Adatok
Alexa Biacsi Schön
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Negro cukorka története az 1930-as években kezdődött. A cukorkát először a Stühmer gyárban készítették, majd az ötvenes években lezajlott államosítás után a Budapesti Csokoládégyárban gyártották őket. A cukorka alapja a savanyúcukrok gyártásánál keletkezett…..
Alexa Biacsi Schön
2015.03.06 09:09:40
A negró cukorkát szabadkán a Ruff testvérek cukorkagyárába gyártották először (Ruff testvérek (Adolf és József) akik 1917-ben megkezdték a cukorkagyártást)
Ruff testvérek
(suistorija.wordpress.com/industrija-i-industrijalci-ipar-es-iparosok/szabadka-gyaripara-es-a-gyartulajdonosok-1918-1941/)
Ruff József95 alapította a háború előtti Jugoszlávia egyik legnevesebb cukorka- és csokoládégyárát. Az akkor piacon különösen nagy keletje volt karamelláinak, a Negro elnevezésű cukorkát pedig még ma is gyártják.
Ruff Mór, József apja, zsidó származású vándorkereskedő volt, bőrt, dohányt és gyapjút árult. Miután Zentára költözött, ahol József is született, a kereskedéssel szerzett tőkét ecetgyártásba fektette. Mór egészen 1902-ben bekövetkezett haláláig vezette a gyárat, amelyet azután felesége, a zsidó származású szabadkai Schreiber Serena vett át. Néhány évvel később, 1909-ben a gyerekekkel együtt áttelepült Szabadkára, ahol 1911-től cukorka- és édesipari termékek árusításával foglalkozott, mégpedig sógora, Brummer Gyula96termékeit forgalmazta.
A cukorkagyártási engedélyt 1916-ban kapta meg, és vállalkozói kedvével, rokoni és egyéb üzleti kapcsolataival igyekezett utat törni két fia, József és Adolf97 számára, akik 1917-ben ugyancsak engedélyt kaptak cukoralapú termékek gyártására és forgalmazására, még azokban a nehéz háborús időkben is, amikor a cukorforgalmat szigorúan ellenőrizték, beszerzése pedig számos nehézségbe ütközött. Egy kis kézműipari cukorkakészítő üzemmel kezdték.
Ruff József a cukorkakészítéssel Brummer nagybácsijánál ismerkedett meg, akivel Németországba is eljárt, hogy figyelemmel kísérje az iparág technológiai fejlődését.
Testvére halála után a Ruff-testvérek cég egyedüli tulajdonosaként József először 1922-ben jelentkezik. Az azt követő időszakban a vállalat közkereskedelmi társaságként kerül bejegyzésre, egészen 1928-ig, majd 1930-ban és 1931-ben részvénytársaságként működött. Később ismét közkereskedelmi társaságként szerepel, majd magáncéggé alakul. József mindkét veje, dr. Teltsch Imre ügyvéd és Beinhauer Károly szállítmányozási vállalkozó98 tőkéjével folyamatosan jelent volt a cégben, amíg az fennállt. Részvényesként, az alatt a rövid idő alatt, amíg a cég ebben a formában tevékenykedett, a következők szerepeltek: Dušan Manojlović, dr. Boschan Samu, Augenfeld Mór Verőcéről (József első feleségének, Augenfeld Micinek az apja), Teltsch Gáspár zombori kereskedő és mások.
A Ruff-testvérek előretörése gyors és szemmel látható volt. Egy 5-6 munkást foglalkoztató kis manufaktúrából fejlett cukorka- és csokoládégyár fejlődött ki alig 10 év alatt.
A termelést a Wilson utca 13. alatti földszintes házban kezdte meg, amelyet Ruff Serena vásárolt meg, amikor Szabadkára költözött, mégpedig valószínűleg abból a pénzből, amelyet a zentai gyár eladásáért kapott. Ennek a kis üzemnek a bővítésére 1925-ben egy udvari építkezéssel került sor 1924-ben.99 A Sándor király utca 15. (mai Kidrič utca) alatti üzlethelyiségekkel ellátott kétemeletes épületben, amelyet Brummertől 100 vásárolt meg, a földszinten működött a cég boltja.101 Egy városi üzlethelyiséget is bérelt (a korábbi tanítóképző épületében) a Sándor király u. 13-ban, ahol 1930-ban cukrászdát működtetett.
