Adatok
dobos.ancsusz
77 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vajon ki dönt énrólam: te vagy a jó Isten?Hogy hova, s miért épp oda születtemNem a nemzet, nem a világ határozta meg.Hogy hol halok meg, s honnan zuhan pokolbaVagy száll mennybe a lelkem – senki sem mondhatja meg.Hát miért ítélsz meg, kedves honfitársam, testvérem?
Miért nem…..
Egymásra nézve, talán először érezzük Mindnyájan: igen, ez egy olyan pillanat. Olyan mikor, nem számít az, hogy Mennyi mindent másképp látunk, A lényeg, hogy itt együtt állunk - S osztállyá váltunk az elmúlt öt év alatt. Intsünk hát búcsút az elmúlt éveknek, S…..
dobos.ancsusz
2011.12.21 11:05:46
Természetesen használhatjátok, enyém a megtiszteltetés :) Megtudhatom esetleg hol kerül előadásra? Az előző pár embertől is megkérdeztem. Anita
dobos.ancsusz
2011.12.26 22:49:36
@LiszekZsuzsi: Szia. Örülök, hogy használható a versem :) Alap, hogy zöld lámpát kaptok! A nevem Dobos Anita, maradjunk hivatalosak, ha kilépünk a blogról :) Neked is kellemes ünnepeket és boldog új évet is :)
dobos.ancsusz
2012.10.29 22:16:19
@: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezgettem: az ország melyik részén, melyik iskolában használjátok majd fel? (puszta kiváncsiság) Sok sikert és jó felkészülést a továbbiakra!
Egy-két plusz nap, tudod, tudom, eltelik gyorsan S most amúgy se lehet, mert már megint Nem rajtunk múlik, de ki gondolta… Gyorsan, mire kettőt pislogsz, veled leszek megint És addig is kitöltve az üres helyeket, elvágyódva minden percben Gyorsan újságpapírba gyűröm a…..
Szomorkásan bambulok a balkonrácsokon át a kertbe. Milyen csodálatos. A kora nyári szellő lepkéket kerget körbe S vidáman hívogatva játszik a napsugár minden illatos sziromlevélen. Egy talpalatnyi mennyország kutakkal, szobrokkal, s szertefutó sétányokkal De mindemellett…..
Olyan vagy, mint odakozmált sarka a reggeli pirítósnak. Sopánkodik az ember, ha ráharap. Keseredik a szájában a falat. Olyan finomnak indult, s mégis, de iszonyatos utóíze van. Leteszem hát, nem kínzom magamat. Sietek, idő van – Nem gyászolhatunk perceken át elvesztett édes…..
Kérlek, buzdítalak, sőt a lelkedre kötöm: ne felejts el újra és újra felnézni az égre! Ne múljon el nap úgy, hogy nem emelted a magasba fáradt vagy épp bizakodó tekinteted, s nem kísérted figyelemmel legalább néhány percen át a felhőbárkák útját a végtelen kék óceánban.…..
Ismét ott álltam, pedig tudtam mi a sor végén jutalmam. De mentem mégis, csakazértis. Nem rántottam el fejemet, Ahogy az első pofont kaptam. Aztán a másodikat. Újra és újra. Vér serkent ajkamból, szemem alatt a kékeslila tintapaca aranylása Festett szivárványt. Megalázott,…..
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Róm. 2,1., Kor. 4,5.) Mottót a népnek – hagy értelmezzen órákon át A bölcsészek XIX. századi nemzedéke. Fejtegesse csak, miről és miért épp úgy írok, Ahogy teszem. Kutassa a rejtett mondanivalót, Keresse csak…..
Ugyan, mit nekem az intelligens mosópor meg a cicoma? Elég volna, ha lenne itt egy szakad centrifuga Meg vagy 2 méter szárítókötél. Mert menten felkötöm magamat. Elegem van a tele bőröndös hazavonszolódásból. Hogy gyorsított eljárásban három nap másból Sem áll anyunak,…..
18:40, hétfő. Ízlés – no meg mocskos anyagiak dolga, Ki mivel tölti az estét ma. A szembe szomszédék a negyediken biztos jól elvannak… Leskelődni se kell, hogy bátran kicsapjuk a 18-as karikát Az ablakukra. Már-már pornócsatorna. Mindezt ingyen, semmibe se kerül…..
Örülnék, ha volna egy percem megállítani Egy alkalmam búcsúzóul szívből megcsókolni Minden vágyamat egy éjszakába sűríteni Megadni neki mindent, s nem hagyni neki semmit - Hisz nem kellettem neki. Hisz sosem akart megszerezni. Fenébe a rohadt illúziókkal. Ez ennyi. …..
Sose bánd meg a szívből jövő tetteket. Mikor Az érzelem vezet, az ember csodákra képes. Amikor minden a legszebb, ösztönösen szelíd, Szeretnivalóan őszinte, érzésből táplálkozó, Holnappal nem törődő játékos tollpihe - Olyankor játszik veled a sors keze. …..
