Adatok
CsP
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az ÓVÁS! Egyesület kiáll a Kultiplex művelődési központ megmaradásáért küzdő civilek mellett. Amellett, hogy a Kultiplex valószínűleg az egyik utolsó, 30-as évekbeli Bauhaus épület, amely évtizedek óta fontos kulturális szerepet tölt be, megőrzése közösségi szempontból…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Biztosan szubjektív hozzászóló vagyok, több okból is. A mérleg mindkét oldalára tudok pakolni érveket és ellenérveket. Környéken lakó és odajáró is vagyok, 2 in 1.
Az biztos, hogy életem egyik meghatározó helyszíne, nagyon szép emlékeim is lesznek, ha visszagondolok rá majd deres halántékkal.
Mióta tudjuk, hogy lebontják – élőlánc és gitártörés ezen már nem segít szerintem – sokat járunk megint, pedig az utóbbi év(ek)ben hanyagoltuk. Én személy szerint azért is, mert a program, a környéke és a közönség időnként hagyott némi kívánnivalót maga után, tisztelet a kivételnek.
Persze közben azért volt néhány számomra is érdekes koncert, vagy mozi élmény, egyik alkalommal sem hánytam a sarokban, vagy a parkban a játszótéri homokba, nem vizeltem a padokra és nem dobtam el az üres dobozt, már csak azért sem, mert nem szeretem a sört. Megtették ezt helyettem jó néhányan. Gegesy úr nagy-nagy örömére, könnyítve a tőke beáramlását a kilencedik kerület – és még ki tudja kinek a - büdzséjébe. Kihasználták a helyzetet, a rumlit, a koszt, mintha direkt nem is akartak volna takarítani a környéken, elősegítették, hogy a multikulti hely a lakók közutálatát is kivívja. Pedig a játszóteret nem csak a részeg fiatalok, hanem maga Gegesy Feri tette tönkre, mikor hagyta elenyészni.
(Zárójelesen megkérdezem, miért pont most szerelték le a hintákat? A mögötte lévő kutyaszaros park szebben néz ki? Pedig oda nem jár a Kulti közönsége…)
De a lebontás nem a zaj és a kosz miatt történik, kizárólag a pénz miatt.
Tegnap este éppen a Kulti mérlegoldalon egyensúlyoztunk, nosztalgiáztunk, mikor a hely alkalmazottja – nevezzük kirugófiúnak – egy srácot szó szerint kirugdosott az eltűnőben lévő műintézményből. Igazán liberális gondolkodás, olyannyira megdöbbentő volt a látvány, hogy hirtelen senki nem lépett közbe, először a meglepetéstől, aztán a dübörgő agresszivitástól tartva. Aztán ment minden tovább, beszélgetés, iszogatás, egy befogadó, békés, és szeretnivaló helyen, ahol bőrszín, nemi identitás, és testi-lelki hovatartozás nem számít, ahol minden korosztály együtt érzi jól magát, ahol a Tilos árnyéka alatt lehet csocsóbajnokságot nyerni, ahol a Colorstar koncert egy kisamszterdam, ahol a wc-ben a lányok várakozás közben egy benetton reklámplakát képét alkotják, ahol még lehet világot megváltani nyáron szabad ég alatt, ahol sok ember éli a hétköznapi kultúrát – még ha szemetelnek és zajonganak is közben – egy igazi szeressük egymást hangulatban, látom is a lelki szemeim előtt, ahogy a hippi virágocskák és pillangók keringenek a plafon alatt, és szállnak le a szekrényhátú barátunk vállára, és a fülébesúgva kérdezik: „MIT VÉTETT AZ A SZERENCSÉTLEN???”
Ma reggel biztosan fáj mindene a megvert srácnak, vajon mit követett el, mi van a kabátjával, a széttört szemüvegével, mi lehetett az az óriási bűn, amiért ezt érdemelte és mi is a látványt, meg a bűntudatot, hogy egy liberális kerület, liberális szórakozóhelyén, liberális hangulatban, liberális rúgásokkal, liberális kidobóemberrel (vagy lehet, hogy a tulaj volt?) szórakozunk és siratjuk a hely eltűnő liberális varázsát…
Eszembe jut egy idézet: „ Ne szívjá’ füvet, mert olyan leszel mint én!”
Nálam inog tovább a mérleg, azért hajrá Kulti, csak személyzetet kellene cserélni.