Ruff testvérek
(suistorija.wordpress.com/industrija-i-industrijalci-ipar-es-iparosok/szabadka-gyaripara-es-a-gyartulajdonosok-1918-1941/)
Ruff József95 alapította a háború előtti Jugoszlávia egyik legnevesebb cukorka- és csokoládégyárát. Az akkor piacon különösen nagy keletje volt karamelláinak, a Negro elnevezésű cukorkát pedig még ma is gyártják.
Ruff Mór, József apja, zsidó származású vándorkereskedő volt, bőrt, dohányt és gyapjút árult. Miután Zentára költözött, ahol József is született, a kereskedéssel szerzett tőkét ecetgyártásba fektette. Mór egészen 1902-ben bekövetkezett haláláig vezette a gyárat, amelyet azután felesége, a zsidó származású szabadkai Schreiber Serena vett át. Néhány évvel később, 1909-ben a gyerekekkel együtt áttelepült Szabadkára, ahol 1911-től cukorka- és édesipari termékek árusításával foglalkozott, mégpedig sógora, Brummer Gyula96termékeit forgalmazta.
A cukorkagyártási engedélyt 1916-ban kapta meg, és vállalkozói kedvével, rokoni és egyéb üzleti kapcsolataival igyekezett utat törni két fia, József és Adolf97 számára, akik 1917-ben ugyancsak engedélyt kaptak cukoralapú termékek gyártására és forgalmazására, még azokban a nehéz háborús időkben is, amikor a cukorforgalmat szigorúan ellenőrizték, beszerzése pedig számos nehézségbe ütközött. Egy kis kézműipari cukorkakészítő üzemmel kezdték.
Ruff József a cukorkakészítéssel Brummer nagybácsijánál ismerkedett meg, akivel Németországba is eljárt, hogy figyelemmel kísérje az iparág technológiai fejlődését.
Testvére halála után a Ruff-testvérek cég egyedüli tulajdonosaként József először 1922-ben jelentkezik. Az azt követő időszakban a vállalat közkereskedelmi társaságként kerül bejegyzésre, egészen 1928-ig, majd 1930-ban és 1931-ben részvénytársaságként működött. Később ismét közkereskedelmi társaságként szerepel, majd magáncéggé alakul. József mindkét veje, dr. Teltsch Imre ügyvéd és Beinhauer Károly szállítmányozási vállalkozó98 tőkéjével folyamatosan jelent volt a cégben, amíg az fennállt. Részvényesként, az alatt a rövid idő alatt, amíg a cég ebben a formában tevékenykedett, a következők szerepeltek: Dušan Manojlović, dr. Boschan Samu, Augenfeld Mór Verőcéről (József első feleségének, Augenfeld Micinek az apja), Teltsch Gáspár zombori kereskedő és mások.
A Ruff-testvérek előretörése gyors és szemmel látható volt. Egy 5-6 munkást foglalkoztató kis manufaktúrából fejlett cukorka- és csokoládégyár fejlődött ki alig 10 év alatt.
A termelést a Wilson utca 13. alatti földszintes házban kezdte meg, amelyet Ruff Serena vásárolt meg, amikor Szabadkára költözött, mégpedig valószínűleg abból a pénzből, amelyet a zentai gyár eladásáért kapott. Ennek a kis üzemnek a bővítésére 1925-ben egy udvari építkezéssel került sor 1924-ben.99 A Sándor király utca 15. (mai Kidrič utca) alatti üzlethelyiségekkel ellátott kétemeletes épületben, amelyet Brummertől 100 vásárolt meg, a földszinten működött a cég boltja.101 Egy városi üzlethelyiséget is bérelt (a korábbi tanítóképző épületében) a Sándor király u. 13-ban, ahol 1930-ban cukrászdát működtetett.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az új hatalom megalakulása után Ruff gyárát többi ingatlanával együtt államosították (a magánvállalatok államosításáról szóló, 1946. 12. 8-án kelt törvénnyel összhangban).113 Hozzáláttak a létesítmények felújításához, amelyek nagy mértékben megrongálódtak a háború befejezése előtti bombázások során, ezzel együtt pedig a termelés beindításához is.
