Mikulásik Endre 2015.01.25 10:49:44

Mindennapi kenyerünk az ilyen lélekerősítő beszámoló, beleértve a sorstársaink kommentjeit is. Kívülről ez érthetetlen, belülről pedig minden mozzanat ismerős, tapasztalatból. Én egy BX-el élek együtt önszántamból, szerelemből, ami sokkal fiatalabb, cserében sokkal "franciább", aki ismeri, tudja miről beszélek. Útszélén soha nem hagyott, de hogy a pokolba jutok a sok káromkodásért (ez a mennyiség már levezekelhetetlen...) azt neki köszönhetem. Érdekes, hogy a NŐ, aki szeret minket, mennyire egyforma mindenhol. Az enyém is végtelen türelemmel kezeli a dolgokat, ha kell, segít és minden nyűge ellenére akkor is képes szeretni ezt az öreg vasat, amikor én már felgyújtanám. Aztán amikor meg jó, annyi de annyi öröm van benne, hogy kimondhatatlan. Szóval, köszönjük a mai "Apostolok cselekedetei"-t, kitartás!

Mikulásik Endre 2015.01.25 12:12:26

@Csikós Zsolt: Ez így van! Általános tapasztalat, hogy miközben ordítok, valamit leverek, az valahová beesik, ahonnan csak célszerszámmal tudom kivenni és közben rájövök a megoldásra. A múltkor pl. így jöttem rá, hogy miként lehet némi csellel kicsalogatni a második henger izzítógyertyáját anélkül, hogy az adagolót le kelljen szerelni. Pont úgy, ahogy a 12-es kulcsot kiszedtem az adagoló mögül :) Csak közben a kutyám a nagy segíteni akarásban leverte a célra applikált stekklámpát, aminek összetört az izzója és egy darabig nagyfeszültség alatt voltunk a BX-el egy áramkört alkotva. Aztán szerencsére kiment a biztosíték....