7475 (törölt) 2015.03.15 05:05:16

@Catharine:

Teljesen jogos az észrevétel.
Sajnos nem mindig fogalmazok pontosan, mert az érzelmeim elég komolyan meghatározzák a tudatom, és ez az írásaimra is kihatással van (nem mindig, de sokszor).
Hogy ez szerencsés, vagy nem szerencsés nem tudom, de én már csak ilyen vagyok.

Az egység fontosságát továbbra is állítom, mert a Bibliában is ki van hangsúlyozva.
(megjegyzés: Bár sokszor nem írok bibliaverset, de alapvetően a Bibliára alapozok mindent, ugyanis már összeállt számomra az egységes kép. Persze hirtelen meg tudnának fogni nevekkel, évszámokkal, de a lényeg, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, Isten milyen módon volt, van, lesz jelen az életünkben, az teljes mértékben meg van.)
Szóval az egységről. Most pl csak bibliaverseket idézek magyarázat nélkül, bízva abban, hogy meglátod bennük az egység fontosságát. Természetesen, mint mindig, most is Jézus a követendő példa:

"Azon a napon megtudjátok, hogy én egységben vagyok az én Atyámmal, ti pedig egységben vagytok velem, és én egységben vagyok veletek." (Jn 14:20)

"hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, ... hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk.
!!! Én velük egységben, te pedig velem egységben, hogy tökéletesen eggyé váljanak" !!!
(Jn 17:21, 22b, 23)

"Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal." (1Jn 1:3)

A másik:

"Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban." (1Kor 1:10)
- Igazából erre gondoltam, amikor az együtt haladásról írtam, vagyis nem a tudásbeli különbségre, hisz nem a tudás mennyisége határozza meg egy ember hitének milyenségét, erősségét.
Egyénileg mindenki úgy tanulmányoz, ahogy akar, és oda fejlődik, ahová akar, de fontos az együtt haladás, az együtt gondolkodás is, azt pedig a kiadványok, a szolgálati összejövetelek, és az Őrtorony-tanulmányozások biztosítják világszerte.

Remélem most jobban sikerült leírni, hogy mire is gondoltam :)

Egyáltalán nem volt hosszú a kommented. Nekem párszor már sikerült olyan hosszút írni, hogy végül kevésnek bizonyult az ötezer karakter.

7475 (törölt) 2015.03.14 12:25:35

Fontos:
Azért, mert más forrásból is idézek, az nem azt jelenti, 1. hogy mindennel egyetértek az idézett anyagban, 2. hogy az adott forrás más témákra vonatkozó elméleteivel, következtetéseivel, eredményeivel egyetértek vagy elfogadom azokat.
Akkor miért idézek másoktól?
Egy célom van csupán, hogy látszódjon, amit JT tanítanak, azt más emberek is, más közösségek is felismerik, elfogadják, tanítják.
De mégis van egy különbség: míg más emberek, csoportok az igazság egy-egy szeletét látják (részben vagy egészben), addig JT-nál van meg legteljesebb mértékben az Igazság ismerete (Istenre, Jézusra, Isten szent szellemére, az emberiség jövőjére, Isten ellensége, Sátánra vonatkozóan; hogy mik azok cselekedetek, amit MEG KELL tennünk, amivel kimutathatjuk, hogy valóban elfogadjuk és szeretjük Istent, .és mik azok a 'jó' cselekedetek, amik által nem érdemel ki senki semmit, és amikre hivatkozva senki nem nyer bebocsátást a 'mennyek országába'.)

Persze ez sokaknak nem tetszik több okból sem. Egyet meg is említenék:
Igazságtalannak tartják.
"Mi az, hogy csak ti, és a többiek, miért nem tudhatják? Vagy azon többiek, miért nem tudhatják, akik még csak nem is halottak az igazságról, mert pl idő előtt meghaltak, vagy olyan helyen laknak?"
És ez valahol jogos is, DE:
Ez régen is így volt. Rengetegen haltak meg úgy, hogy még csak nem is hallottak az igazságról (sokan persze hallottak róla, csak nem fogadták el), és csak pár ember, vagy egy kisebb csoport/nemzet ismerte az Élő Istent az egész világon.
És ez ma is így van.
Ha a viszont a végét nézzük (mert minden jó, ha a vége jó!), láthatjuk, és kezdhetjük megérteni, hogy itt semmiféle igazságtalanságról nincs szó.
Miért?
Mert mindannyian feltámadunk, és tökéletes emberként mindenki ugyanazon feltételek mellett élhet, tanulhat, dolgozhat Jézus Krisztus királysága alatt.
Mert nem ez a mostani az igazi élet, sőt, még az ezer év alatt leélt élet sem, hanem az lesz az igazi élet, ami az ezer év után, az ezer évet követő utolsó próba után kezdődik, ami már örökké fog tartani.

A halál? Nekem már volt benne részem nem is egyszer (nem haltam meg valójában - habár lehet, hogy közben egy kicsit mégis -, de abban a hiszemben vesztettem el az öntudatom, hogy meg fogok halni), és három dolgot bizton állíthatok:
1. hihetetlen békesség, megbékélés, belenyugvás öntötte el az elmém, de az egész testemet is, és semennyi félelem nem volt bennem,
2. utána nem emlékeztem a fájdalomra, bárhogy is próbáltam felidézni.
A következtetésem: Isten, a többféle védelmi mechanizmus mellett, a halállal/a halál elviselésével kapcsolatban is belénk épített egyet.
3. a halál egy apró töréspont egy ember életében, akármeddig is tartson (öt percig, öt napig, ötezer évig), vagyis az ébredés pillanatában nem érzékeljük az elmúlt időt. Vagyis az ggyik pillanatban lecsukjuk a szemünket, a másik pillanatban már ki is nyitjuk.