IGEN Négy betű. Egy bólintás, ha úgy tetszik Vagy egy csók, csak úgy szelíden. Annyi módon Ki lehet fejezni, hogy döntöttem. Melletted. De sokszor mégis elhal, mielőtt az ajkakon megszületne. Persze, ott a félsz. A ’mivan, ha elrontom?’-érzés, Ami…..
Egy piros léggömb vagyok. Fényes, jelöletlen, gázzal felfújt gumiburok a vásári fergetegben. Magasba szállok, mert úgy tartja kedvem. Nem állhatom, hogy kézre kössenek. Túl korlátozott, túl kiszámítható nekem. Szeretem a szellőt, a lebegést, A kék eget, az ijesztő…..
Csak álltál ott, hátizsákkal felmálházva A hátadon. A vonat lassított. Egyre fogytak Az alkalmas pillanatok. Már rég ott hagyhattál volna. De nem. Csak álltál, s bámultál rám. S én is kapaszkodtam A szemeidbe nagyon. A nyakadba borultam. Mást Nem tudtam. Türtőztetnem kellett…..
A falról olvadtak a ki nem mondott szavak. Betöltötte a párás levegőt a „semmi sincs”-érzés És a kudarc együttes, átható pánikszaga. Pedig ez is csak egy átlagos nap volt. Nem hibáztam. Csak éltem, ahogy élnem Volt szabad. Mentem, amíg mehettem, Tettem a…..
** hosszú is. meg nem is olyan. inkább magamnak. de hátha nektek is... ** Csipkelődöm veled. Mert nyuszi vagyok, Hogy mást tegyek. De jobban lekötöd A figyelmemet, semmint hogy mellőzhesselek. Különös. De van ilyen. Szeretem. Gondolj, amit akarsz. Finoman, kétértelműen, A…..
Mikor egy fárasztó nap után a tükörbe nézel, Mi néz vissza rád? A belőtt hajú, napszemüvegben Feszítő tinibálvány? Vagy a szelíd mosolyú srác, Akit nekem mutattál? Mert nem, a kettőhöz nem Tartozik ugyanaz a szempár. Hazudtál. Adtad az ártatlant, a bújósat, a…..
Csak menni, menni egyre dél fele. Nem figyelni tájra, emberekre Hagyni, hogy irányítson a vágy, Az akarás, ami hajt, ami nyugtot nem enged. Követni a hangot. A hangot, amibe beleszerettem. Torzítsa bár recsegő vonal, háttérzaj, zene Nevessen, mellébeszéljen vagy csak…..
Messze távolban, a mélyfekete éj leple alatt Összetört, magányos szívek zokognak keserves dallamokat. Fájdalom szövi keresztül álmukat. Nem akarok egy lenni közülük! Nem, nem, nem, soha! Szeress úgy, mintha csak örök ma este volna, S nem volna már soha többé holnap. …..
Bár ezer szó, csak levegőbe dobált hazugság, Ha nincs fül, ami érző szívvel hallgatná. Lehet bármilyen szép, csak semmiség Ha nincs kéz, ami melengetően markába zárná. Felesleges a lépés, a kérdés, a gondolat, Ha nem hiszi senki a szívedből üvöltő igazat. …..
Én annyira szeretnék hinni neked. De tudod, mostanában nem jött Össze az ilyesmi nekem. Ezért mondom, Hogy nem a te hibád, ne vedd sértésnek, Mikor azt mondom, még nem tudok Száz százalékig bízni benned. Tudd, hogy szeretnék hinni neked. Annyira jó volna boldognak…..
Egy lépéssel közelebb lépsz, Át egy határon, egy falon, ami elrekesztett. Kinyújtod a kezed, s magadhoz húzod - Őt, aki még fél, hogy nem lehet. Te már tudod - mindent lehet. Behunyod a szemed, hogy láss, Hogy igazán érezhess, tisztán, őszintén, elevenen. A kezét…..
5:30. A mobilom után kapva ébredek. „Na ne… máris reggel lenne…?” Félredobom a félbehagyott álmot. Felülök. Meredek magam elé. „Készülni kellene…” Hosszú négy perc után horror a fürdőben. Hidegvíz. „Még ilyen…..
Versek - Nektek
Utoljára szavakkal... (bár amit kimondunk, az nulla szerinted...de csakazértis)
2010.03.16 23:14:28
Lenne pár meggondolatlan kirohanásom, S mint a patak, mikor zubogóhoz ér, Nagy hanggal zenghetném azt, hogy „fáj!” Annak, aki csalódást okozott. De békés vagyok. Nem bánom, ami tovatűnt, mert Becsülöm, hogy egyáltalán volt. Széttárom karjaimat, s mosolyogva Csak…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz