Regisztráció Blogot indítok
Adatok
monte rosa

0 bejegyzést írt és 43 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A nárcival való élet egy mátrix, de ennek te nagyon sokáig nem vagy tudatában. Ahogy annak sem, hogy amit te kölcsönösségen alapuló párkapcsolatnak hiszel, az valójában nem más, mint egy üres keret. Egy forma. Egy jogi tényállás. Látszat. Egy tökéletesen megrendezett, hibátlan színdarab. A jéghegy…..
monte rosa 2017.05.17 23:21:02
@A kettes pénztárnál tessenek fizetni:

"A düh is érthető és bocsánatos, csak egyvalami nem: benne maradni."

Ehhez szeretnék még valamit hozzáfűzni:
ha még érez dühöt az ember, az nem azt jelenti hogy az ember ebben él, ebben ragadt meg, hanem ez annak az emléknek köszönhető, hogy hálát ad az égnek, hogy még egyáltalán él, valahogy túlélte ezt a helyzetet.

A sebek megmaradtak és nem érzéketlenek, ha jön egy picuri nárciszt idéző szelecske, hogy "de engem érts meg, legyél velem elfogadó, legyél ilyen, olyan, stb." ... még, még, még, ennyi nem elég;-)
Senki sem gondol vissza szívesen a rossz évekre, tehát valami dühféleség/dühmaradvány kell, hogy nyomokban az emlékeidben maradjon, ami aztán megvéd. Mint egy antitest.
Ha mindent elfelejtesz, mindent megbocsátasz, akkor mi véd meg legközelebb?

Az, hogy kezdetektől fogva (hosszú évekig), tudatosan és módszeresen visszaélt a nárcisz az ember bizalmával, nem egy megbocsátandó mini bűnöcske.
Sok csúnya dolgot művelnek az emberek általában, vannak azonban olyan gaztettek, amelyek nem megbocsáthatóak.
Persze nincs mindenről papír, de egy határnak akkor is léteznie kell, ami mentén elkülönül a megengedett és a nem megengedett.

Amíg egy nárciszos kapcsolatból ténylegesen kikeveredik az ember, az eleve egy igen hosszú gyógyulási folyamat.
Ez az önmagamnak való megbocsátás nekem inkább egy divatos szólamnak tűnik, valami szent varázsigének. Jól hangzik, de nem hinném, hogy sokat segít a lelki megerősödésben.
Örülök, ha másnak ez segít, én valahogy mégsem érzem ezt annyira fontosnak.

Egy olyan helyzetben, ahol pl. a szülő a nárcisz, a gyereke senyved, ott pl. ez az önmagának való megbocsátás elég furán hangzik... Mit kellene önmagának (értsd a gyereknek) megbocsátania?
monte rosa 2017.05.18 22:16:47
@A kettes pénztárnál tessenek fizetni:
Köszi a választ, így már értem, hogy mire gondoltál.
Mindenki igyekszik a maga módján az új védelmi vonalat kiépíteni:-)
Szögezzük le mindjárt az elején: azért hagytad magad, mert fogalmad sem volt róla, hogy hagyod magad. A nárci hétköznapi működése nem más, mint a sorok között élés tökéletes performansza. Te nem feltételezed, hogy a lényeg a sorok között és az apróbetűben van. Miért is feltételeznéd? Ami a sorokba…..
monte rosa 2017.05.01 01:43:53
Én sem vettem észre.
Hosszú évekig nem vettem észre.
Mivel szüleimnél, a környezetemben a kapcsolatok terén leginkább pozitív példát láttam, sok párkapcsolati tapasztalatom nem volt - a volt barátom nárciságára csak a szabadulásom után jöttem rá, hogy voltaképpen mibe is sikerült balgamód belesétálnom.
(8 év egy nárcira - ez azért szükségtelenül nagy luxus;-)

Éreztem ugyan, hogy nincs rendben a viselkedése, de nem tudtam magam megvédeni.
A nárci rettentő kifinomultan és módszeresen pont az "önvédelmi vonalat" vágja el.
Azokat a kis parányi önvédelmi biztosítékokat, amik megvédenének , csilingelnének-villognának veszély esetén, nos a nárci ezeket az évek során módszeresen kiiktatja az "áramkörből", hatástalanítja.

