Samuelsson 2017.11.02 01:55:09

"Ami pedig a rábeszélést, a manipulálást, a másik vágyának felkeltését illeti, ez egészen konkrétan a FÉRFI evolúciós küldetése. A női vonakodás valódi alkalmassági, rátermettségi tesztet jelent, hiszen sem egy agresszív, sem pedig egy mulya kan nem méltó egy valamirevaló NŐ kegyeire. A legtöbben még szüzek volnánk, sőt, talán már ki is halt volna a bolygó".
Ne gyere mér a férfi evulociós küldetésével! Millió dolog van amiben már nem követjük az evolúciót. Az öskorban biztos úgy volt, hogy eröszak és rábeszélés nélkül kihaltak volna. Miért? Mert nem volt szexuális kultúra, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a nö élvezze a szexualitását. Ma már tudunk sokmindent, amit öseink nem tudtak. A mai nö tudja, hogy mit mikor és hogyan akar. Ne degradálj le bennünket, légyszi, azzal hogy állitásod szerint mi nem tudjuk, hogy akarunk-e szexet vagy nem, ezért neked mint férfinak a feladata, hogy meggyözz. Egyszerüen nincs jogod a rábeszélésre! Nincs jogod eröltetni, nincs jogod rávenni egy nöt arra, hogy hagyja magát, csak azért mert már beleunt a sok tukmálásba vagy éppen megsajnált. Kinek lenne ebböl öröme? A nönek biztos nem, csak rossz szájízt adna, neked meg még egy maszturbálás is többet nyújtana mint egy érdektelen nö aki csak fekszik mint egy döglött hal, mert nem igazán vágyból csinálja amit csinál. A nöknek átlagban kevesebb szex igényük van, mint a férfiaknak. Ezt rákenheted az evolúcióra, mert kevesebb tesztoszteront kaptunk mint a férfiak. Ami már önmagában egy nagy kiszúrás a nökkel. De mért jelenti ez azt, hogy nekünk nöknek kutya kötelességünk a férfiak nagyobb szexigényét kielégíteni? Mi annyit akarunk szexelni amennyihez kedvünk van, és nem akarunk rábeszélésböl szexelni. Vagyunk már annyira felnöttek, hogy ezt mi magunk meg tudjuk itélni. A szexuális forradalom már a 60-as években bekövetkezett, kicsit le vagy maradva.

Samuelsson 2017.11.02 09:46:48

@G. Nagy László: Jó, elolvastam a magyarázataidat. De egy dologra elkerülted a választ: NINCS JOGOD a rábeszélésre, eröltetésre. A rábeszéléses szexböl ritkán születik egetverö nöi orgazmus. Ne próbald már elhitetni velem, hogy te a nö kedvéért tukmálod a szexet. Nem, a saját kedvedért, önzésböl.

Samuelsson 2017.11.02 11:13:57

@G. Nagy László: Igen, én is így vagyok ezzel, csak azt tekintem igazi sexuális együtlétnek amit mindkét fél élvez, a többi csak eröszakoskodás. De abban még soha nem volt részem, hogy a kieröszakolt sex élvezetes lett volna. Sajna megtörtént velem is fiatalon, hogy rábeszéltek, nagyon kétséges élmény lett belöle, amit aztán le is állitottam. A nöi vágyat más dolgok ébresztik fel. Mint a karakter, humor, megnyerö személyiség, törödés, gyengédség stb. A rámenöség nem tartozik ebbe a kategóriába.
Ez a rábeszélö stilus leginkább a tizenéves fiatalok problémája. A lányok testileg elöbb érnek, de szexuálisan jóval késöbb. Számtalanszor olvassuk, hogy a tini lányok bele mennek a szexbe, és nem azért mert már lángol bennük a vágy, hanem mert attól félnek, hogy a srác különben otthagyja öket. Te egyet értesz ezzel a viselkedéssel? Szerinted joguk van a fiuknak ehhez? Én ezt zsarolásnak nevezem.
Korábbi válaszodban sajnálatodat fejezted ki, hogy nem ismerem a saját nememet. Nem lettem túl szomorú. Honnan is ismerném a nöket, hisz én csak nö vagyok? Jó, nem kerülök velük olyan szitukba, mint te, én az asztal túlsó oldalán ülök mikor családterápiás hivatásomat gyakorlom.

