Adatok
S.Zitus
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola önkéntes blog
Vakvezető kutyával a mindennapok...
2015.02.26 10:15:06
Arra biztatjuk vakvezető kutyás párosainkat, hogy meséljenek a mindennapjaikról, és töltsük meg ezekkel a történetekkel a vakvezető kutyás blogunkat. Számos jó példa van, lehet előttünk a kutyával való aktív életről – tegyük együtt ismertté ezeket! Hiszen a mindennapokat a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Teljesen megfordult a világ, amióta Ébennel együtt vagyok. Előtte is próbáltam persze aktívan közlekedni. Voltak ismert útvonalak, ahol ez biztonságosan ment. Ében kutyusommal azonban simán el merek indulni ismeretlen útvonalakon is. Előtte egyeztetem az útvonalat, de aztán fogom magam, és elindulok. Ez alapján mondhatom azt, hogy sokkal bátrabb, és merészebb lettem. Az elején voltak nehézségek, de két és fél év után már azt mondhatom, hogy Ében nélkül nem léteznék.
És hogy milyenek is a hétköznapjaink? Ahogy már az elején is írtam, próbálok aktív életet élni. A hétköznapok nagy részét egyetemen töltöm, ilyenkor nem kell olyan sokat közlekedni. Csak két parkolón és zebrán kell átkelni, és már ott is vagyunk a villamosnál, ami pár méterrel az egyetem mellett áll meg. Az egyetem miatt vannak azok a napok, amikor gyakorlatra kell járnunk különböző intézetekbe. Ezek között volt már olyan, hogy ki kellett harcolnom, hogy Ébennel együtt mehessek. Ennek az eredménye végül az lett, hogy áthelyeztek egy másik oviba, ahol szívesen fogadtak mindkettőnket. Ilyenkor, amikor gyakorlatra megyek, a Bosnyák térről indul buszom, ahova gyalog szoktam megtenni az utat. Útközben több kis utcán kell átkelni, azonban van egy lámpás kereszteződés is, ahol ez elég nehéz. Sokszor hallom, hogy mellettem a látók emberek látva a zöld jelzést szólás nélkül elindulnak. Ilyenkor szívesen jelezném nekik, hogy nem igaz, hogy nem bírnak szólni, pedig látják, hogy a bal oldalamon egy vakvezető kutya áll. Sajnos az emberek többsége még azt se tudja, hogy milyen kutya áll mellettem. Ilyenkor, ha van lehetőségem próbálom érhetően elmagyarázni, hogy valójában milyen szerepet tölt be a kutyám. Sokuk számára fejtőrést szokott okozni, hogy biztos a kutyám látja, hogy zöldre váltott a lámpa. Az ilyen tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy egyre több olyan programot kellene szervezni, ahol az embereknek ezeket el tudnánk magyarázni.
És vannak azok a napok, amikor az egyetem és a gyakorlatok mellett ellenőrzésekre is járok. A klinikán a nővérek imádják Ébent, van, hogy vizsgálatra úgy szólítanak be, hogy az ő nevét mondják. Vele sokkal könnyebb megtalálnom a regisztrációs pultot vagy a karfát is, hiszen ő megkeresi nekem. A vizsgálatok alatt se zavar, türelmesen vár az öltözőben vagy az ágy alatt. Kontrollra is busszal és villamossal szoktunk járni, meg még egy kicsit gyalogosan is. Általában állni szoktam a járműveken, lábam között a fekete szépségem, akit színe miatt nem mindig vesznek észre. Volt már olyanban is tapasztalatom, hogy a többi utas szólt egymásnak, hogy vigyázzanak, hogy ne lépjenek rá.
Ében más miatt is fontos számomra. Ez pedig a természete, ami sokszor csodákra képes. Vannak olyan napok, mikor azok a bizonyos felhők eltakarják a napot. Ilyenkor jön ő, és addig bökdös, míg kedvet nem kapok egy kis sétához. Már az fel tud vidítani, hogy együtt közlekedhetünk. Oda mehetek vele, ahova csak akarok. Közlekedés közben aztán jönnek az újabb kérdések: Miért nincs szájkosár a kutyán? Ekkor szintén elkezdem magyarázni a dolgokat, erre a kérdésre például azt, hogy a vakvezető kutyáknak nem kell szájkosarat viselnie. Szeretek mesélni az embereknek a közös munkánkról. Sokan csak csodálkoznak, hogy milyen ügyesen tudunk közlekedni.
Problémái mindenkinek vannak. Elrejtjük vagy felvállaljuk őket…
Pozsgay Dóra