Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Dina15

0 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tisztelt Cím ! Egy biztos munkahelyet hagytam ott komoly referenciával, egy német-magyar vegyesvállalat szakmai kihívásokat támasztó projektvezetői pozíciójáért. A krach már a 3. héten beütött. Mint a logisztikai szakterületért egyetemlegesen felelős vezető, leparancsoltam a…..
Mitől lesz valaki Megasztár? Már azon kívül, hogy felfedezik ez egyik hazai dalosműsorban, miközben a bikicsunájt igyekszik szótagokra bontva memorizálni beskálázás közben?Friderikusz Sándort lehet kedvelni vagy utálni, de a hazai tévésó bizniszben betöltött úttörő…..
25 éves, főiskolát végzett lány vagyok, Bp-től 60 km-re lakom. Előző munkahelyem februárban veszítettem el, mert " nem tudtam beilleszkedni a munkaközösségbe " = nem lettem a válófélben lévő főnök új barátnője, nem kísérgettem a mondvacsinált tárgyalásaira,…..
Dina15 2010.09.23 13:47:14
Én 19 évesen gimnázium után mentem ki Angliába au-pair-ként dolgozni. Szerencsés voltam, mert nagyon rendes családhoz kerültem. Nagyon alap nyelvtudásom volt. Eleinte jártam nyelviskolába, de annyira lassú volt a tempó, ahogy tanítottak, hogy pár hónap után otthagytam, mert a környezetemtől sokkal gyorsabban tanultam. Egy év után úgy jöttem haza, hogy angolul olvastam könyveket és egyszerűbb filmeket is megértettem. Nagyon sokat jártam kint moziba. Egyébként a fizetés itt nagyon alacsony, de kapsz szállást, kaját és lényegében csak a szórakozást kell fizetni. Aztán hazajöttem, elvégeztem két évet az egyetemen és úgy döntöttem vissza megyek Angliába. Pincérként dolgoztam egy kisvárosi szállodában. Minimálbért kaptam plusz lakhattam a hotelben. A keresett összeg arra volt elég, hogy pár hetente elmenjek egy egy környező városba kirándulni, vettem pár elektrónikai cuccot és félre raktam itthonra. (Ezt a szintű spórolást viszont hosszú távon nem bírtam volna, mert nagyon bezárva éreztem magam a faluban) Ez a kint létem teljesen megerősített abban, hogy én itthon akarok élni. Amúgy is csak egy évet terveztem. Nagyon élveztem mindkét évet amit kint töltöttem, de a minimálbérből tényleg nem lehet megélni. Ha szállást is kellett volna fizetnem, már alig maradt volna pénz a megélhetésre. Biztos, hogy tovább lehetett volna lépni, hogy ne örökre pincér maradjak. De az én szakmám (könyvelő) kint teljesen használhatatlan. Tehát el kellett volna végeznem Angliában egy iskolát, ami a pincérkedős munka mellett elég nehéz lett volna, lévén össze- vissza volt a beosztásunk. Szóval én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy pár évet töltsön el kint. Akár au-pairként is kezdheti, amivel kicsit könnyebb talán mint csak úgy kimenni a semmibe. Azóta szakmai felsőfokú nyelvvizsgát tettem, és nagyon nagy könnyebbség, hogy tényleg tudok is angolul, amiket az eddigi állásinterjúkon meg is jegyeztek és simán tudtam a külföldi nagyfőnökökkel beszélni. Szóval szerintem külföldön sem könnyebb és gyorsabb jobb munkához jutni mint itthon. Ott is kitartás és tenni akarás szükséges hozzá. Ráadásul én sem magamnak, sem a leendő gyerekeimnek nem akartam olyan életet, hogy teljesen család nélkül bevándorlóként kelljen élnem/élniük.
Az amerikai oktatásról furcsa, egymásnak gyakran ellentmondó sztereotípiák élnek az emberek fejében. Azt gondoljuk róla, hogy semmit sem ér, az amerikaiak tájékozatlanok, alig tudnak írni-olvasni, másrészről pedig a világ első 50 legjobb egyeteme Amerikában található. Prinz Dani…..
Dina15 2010.03.20 09:48:29
@BISMARCK: Persze hogy nincs igény mert a mai átlag magyar örül ha az állami iskolai dolgokat ki tudja fizetni. Nyugaton persze mint tudjuk mások az anyagi körülmények. No meg a körzetesítés bevezetése kicsit átrendezné az igényeket nálunk is.
Dina15 2010.03.20 09:51:24
@BISMARCK: Ezt a matekos szintkülönbséget még mindig nem igazán értem, hogy mit akarsz mondani. Persze országonként változhatnak az elvárások. Vannak nálunk is erősebb iskolák, de az átlag elvárás azért adott. Nálunk nem választhatsz, hogy milyen tantárgyat milyen szinten kívánsz tanulni. Szerintem ő ezt akarta kiemelni, hogy nem minden tárgyat kell teljes mélységében tanulniuk Amerikában.
 Egy korábbi posztunkra nagyon sok érdekes, tartalmas komment érkezett. Ezek közül ma egyet emeltünk ki, amely nagyon jól foglalja össze a felsőoktatás hiányosságait egy oktató szemszögéből. Rávilágít arra, hogy milyen vezérelvek alapján szerveződik a felsőoktatás, és…..
