetből, intelligens környezeti érzékenységből, globális gondolkodásból. Nem szónokolni, hanem tenni kell.

És ne felejtsd el. Nem személyesen téged ért a kritika, hanem azt, amiről beszéltél és ahogyan azt tetted. Az általad kitalált dolog került górcső alá. Te viszont bután személyeskedsz, és el sem gondolkodsz azon, hogy lehetne tanulni is a kritikából.

Ha mást nem, hogy később legalább a pamlagon nem fogsz feküdni egy televíziós szereplés alkalmából, és vigyázol a helyesírási hibákra a feldúlt írásaid alkalmával. (Ne szégyelld a helyesírási szótárt használni, olyan sokat tanulhat az ember milliós képzés nélkül is.)

guli 2009.04.17 09:34:05

Senkit nem kívánok ismételni, inkább csak összefoglalva:

Nem árt, ha valaki - még ha dühből is ír - vigyáz a helyesírási hibákra (különösen, ha közszereplővé szeretne válni).

Nem árt, ha valaki, aki politikai babérokra tör, bírja a kritikát (legyen az jogos, vagy csak ostoba mocskolódás).

Nem árt, ha politikusjelöltünk mielőtt kiborul és azt helyesírási hibákkal hemzsegően más blogjába robbanva belefröcsögi, legalább megfelelően informálódik (jobb esetben már stábja van az infók megszerzésére), mert különben a jelen példa is mutatja, nevetség tárgyává válik egy pillanat alatt.

Nem árt, ha mások szüleinek szidásáról leszokunk, bár nekem ezt már szüleim az óvodás koromban megtanították, nem is értem, hogy a harmincas éveiben járónknál ez a buta szokás miért is számít okos érvelésnek.(anyádat, nem a tiédet... Hát nem a homokozóban, vagy a mucsaröcsögei kocsma részegeitől szoktunk ilyet és ehhez hasonlót hallani?).

Nem árt, ha a babérokra törő, politizálni szándékozó honfitársunk megtanulja, mi is a politikai megnyilvánulás helyes formája(érdemes leckéket venni olyan szakemberektől, akik erre megtanítják, ha már önmagától alkalmatlan rá).

Nem árt, ha ifjonti politizáló társunk nem osztja rögvest két részre az országot, és azonnal imádattal tekint jobboldali érzelmű honfitársainkra, miközben egy kalap alá taszítja a bal oldali érzelműeket, akiket rögtön negatív módon cimkéz durva jelzőkkel (különösen úgy, hogy jelen blog írásaiból - melyek egyáltalán nem politikai tartalmúak és ízűek - nem derül ki, hogy tartozik e valahová is a megkritizált célpont).

Na de az nem árt a legkevésbé, ha a politikai pályát megkaparintani akaró emberünk valami újat is felmutat, valami novumot is produkál, mert másoktól ellopott és átvett program, szöveg, érvelés nem jön be mégegyszer még akkor sem, ha azzal már másnak sikerült révbe érnie. Konkrétan arra gondolok, hogy kár újra felfedezni a Rubik kockát, vagy a Coca colát, mert bár ezek világsikerek lettek, de ugyanolyanra már nincs mégegyszer szükség.

Kedves, dehogy kedves mocskolódónak kívánom - már ha egyáltalán olvassa ezen pár soromat valaha is -, hogy fölösleges azt hinnie, mindenki buta ebben az országban. A demagógia, a mások szajkózása csak olyan szimpatizánsokat fog eredményezni, akiknek társaságára én bizony nem vágynék még akkor sem, ha ez esetleg médiaszerepet, pénzt, hatalmat, vagy bármit is hozhatna. Mert utóbbiak elérése csak annak lehet cél, aki a valódi értékeket nem ismeri, nem kéri és nem is érti.

De persze nem vagyunk egyformák, van akinek ez az életcélja. Nem baj, ettől nagy az Isten állatkertje.

guli 2009.03.20 12:06:23

Durvul az egész ország, de csak azt látom, hogy durvaságra durvaság a válasz, nem pedig azt, hogy komolyan fellépne bárki is az adott szituációban.

Már nem az első fórum, ahol a durva BKV-sokról irogatunk, azonban ennek nem sok értelme van. Én elhiszem, hogy van olyan galád, aki képes állati módon viselkedni, de akkor azt ki kell ragadni a többi ember közül, és kíméletlenül megbüntetni. Nem hiszem, hogy a verés jó ötlet (visszafelé is elsülhet az önbíráskodás), de azt tudom, hogy ha csak irogatunk, kivesézzük, kommentelünk és ellenkommentelünk, akkor az bármilyen eredményt hozna.

Korábban is és most is az a véleményem, hogy ha az idiotizmusnak és erőszakosságnak nem vetünk gátat, akkor eldurvul majd az az emberi lény is, akitől az ilyen jellem korábban távol állt. Lassan mindannyiunkban lerakódik a felháborodás, indulat, bosszú, ami - lássuk be - csak nehezíti mindennapjainkat. Elfelejtünk tisztelni, szeretni, viszont megtanulunk lenézni, általánosítani, gonoszkodni.

Ne csak beszélgünk, bloggoljuk, hanem cselekedjünk. Nem szabad hagyni, hogy az elborult agyú BKV-s valaha is a volán mögé kerülhessen a jövőben.

És csak sajnálom, ha igaz az, hogy többször is lehet kirugni, majd újra felvenni a sokadszor hibázót.

Szóval, ne hagyd magad, és ne hagyja magát senki. Tegyen az idióták ellen. De csak ellenük. Ha kilökjük magunk közül a férgesét, akkor könnyebb lesz az életünk.

guli 2009.03.20 12:29:54

@Kitalátor feljegyzete:
Ha tudnám a választ, biztosan azt írnám le. De nem tudom. Azt viszont igen, hogy annál nagyobb butaság nincs, mint amikor csak jópofákat, vagy durvákat irogatunk, adott esetben általánosítunk, és közben az életveszélyes állatokat tovább hagyjuk a munkakörükben vandálkodni. Vagy nem így gondolod?

Teljes valójában nem hiszek az igazságszolgáltatásban sem, de azért több ember nyomására bizonyosan elérhető lenne az, hogy egy-egy nagyobb hibát vétő ember véglegesen elveszíthesse a munkáját.

Azt nem gondolom, hogy egy ilyen helyzetben eljuthat az ügy akár a bíróságig is, abban meg pláne nem bízom, hogy pl. néhány hónap börtönt kapna az állat módon viselkedő BKV-s, de azért azt nem tekinthetjük érdemi megoldásnak, hogy csak irogatunk, meg okosakat mondogatunk.

Vagy úgy gondolod, hogy nincs értelme semmit tenni, csak olvasgatni és irogatni? Netán egymásnak ellentmondani, beszólogatni. Szerintem az állatmódon viselkedőkkel ellenben mi egyoldalon állunk. Ha lehet valamit tenni, azt nekünk kell megtennünk, nem pedig egymásnak ellentmondva órákon át általánosságokról irogatnunk, vagy egymásnak beszólogatnunk, mert az olyan klassz, meg jó lesz tőle a hangulatunk, vagy megveregethetjük saját vállunkat, hogy milyen frankón odamondtunk valami humorosat.

Szerintem egy egy ilyen fórumon születhetnek jó ötletek, és ha hasonló helyzetbe kerülünk az életben, talán már tudni fogjuk, hogy mi a legjobb és a legtöbb, amit abban a szituációban tehetünk.

guli 2009.03.20 12:34:59

@Tojglius:
MÉLYEN EGYETÉRTEK!!!!

Az a bizonyos tükörbe már senki nem néz bele hosszú idő óta.

guli 2009.03.18 08:42:39

Az ilyen helyzetekben jön az ügyvédi segítség. Persze csak olyané, aki ezzel a szakterülettel foglalkozik. Egy szakjogász aztán percek alatt kideríti, hogy ki a károkozó felelősségbiztosítója, ugyanakkor pontosan ismeri, hogy milyen lehetőségek vannak a gyors kárkifizetés elindítására.
Közvetlen tapasztalatból tudom, hogy akinek megfelelő ügyvédje van, azzal nem packázik a biztosító, aki viszont maga indul a dolognak, az az ilyen helyzetekben pórul járhat.

Az előnye az ügyvéd jelenlétének, hogy szakember veszi kezébe a dolgot, a hátránya, hogy bizony a szakmunkát meg kell fizetni.

A legfontosabb azonban az, hogy valóban 30 nap áll rendelkezésre a kárbejelentésre, mert különben már az ügyvéd sem tud segíteni.

Ha viszont valaki ügyvéd nélkül indul az ügyet intézni, jó, ha tudja, hogy akkor is vannak jogai. A helyszíni jegyzőkönyvet (ilyennek kellett készülnie, ha volt rendőri intézkedés) az intézkedő rendőrkapitányságon oldalanként 100 Ft-os illetékbélyeg ellenében ki lehet kérni, azon pedig sokszor már a károkozó felelősségbiztosítója is szerepelni szokott. Ha az nem, akkor is láthatóak a károkozó adatai. Abból is csupán a rendszámra van szükség, abból pedig már egyszerűen (akár a MABISZ-nál) is lekérhető a károkozó felelősségbiztosítója.

Az sem árt, ha a károkozó felelősségelismerő nyilatkozatot tesz, ugyanis ilyenkor a biztosító kasszájának meg kell nyílnia már azelőtt is, mielőtt a rendőrségi és később az esetleges bírósági eljárás végére érne.

guli 2009.03.05 11:19:09

Neked címezték?

guli 2009.02.27 08:16:53

Ez mi? Mert nyilván van kb. 4 lába, meg valami emlősnek kell lennie a szőr miatt.

Jópofa, szeretem.

guli 2009.02.23 08:34:07

Minek az a rosszhangulat!

A hó csodálatosan hullik, na jó, jobb lett volna, ha nem február végére időzíti, hanem mondjuk Karácsonyra. De azért szép, és ennek is kell örülni.

No de aminek annál jobban, hogy MADONNA KONCERT. Megyünk!!!

guli 2009.02.02 08:44:30

Milyen nosztalgiával gondolok arra, amikor úgy majdhogynem két évtizede még a normál kerékvásárban működött a terhesség és a szülés (na meg nem mellékesen a gyermeknevelés).

Teherbe estünk - ki véletlenül, ki tervezetten -, majd jött - optimális esetben - 9 hónap, ami alatt felkészültünk a babavárásra. Bár ezen időszak alatt is volt saját életünk, azért a lelkünkben és szívünkben, de nem utolsósorban a testünkben már ott lapult a kisbaba, akinek kívántuk alárendelni ezután életünk legjavát.

És ez így is maradt a szülés után. Lehet, hogy én maradi vagyok, vagy demagóg, de mi a fenének egy olyan embernek gyerek, aki egy buli, díjkiosztó, vagy tudom is én micsodán való megjelenése miatt már most "eldobná, háttérbe szorítaná, no pláne tolófájásainak visszatartásával testében tartaná" a gyerekét. Mi lesz majd, ha megszületik?

Egy gyerek felelősség a megfogantatása pillanatától, de tovább megyek. Nem a felelősségtudat a legfontosabb, hanem az, hogy aki nem érzi, hogy Ő a legfontosabb az első perctől kezdve.... No comment

guli 2009.01.26 08:44:26

Néhány hónappal ezelőtt gyakorlatilag megszüntettük a palackos termékek fogyasztását. Illetve, ha őszinte akarok lenni, minimalizáltuk azt.

A műanyagok használata és felhalmózódása nálunk elsősorban a vízfogyasztáshoz kapcsolódott, mivel csapvizet nem szívesen fogyasztunk.

A megoldás egyszerű, persze pénztárcafüggő az első körben, de a későbbiekben - kiszámítható módon - még pénzt is takaríthatunk meg azzal, ha víztisztító berendezést vásárolunk, vagy szereltetünk a konyhánkba.