Samuelsson 2016.09.22 13:58:25

@rozsomák: Sajnos nincs a hüvelyben elég ideg az orgazmushoz. Az a nõ aki mégis képes a hüvelyi orgazmusra, az is valójában a csiklót ingerelte valami módon, pl egy jó pózzal.

Samuelsson 2015.12.25 22:34:41

@VivienChristin: VivienChristin: Mostmár én is bólogatok. Amit az adott társadalom befolyásáról és az aktuális életszituációról írsz, ezzel teljesen egye értek. Ha nekem annak idején nem azt ígérte volna a társadalom és a korszak amiben felserdûltem, hogy én mint nõ ugyanúgy tanúlhatok, érvényesûlhetek, élvezhetek, s ugyan annyit érek mint a fiuk, akkor nem itt tartanék. (Hogy ez 100%-ig mégsem volt így, attól most eltekintek, elég, hogy én ebben a tudatban nõttem már fel). Száz évvel korábban könnyen én magam is az alacsony libidójuak közé sodródhattam volna, pont a társadalmi beállítottságnak köszönhetõen, ami akkor még nem akart a nõi libidóról még hallani sem, nemhogy azt bátorítani. Az a nõ, akinek volt erõs libidója, elnyomta, titkolta, szégyenkezett miatta.
Azzal is teljesen egyet értek, hogy a különbözõ életszakaszokban különbözõ libidót élünk meg. A legkézenfekvõbb példa, a szerelem. Ettõl a legtöbb nõnél is égbe szökik a libidó. Aztán hanyatlik a szerelem, és visszatérünk a biológiai igényre. Letörtség, sikertelenség, betegség, természetesen mind befolyásoló tényezõk. Ezek a dolgok mindenkire vonatkoznak, férfire nõre egyaránt. De még mindig kitartok a mellett a felfogásom mellett, hogy a férfitársadalmat mint egységet, összehasonlíva a nõkkel mint egységgel, a fériak libidója összességében jóval magasabb, minden korszakban, bármely társadalomban, bármely életkorban. Az a kevéske 10-20 % tesztoszteron, ami nekünk nõknek jutott, nem tud felérni a férfiakéval. Ez azt hiszem már vitathataltan tudományos tény, hogy a tesztoszteron az elsõrendû diktálója a szexuális vágynak. Biológiailag is különbözõen vagyunk megalkotva, aminek következtében nekünk nõknek nem ugyan olyan egyszerû csak a szexre koncentrálni, ezt a témát már elõrébb bogozgattam.
Én kitartok a mellett a nézetem mellett, hogy nem érdemes görcsösen bizonygatni, hogy márpedig nekünk nõknek ugyan akkora a libidónk, és csak arról lenne szó, hogy a körülmények teszik a különbségeket. Ebben nem hiszek. Hisz ettõl zeng az egész internet, a vitaforumok, a tanácskérõ spáltok, stb stb, mindenütt ez a kérdés a leggyakoribb: Miért nem akarja a feleségem olyan gyakran mint én?
De elismerem, hogy nem tudok kézenfekvõ és egyszerû megoldásokat. Minél többet tudunk egymásról, nõk és férfiak, minél jobb a kommunikáció, az akarat egymás megértésére, az empátia, a másik helyzetébe való beleélés képessége, annál nagyobb az esélye annak, hogy megértéssel tudunk hozzáállni a másik igényeihez.
Itt nem tudom megállni, hogy ne szúrkáljam meg egy kicsit a férfiakat: azt látom sajnos, hogy a férfiak nagy része nem igazán próbálja megérteni a nõi szexualitást. Kivétel van, hál istennek. De a többség csak kiéli a saját szexualitását, elvárná, hogy asszonya ennek alávesse magát, és panaszkodik nõjére, aki nem akar olyan gyakran mint õ. Gõze sincs róla, hogy vajon miért. Legtöbbje még azt sem ismeri, hogy õ milyen fölényben van tesztoszteron ügyben. És akkor még csak a biológiát említettem.
P.s. Elnézést az egyszerû fogalmazásomért, a továbbtanulásom már nem Magyarországon folyt, ezért kevésbé ismerem a témával kapcsolatos magyar vokabulért. Biztos becsúsztak nyelvtani bakik is. Azért remélem, hogy érthetõ a mondani valóm.

Samuelsson 2015.12.26 12:50:00

@Sadist:
Válaszom a kérdéseidre:

"1. Miért nem a nők próbálják megérteni a férfiak szexualitását?
2. Miért nem kommunikálnak a nők nyíltan és egyenesen, ha valami bajuk van?"

1. Feltételezem, hogy egy olyan nõvel akarsz szeretkezni, aki vágyat érez irántad, nem csak szétteszi a lábait. A nõi vágy eltérõ a férfiétõl. Nincs úgy a felszinen, nem lobban fel olyan könnyen és olyan gyakran. Mint ahogy már az unalomig hangoztattam, a nõi libidó átlagban alacsonyabb. Lehet a vágyat erõltetni szerinted? Úgy gondolod, hogy nõd igenis erõltesse magára a vágy érzését, amint neked arra kedved támad? Vagy mégiscsak elég neked, ha a hölgy csak szétteszi a lábait a te kedvedért? Értem én, hogy ez azt jelentheti, hogy a te vágyad nem lesz kielégítve ha arra kell várnod, hogy nõd is felhangolódjon. Ezt sajnos vállalnod kell, így vagyunk megszerkesztve. Vagy egy vággyal telt nõvel szeretkezel ritkábban, vagy egy közömbös nõvel gyakrabban. Választhatsz.

2. A nyílt kommunikálás elengedhetetlen ha jól mûködõ szexet akarunk. Nincs helye pironkodásnak, szégyenlõsségnek, legrosszabb esetben élvezet megjátszásának. Ezzel csak önmagunkat szorítanánk a sarokba. De a kommunikáció is két félen múlik. Nyíltnak kell lennie annak akinek "baja van", és annak is aki meghallgatja.

Samuelsson 2016.01.12 21:29:12

@Sadist: "Valamelyik skandináv országban van, hogy a GYES felét a férfinek kötelező kivennie, különben az a fele elveszik."
Azt hiszem Svédországra utalsz, és én ott élek. Nem egészen úgy van, ahogy te leírod. Az elsö tiz napon a szülés után az apa is gyesen lehet ha akar (természetesen ugyanakkor az anya is gyesen van), ez nem vesz el semmit a közös gyesböl, ami összesen 15 hónap. A további gyest megoszthatják a szülök, ha akarják, és ahogy akarják, kivéve 3 hónapot, amit vagy az apa vesz ki, vagy elveszik. Ezt azért vezették be, hogy ezzel is serkentsék az apák részvételét a kicsik gondozásában.
Azelött csak 12 hónap volt a szülési szabadság, amit úgy osztottak meg a szülök ahogy akarták. Pár éve bevezették ezt az újdonságot, a "papa-hónapokat", hogy az apukák kaphatnak még három hónapot, de csak a maguk részére.

Samuelsson 2015.09.19 17:55:03

Tudom, nagyon régi a drót, de csak most találtam rá. Talán azért valaki elolvassa a hozzászólásomat. Valaki hiányolta, hogy az 50-en felüliek nem vesznek rész itt a blogon. Én bizony már idõsödök, mégis rengeteget blogozok. De nem nyilatkozhatok a többi idõsödõ nevében, igy nyilatkozok a sajátomban.

Férjemmel egyidõsek vagyunk. Régebben ragyogó szexuális életet éltünk, és még most sem panaszkodhatunk. Persze a libidó csökkent. Még alig 3-4 évvel ezel­õtt hetente többször is összebújtunk, ma már csa kb minden tizedik napon kívánjuk meg. Fura dolog ez a libidó. Bár mindketten maximálisan élvezzük a szexet, hatalmas orgazmusaink vannak mindkettõnknek, mégis elfelejtjük az élményt azonnal, és idõbe telik mire újra megkívánjuk. Ki érti ezt? Mi nem. Sõt már odáig jutott a dolog, hogy be kell iktatni a kalendáriumba, hogy el ne felejtsük. Mert azért kár lenni elfelejteni. De a hormonok kiaszadása ellen úgy látszik, hogy csupán csak akarattal nem lehet gyõzni.
Voltak itt más témák is, amihez hozzászólnék. Pl a spontán szex kontra tervezett sex. Nálunk a tervezett vállott be. Felkészûlve, optimális körülmények között. Nappal, teljes fényben, hogy lássunk mindent. Mivel mindketten élvezzük az orális szexet, így csak frissen fürödve szexelünk, másképp elképzelhetetlen. A másik testének teljes élvezete nélkül nekünk nem lenne kerek a világ, ez pedig maximális higiéniát követel. Mint nõ, nekem is több elõjátékra van szükségem, mint egy férfinak. Ehhez nekem teljesen átt kell engedni magam az élvezetnek, és nem azon izgúlni, hogy vajon rossz-e a lehelletem, mert elhagytam a fogmosást szeretkezés elõtt.

Egy harmadik dolog, ami feljött néha a kommentárokban, hogy borotvált punci, vagy nem. Nálunk nem csak én vagyok borotvált, hanem a férjem is. De nem én borotválom magamat, hanem a férjem, mintegy bevezetõnek a szexhez. Ez neki fontos, ettõl indúl be igazán, ki nem hagyná. Már elõtte délelõtt tölti fel a két borotvát, amik erre a célre vannak beszerezve. Nekem mondjuk ez nem jelent annyit, de ha õ élvezi, és felkorbácsolja a vágyat benne, hadd csinálja, abból nekem is nyereségem lesz.

Szóval igazán nem panaszkodhatunk az "öregkori" szexünkre, ritkább, lanyhább mint régen, de még így is hálásak vagyunk érte, hisz mindketten 69 évesek vagyunk.

Samuelsson 2015.09.19 21:40:19

@skarlát betű: Nekem az a meglátásom, hogy sajna nem nyüzsögnek az életben az élvezhetõ élmények, legalábbis a legtöbbünk életében nem, ezért ki kell használni minden lehetõséget a pozitív élményekre. Ezt nagyon szeretném a fiatal generáció figyelmébe ajánlani, akármirõl van is szó az életükben. Tehát: Carpe Diem!

Az élvezetes szexuális élethez nem kell még egetverõ szerelem se. Mert az bizony nálunk is elmúlt már régen. De a testiség megmaradt. Összeszokott, egybehangolt játszótársak vagyunk, és csak játszadozunk tovább. A mi koncepciónk valószínû nem mindenkinél válna be, nem is az volt most a célom, hogy közérvényû tanácsokat osztogassak. Csupán azért írtam a saját életemrõl, mert ebbe a topikba hiányzott egy "idõs" hozzászólása, én is úgy láttam, hogy minden kommentáló jóval fiatalabb volt. Észreveszem, hogy a fiatalabbaknak fogalmuk sincs, hogy mi idõsebbek hogy állunk a szexel. Sokszor olvasok véleményeket fiataloktól, amibõl kiderûl, hogy õk azt hiszik, a mi generációnk egy szexuális sötétségben él, tilalmaktól és szégyenérzetektõl megpecsételve, kb úgy mint 100 évvel ezelõtt. Elfelejtik, hogy mi a 60-as években bekövetkezett szekszuális revolúció termékei vagyunk, legalábbis sokan közülünk. Beérkezett a fogamzásgátlás, ezzel hatalmas változás következett be. Nagy lelkesedéssel fedeztük fel lehetõségeinket a szekszualitás terén. Sokszor az az érzésem, hogy mi akkor felszabadúltabbak, kíváncsiabbak, nyitottabbak voltunk a szex felé, és jobban élveztük, mint sok mai fiatal. Mertünk róla beszélni, kölcsönözgettük egymásnak az erotikás irodalmat. Sõt még arról is tudok, mikor a fiúink is megbeszélték egymással, hogy nem szabad a szexben önzõnek lenni, hogy a lányra is kell gondolni, ha jó kapcsolatot akarnak. Ez már valami volt, nem?! Persze ez nem mindenkinél jött be, de én ezt éltem meg.

Mi még nem a pornóból tanúltuk (?) a szexet, hanem egymástól. De azért a pornót mi sem ítéltük el mikor az is megjelent a szinen. Mi a párommal évekig bemelegítõnek használtuk, néztük vagy tíz percig, aztán ott hagytuk, mert bevonúltunk a hálószobába. Ma már nem nézzük. Még az análszexet is kipróbáltuk (vagy 20 évvel ezelõtt), minden elõítélet nélkül, kíváncsiságból, de nem nyerte el se az én, se a férjem tetszését.

Szóval azt üzenem a fiataloknak, hogy nehogy azt higgyétek már, hogy ti találtátok ki a jó szexet! Az, hogy én ilyen nyíltan és egyenesen, gátlások nélkûl tudok beszélni a szexrõl, (valóságban is tudok, nemcsak így anoníman) talán bizonyíték arra is, hogy mi is már a szekszuális felvilágosultság korszakában éltünk. És egy része közülünk azóta se tokosodott be.