Dina15 2010.03.19 11:37:35
Nem tudom, hogy ide csak okos emberek írnak, vagy sokan titkolják, hogy maguk is küzdöttek az egyetemen. Én bevallom, hogy soha nem tartoztam a jobb tanulók közé, már gimiben sem. Nem azt mondom, hogy sík hülye vagyok, mert mindig erős tagozatos sulikba jártam. De azt tudom, hogy egy műszaki vagy számviteli főiskolát én nem tudnék elvégezni. Egyszerűen bazi nehezen fogadja be az agyam a kötelező dolgokat, főleg az olyat ami nem is érdekel. Lehet én sokak szemében például azok közé tartozom, aki nem való főiskolára. De itt az iskolai színvonal romlásánál miért nem teszi fel senki azt a kérdést, hogy miért kell ma már minden szarok kis munkához főiskolai végzettség? Mert szerintem ez is hozzájárul az oktatás romlásához. Én például tisztában vagyok a határaimmal és nem is erőltettem volna a főiskolát, ha tudom, hogy még az utolsó kis adminisztrációs munkához sem kérnének papírt. Mi lenne ha a munkaadók inkább a betanítást részesítenék előnyben és alkalmassági tesztekkel mérnék, hogy elég okos vagyok-e a munkához. Angliában például pincérnőként dolgoztam. Mikor felvettek én mondtam nekik, hogy az életbe nem csináltam ilyet, nem tudok több tányért egyszerre vinni stb. Semmi problémájuk nem volt vele, szépen lassan egyre több mindenre megtanítottak és imádtam. Ehelyett itt Magyarországon 3 évig folyik a pincérek oktatása és papír nélkül sehova fel nem vesznek. Szóval én azt mondom, hogy ha nem kérnének mindenhez papírt csak a tényleg spéci tudást igénylő munkához, akkor talán csak azok mennének főiskolára, egyetemre, akik előrébb akarnak lépni. Nem tudom, hogy érthető voltam-e.
Dina15 2010.03.19 13:04:01
@Geza16V: Szerintem kicsit félre értettél. Én nem arról beszéltem, hogy bárki lenézi a másikat azért mert kisebb végzettsége van. Hanem arra próbáltam rávilágítani, hogy itt a munkáltatók szemléletével is nagy gondok vannak. Mindegy, hogy diplomáról vagy szakmunkásról beszélünk, mindenhol a papírt, végzettséget kérik először. Tök mindegy, hogy irodába akarsz menni vagy pincérnek vagy akár ácsnak. Ma már minden csak a papír. Ezért mondom, hogy sok embert ezért kényszerítenek főiskolára, ahol aztán csak küszködik, évekig halogatja míg végül valahogy csak átmegy. Ezáltal a színvonal is csökken és egyre kevésbé vannak megbecsülve a diplomások. És ez ugyanígy van a szakmunkásképzéssel is. És itt előjön például egy olyan probléma is, hogy mivel mindenhez papírt kérnek az ember nehezen vált szakterületet. Pedig időnként szüksége lenne rá az embernek. És ez az amit láttam Angliában, hogy könnyebben ugrál különböző szakmák között.
Sokszor és sokan hangoztatják, külföldön dolgozni maga a katarzis, de olvasónk szerint ez nem ország, hanem munkáltató függő.Szia Despota,Szeretnem az alabbi tortenetet megosztani veletek Az ekezetek hianyaert az itteni billentyuzet a felelos. Nyugaton sem fenékig…..
Dina15 2009.09.24 14:53:58
epres négercsók: Nem tudom külföldön hogy van, de Mo-on minél régebben dolgozol egy cégnél, annál nagyobb végkielégítés jár ha kirúgnak. Egyik rokonom is 30 éve dolgozott ugyanannál a cégnél és mikor leépítések lettek szépen elkezdték őt is kicsinálni, hogy magától mondjon fel. Nehogy már fizetni kelljen. De ő is kitartó volt, bár kicsit megszenvedte a dolgot, de azért sem mondott fel.
Én egyébként 2 évig éltem nyugati ország egyikében. Nagyon szerettem ott lenni. Tényleg jó volt érezni, hogy még bevándorlóként is embernek néztek boltban, bankban, étteremben. Persze a banki ügyintézés ott sem ment mindig zökkenőmentesen, de legalább nem a pénzem akarták lenyúlni, hanem max pár papír nem tetszett nekik. Na mindegy. Viszont borzasztó volt a közbiztonság. Olyan híreket olvastam nap mint nap az újságokban, hogy végül már a mezőre sem mertem egyedül kimenni. Az iskolai rendszerről is csak rosszakat hallottam a hírekben. Helyi lány, akivel együtt dolgoztam teljesen megszokott dologként mesélte, hogy ő megszökött gimis korában a szüleitől. Az egészségügyről már nem is beszélve. Egyszerűen rájöttem, hogy én még mindig szeretem ezt a hülye országot. Még mindig jobbnak látom az iskolát, közbiztonságot itt, mint ott. És inkább nevelem a gyerekem egy itteni kisvárosban, mint ott. Lehet kevesebb pénzből, kicsit rosszabb körülmények között, de biztonságban. Ja és ott alig találtam egy mezőt, ahova kijárhattam, erdőről már nem is beszélve. Ilyen hogy strand, Balaton egyáltalán nem létezett. Persze lehet én nem néztem eléggé körül, de ahol én laktam ott nem voltak ilyenek. Nekem ezek meg lételemeim.
Az alábbi leírás szigorúan az én meglátásom, véleményem alapján íródott a mostanában kijövőmagyaroknak! (értelem szeruen a kalandoroknak szól, au-pair-nek, bentlakásos vendéglátósoknak, szakmunkásoknak ez az írás túlnyomó részben értelmetlen) Az alábbi írás az én egy…..