Adatok
Lerner Gábor
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Elég nagy port vert fel Zách Dani legutóbbi riportja, melyben egy látszólag naiv és jóhiszemű ügyfél kanosszáját dolgozza fel, melynek végén rengeteg kidobott pénz és egy működésképtelen autó állt. A cikk után temérdek levelet kaptunk, nem csak a konkrét szerelővel…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mielőtt még szó érné a ház elejét, nem azért írok a saját nevemben mert ingyen reklámra ácsingózom, hanem azért, mert én a másik oldalhoz tartozom. Ha valaki ismeri a nevemet és átvertem valaha, akkor legyen, vállalom érte a felelősséget!
Ma már 23 éve dolgozom a szakmában és igen, én is követtem el hibákat, főleg fiatalabb koromban, de még most is benne van a pakliban. Manapság a szakma művelése mellett tanítok egy budapesti műszaki szakközépiskolában, autószerelőnek készülő diákoknak oktatok szakmai elméleti tantárgyakat.
Igen, igazuk van, az autószerelés bizalmi állás, a bizalmat pedig egyszer lehet elveszíteni és az az ügyfél magával visz mindjárt 20-30 leendő ügyfelet. Igen, sajnos híg a szakma, ez is igaz és való igaz, hogy sok "kolléga" próbálkozik az ügyfél lehúzásával, az esetleges garanciális hibák javításának elkerülésével. A hiba a mi készülékünkben van nem az önökében. Nem akarok védeni senkit, a felírt és ki nem cserélt alkatrészek kifizettetőit pedig végképp nem, de manapság az autóipar gyors fejlődése, a rengeteg típus nagy gondot okoz nekünk. Bizony, nem minden típust ismerünk mint a tenyerünket, ezt vagy bevallják a kollégák vagy nem, én bevallom. A másik gond a hibamegállapítás, ma már olyan széleskörű ismeretek szükségesek egy-egy hiba megállapításához ( elektronikai-, mechatronikai alapismeretek) amelyek sok kollégánál hiányoznak. Minden nap tanulunk újat és ha mi tanulunk az nagyon drága tud lenni, ha becsületesek vagyunk, akkor nekünk, ha nem, akkor az ügyfélnek. Murphy törvénye ezzel kapcsolatban: A megszerzett szaktudás az elrontott alkatrészek számával egyenes arányban nő. Mindezek mellett nagy a nyomás, adók, fizetések az alkalmazottak számára, otthon sír a család, rezsi, stb. Sokan elvállalnak mindent, aztán lesz valami, sokan úgy vannak vele, ha már beszédült, akkor most fizessen valamennyit, nem baj ha nem jön többet. Igen ez egy magyar mentalitás, bár külföldön is tapasztaltam már ezt, de nem gyakran. Sajnos nincsen a szakoktatásban olyan tantárgy, hogy ügyfelekkel való bánásmód, hosszútávú stratégia, igényességre nevelés, hogy csak néhányat említsek. Saját tapasztalat, a diákjaim között is dívik az a szokás, hogy a beadandó házi dolgozataikat igénytelenül elkészítve adják le és - biztosan az én hibámból is - hiába magyarázom nekik, hogy igénytelen munkából könnyen lehet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, ne adj isten súlyos testi sértés vagy a legrosszabb esetben emberölés, amit 2-5 évvel honorál a bíróság. Nem tudom mi az oka, de sok kolléga is így viselkedik és sok szervizvezető is. Magam is dolgoztam a Kwik-fit szervizben (Csepel) szervizvezetőként és a munkalapon ott volt egy rovat, amit nagyon komolyan kellett vennem, már csak a magam védelmében is: A minőség ellenőrzést elvégezte, aláírás. Itt csak az én vagy a helyettesem neve szerepelhetett, a felelősség (büntetőjogi is!)viszont csak az enyém volt, mert én voltam a szakmai vezető. Sokan elvállalnak mindent, nem tudom miért, de nem merik azt mondani az ügyfélnek, hogy kérem ezt nem tudom megjavítani, mert nincsen meg hozzá a megfelelő szakmai hátterem vagy hiába fog kifizetni több százezer forintot, nem lesz megelégedve a munkával ezért meg azért, persze tisztelet a kivételnek. Ilyenkor van az az eset, hogy az ügyfél rossz szájízzel távozik és soha nem fog visszajönni, pedig ha őszinték lennénk vele, akkor később visszajönne egy fékbetét cserére, amin jobban kereshetünk, mint egy bizonytalan kimenetelű elektromos hibának a kijavításán, hogy csak egy példát ragadjak ki a sok közül. Ilyen hibákat tapasztalatlanabb koromban én is simán elkövettem, aztán néztem, mint a moziban. A lehúzós, direkt átverős "szerelőkkel" nem kívánok foglalkozni, arra nincs mentség.Mégis - azon kollégák nevében is akik próbálják megőrizni a gerincüket és az arcuk eredeti felépítését - sajnálatomat fejezem ki az itteni történetek íróinak a rossz tapasztalataik miatt és kívánom, hogy mindenki találjon egy becsületes szakembert, akinek szüksége van rá.
Üdvözlettel
Lerner Gábor