Egyáltalán nem borsónyi az agyuk, kifejezetten okosak, színes-érdekes egyéniségeknek látszanak.

Kívülről az egész egyszerűen nem látszik:
senki nem hiszi el neked, hogy milyen agyament dolgokat mond, cselekszik, az alattomos manipuláció (ami persze nála ÉRVEK, TÉNYEK , VALÓSÁG néven létezik) mindig, de mindig fedőnév alatt fut.
Egy "becsomagolóbűvész" - mondhatni. A látszat és a láttatás nagy művésze.
Kételkedsz, meginogsz, elfutnál?
Hopp, itt egy trükköcske, ami azt igazolja ugyibár, hogy lám-lám rosszul gondoltad, tévedsz (ez egyébként is standard elem).

Nem látszik (max. csak utólag, ha túlélted;-), mert az egész a szeretet nevében történik. Részéről.
Ha kialakítja a kötődést, akkor te csak a megtestesített főgonosz lehetsz, ha esetleg kételkednél abban, hogy ő nem szeretetből cselekszik.

Ha elmeséled barátnőidnek, bizalmasodnak, akkor is legtöbben "egy kis, vagy éppen szokásos párkapcsolati problémának" tartják.
"Össze kell csiszolódni, kompromisszumokat kell kötni egy kapcsolat során..."
"Ugyan, rosszul értetted/félreérted, ő csak jót akar neked."

Nem merem elképzelni, hogy min mennek keresztül és hogy bírják azok, akik gyerekkel vagy éppen gyerekként szenvednek egy nárci társaságától és nem szakíthatnak meg vele minden kapcsolatot.

Na az a lelkierő, nem a magabiztos "kiteszem a macskát..." megnyilvánulások.
Egyébként is a macsekokkal rendesen és tisztelettudóan kell bánni:-)
A mai poszt számomra annak a példája, mennyire másként lát valaki egy várost, amikor benne él, mint amikor csak meglátogatja. Ilyenkor a pozitívumok mellett előjönnek a hétköznapok apró bosszúságai (ezek adott esetben kicsit fel is nagyítódnak), miközben kicsit más…..
  Gyerekkoromban, vagyis úgy hetedik, nyolcadik osztályban, volt egy nagyon menő tevékenységünk, miszerint egy, nagy, vonalas füzet minden oldalára felírtunk egy kérdést. Állati fontos kérdések voltak, ilyen szellemben, hogy melyik a kedvenc színed, együttesed, melyik fiú tetszik…..
A minap úgy döntöttem elegem volt, majd mindjárt rátérek miért, és igen, emiatt visszavettem az összes írásom - de törölni valahogy a blogot nem volt szívem (pláne miután felhívta a figyelmemet az oldal, hogy ezzel az összes írásom elvész) -, megváltoztattam a nicknevem és a hozzátartozó email címet…..
Hát mostanában nemigazán van időm semmire, csak dolgozni, de nem panaszkodom ez egy ilyen időszak. Viszont erre megy el az energiám többsége, szóval emellett már nem nagyon van kedvem semmi máshoz. Jó-jó, egy-egy mozi, vacsora belefér persze, de alig várom, hogy hazaérjek és vízszintbe kerüljek. Meg…..
monte rosa 2015.01.21 22:27:40
@Vcsongor:
Nem feltétlenül szükséges elvárnod itt egy ilyen kérdést.

Erős a gyanúm, hogy a fikázók (jelen esetben minden kedves ellenzéki;-) élik boldogan tovább az életüket, akkor is, ha nincs igazuk.
Tudnak azzal együtt élni, hogy tévedtek. A felnőtteknél - jobb esetben - így szokás.

Ha az említett úriember egészen kivételes, talpig becsületes, jellemes, kivételesen haladó gondolkodású, fantasztikus férfi, akkor annak mindannyian, közösen örülhetünk.
Pixy mesél És bingó 2014.11.24 21:21:54
Igen, posztolok, tehát van folytatás Ügyvéd Úr ügyében. De a szappanoperák szépségeihez szokott olvasókat kérem, hogy ne folytassák tovább az olvasást, mert erős kiábrándultság következhet be náluk, ami nálam is bekövetkezett. Azok pedig, akik azt jósolták elő fog még az Ügyvéd Úr kerülni…..