Adatok
Youcandoit
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az alsó tagozatban természetes, hogy a szülő segít gyermekének tanulni, és segít neki kialakítani a megfelelő szokásokat ahhoz, hogy a gyermek tudjon koncentrálni a feladatára.
Mi a baj az állandó segítséggel, a gyerekkel való tanulással később?
Lehet, hogy semmi. Egy…..
Tanuljunktanulni.hu
Kellett már olyasmivel foglalkoznod, amihez egyáltalán nem volt kedved?
Tanultál valaha olyan témáról, ami nem érdekelt?
Na, az aztán a kihívás! Még a legjobb tanulónak is elkalandozik a figyelme egy olyan tananyag olvasásakor, ami egyáltalán nem érdekli őt!
Sokkal több…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Teljesen egyetértek az általad leírtakkal, éppen ezért megbeszéltem a lányommal, hogy már belefáradtam abba, hogy állandóan ellenőrizgessem, megírja-e a házi feladatát, megtanulja-e a leckét. Megegyeztünk, hogy mivel már negyedikes nagylány, a tanulás az ő felelőssége, az ő dolga, és hogy ezt lehetőleg az iskolában kell megtennie, a tanulásra szánt időben. Természetesen arra megmaradt a lehetősége, hogy ha segítséget kér tőlem, akkor ezt megkapja (számomra az öröm, ha megtisztel azzal, hogy hozzám fordul).
Azonban az iskolában nem készül el a feladattal, helyette nézelődik, álmodozik, ahogyan a tanítónénik mondták. Mindkét tanítója beírt már a tájékoztató füzetbe, hogy nem hajlandó a gyerek tanulni, hogy ők már belefáradtak, hogy kétpercenként noszogassák a leckeírásra. Tanulni kellene vele otthon!!!
Elmondtam nekik, hogy megbeszéltük a lányommal, hogy a tanulás az ő dolga, az ő felelőssége. Elmondtam, hogy úgy érzem, ha örökké csak az én folyamatos felügyeletem és irányításom mellett készül el a lecke, akkor véleményem szerint ötödik osztálytól komoly gondjai lesznek az önálló tanulással. Én ugyanis nem állhatok örökké mellette. Szerintem inkább most szembesüljön azzal, hogy ez tényleg az ő feladata, hogy az idejét neki kell beosztania, hogy az energiát neki kell befektetnie, mert most még nem olyan sok a lecke és a tanulni való, mint felsőben. Neki kell látnia, hogy ha nem tanul, megkapja a rossz jegyet, ha igen, azért pedig a jót. Meg amúgy sincs se időm, se energiám, se idegrendszerem nincs már a folyamatos ellenőrizgetésre. Ráadásul ez nagyon rossz hatással van a kapcsolatunkra a lányommal, mindennapossá váltak a veszekedések.
A tanítók szerint elvben igazam van, de ha nem tanulok a gyerekkel, akkor le fognak romlani a jegyei. Emellett céloztak rá, hogy ha nem szakítok időt a gyerekkel való tanulásra, akkor rossz anya vagyok, mert mindenki tanul a gyerekével otthon, másképpen nem is lehet.
Kérdem én, ilyen tanári hozzáállás mellett mit tegyek? Nem hiszem, hogy nekem (hozzá nem értőként) kellene esténként a "hullafáradt" gyereknek megtanítani azt, amit ők nem tudnak óra+napközi idő alatt. Ez így kínszenvedés a lányomnak és nekem is. Már én sem vagyok a toppon este 7-kor, akkor ő hogy legyen?! És mikor fog pihenni, játszani, feltöltődni?
Ráadásul valamikor meg kell(ene) tanulnia tanulni, meg kellene tanulnia a saját útját. Ha nem most, akkor mikor??? Hogyan érjem el, hogy a tanítók is lássák, a gyerek érdeke az, ha segítjük az önálló tanulás útján, nem pedig az, ha egyfolytában a kezét szorongatjuk?