Később majd írok bizonyos dolgokról részletesebben is, bibliaversekkel megtámogatva, de nem nagyon részletesebben, mert alapvetően az egyszerűség lenne a cél.

7475 (törölt) 2015.03.13 17:29:37

Róma nem a kereszténység központja - a bölcsője meg főleg nem!
A bukott, sötétségbe borult kereszténységnek viszont igen!

Szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét egy korántsem elhanyagolható részletre:
Mikortól datálják a kereszténység elfogadását?
Constantinus, egy pogány istenhívő önérdekű háborújától kezdve (majd az általa eszközölt Nikaiai zsinattól), aki egyes pletykák szerint csak a halála előtt tért át a keresztény hitre (de talán még akkor sem) - ez önmagában NONSZENSZ!!!
De nézzük tovább:
A kereszténység tért nyert, megnyílt az út. (Itt ne felejtsük el, hogy Constantinus valójában a vallásszabadságot engedélyezte, és ezért nem üldözték tovább a keresztényeket sem!)
Hová vezetett a hamis kereszténység térnyerése?
Róma 476-os bukásához, majd a SÖTÉT KÖZÉPKORHOZ, aminek a kialakulásában jelentős szerepe volt az egyháznak, a mai katolikus egyháznak!!!

Jelenleg a katolikusok 1,1 milliárdan vannak (papíron). Ezek szerint az egyház tanítása szerint 6,5 milliárd embernek annyi. Persze mosolyognak, meg szeretet hirdetnek, meg az ökumené égisze alatt vallásköziségről beszélnek, de a látszat csal, mivel mást mondanak, és mást gondolnak - ezt képmutatásnak is szokták nevezni.

7475 (törölt) 2015.03.13 08:55:04

Fogalmam sincs manapság miért képzelik magukat többnek, jobbnak az emberek a régebben élteknél...
Na jó, azért van fogalmam róla: Pl okosabbnak, felvilágosultabbnak, civilizáltabbnak, gazdagabbnak érzi magát egy mai ember, a korábban élt embertársainál. És van is benne valami...
De ez a valami sokkal kevesebb, mint sokan gondolnák.
Miért?
Csak meg kell nézni, hogy egy mai (mentálisan viszonylag egészséges) ember mit válaszol arra, hogy szerinte mi kell a boldogsághoz: Kiegyensúlyozott családi élet. Jó kapcsolatok. Barátság. Szeretet. Lakhatás. Tanulás. Munka. Szépség (a természetben, a művészetekben). Adni másoknak (magunkból, a javainkból). Segíteni másoknak (erőnk, tudásunk, képességeink szerint). stb.
Ezek az értékek/ezeknek az értéke vajon mennyit változott az évezredek során?
A válasz egyszerű: Semennyit!

Máshogy: Ma sokkal több mindennel rendelkezik egy ember a régebben élt társainál, de arányaiban tekintve egyáltalán nem boldogabb, sőt!
Gondolom a technika álfejlődés csalóka délibábja kelti bennünk azt a hamis érzetet, hogy nekünk most aztán menyire nagyon jó.

Kereszténységre vetítve:
Miért képzeli egy mai ember, hogy kevesebbet (kevesebb áldozatot, kevesebb lemondást, kevesebb ismeretszerzést, kevesebb hitet), kíván meg tőle Isten, mint a régen éltektől?

Régen, az első keresztényeket üldözték. megrágalmazták, bíróság elé állították, megfenyegették, megverték, megölték a hitükért - az új világosságért, amit egy nem hívő nem értett... nem érthetett! (Írom ezt arról a korról, amikor még mindenki hitt valamilyen istenségben. A hitetlenség nem azt jelenti, hogy egy személy nem hisz senkiben/semmiben, hanem azt jelenti, hogy nem hisz az Élő Istenben; helyette hisz mindenféle hamis istenekben, istenképekben, akik/amik nem léteznek, akik/amik nem valóságosak.
Márpedig, hogy definiálja a hit fogalmát a Biblia?
"A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása." (Héb 11:1)

Pl az arénában mit történt a keresztényekkel? Csak egy apró gesztust kellett volna tenniük, amivel megtagadták a hitüket, és ha ezt megtették volna, egyből szabadon bocsátották volna őket.
De ők mit tettek? Kitartottak a hitük mellett a végsőkig!
Eredmény: Komplett családokat, köztük számtalan GYERMEKET égettek meg élő fáklyaként, vagy tépettek szét, zabáltattak fel kiéheztetett vadállatokkal.

Ma? Ahhoz képest? A vérkérdés? Egy SEMMI, egy NULLA!
Nem a betegség miatti szenvedés, és nem az esetlegesen bekövetkező halál miatt nulla (mert azért meghalni, az valami - ezt tapasztalatból tudom), hanem a megértés miatt.
Aki érti Istent, a 'parancsolatait', az elvárását, a védelmét ez ügyben (is), annak a vérkérdés nem kérdés, mert az szó szerint undorodik attól, hogy másvalaki vérét ömlesszék belé!

Istennek adni magunkból bármit is, az minket nemesít, az a mi fejlődésünk, a mi nyereségünk!
Aki ezt nem érti, az semmit sem ért - sem Istennel kapcsolatban (hogy milyen keveset kér tőlünk, és azt is a mi védelmünkben), sem a világgal kapcsolatban (ki ennek a világnak az uralkodója valójában, hová tartunk), sem saját magával (a puszta létezésének okával, értelmével, és a jövőjével) kapcsolatban.