Adatok
torok2
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A rendszerváltást követően, a szovjet hadsereg kivonulása után, - csak úgy mint egész Európában - a magyar honvédségnél is elindult egy lassú és fájdalmas leépülés, melynek egy része a nemzetközi leszereléssel köthető össze. A varsói szerződés felbomlása után hazánk éves katonai kiadásai nem érték…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A kipukkad lufi gumidarabjai. Szám-, hidegháború folyt. A lényeg, hogy kinek, miből volt több. A harcérték csak részben számszerűsíthető, a kezelők kiképezettsége és az eszközök állapota nem annyira. Volt ugyan technika dögivel, de pénzt már nem adtak hozzá, hogy normálisan üzemben lehessen tartani - képzés, gyakorlás, karbantartás. Ma is ez folyik, csak kisebb méretekben.
A politika hozzáállása a honvédelemhez nem változott. Régebben talán tartottak tőle, ma pedig lesajnálják. El vannak foglalva egymással és a lenyúlással. A repülőgépek, fegyverek mit sem érnek kiképzett, begyakorolt és megfelelő állomány nélkül, de ez senkit nem izgat.
Azért ez a kanadai oktatókra vonatkozó szám elég durva. Egy országgyűlési vizsgálatot megérne az okok feltárása. (Bár biztos azt hozná ki, hogy
a. az oktatók erkölcsi nullák;
b. a politikai ellenfelek a hibásak
c. már mindent megtettünk, hogy ez ne ismétlődhessen meg.
Gondolom, majd aláíratnak valamilyen szerződést a pilótákkal, hogy nem mehetnek sehová.)
Ja és még egy, McKitdudja fejből kinek: a hadsereg a társadalom tükörképe és az MN inkább csak szépítően torzított. A szívatás elenyésző része eredt a hivatásos állománytól, a bakák egymással szórakoztak. Az alkoholizmus ugyan látványosabb egy katona esetében, de a kocsmák teli voltak és nem a katonákkal. Amúgy pedig számarányában jóval a társadalmi átlag feletti volt a felsőfokú végzettségű ember a haderőben. Majd' elfelejtettem. Lopni csak az tudott, aki el is tudta tüntetni a nyomokat. Ilyenre pedig pedig a nagy többségnek nem volt módja, de nem is ért rá foglalkozni ilyesmivel. A melós hamarabb vitt haza a gyárból szerszámot, mint a katona bármit is a laktanyából.
Vissza a lényeghez. Csak példaként, mit lehet elvárni egy hadseregtől, ahol a katona 2 év alatt jó ha egy, maximum két tár lőszert használt fel, évi 30-60 órát repült stb. Az alakulatok javának hadrafoghatósága erősen kétséges volt, ezért joggal mondták, hogy az MN olyan mint a matematikában az egyes. Nem oszt, nem szoroz, de ha hozzáadják, eggyel több. Vagyis haszontalan. akkor pedig minek? Ezt kérdezték és nem azt, hogy ki a felelős azért, hogy nem alkalmas a feladatára. És szerintem ma is ez folyik. Megy a parasztvakítás, de a NATO-nak vállalt GDP-arányos 1,4% katonai költségvetésnek még a közelébe sem vagyunk. Van kb. 4 hadra fogható századunk? Ne jó, lehet, hogy több. Nem ez az egyetlen dolog, ami miatt keserű az ember szája íze. Miért pont ez lenne más?