Adatok
Természet Fia
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mindenütt ott vannak. A csigaháztól, a fülkagylónkon át a galaxisokig szinte minden spirális képződményben. De vajon honnan ismeri a mikro és makrokozmosz a Fibonacci sorozatot? Netán a világmindenséget ez alapján teremtette a Mindenható?
Galilelo Galileo mondta volt, hogy a…..
Olvasd el a cikket az új oldalunkon:
>> Kattints ide! <<
..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Először is azt, hogy a 0 és az 1 határozzák meg azt, hogy valamit létezőnek, vagy nem létezőnek tekintünk - avagy érzékelünk.
Ha azonban valami a létezés tényével azonosul, akkor az egyedül hiába nyilvánult meg, szükséges, hogy valamihez legyen viszonyítva, mert különben a megnyilvánulása még önmaga számára sem válik észlelhetővé, hiszen semmiféle változás nem történik - és hát minden, mait létezőnek érzékelünk az a változások következménye.
Ezért jelenik tehát meg a következő egy, mint viszonyítási alap - épp úgy a semmihez, vagyis a nullához képest, mint az első egyhez.
A következő számok pedig erre a két egymáshoz viszonyuló, közvetlen egymást követő létformára alapozva folytatják a kiterjedést, illetve a változások bekövetkeztének - egyre sokszínűbbé, változatosabbá téve az alapból kiinduló energiaformákat.
Hogy a természetben miért nincs tökéletesen aranyarányt mutatóan minden és miért nem tökéletes aranyarányú az arányszám a Fibonacci számsorban?
Nos, valószínűleg azért, mert eddigi ismereteink szerint az egymást érzékelés hullámtermészetű rezgésére alapszik az Univerzum minden általunk ismert alkotó eleme.
Ha megnézzük az aranyaránytól való eltérést a Fibonacci számsorban egymás után következő arányoknál, akkor láthatjuk, hogy felváltva vannak a tőle nagyobb és kisebb értékek és minél nagyobb számhoz jutunk annál kisebb mértékű ugyan az eltérés, ám annál hosszabb hullámot képezve jeleníthető meg, ha egy számot egy egységnek veszünk rajta.
Ha megnézünk egy szívdobbanás frekvenciagörbét, akkor azt láthatjuk, hogy van az elején egy nagy kiugrás, ami a következő szívdobbanásig az idő függvényében egy egyre ellaposodóbb hullámformát mutat.
Ha tegyük fel létezett valóban az ősrobbanás, akkor ott is az lehetett, hogy egy hatalmas kiugró rezgésgörbe után egy egyre ellaposuló és egyre nagyobb kiterjedésű energiarezgéssé kezdett válni az Univerzum.
A megfogantatásunk is egy hatalmas impulzussal kezdődik és a növekedésünk ugyan egyre intenzívebb kiterjedést mutat születésünkig, de mégis egyre kifinomultabb, egyre inkább részleteibe merítkező változásokat produkálóvá válik egészen addig, míg a születés pillanatához nem érünk. Akkor egy számunkra addig át nem élt, erőteljes impulzus hatására lépjük át a szülőcsatorna és a külvilág határát, majd ahogy el kezdjük megszokni csillapul bennünk a szokatlanság érzésének mértéke.
Születésünk pillanata a külvilág és az anyaméh világának különbsége tekintetében ugyan hatalmas impulzusú változást mutat, de maga a növekedési folyamatunk térbeli kiterjedés tekintetében egyre kisebb impulzusú változást mutat az idővonalra tekintve.
A természetes folyamatok mindig és mindenhol egy erőteljes impulzust követően jelennek meg és folytatják a kiteljesedést - alapvetően egyre gyengülő saját energiával.
Mivel azonban rengeteg minden hat egymásra térben és időben a folyamatosan megjelenő újabb és újabb indító impulzusokkal, ezért az aranyarány formátumú változás a többé-kevésbé sikeres próbálkozások szintjén marad, de mégis alapjában úgy tűnik, hogy erre a változási szekvenciára van hangolva alapban ez a számszerűségeit hordozó, téridőre épülő, 3- vagy az időt is dimenziónak véve 4 dimenziósnak érzékelt Univerzum forma.