Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Babócska

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Csapkod, repked és örül. Mindenkinek büszkén mutogatja, hogy négy kiscicás óra van a kezén. Kipróbálja a 3D tévét a 3D szemüveggel és néha a földre veti magát kacagva, ahogy közeledik a kamion. A lelkesedése átragad több kisgyerekre is. Odajönnek, és ők is kipróbálják.…..
Facebookon merült föl, hogy mi lehet az oka a felnőtt aspergeresek és az aspergeres gyerekek szülei közötti konfliktusoknak.  A rövid válaszom: a nézőpontok különbsége.  A hosszú válasz: Amikor az aspergeres gyerek megkapja a diagnózist, azt a szakember az esetek túlnyomó…..
Babócska 2014.11.20 13:11:04
"Régi" a téma, de én csak most kapcsolódtam...
35 éves vagyok, és van egy kisfiam, aki történetesen auti. Nagyon okos, kedves, igazán imádni való!
A Vele -és elsősorban miatta- kapcsolatos ismeretszerzésem következtében jöttem rá, hogy azért éreztem magam sok esetben "UFÓ"-nak az életben, mert azt hiszem én is ott vagyok a spektrumon...
A lényeg, hogy minden embert elfogadjunk olyannak, amilyen! Szerintem ez a legfontosabb. Az, hogy ki mennyire keseredik el, azt gondolom, függ az érintettség fokától, nem lehet beskatulyázni.
Pl: Aspi gyereket nem hurcolok játszótérre (hacsak nincs más választásom, és akkor lsd odafenn ad1), ahogy kövér gyereket maratoni futásra, gyengematekost matekversenyre vagy fahangú botfülűt énekes tehetségkutatóba, és akkor nem kell feltételeznem, hogy a gyerekem élete merő boldogtalanság lesz.
OKÉ, igaz.
DE: ha a gyerek imádja a csúszdát, és a játszóteret, de szemmel láthatóan tök másképpen viselkedik, mint a többi gyerek, attól még elviszed csúszdázni, csak mondjuk egy csendesebb játszótérre, és lehetőség szerint olyan időontban, amikor kevesen vannak, és nem feltétlen azért, mert szégyenled a másságát.
És még az elfogadásról -mások által- csak annyit, hogy ha a gyerek stimmelése abban nyilvánul meg, hogy a csoportszobában hasra fekszik és a fütyijét dörzsölgeti a földhöz a többi gyerek között (valljuk be, nem túl szerencsés repetitív mozgás), amit el is néznek neki, nem csúfolják érte, békén hagyják és abbahagyja többé-kevésbé rövid idő alatt, de ez nem gondolom, hogy később nem lesz frusztráló, éppen Neki. Szóval teljes élet és elfogadás ide vagy oda, mégis sokkal nehezebb egy autinak a normákat akár csak -a példám alapján- "apróságok" tekintetében is betartani, a normáknak megfelelni. És ha valaki annira intelligens, hogy korán rájön a furcsaságaira, még nehezebb.
Számomra a mai napig rengeteg energiámba kerül az emberek között lenni. Pánikbetegségig fajult a szorongásom (amiből már többé kevésbé kimásztam 5 évnyi gyógyszer után), és az a gond, hogy senki nem érti, miért. Hogy lett ez nekem... Persze, mert felvesszük a mosolygós álarcot, de ettől még szorongunk. Senki nem feltételezi rólunk a belső tusáinkat...
Én azt gondolom, nem csak az elfogadáson múlik, mert persze, akkor vagy "normális" ha mások annak látnak, de azért ez nem ilyen egyszerű, meg is kell élni, megküzdeni ezért, mert szerintem nekünk-nekik sokkal inkább meg kell küzdenünk olyan alap dolgokért, amik általában fel sem mertül a nagy átlag fejében.