Adatok
Derghi Dóra
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azokat is, akik nem szoktak minden vasárnap templomba járni – nagyon jó, hogy eljöttetek! Itt vagyunk hát mindannyian. Van, aki hektikus, eseménydús, stresszel teli napok után, kifáradva; van, aki kicsit bosszankodva, hogy nincs „fehér karácsony”; de olyan is akad, aki örül ennek,…..
Derghi Dóra
2015.01.08 09:26:12
@A Menhely Gondnoknője: Igen, a legrövidebb háromnapos és az pont Püspökszentlászlón szokott lenni - ahogy Kálmán mondja. Én pont ott voltam már többször, és minden alkalommal nagy élmény volt.
Igen, írtad, hogy most van pici baba a háznál - akkor neked a szemlélődés egészen különleges formája adott most: én is úgy szeretek az alvó gyerekeimben rácsodálkozni a teremtő Isten zsenialitására. ;) (A nem alvókban kicsit nehezebb, de ott sem lehetetlen. :)).
Amúgy a Manrézában van lelki nap, ami csak egy napos, havonta egy vasárnap; de gondolom, hogy az inkább azoknak ajánlott, akiknek már van ötletük, hogy mihez kezdjenek a hosszú csendekkel.
Igen, írtad, hogy most van pici baba a háznál - akkor neked a szemlélődés egészen különleges formája adott most: én is úgy szeretek az alvó gyerekeimben rácsodálkozni a teremtő Isten zsenialitására. ;) (A nem alvókban kicsit nehezebb, de ott sem lehetetlen. :)).
Amúgy a Manrézában van lelki nap, ami csak egy napos, havonta egy vasárnap; de gondolom, hogy az inkább azoknak ajánlott, akiknek már van ötletük, hogy mihez kezdjenek a hosszú csendekkel.
Derghi Dóra
2015.01.09 10:54:55
@A Menhely gondnoknője: Reggel az autóban éppen Pál Ferit hallgattam, és nagyon idevágott, amit rögtön a legelején a hitről mondott, úgyhogy kezdem rögtön azzal, hogy ennek az alkalomnak a dátumát megírjam neked:
www.palferi.hu/hanganyagok/2003-2004
2003.09.16.
Másrészt pedig szerintem (megint!) a lényegre tapintottál: az Istennel való kapcsolatunknak, úgy hiszem, lényege a ráhagyatkozás; s az, hogy ezt a gyerekünkkel éljük meg, még jobban kiélezi ezt a helyzetet.
Nekem az első gyerekem születésekor a kórházban fogalmazódott ez meg: felmértem, hogy nem fogok tudni mostantól 80 éves koráig minden percben mellette lenni és minden lélegzetét védeni. Mint ahogy hatalmamban sem áll bármit (vagy mindent?) megtenni, még ha ott is vagyok mellette---
Szóval nagy kincs az, ha olyan Istenben tudunk hinni, akiben bízni is merünk, és a gyerekünket is "rá tudjuk hagyni".
S igen, Ábrahám pont ez a sztori! Hogy mit mondanak róla a keresztények? A legjobb ebben a témában Scott Hahn szerintem (sajnos, magyarul még nem adták ki: A Father Who Keeps his Promises).
Mi a lényege? Ahogy a fentebbi, Heidl György féle magyarázat is megpendíti: Ábrahám ebben a történetben előképe az Atyának a Jézussal való kapcsolatának (meglepően sok a párhuzam Izsák feláldozása és Jézus kereszthalála között!).
Azt mutatja, hogy egyrészt annyira szeret minket Isten, hogy még a fiát is odaadja értünk, másrészt, hogy mi szerethetjük annyira Istent, hogy teljesen ráhagyatkozzunk. S ahogy a fentebbi blog is zárul: ha a feltámadásban nem hiszünk, akkor a hitünk őrültség. Ábrahám hite is őrültség, és nekünk is őrültség Istenre bízni magunkat, a gyerekünket.
Akkor őrültség a szenvedés is, ahogy amúgy a mai világ közgondolkodésa tartja is. Pedig, ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, nem biztos, hogy a szenvedés semmilyen értéket nem rejthet.
www.palferi.hu/hanganyagok/2003-2004
2003.09.16.
Másrészt pedig szerintem (megint!) a lényegre tapintottál: az Istennel való kapcsolatunknak, úgy hiszem, lényege a ráhagyatkozás; s az, hogy ezt a gyerekünkkel éljük meg, még jobban kiélezi ezt a helyzetet.
Nekem az első gyerekem születésekor a kórházban fogalmazódott ez meg: felmértem, hogy nem fogok tudni mostantól 80 éves koráig minden percben mellette lenni és minden lélegzetét védeni. Mint ahogy hatalmamban sem áll bármit (vagy mindent?) megtenni, még ha ott is vagyok mellette---
Szóval nagy kincs az, ha olyan Istenben tudunk hinni, akiben bízni is merünk, és a gyerekünket is "rá tudjuk hagyni".
S igen, Ábrahám pont ez a sztori! Hogy mit mondanak róla a keresztények? A legjobb ebben a témában Scott Hahn szerintem (sajnos, magyarul még nem adták ki: A Father Who Keeps his Promises).
Mi a lényege? Ahogy a fentebbi, Heidl György féle magyarázat is megpendíti: Ábrahám ebben a történetben előképe az Atyának a Jézussal való kapcsolatának (meglepően sok a párhuzam Izsák feláldozása és Jézus kereszthalála között!).
Azt mutatja, hogy egyrészt annyira szeret minket Isten, hogy még a fiát is odaadja értünk, másrészt, hogy mi szerethetjük annyira Istent, hogy teljesen ráhagyatkozzunk. S ahogy a fentebbi blog is zárul: ha a feltámadásban nem hiszünk, akkor a hitünk őrültség. Ábrahám hite is őrültség, és nekünk is őrültség Istenre bízni magunkat, a gyerekünket.
Akkor őrültség a szenvedés is, ahogy amúgy a mai világ közgondolkodésa tartja is. Pedig, ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, nem biztos, hogy a szenvedés semmilyen értéket nem rejthet.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szervusz!
Annyira jó volt olvasnom a következő soraid:
"Hiszek Istenben. Bár tulajdonképpen a "hit" nem is a legjobb szó rá, inkább úgy mondanám, sokszor érzem úgy, mintha igyekezne megszólítani, én pedig igyekszem úgy élni, hogy mindent annak tudatában tegyek, hogy Ő a lehető legközelebb van hozzám. Nem tudok megfeledkezni erről a jelenlétről, bár persze nem is akarok. De úgy érzem, ha akarnám se tehetném meg. Ezt most nehogy "nagyképűségnek" gondoljátok. Egy teljesen hétköznapi ember vagyok, aki a mai világban is érzékeli az isteni jelenlétet, szerintem ez önmagában csodálatos, tekintetbe véve a sok hátráltató tényezőt"!
Csak azért regisztráltam itt, hogy elmondjam: nagyon sokan törekszenek ennek a Jelenlétnek a megérzésére, s mégis nehezen megy nekik. Hatalmas ajándék, hogy Te ezt így kapod! S ha van kedved még jobban kibontani ezt a csomagot, nagy szeretettel ajánlom figyelmedbe a szentignáci szemlélődést, ami nagyon személyes, és pontosan erre épít. Én a Párbeszéd házában találkoztam ezzel (parbeszedhaza.hu), de a Manrézában is lehet ezt fejleszteni (manreza.hu).