Hepciás Bonifác 2014.12.19 00:14:53

@Valakiateleprol: A legutóbbi hozzászólásodban megint felbukkant Nyuggerisztán rákfenéje, a pökhendiség, az arrogancia és az empátia teljes hiánya. Szavaiddal csak magadat minősítetted. Miután nem tudod, de nagy valószínűséggel nem is akarod tudni, hogy emberek százezrei milyen körülmények között hoznak olyan kényszerdöntéseket, hogy a fizikai létüket egyáltalán fent, és a családjukat meg el tudják tartani, méghozzá kétkezi munkával. Képzeld el, hogy nem mindenkit pelenkáztak gyerekkorában ötezressel, és ma már nem mindenkinek adatik meg a lehetőség arra, hogy kitörhessen egy olyan közegből, amibe beleszületett. És nem feltétlenül az önhibájából. Ha lenézed a másik embert, akinek ugyanolyan joga van az élethez és a boldogsághoz, mint ahogy neked is, akkor ez előbb vagy utóbb vissza fog ütni. Nem szeretek személyeskedni, de most mégis ezt fogom tenni. Te mit teszel, ha egyik napról a másikra kicsúszik a lábad alól a talaj? Mit teszel, ha lebetegszel, és ha emiatt elveszíted az állásod, és a pénzügyi tartalékaidat éled fel? Mit teszel, ha az már a végét járja, és még kilátásod sincs a felépülésedre? Mert nem mindenki lehet sógor-koma, pártkatona, retye-rutya, fajti-pajti vagy bűnöző. Az a fajta hozzáállás, amelyet te is képviselsz, az egy meg nem nevezett közel-keleti országból érkező felvásárlókra jellemző, valamint azok csahosaira. Nos, én úgy látom, hogy túltengő önbizalmad kissé alább fog hagyni, amint bajba kerülsz. Amíg megy veled a szekér, addig azt gondolod, hogy mindez azért van, mert te tehetséges, ügyes, szorgalmas, talpraesett és kitartó vagy. De amikor nem sikerülnek a dolgok, nem úgy mennek, mint ahogy te akarod, akkor azért más lesz a hibás. Mindig más. Valaki más vagy valami más, de te sosem. Nem is várom el, hogy elgondolkodj ezeken a sorokon, mert tapasztalataim szerint a magadfajták világlátása gyakran még a magas végzettségük ellenére is korlátolt. Ez nem az iskolai végzettségtől, a vagyoni- és a társadalmi helyzettől függ, hanem kizárólag a gondolkodásmódtól, a hozzáállástól. Kicsivel több emberségre és sokkal kevesebb lenézésre lenne szükséged...

Hepciás Bonifác 2014.12.20 07:24:28

@tff: Kedves tff! Az igazság néha fáj - de ugyanakkor szabaddá is tesz (esetleg: Jn 8.31-36). Amikor a nyomtatott és az elektronikus sajtóból ömlik a fékezett habzású agymosás, akkor az nem tűnik fel? Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Az a baj, hogy a Nyuggerisztán sajnos stimmel, mert a már passzív, az állami csecsen lógó rétegek gyakorlatilag jobban élnek, mint azok nagy része, akik eltartják őket. Ennek már külön szakirodalma van. Tucatnyi cikket tudok belinkelni ezzel kapcsolatban mind "jobb", és mind "bal"oldalról egyaránt. Tudod Kádár népe (Homo Kádáricus), amely a jövőnket felélte, megszokta a(z) (elő)jogokat a vele járó kötelességek nélkül. Ötven évet (1956-2006) éltek le lét- és közbizbiztonságban, aminek az elmúlt évtized közepe óta már vége, és ők azóta sem ébredtek fel. De nem is akarnak... Ők akkor és ott jól éltek (viszonylag), mi itt és most fizetjük ennek az árát. Abban a közegben szocializálódtak, amikor még azt mondták nekik: Nem kell gondolkodnotok. - Sőt nem is szabad! Majd mi gondolkodunk helyettetek. - Sőt még azt is megmondjuk, hogy mit kell gondolnotok! Meg, azt is, hogy mit kell csinálnotok, és ennek fejében gondoskodunk rólatok... Nem ismerik, mert nem is akarják ismerni a döntés szabadságát és legfőképpen azt, ami vele jár, a döntés felelősségét. Azt akarják, hogy mindig más döntsön. Ha a döntés eredménye számukra kedvező, akkor megveregetik a saját vállukat, hogy milyen ügyesek és okosak voltak. Ugyanakkor ha a döntés következménye számukra előnytelen, akkor másokra mutogatnak. A felvásárlás ténye is bizonyítható, hiszen szinte minden lényeges (gazdasági, politikai, törvényhozói!, pénzügyi, közigazgatási, rendvédelmi, sajtó, stb.), és legfőképpen döntéshozó pozícióban ők, vagy a kipróbált, megbízható embereik ülnek már, igaz ha nem is színes, szélesvásznú, de azért szinkronizált, azaz magyarul beszélő változatban. Vagy csak meg kell nézni az ingatlan tulajdoni lapokat, esetleg a vállalati részvények többségének valódi birtokosait. ("Jogállamban pénz a fegyver...") Amúgy néha az az érzésem, hogy olyanok vagytok, mint a Móricka, akinek mindig, mindenről ugyanaz jut az eszébe. A Magyarisztánban (is) eluralkodott kettős mérce következménye az, hogy a fene nagy tolarancia csak addig tart, amíg egyesek ráerőltethetik a PC nézeteiket a nagy többségre, ugyanakkor az ellentétes véleményen lévőket elhallgattatják, vagy megbélyegzik, ezáltal kizárják a virtuális klubból, hogy ne kelljen velük érdemi vitába szállni. Végezetül. Ami egyeseknek még előítélet, az másoknak már tapasztalat, azaz utóítélet. Ami ebből következik. Ami egyeseknek rasszizmus, az másoknak realizmus, azaz egészséges önvédelem.