Nekem nem tisztem megmondani, hogy melyik berendezés a jobb, de az bizonyos, hogy bármelyiket vesszük, az mindenképpen egészségesebb és tisztább vizet ad, mint ha azt a csapból közvetlenül fogyasztanánk.

A végeredmény:

- havi kb. 100 db palackos vizet nem veszünk meg
- főzni is tudunk a tisztított vízzel, ami ugye a korábbiakban a csaptól intéződött
- nem kell heti 1-2 alkalommal kocsival megközelíteni a boltot, hogy a több karton vizet hazacipeljük, ami ugye megint környezetszennyezési forrás
- és végül nem kell a felhalmozódott üveget elcipelni a szelektívbe, ill. nem kell kislakásunkat agyonterhelni a palackok gyűjtésével.

Mindezek ellenére - a sok rémhírrel szemben, mely szerint az ivóvizünk tele van ilyen, olyan, amolyan, rossz dolgokkal - elmondom, hogy Európa egyik legjobb minőségű vizét fogyasztja fővárosunk és környéke. Tehát, akkor sincs baj, ha egyszerűen csak beszűntetjük a palackos vizek fogyasztását otthonunkban.

guli 2009.01.15 15:28:49

Kis emberek vagyunk mi ehhez. Még ha néha okosabbak is, mint az ott ülő töketlenek (nem magamra gondoltam, hogy okosabbak).

Azért nekem erről a helyzetről eszembe jut, hogy bár lehet, hogy egyik ország sem EU tagállam, de azért Ukrajna erősen tepert eddig ezért a tagságért. Ami meg ugye a gázt adó Oroszokat érinti, na azért annak ellenére sem ártana már végre valamint tennie, hogy egyenlőre ő adja az éltető gázt, mi meg csak kiszolgáltatottan várjuk a kegyes adakozását. Mert jelen pillanatban valahogy úgy fest a dolog, hogy rendesen kiszolgáltat minket a saját kénye kedvének.

Egyet azonban remélem nem felejt el az Orosz kormány. Hogy betarthat még ez a kis maroknyi - azért valamivel stabilabb gazdasági helyzetben álló - EU-s közösség az ő kis hazájának azzal, ha egyszer csak elkezd más energiaforrások felé kacsingatni, és mondjuk - legalább részben - már nem is lesz annyira szükségünk a jövőben az ő gázukra.

Csak azt tudnám, hogy miért nem lehet megszorongatni őket egy-egy erre irányuló lépéssel, vagy kezdeményezéssel (nyilván nem megoldásra gondolok, ahhoz el kell néhány esztendő, évtized). Csak nem hülyék annyira az Oroszok, hogy ne kezdenének el gondolkozni azon, hogy mi lesz, ha mondjuk negyedével, vagy harmadával kevesebb gázt igénylünk mondjuk néhány éven belül. Vajon milyen hatással lenne a nem túl szerencsés gazdaságukra?

Persze hol vagyok én okos, meg közgazdász, meg politikus. Én csak egy egyszerű gondolkodású háziasszony vagyok. Csak azt hiszem, a politikának sem kellene feltétlenül bonyolultabbnak lennie.

guli 2009.01.15 15:16:51

Pólóban és napszemüvegben? Hála az égnek, nem izgulok többé a gázhiány miatt, mert úgy látszik, nem vettem észre, hogy időközben nyárra fordult az idő odakint.

Ja, vagy csak a pestMEGYEI-eknél. Jó, tudom, hogy milyen nehéz a kigyúrtaknak a tél, mert az utcán hogy is láthatnánk tökéletes alakjukat a pufajkában, melyre most nagyon is szükség van.

A napszemcsi már könnyebb helyzet, mert azt télen sem mindig ciki feltolni a fejünkre, mondván, hogy ebben az időszakban is van úgy 6-8 nap, amikor valóban süt is az éltető meleget és ilyenkor elsősorban némi fényt adó csillagunk.