A Pionir Cukorka- és Csokoládégyár nevet 1948. 11. 1-jén kapta a Szerb NK kormányának végzésével, és ilyen néven is jegyezték be a nyilvántartásba.
A korábbi tulajdonosnak, Ruff Józsefnek a cukorka- és csokoládégyártásban szerzett tapasztalatai és sokrétű tudása jól jött abban az időben, hiszen nem voltak szakemberek, ezért őt 1947-ben kinevezték a gyár műszaki igazgatójává. A dolgok későbbi alakulása azonban bizonyította, hogy az új társadalmi viszonyokban nincs hely a régi kapitalisták számára. A Ruff család 1950-ig Szabadkán marad, amikor is Izraelbe vándorol.114 A Ruff családnak a kivándorlási eljárás szabályaival összhangban le kellett mondania a jugoszláv állampolgárságról, amit ők 1950 októberében meg is tettek. Ezután többi ingatlanjukat is államosították, mivel azok már külföldi állampolgárok tulajdonát képezték.115
Bevándorlási vízummal a túlélő szabadkai zsidók többségéhez hasonlóan az 1949–1950-es nagy kivándorlási hullám idején ők is Izraelbe távoznak.116
Ruff József és családja 1950 márciusában vándorolt ki, de József már 1952 áprilisában felhatalmazza Ivan Malagurski szabadkai ügyvédet, hogy képviselje a Jugoszláviába való visszatérése ügyében. „…a nemzetgazdaság erősítése végett…”117 térne haza, az erre vonatkozó vélemény kiadására vonatkozó kérelmében azt írja, hogy: „Mivel új hazámban nem tudok megszokni, sem az itteni életmódra, sem a szokásokra, de az itteni éghajlat sem használ nekem, emellett pedig valódi értelemben betegnek érzem magam és vágyódom régi szülőhazám után…”, majd pedig így folytatja: „…tekintettel régi szülőföldem iránti beteges vonzalmamra és vágyakozásomra, továbbá mert az itteni éghajlat, életmód és táplálkozás árt az egészségemnek, valamint mert mély meggyőződésem, hogy szaktudásom és ügyességem hasznára válhat, és sokban hozzájárulhat a csokoládé és a különböző cukorkák gyártásához…” A helyi hatalom kérésére a Pionirból a régi tulajdonos számára kedvezőtlen válasz érkezik: Abban az áll, hogy a vállalat, amikor Ruff töltötte be a műszaki igazgatói posztot, csupán hatféle terméket készített, most pedig már több mint hatvanat, ami azt mutatja, hogy egy egész sor szakember képes az üzem irányítására, így nincs szükség arra, hogy Ruff szolgálatait igénybe vegyék. Ez az epizód az új vállalatvezetés arroganciáját szemlélteti, de még inkább azt, hogy Ruff mennyire kötődött a gyárhoz, illetve hogy milyen alkalmazkodási gondokkal küszködött ő maga is, és valószínűleg sok más szabadkai zsidó is izraeli tartózkodása során. A Ruff család Izraelből Brazíliába telepedett át.
Az 1954-ben vezetett hagyatéki eljárás során, miután Ruff Rózsát 1947-ben holttá nyilvánították, örökösként Ruff József jelentkezik (Brazíliából, Sao Paolóból), valamint Teltsch András, Rózsa testvérének, Margitnak a fia (Zágrábból). A hagyaték tárgyát azok az utólag előkerült ingatlanok voltak, amelyek a megboldogult korábbi tulajdonát képezték Belgrádban a Jevremova 61. és a Baruh u. 37. alatt.118