Calvino 2015.03.11 10:56:00

@bpetya75: Minden oké, nem vettem magamra. Azt próbáltam csak elmondani, hogy az az álomkabát, amit sokan külföldön keresnek, egyáltalán nem "színes és szélesvásznú álomkabát", hanem egy egyszerű, de strapabíró, meleget adó holmi. Nagyon sokan nem a "luxus", hanem a mindennapi betevő miatt jöttek el otthonról. 4 alkalommal tettem meg a kb. 1700 km-es utat tízfős, "ócsított" kisbusszal. Útitársaim többségében nők voltak, a társadalom teljes keresztmetszetét lefedték. Minden alkalommal azt gondoltam, hogy az én igazságtalanság fölötti lázadásom már-már luxus kategória - nekik kőkemény okuk volt jönni. Hajléktalanság szélén álló család az apa lebetegedése miatt - egy ápolónői fizetésből fél év alatt majdhogynem az utcára kerülésig lecsúsztak. Többdiplomás értelmiségi 50 fölött munkanélküli maradt, semmiféle munkát nem kapott otthon, még takarítónőit sem - most itt "házvezet". És sorolhatnám. Nem csodálkozom, hogy ők élhetetlen helynek tartják Mo-ot, mert otthon csak meghalni volt esélyük.

Calvino 2015.03.11 11:28:20

@tanato: Hazát nem cserél az ember, maximum országot :D Itt a frízek mindig is jövő-menő életet folytattak (szükségből: hajósnép, kereskedelem, bálnavadászat). A 20. század közepén aztán ez az életforma már nem működött többé, a turizmus, amire manapság épít a sziget, pedig még nem működött. A munkanélküliség, elszegényedés elől tömegével vándoroltak ki Amerikába. Ki visszajött egy-két év múlva egy kis tőkével, és itthon kezdett valamit, ki ott maradt, de vannak olyan családok is, ahol a már kint született második generáció költözött "vissza". Ami miatt érdekes a dolog: soha, senkit nem szóltak meg azért, mert elment, vagy azért, mert ittmaradt. Viszont hatalmas energiát fordítottak-fordítanak a folyamat dokumentálására, megértésére: frízek Amerikában címmel cikkek, könyvek jelentek-jelennek meg, múzeumi tárlatok nyílnak. Büszkék azokra, akik kint maradtak, és ott értek el valamit (nem kell nagy dolgokra gondolni, egy egyszerű "boltos" család történetét is megírják), büszkék azokra, akik visszajöttek, és pl. viszik tovább a családi "farmot". Remélem, egyszer mi is megemésztjük ezt az elvándorlási hullámot, és tárgyilagosan tudunk róla beszélni.

Calvino 2015.03.11 11:56:26

@tanato: Ezzel a "panaszkodással" kapcsolatban még valami eszembe jutott (hátha érdekel valakit :) Én úgy érzem, hogy bennünk, magyarokban nagyon erős a "messiásvárás" hajlama. Valahogy túl determináltnak fogjuk fel a sorsunkat, és ezért mindig kívülről várunk megoldást problémáinkra, másokat okolunk nehéz helyzetünkért, vagy épp másokat "istenítünk" helyzetünk jobbra fordulása miatt. Ebbe a képbe jöttünk bele mi, határátkelők is: ki haragszik ránk, mondván, hűtlenek lettünk a hazához, és így persze még jobban tönkre megy az ország. Vagy épp az ellenkezője: túlértékelik a hazaküldött pénzek jelentőségét, és már-már azt hangoztatják, hogy a mi külföldi szorgoskodásunk tartja fönn még úgy-ahogy a csőd szélén álló magyar gazdaságot. Feketére festik a jövőt, hogy az elmentek már soha nem térnek haza, Mo-nak ezzel vége is. Vagy épp reménykednek, hogy mind hazasereglünk új szemlélettel, tőkével, és jön a felvirágzás.